Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-24 / 20. szám, csütörtök

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI-BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1980. január 24. CSÜTÖRTÖK BRATISLAVA m XXXIII ÉVFOLYAM 20. szám Ára 50 fillér Válaszút? A világpolitika eseményeit figyelemmel kísérő emberben ön­kéntelenül felvetődik a kérdés: merre tart ma a világ? Foly­tatódik a hetvenes években oly biztató méreteket öltő eny- bő lés. vagy netán az ellenkezőjére számíthatunk? Vegyük kiindulópontul a SALT—If-t. Tény, hogy a szovjet — amerikai szerződés aláírása őta sok minden vá Hozott a nem­zetközi politikában. Egy nem: a Szovjetunió és a testvéri szó eialista országok külpolitika) irányvonala — a lenini elveken alapuló, az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott és a XXV, kongresszus által továbbfejlesztett békeprogram megvalósítása, Lehetetlen e helyütt akárcsak jelszavakban is felsorolni mind­azon eseményeket, amelyek a nemzetközi politika színterén az utóbbi hónapokban, hetekben, napokban történtek, s amelyek előidézték, hogy másképpen kezdődnek a nyolcvanas évek, mint a hetvenesek. Az Egyesült Államok — a helsinki Záróokmány egyik aláíró­ja — felrúgva az írott és íratlan nemzetközi szabályokat, olyan dühödt szovjet- és szocialistaellenes kampányt bonta­koztatott ki, amilyenre példát csak a hidegháború éveiben la* léihattunk, A nemzetközt légkör romlásáért lraz imperialista erők, elsősorban az Egyesült Államok bizonyos körei a felelő sek, Azok, akik az enyhülést akadálynak tekintik agresszív ter­seik megvalósításában ..— mondotta Leonyid Brezsnyev, a közelmúltban a moszkvai Pravdának adott interjújában. A% imperializmus feszültséget szító, fegyverkezést szorgal utazó minden lépésére a Szovjetunió mindig újabb leszerelési javaslattal állt elő. A mostani amerikai vezetés eddig legalább a látszatot — a tárgyalásra való hajlandóságon keresztül — igyekezett megőrizni. De most mintha „elszabadult volna a pokol“, amit amerikai elnökválasztási hadjáratnak is nevez­hetünk, k a Fehér Ház hajlandó lenne a nemzetközi enyhülő« minden eddigi eredményét — évtizedek kitartó és áldozatos munkájának az eredményeit — sutba dobni. Pedig a világnak, a Nyugatnak is bölcs államférfiül döntésekre lenne szüksége, nem pedig kortesfogásokra. Az USA és más NATü-országok diplomatái 1978 májusában, az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán az enyhíi lésről szónokoltak New Yorkban, s ezzel párhuzamosan a NATO Tanácsának washingtoni ülésén hosszú távú fegyverkezési programot hagytak jóvá. Az ilyen kétszínűséget azonban — sajnos — már meg kellett szoknia a világnak. Carter aláírta Üécsben a SALT—II. szerződést, de ugyanakkor felfújta a „ku­bai—szovjet katonai jelenlétről“ alkotott léggömbjét, amely hamarosan ki is pukkadt. Az újabb ürügy a légkör mérgezé­sére — Afganisztán. Washington a gazdasági eszközök — a sokat emlegetett gabonafegyver stb. — mellett most már a moszkvai olimpia bojkottjára szólított fel. Bár a világ előtt cá­folhatatlan bizonyítékok igazolják; a kínai és amerikai eszkö- tfikfcel támogatott afgán és pakisztáni reakció véres összees­küvést szervezett Afganisztán népe ellen. Viszont — emlékez­ető ül a szovjet külpolitikai lépésekre i» — Leonyid Brezsnyev rendkívüli horderejű berlini leszerelési javaslataira még min­dig nem érkezett érdemleges válasz a Nyugat részéről. He kár is tovább emlegetni az eseményeket, amelyek min­denki előtt ismertek. Ismét feltehetjük a kérdést: válaszút elé érkezett-e a világ? A mai amerikai lépések indítékait jól ismerjük a hideghábo­rú* évek eseményeiből is: az USA meg szeretné szilárdítani vélt vezető szerepét a világban, monopóliumai akadálytalanul akarnak hozzájutni a nyersanyag- és energiaforrásokhoz. Car­ter szerint ezért kell megvédeni az amerikai érdekeket Ázsiá­ban. Közép- és Közel-Keleten, továbbá Európában Ezt a célt szolgálja Carter új katonai-politikai doktrínája, amely megha­tározná az Egyesült Államok nyolcvanas évekre szóló politikai stratégiáját. Az említett célok ismeretében bizonyosra vehető, hogy ez a doktrína lényegében nem lehet más, mint a nyolcva nas évek olajtűzhelyén felmelegített egykori „Truman-doktrí- na“ korszerűsített változata. A jelenlegi amerikai vezetés tévedése az erőviszonyok mér- Hegelésekor abból adódik, hogy nem számolt az idővel. A negy­venes évek végének és az ötvenes évek elejének világpolitikai térképe: az erős USA egy gazdaságilag zilált, a második világ­háborúban legyengült Nyugat-Európával és egy éppen csak erősödő szocialista világrendszerrel számolhatott, s ráadásul megvolt a katonai fölénye is. Ma már azonban a NATO és a Varsói Szerződés között kialakult az erőegyensúly, a szocia­lizmus döntő erővé, a világ haladó erőinek vezetőjévé vált. Nyugat-Európa helyzete is megváltozott, s