Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-04 / 3. szám, péntek
Együtt, egységesen JEGYZETEK NÉPRAJZI KUTATÁSUNK IDŐSZERŰ FELADATAIRÓL A hazai és külföldi néprajzi események számtalan gondolatsort indítottak el bennem is néprajzi kutatásunk és hagyományápolásunk helyzetéről. Mint önkéntes gyűjtőnek az utóbbi években lehetőségem volt részt venni a CSEMADOK által szervezett nyári néprajzi szemináriumokon, betekintést nyerhettem a néprajzi albizottság munkájába. Gyűjtőutaimon és a néprajzi összejöveteleken egyaránt hallhattam a helyi gyűjtők, szervezők és a központi szervek véleményét. A szlovákiai magyar néprajzi kutatás és hagyományápolás eredményeiről és hiányosságairól papírra vetett gondolataim többszörösen meghaladják az ebben a rovatban közölhető írások terjedelmét. Ezért a'következőkben mellőzve a mozgalmunkhoz fűződő bíráló megjegyzéseimet, csak javaslataimat Ismertetném, melyek természetesen a múlt elemzéséből és a mai lehetőségekből indulnak ki. Megjegyzem, írásom nem hozzászólás az előző cikkekhez, habár ezeket olvasva örömmel töltött el az a felismerés, hogy végre akadt egy fórum, ahol őszintén beszélhetünk hazai néprajzi és hagyományápoló mozgalmunk helyzetéről. gondjairól és lehetőségeiről. javaslataimat az érthetőség kedvéért a hazai néprajzi kutatásaink és hagyományápolásunk lényegesebb területeire összpontosítva ismertetném. 2 Valamely intézményben létre kell hozni egy tudományos bizottságot, melynek feladata lenne a szlovákiai magyar néprajzi kutatások irányítása. E bizottság szorosan együttműködne a hazai ás külföldi tudomá nyos intézetekkel. Továbbá biztosítaná a sikeres munkához szükséges anyagi és szellemi feltételeket. Létre kell hozni egv Magyar Néprajzi Múzeumot. melynek feladata lenne a legértékesebb anyag bemutatása. Egyben szakmailag irányítaná a többi néprajzi kiállítás munkáját. A múzeum mellett kibővíteni a központi adattárat és létrehozni egy Néprajzi Könyv- és Levéltárat, mely rendszeresen adna ki bibliográfiai tájékoztatókat. A gyűjtőhálózatot egyenletesen kell kibővíteni a tájegységek valamint a néprajz egyes területeinek megfelelően, és elmélyíteni az együttműködést a hivatásos és önkéntes gyűjtők között. Be kell vonni a mozgalomba az önállóan dolgozó gyűjtőket, és kizárni a mozgalomból a harácsoló, üzérkedő álnéprajzosokat. Egy-kétéves tanfolyamok beindításával, szakirodalom beszerzésével el kellene mélyíteni főleg az önkéntes gyűjtők szakmai tudását, és tökéletesíteni a hivatásos, valamint önkéntes gyűjtők közötti módszeres tapasztalatcserét. A legjobb gyűjtőket ellátni megfelelő technikai eszközökkel és kellő nyersanyaggal. A rövid és hosszú lejáratú tervek a lehetőségekből induljanak ki. Legyenek átfogóak. de egyben konkrétak. A feladatoka» személyek és csoportok ré száré szét kell osztani, figyelembe véve azok fontosságát, a személyek és csoportok tapasztalatait és lehetőségeit. Tökéletesíteni kellene a szervezést a le'gfelsőbb, a járási és helyi szervezeteknél, és csökkenteni az adminisztrációs munkát. san rendszeresen és tervszerűen kell végezni. Üssze kell állítani a szlovákiai magyar tájak néprajzi bibliográfiáját, s ebből kiindulva fel kell számolni a mutatkozó fehér foltokat. Fokozatosan fel kell gyűjteni minden tájegységünk legértékesebb tárgyi, szellemi és társadalom-néprajzi anyagát. Ebbe a munkába be kell kapcsolni azokat az önkéntes gyűjtőket is, akik elsajátították a tudományos kutatás alapszabályait. Az egyes sajtótermékek között megosztani a hagyomány- ápolással összefüggő feladatokat és rendszeresíteni a hagyományápoló rovatokat. Néprajzi, valamint hagyományápoló célzattal egy külön folyóiratot kellene indítani tudományosismeretterjesztő szinten, és néprajzi kutatásaink, hagyomány- ápolásunk eredményeit népszerűsíteni a hazai szlovák és cseh nyelvű lapokban is, ugyanúgy a magyarországi, szovjet, romániai és jugoszláviai magyar nyelvű sajtótermékekben. A Csehszlovák Rádió