Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-26 / 22. szám, szombat
1 RÁ N MEGTARTOTTÁK AZ ELNÖKVÁLASZTÁST Az eredmények hétfőre várhatók (CSTK) — Iránban tegnap reggel nyolc órakor nyitották meg a mintegy 20 000 szavazóhelyiséget: az ország 20 millió választópolgára az iszlám köztársaság első elnökére szavazott. Khomeini ajatollah a kórházból, ahová szívbántalmai miatt szállították, rádióbeszédet inté zett az iráni néphez, Fölszólított minden iránit, hogy nyugodt körülmények között szavazzon. Fölhívást intézett a ország összes népcsoportjához és vallási közössegéhez, hogy ve gyenek részt a választásai, és támogassák a majdani győztest. Megfigyelők szerint, az öt elnökjelölt közül kettőnek — Ba- niszadr gazdasági és pénzügy- miniszternek, valamint Hasszán Habibi kulturális és tudományos ügyekkel megbízott miniszternek — van esélye a győzelemre. A harmadik esélyes iGJiptbzaden külügyminiszter, őt követi Dar*'is Foruhar, a megszüntetett Nemzeti Párt képviselője, és az utolsó helyen Szadegli Tabatabaji, Khomeini veje szerepel. Valamennyi jelölt Khomeini ajatollah híve, és ötven évnél fiatalabb. A szavazatok számlálását tegnap a szavazóhelyiségek bezárása, vagyis 18 óra után kezdték meg. Amennyiben egyik jelölt sem szerzi meg a szavaztok 50 százalékát, a két legtöbb voksol szerző jelölt február 8-án, a második fordulóban küzd meg egymással. A tegnapi elnökválasztás eredményeit január 28-án hozzák nyilvánosságra. A francia elnök Indiában (CSTK) — Giscard d'Estaing ľrancia elnök négynapos hivatalos látogatásra Delhibe érkezett, hogy Reddi államfővel és Indira Gandhi kormányfővel elsősorban a kétoldalú gazdasági kapcsolatokról, valamint a délnyugat-ázsiai helyzetről tárgyaljon. Politikai megfigyelők nagy jelentőséget tulajdonítanak látogatásának, mert ő az első nyugati politikus, aki az újonnan megválasztott Gandhi asszonnyal találkozik. A BRIT KORMÁNY IS BESEGÍT AZ USA SZOVJETELLENES KAMPÁNYÁBA A Forrestal Alexandriában (CSTK) — Az egyiptomi Alexandria kikötőbe január 27-én befut „baráti látogatásra“ a Forrestal amerikai repülőgép- anyahajó, jelentette a MENA egyiptomi sajtóügynökség. Megfigyelők ezt a látogatást összefüggésbe hozzák az egyiptomi kormány nemrég tett nyilatkozatával, miszerint hajlandó katonai objektumokat és támaszpontokat a Pentagon rendelkezésére bocsátani. (CSTK) — Carter amerikai elnök szokásos évi jelentésében meghirdetett doktrínája az amerikai kormány csaknem egy évig tartó vitájának eredménye. A fő kérdés mindvégig az volt: miként reagáljon az USA a Perzsa-öböl térségében végbemenő viharos változásokra. A Washington Post című lap szerint ez a doktrína Brzexin- ski nemzetbiztonsági főtanácsadó memorandumából indul ki, amelyben megoldásokat javasolt az amerikai befolyás megőrzésére e térségben. * • * A brit konzervatív kormánV, összhangban az Egyesült Államok szovjetelienes kampányával, több ellenséges intézkedést foganatosított a Szovjetunió ellen. London nem újítja meg a Szovjetunióval kötött hosszú lejáratú hitelmegállapodást, amelyet Harold Wilson voll miniszterelnök 1975-ös moszkvai látogatása alkalmával kötöttek, és céija a brit export fokozása volt a Szovjetunióba. Ez a lépés elsősorban a brit exportőrök helyzetét rontja. A bejelentési Lord Carrington külügyminiszter tette a fel- sőliázban, s azt is közölte, hogy a kormány utasítást adott a BBC-adónak, bővítse orosz nyelvű adásait. (Mint ismeretes, a BBC hírei kiforgatják a szovjet politikát). Londoni megfigyelők a kormány intézkedései kapcsán megjegyzik, hogy ezzel London tulajdonképpen elszigeteli magát Nyugat-Európától. AZ AMERIKAI SPORTOLOK NEM TÁMOGATJÁK CARTER FELÍVÁSÁT Jelentés Tito elnek egészségi állapotáról (CSTK) — Josip Broz Tito jugoszláv elnölc az operációt követően jól érzi magát, egészségi állapota tovább javul, közli a tegnapi orvosi jelentés. Tito elnök már érdeklődést tanúsít az országában és a világban lejátszódó események iránt. (ČSTK) — A moszkvai olimpiai játékok bojkottja lehetetlenné tenné a jövőben e rendezvény megtartását — mondotta Robert Kane, az Amerikai ÜliApiai Bizottság elnöke a képviselőház külügyi bizottságában. Szavai azt bizonyítják, hogy a sportolók körében Carter elnök bojkottra felszólított szavai nem találtak visszhangra. Carter azonban ezt a felhívását Az unió helyzetéről szóló jelentésében megismételte, és a képviselőház külügyi bizottsága határozatot hozott, amelyben felszólítja az Amerikai Olimpiai Bizottságot, hogy tegyen eleget Carter felhívásának. Az amerikai kormány nyomása az olimpiai játékok meg rendezésével kapcsolatban tehát tovább tart, tekintet nélkül azokra a tiltakozó hangokra, amelyek a világ különböző országaiból érkeznek. India nem támogatja a moszkvai olimpia bojkottját, jelentette ki az Indiai Olimpiai Bizottság képviselője. Hasonlóan vélekedett Japán, Mozambik, Szenegál, Jugoszlávia. Madagaszkár és több latin-amerikai ország sportszervezete is. V ajon mennyit jelent egy ország életében harminc év? Ha az évszázados hagyományokkal, ősrégi kultúrával rendelkező Indiai Köztársaságot vesszük figyelembe — nem nagy idő. Ám ez az utóbbi három évtized — jelentőségében f— felülmúlja a korábbi évszázadokat: az ország önállóan, maga dönthetett sorsáról. Indiában a szervezett nemzeti felszabadító harc kezdetei a lesztésének tervét az ötvenes évek elején kezdték megvalósítani, s fő tengelyévé az ötéves tervek váltak (az első 1951-ben kezdődött meg). A mezőgazdaságban elengedhetetlen volt a feudális viszonyok, a műszaki elmaradottság felszámolása, s az iparban is szükség volt a mélyreható változásokra. Megkezdődött az államosítási program, a hazai és a külföldi monopóliumok befő-* Gandhi és Nehru nyomdok« 30 éves az Indiai Köztársaság 198a I. 26. múlt századba nyúlnak vissza, s élén — megalakulásától, 1885-től kezdve — az Indiai Nemzeti Kongresszus (INK) állt. A párt főleg Mahatma Gandhi vezetésével vált tömegszervezetté, s indiaiak millióit mozgósította. A második világháború idején az indiai politikusok Gandhival és Nehruval az élen elutasították a Nagy-Britannia által felkínált autonómiát és a függetlenség azonnali kikiáltását követelték. London kihasználva a két vallási csoport ellentéteit kettéossza Indiát: 1947 augusztus 15-én megalakult a muzulmán Pakisztán és a hindu India. India függetlenségének kikiáltása után Nehru állt a kormány élén. 1950. január 26-án — tehát ma harminc éve — lépett életbe az ország új alkotmánya, amely szerint India a Brit Nemzelközösségen belül köztársaság lett. A csaknem kétszázéves gyarmati uralom súlyos örökséget hagyott hátra: India elmaradott agrár ország volt, s a világ legszegényebb országai közé tartozott. Az ország gazdasági fejlyását korlátozó intézkedések születtek. A gazdasági fejlesztési program azonban csak lassan valósult meg, a változások nem hozták meg a lakosság életszínvonalának kívánt mértékű emelkedését, a földreform végrehajtása is akadozott. Ennek következtében nőtt a munkanélküliek szama, nagyobbak lettek a vagyoni különbségek. Az egyre feszültebb szociális ellentétek kiütköztek India belpolitikai életéhen is. Míg a függetlenség és a köztársaság kikiáltása után az ország fő politikai ereje az INK volt, a hatvanas években már egyre aktivizálódott a különböző irányzatú ellenzék, mind hevesebben támadta a kormány reformpolitikáját. 1971-ben az INK-nak még sikerült megnyernie a parlamenti választásokat, azonban a haladó, a néptömegek érdekeit védelmező kormányprogramban tett ígéretek nem teljesültek, ami pedig megint csak egyre nagyobb elégedetlenséghez vezetett. Az 1977-ben egyesült ellenzék, kihasználva az 1975-ben kihirdetett rendkívüli állapot Idején elkövetett hibákat is, súlyos csapást mért Indira Gandhira. Az elmúlt két év eseményei még frissen élnek emlékezetünkben: a Dzsanata nem tudta megvalósítani programját, széthullott. A megosztott tábor ellen a tömegeknek ismét reményt adva Indira Gandhi elsöprő