magyar adása indíthatna hazai tájaink néprajzi hagyományaiból sorozatot {pl. évközi szokásokról), s nagyobb mértékben kivehetné részét a felkutatott szellemi hagyományaink közkinccsé tételében. Á Csehszlovák Televízió készíthetne ismeretterjesztő rövidfilmeket népi hagyományainkról — ahogy erre már volt is egy példa — és a képernyőn keresztül népszerűsíthetné ezeket. Növelni kellene a népdalainkat népszerűsítő hanglemezeit kiadását és árusítását. Legértékesebb szokásaink megjelenhetnének hanglemezen is, melyhez csatolnák az adott szokás kép-, kotta- és szöveganyagát. Jogilag tisztázni kellene a már meglevő gyűjtemények sorsát, színvonalukat tovább emelni megfelelő anyagi és szakmai támogatással. Megfelelő szakmai irányítással támogatni kellene a további gyűjtemények létrehozását és a legértékesebb gyűjteményeket a sajtón kívül népszerűsíteni képeslapok és különféle tájékoztatók kiadásával is. A pedagógiai könyvkiadásunk révén tankönyveinkbe több szakszerű néprajzi anyag kerülhetne. s a pedagógusok körében népszerűsíteni lehetne a folklórcsoportok és néprajzihonismereti szakkörök szerve zését. Népi hagyományaink gyűjtésére és ápolására kiírt versenyek, pályázatok és fesztiválok egyenletesen terjedjenek ki a néprajz minden területére (így a tárgyi és társadalmi néprajzra is.). A szervezésnek, népszerűsítésnek és jutalmazásnak a színvonal emelése és a tömegek bekapcsolása lehetne a fő célja, és megfelelő támogatással kellene segíteni a kibontakozó új hagyományápoló formákat, például táncházat. 5 Észrevételeimet, javaslataimat saját ismeretanyagom alapján dolgoztam ki. Tudom, hogy mozgalmunk számtalan problémájáról sokan másképpen vélekednek, épp ezért, hogy elképzeléseinkben közös nevezőre jussunk, szükségesek a további hozzászólások, köztük az önkéntes és hivatásos néprajzosok, a CSEMADOK helyi, járási és központi szerveinek képviselői, íróink és költőink, képző- és iparművészeink, folklór- és tánccsoportja- ink vezetői, pedagógusaink és népművelőink véleményei. Remélem, hogy az érdekeltek közös igyekezete meghozza gyümölcsét. BUOAY ENDRE Produkció 3 Néprajzi hagyományaink felkutatását, rögzítését, rendszere lését és feldolgozását tudományos «lapossággal, céltudato Baráti látogatásra nyitottam be régi, kedves ismerősömhöz. Nyomban előkerült a gyerek is. Nyurga, sápadt, nyolcéves fiúcska. — No, hogy köszön férfi a férfinak? — figyelmezteti azon- nal, élcelödő hangon az apja. A gyerek elpirul, nem térhet ki a szülői felszólítás elöl, szé- gyenlősen, kényszeredetten nyújtja felém a jobbját. Tenyere izzadt, lagymatag kézfogá- sában remegést éreztem. A szobában könyv, mindenütt könyv. Külön falipolcon, gon- dós rendben és irigylésre méltó mennyiségben ott sorakoznak Csabi könyvei. Barátom büszkén ajánlja figyelmembe. A gyerek feszélyezetten áll, bal sarkával jobb cipője orrát nyomorgatja. Valahogy menekülni szeretne már, kikerülni innen, de a szülői szigor könyörtelenül marasztalja. Látszik, hogy nem első alkalommal kényszerítik felnőttek társaságába, hogy az apai büszkélkedés eleven bizonyítékaként szerepeljen. Látható ellenszenvvel mér végig, mélyet sóhajtva nyúl a hegedűje után. Egyébként kellemes volna hallgatni. Befejezi, arcán veríték gyöngyözik, leteszi a hangszert, és menne... En is más témára terelném a beszéd fonalát, de az előbbi siker láttán a szülői elfogultság most kezd javában ágaskodni. Német nyelvű verselés következik, aztán a világ hét csodájának, meg Edison találmányainak meglepően pontos felsorolása. Ha meg nem szánom a szorongatott helyzetű, vergődő gyereket, talán eljutottunk volna a Brown-féle mozgás fejtegetéséig is. Felálltam, kihívtam az előszobába Csabit. Elismerően veregettem meg a vállát, s az udvarra nyíló ajtó felé kacsintva intettem neki, hogy gyorsan tűnjön el. Arcára fagyott illedelmes mosolya hirtelen feloldódott, és szeméből megérettem a köszönetét határozott közbelépésemért. — Nna, mit szólsz hozzá? — kérdezte