győzelmet aratott az év elején megrendezett rendkívüli parlamenti választásokon, s így most megvalósíthatja 1975-ben meghirdetett húszpontos gazdasági programját. India jelentős szerepet tölt be a nemzetközi életben, nagysága, népessége és földrajzi fekvése következtében befolyással lehet a térség helyzetének alakulására. Ezért is fontos az a tény, hogy — Gandhi és Nehru nyoiiklokain haladva — India valamennyi békeszerető országgal baráti kapcsolatokat tart fenn. Az el nem kötelezettség számára nem passzív semlegességet jelent, ellenkezőleg: aktívan kiveszi részét a nemzetközi szervezetek munkájából, következetesen síkraszáll a konfliktusok békés úton történő rendezése, az enyhülési politika folytatása mellett. E téren bízvást támaszkodhat a Szovjetunióra, a szociaista országok közösségére. Az indiai külpolitika fontos része az ezekkel az országokkal kiépített, az egyenlőség és a kölcsönös előnyök elvén alapuló együttműködés. Hazánkat is hagyományosan jó kapcsolatok fűzik Indiához politikai, gazdasági, kulturális téren egyaránt. Az új indiai kormány előtt jelenleg számos gazdasági és társadalmi probléma áll. A tömegek érdekeinek szüntelen szem előtt tartásával, a múltban elkövetett hibákat elkerülve, a gazdasági felemelkedés programját következetesen teljesítve mindezek a problémák megoldhatók. (papi Sohasem lehet eiíeJeltari A szovjet hadsereg 1945. január 27-én szabadította fel az oswiecimi koncentrációs tábort Délelőtt a tábor (kapuja mögött rejtőztem el, amelyen az ismert felirat díszelgett: „A munka szabaddá tesz“* Minden idegszálaimat megfeszítve figyeltem. Déltájban láttam az utolsó menekülő németet, aki puskáját szíjánál fogva a hóban maga után vonszolta. Egy óra sem telt bele és már megjöttök a Vörös Hadsereg katonái, gyalogosok automata fegyvereikkel, lófogatos kocsikon. Mögöttük néhány harckocsi. Több helyen Ikidöntöttélk a szöges drótkerítést, némete- ifoet ikeresteik, de már egyet sem találtaik. Tábori kojiy- hát állítottak fel, és megkezdték a főzést mindenki számára. Már csaik néhány száz fo goly volt a táborban, aki két éppen kórházban ápoltak. A több leiket a németek elhurcolták, vagy pedig a birodalomba kor gettók. Legtöbben közülük igyekeztek a tábort minél előbb elhagyni. Én szintén útra keltem gya log néhány más fogollyal együtt Krakkóba. Á hazafelé vezető úton több mint két hónapot éltem át a szovjet hadsereggel. 1944 ben kerültem Oswie- cimbe, mégpedig Birkenau ba, az úgynevezett megsemmisítő táborba, ahol a foglyokat összegyűjtötték, azután vagy munkára választották ki, vagy pedig több hónapos éheztelés után a gázkamrába, a halájba küld ték. Az összetákolt f a barak - ban, amelyet eredetileg ló istállónak használtaik és amelyben természetesen semmilyen berendezés sem volt, mintegy 2 ezer 16 év körüli fiút zsúfoltak össze. Számos válogatás, úgynevezett szelekció után, amikor is a fizikailag gyengébbeket választották ki, alig néhány tucat maradt meg belőlük. „ iA legutolsó szelekció során engem is kiválasztottak a gyengék közül. Három napon át elzárva tartottak bennünket és pontosan tudtuk, hogy ugyanaz a sors vár ránk, mint az előzőkre. Azután kikergettek bennünket a zuhogó esőbe, foketesap- kás, automata fegyveres SS- katonák vettek körül kutyáikkal. A közeli krematóriumba hajtottak minket, amelyből dőlt a fekete füst. ■mint egyébként a koncentrációs táborban ottlétünk egész ideje alatt. Űtközben egy kerékpáros SS-tiszttel találkoztunk. Megállította a menetelő csoportot, a szomszédos barak ba vitte, és még néhányat kiválasztott közülük. Többek között engem is. Ez bizonyára valami szokatlan dolog volt még Os- wiecimben is. Rögtön ezután meglátogatott bennünket a hírhedt SS-orvos, a háborús bűnös Mengele. Emlékszem szavaira, amelyekkel közölte velünk, hogy itt a lehetőség, hogy a birodalom számára dolgozzunk. Ha nem fogtok dolgozni, mondotta. „Ich mach euch alle kaputt“ Mindannyiotokat etpusztit- laik). A Rollwagen nevű muntka- fkom