barátom dagadó mellel. — Remek, remek — mondom, és nagyon kényelmetlen helyzetben éreztem magam. Kísérlett a nyolcéves fiúcska sápadt arca, idegesen remegő, áttetsző kezének, karikás szemének, gyöngyöző veritékcseppjeinek látványa. Csak hallgattam a beszélő, erőteljes embert. Vajon tudja-e mi az ára, felbecsüli-e a veszteségeit is egy-egy ilyen produkciónak? T. f. £ repülés története Megkezdődött a hétrészes tévéfii msorozat a Magyar Televízióban Karc.os, homályos, 70 év élőt- ti híradófelvételek. A színhely: Párizs, pontosabban az Eiffel torony. De figyeljük a narrátor kellemes hangját: — Ifi 12. február 6 án reggel nyolc órakor Reichelt osztrák szabómester különös kísérletre készült. Repülőszerkezetével az Eiffel torony első emeletéről akar leereszkedni. — Nyolc óra öt perckor leveti magát. — Tizennégy centiméter mélyen fúródik u földbe ... Iizt a filmsorozatot azok emlékének ajánljuk, akik hozzá hasonlóan életüket is feláldozták, hogy az ember repülhessen. Ezzel a megrázó archív-film- riport töredékkel kezdődött január 2-án, este 8 óra 50 perckor a Magyar Televízióban a hétrészes filmsorozat, A repülés története, melyet a francia Pa- the cég készített. Második része a Katonák a levegőben címet viseli. A New York melletti Hammondsport repülőtéren Cole Palen nevű berepülőpilóta egy restaurált, 1910-ben készült, törékeny Han- riot géppel a hatalmas Boein- gek szomszédságában a levegőbe emelkedik. A legcsodálatosabb, 70 évvel ezelőtti repülőgépekkel ismerkedhetünk meg és olt vagyunk az első ejtőernyőugrásnál is. 1911-ben az olaszok Líbiában használják először hadi célokra a repülőgépet. Az első világháború kitörésekor a franciáknak 150, az angoloknak 60, az oroszoknak 40, a németeknek 200 és az Osztrák—Magyar Monarchiának 60 repülőgépe volt. Szemtanúi leszünk az 1914. szeptember 3- án végzett első világháborús légi felderítésnek. A harmadik rész már békésebb képeket ígér, a címe: At az óceánon. Izgalmas, repülős kaszkadőr mutatványokkal kezdődik. 1919. június 14-én egy kétmotoros Vickers-Vimy repülőgépen két pilóta, John Al- cock és Arthur Whitten-Brown útra kel, hogy átrepülje az Atlanti-óceánt. 16 óra 20 perc alatt elsőként teszik meg ezt az utat, és Írországban érnek földet. Ezen a gépen vitték azt a 197 levelet, amelyet repülőgép hozott, a világon először, Amerikából Európába. Megismerkedünk továbbá az első légikisasszonnyal, Jeanne Fon- tainével is. És megindulnak az utasszállítógépek Európa nagyvárosai között. Megismerkedünk a lelkes szovjet repülők életével az 1920-as években. A filmsorozat negyedik része a Levegő országútjai címmel kerül hemutatásra. 1927 és 1929 között New Yorkból 48 alkalommal próbálkoztak meg az Atlanti-óceán átrepülésével — 22 gép zuhan le, 50 ember meghal. A győztesek között ott volt Endresz Görgy és Magyar Sándor, akik 1931. júliusában New Yorkból Bicskéig repültek. 1929. július 13-án egy Bemard típusú gépen átrepül az első potyautas, Artur Schreiber nevű amerikai fiatalember személyében. Kezdenek visszafelé — Európából Amerfkába — is repülni, ez már nehezebb feladat. A szovjet Gromov, Jumesev és Danyilin távolsági világrekordot állít fel Moszkvából Kaliforniába repülve. Howard Hughes 91 óra alatt körülrepüli a Földet. Az ötödik rész ismét szomorú korszakot idéz, a címe: Ismét hadijellel. Az 1937-es spanyolországi légiharcokkal kezdődik ez a fejezet. A náci Németország sokat vár a repüléstől, a repülőgépes emberirtás főpróbája: Spanyolország. Az olaszok repülőgépről gyilkolják Etiópában a védtelen lakosságot. Előkészületek a II. világháborúra. Megjelennek a nagyszerű szovjet Rata vadászgépek, majd a náci zuhanóbombázók. Láthatjuk Lengyelország megtámadását, majd következik Franciaország. A francia összeomlás. A hatodik folytatás Az ég lángokban címet viseli és 1941 telével kezdődik a moszkvai fronton. A szovjet ipar nagyszerű repülőgépeket ad a Vörös Hadseregnek. A győzelmes sztálingrádi csata. Szovjet nők a légierőknél. Szovjet légifölény és győzelmek sorozata a fasiszták ellen. Amerika bekapcsolódik a II. világháborúba. A repülőerődök megjelenése és fürge kísérőik, a Lockheedek, a Linghtingek, a Mustangok, Republikok és sok-sok típustársak. A japán repülők tündöklése és csúfos bukása. A filmsorozat befejező része a Hangnál sebesebben címet viseli. Itt megismerkedhetünk az ún. lökhajtásos repülés történetével. A gázturbinás repülőgépek korszaka. 1947. október 14-én a Bell-X túllépi a hanghatárt. A szovjet MIG-15- ök bemutatkozása. A 60-as évek elején már 490 személyes Boeing-747-es közlekedik az Atlanti-óceán felett. Alig 9 óra az út London és New York között (fél évszázaddal ezelőtt Lindberg még 33,5 óra alatt tette meg). A filmből megismerjük a helyből felszálló gépet és 1967.' október 3-án az ember 7170 km/óra sebességgel repül. Bemutatkoznak az Oleg Antonov tervezte AN-gépek. Befejezésül az alábbiakat mondja a narrátor: — Milyen. szép történeti Es milyen messze még a befejezés ... a távolságokat eltüntette az emberi elme egyik csodálatos teremtménye: a repülőgép■ TAMÄS GYÖRGY Édes ff n 1/ufö Ide ni! EGY NÉP S EGY EMBER TÖRTÉNETE Benedek Elek azok közé a magyar írók közé tartozik, akik eleddig a legtöbbet mondtak el szülőföldjükről; akik legcsodálatosabban vallottak szűkebb pátriájukról: őseikről, anyanyelvűkről — önmagukról. Az író Édes anyaföldem! című műve 1920-ban, a „legtökéletesebb reménytelenség lelkiállapotában született meg“. Benedek Elek budapesti „magányár ban“ ekkor a hazai tájat, a szülőfalu, Kisbacon képét és szellemét idézgette. Tette ezt azért, hogy legalább ily módon találjon melegségre, lelki megnyugvásra a „világban“. Az említett mű — melynek első részét új formában Ismét megjelentette a Szépirodalmi Könyvkiadó — sokat jelenthet számunkra is. Gazdagít, nevel emberségre, hűségre, szeretetre. Az író megfigyelőképességének pontossága finomíthatja látásmódunkat, mondanivalójának hitelessége, frissessége, pozitívan formálhatja magatartásunkat, jellemünket. A könyvben elsősorban az író gyermek- és ifjúkoráról. családjáról, a székelyudvarhelyi kollégiumról, a budapesti diákévekről olvashatunk. A gyermekkorról, melynek emlékei meghatározták az író életművének lényegét; a szülőkről, kiknek élete mindig szerénységet, tisztaságot és erkölcsösséget sugárzott. Az udvarhelyi kollégium a maga ellentmondásosságaival ébresztgette az író gondolatait; formálta látókörét, ítélőképességét. Az akkori Budapest pedig idegenségével, ridegségével döbbentette meg Benedek Eleket. Olyannyira, hogy erőért újra meg újra a szülőföldre sietett. Ott talált vigasztalást, hitet az élethez. Szülőfaluja népéről többek közt így vall a könyv első fejezetében: „Ez a fajta az én fajtám, valameddig a vasút meg nem közeliié, oly tiszta maradt, mint a búza, mely csak addig igazán búza, míg semmi másfajta szem közéje nem keveredett." S noha az emberek olykor talán itt Is gyarlók voltak, 6 mégis másnak hitte őket. „Az emberek nem olyan iók, amilyennek ő látta, de"' lobbak lettek körülöttea — írja a könyv előszavában fia, Benedek Marcell. Mert az író még a „rossz emberekből is előcsalta a bennük rejtőző kevés jót". Benedek Elek emberábrázolásának hitelét nem a líraiság, hanem a drámaiság adja. Az embert legtöbbször munka közben, tettein keresztül mutatja be. Nem hiányzik azonban művéből a lírai hangvétel sem. Főleg a táj leírásakor, a falu hangulatának érzékeltetésekor figyelhetjük ezt meg. Személyes vallomásában az író saját sorsát szépen ötvözi népe, sőt a körülöttük élő rokonnépek sorsával is. Érdeklődéssel közeledik a románokhoz, tisztelettel ír a zsidókról. Néprajzi hitelességgel mutatja be a székely falut, annak erkölcsi-gazdasági rendjét; őszintén vall a székely ember magatartásáról, gondolkodásáról, de nem hiányzik a tágabb értelemben vett korrajz sem. Az író eleven észjárása, ízes, zamatos nyelve még értékesebbé varázsolja a könyvet. CSÄKY KAROLY 1980. I. 4. 6