man dóba osztottak be. Ez azt jelentette, hogy lovaik helyett nekünk keltett húznunk a kocsit. Dolgoztam az úgynevezett Kartof- felgrupipe kommandóban is. Már november vége felé járt, krumplit ástunk ki a földből, a németek a következő évre gyűjtötték a készleteket. Nehéz munka volt ez, hideg volt, éreztem, hogy napról napra csökken nemcsak a fizikai, de a lelkierőm is. Ezenkívül nem volt rendes cipőm, ami nagy életveszélyt jelentett. Mindnyájan tudtuk, hogy megmenekülésünket csakis a szovjet hadsereg gyors győzelme jelenti. Abban az Ldőben betegedtem meg vitaminhiány következtében. Leginkább a C-vitamin hiányának tünetei nyilvánultak meg, kelések ütöttek ki rajtam. Kórházba kerültem Bir- kenauba, ez pedig a „leg- egyenesebb“ utat jelentette a túlvilágra. A legnagyobb veszély abban rejlett, hogy igen könnyen fertőzést, vér- hast kaphatott az ember. Ez lényegében pedig a halált jelentette. Elhocsá itatásom után a szovjet foglyok blokkjába kerültem, és ez volt az első találkozásom szovjet emberekkel. Elszigeteltségben éltek, tilos volt velük az érintkezés. A legnehezebb munkát végeztették velük, nagy távolságban, hidegben a szabad ég alatt dolgoztaik, repülőgéproncsokat szereltek szét. Igen legyengült voltam, nem tudtam velük járni, otthon hagytak, hogy takarítsak és más könnyebb munkákat végezzek a táborban. Többnyire egyszerű emberek voltak, akik azokhoz a szabályokhoz igazodtak, amelyek az emberi erkölcs alapjai a koncentrációs táborban is. A tábort nem lehet elfelejteni, és ha már ez így van, igyekszik az em- t>er arra emlékezni, ami pozitívum volt. Nincs sok ilyen emlék, de bizonyára közéjük tartoznak azok az erkölcsi alapelvek, amelyek lehetővé tették, hogy emberek maradjunk az embertelen körülmények között is. Szeretném még elmondani első találkozásomat a kommunista szervezettel, amely a táborban már korábban létezett. Amikor a német őrök a felszabadulás előtt néhány nappal elmenekültek, a szervezet vette át a tábor vezetését. Csupán ennek köszönhető, hogy nem tört ki zűrzavar, hogy biztosítva volt az ellátás stb. Engem hasonlóképpen, mint másokat is, néhány egyszerű feladattal bíztak meg. A tábort őriztük. A készleteket, amelyeket a németek már nem tudtak magukkal vinni, áthelyeztük más raktárakba, amelyekről a németek nem tudtak, hogy azután a szovjet hadsereg szükségleteit szolga 1 já k. Fe la d a tu 1 k atp - tuk, hogy gondoskodjunk beteg fogolytársainkról. A németek még a környéken voltak, de az SS-raktárból társaimmal együtt nemcsak ételt hordtam, hanem ruhát is, csaknem mérték után szalwtt ruhákat, sőt melegítő gumi palackokat is. Végül pedig hadd említsek néhány emlékfoszlányt: egy szovjet tiszt lovának kantárját tartom. Gyalog megyünk Krakkóba, szovjet katonai teherautó mutatja az utat. Krakkóban várom ki, hogy elessen Budapest. Számos vonat indul állandóan keletre, Krosznóba, ott találkozom a felszabadító hadsereg katonáival. Hu- mennénál lépek a Csehszlovák Köztársaság területére. A félig romokban heverő Magyarországon átutazom. Budapesten az egyik állomásról átvergődöm a másikra. Visszatérek Dél-Szlová- tkiába, szakácsként dolgozom az egyik közkonyhán, amelyben a hazatérőket étkeztetik. Szétbombázott háztetőket javítóik. Ünnepi felvonulás május elsején. Azóta harmincöt esztendő telt el, újabb nemzedékek nőttek fel. Azok az emberek, akiknek a sorsát lényeges módon befolyásolta a háború, már öt ven éven felüt vannak. De soha sem szabad megfeledkezni a Szovjetunió humánus felszabadító szerepéről. Csupán Oswiecimben a legkülönbözőbb nemzetiségű emberek milliói pusztultak el. A szovjet hadsereg az emberek további millióit mentette meg, egész nemzedékeket a fizikai pusztulástól. A szovjet katonák milliói áldozták életüket nemcsak azért, hogy kiűzzék a német fasisztákat a Szovjetunióból, hanem azért Is, hogy az európai nemzetek és az egész emberiség megszabaduljon a halálos veszélytől. És ezt soha sem lehet" elfelejteni. tomas radil