számolni kell az örökké forrongó, politikai és részben gazdasági szabadságát elnyert, a nemzetközi politikában egyre nagyobb szerepet ját sző fejlődő világgal is. S az a Nyugat-Európa, amely belement ugyan az újabb amerikai rakétatelepítési tervbe, nem hajlandó viszont a hidegháború igája alá hajtani a fejét, hiszen most már csak veszthet rajta. Ezt igazolják a vezető iőkésországok kormányainak állásfoglalásai, akik nem értenek egyet a Szov­jetunió elleni gazdasági szankciókkal, főleg nem a külkeres kedelemre építő nyugat német gazdaság, sem Franciaország, de a szibériai természeti kincsek kiaknázásában érdekeit, nyersanyaghiánnyal küszködő japán sem. Tehát leszögezhetjük, hogy a nyolcvanas évek feltételeire nem lehet csak úgy egyszerűen ráhúzni az ötvenes évek poli­tikai irányvonalát. Az enyhülést a fejlődés hozta magával, a Szovjetunió és a szocializmus megerősödése, ami kényszerítő­én hatott a Nyugatra: el kellet! fogadnia az enyhülést, mert mást nem tehetett, hiszen ez volt az ö érdeke is. Válaszút? Részben. A szocialista tábor, a haladó erők már régen választottak: az enyhüléspolitika folytatása mellett tettek hitet. Ez létérdekünk. Nemcsak nekünk, a másik félnek is. Nyugat-Európa áll válaszút előtt; az ész szavára hallgat-e, vagy elfogadja, hogy az amerikai belpolitikai helyzet labilitása szab­jon irányt a nyugat-európai külpolitikának. Reméljük, a tő­kés országok józan politikusai inkább az ész szavára hallgat­nak. MALINAK ISTVÁN Dolgozóink elítélik az amerikai imperializmus veszélyes törekvéseit (CSTK) —- Hazánk lakossága növekvő aggodalommal figyeli az Egyesült Államok veszélyes politikáját, amely nem a béke megszilárdítására, hanem a nemzetközi helyzet kiélezésére irányul. A Frýdek-Míätek-i Hengerde vállalati békeaklívájának tagjai írják: Elítéljük, hogy az Egye­sült Államok durván beavatko­zik az Afganisztáni Demokrati­kus Köztársaság belügyelbe, ahol az új párt- és állami ve zetés megtelte a szükséges lé­péseket az ország szuverenitá­sának és függetlenségének helyreállítására, s a Szovjet unióval kötött szerződéssel és az érvényben (evő nemzetközt (CSTKJ — Befejeződött reg- nap Bratislavában a szocialista országok szakszervezeti köz­pontjai ifjúsági munkával foglal kozó titkára inaik és dolgozóinak kétnapos tanácskozása. A részt­vevőik a fiatalok körében vég­zett szakszervezeti (munka kér­déseiről 'tanácskoztak. A megbe­széléseken Bulgária, Lengyelor­szág, Magyarország, az NDK, Románia,' a Szovjetunió és Cseh sZlováikia küldöttsége vett részt. A küldöttségek tagjai beható am e lean ez tök, milyen nevelő hatást gyakorolnak a munkacso portok a fiatal dolgozókra, no gyan érvényesül a fiatalok szo­cialista kezdeményezése, és ho gyan fejlődik társadalmi akti­vitásuk. A felszólalásokból' ki lünt, hogy a szocialista orszá goik szakszervezeti szervezetei szüntelenül nagy gondot fordí­tanak a munkásfiatalok élet- és m u n kak ö r ü lmé n y e i nek ja vita sá­ra. Egyúttal nagy figyelmet szentéinek a szakmunkáskép­zésre, A részi vevők a tovább iáik ban rámutatlak arra, hogy fokozni kell a béke megőrzéséért vívott harcot a fiatal nemzedék javá­ra. Nagyra értékelték a Szovjet normákkal összhangban felkér­te a Szovjetuniót, hogy nyújt son testvéri internacionalista segítséget az intervenció fel­számolásához és a történelmi jelentőségű áprilisi forradalom vívmányainak megvédéséhez. Carter elnök azzal fenyegető zik, hogy az Egyesült Államok nak fel keli készülnie arra, hogy válaszolni tudjon, ha a közel-keleti békét veszély fe (Folytatás a 2, oldalon! uniónak és a többi szocialista országnak azokat a fáradhatat­lan erőfeszítéseit, amelyek a nemzetközi imperializmus részé ről fenyegető háborús veszély elhárítására, a leszerelésre és a nemzetközi feszültségenyhü lés fo 1 y ta Iá sá ra it’án y u Inak (CSTK) — Ľubomír Štrougal szövetségi miniszterelnök teg nap a prágai Hrzán-palotában fogadta Esko Rekutát, a Finn Köztársaság külkereskedelmi miniszterét, aki látogatáson tar tózkodik hazánkban, A felek megvitatták a nem zetközí gazdasági helyzet ala kulását és távlatait, Nagyra ér lékelték a két ország politikai és gazdasági kapcsolatainak fejlődését. Ezzel összefüggés ben egybehangzóan megállapí tolták, hogy adottak a kapcso latok elmélyítésének lehetősé gél. Ez különösen a termelési kooperáció és a fejlődő orsžá gok piacán való együttműködés A szovjet főkonzul húcsúlátogatásai (ÖSTKj — Nyíkolaj Goncsa­irov, a Szovjetunió bratislaval főkonzul ja tegnap búcsúlátoga* tást tett Jozef Lenártnál, a CSKP KB Elnöksége tagjánál, az SZLKP KB első titkáránál, Peter Colotkánál, a CSKP KB Elnöksége tagjánál, szlovák mi­niszterelnöknél, Miloslav Hrufi« kovičnál, a CSKP KB Elnöksé­ge póttagjánál, az SZLKP KB titkáránál és Viliam Šalgovič- ufil, az SZLKP KB Elnöksége tagjánál, a Szlovák Nemzeti Tanács elnökénél. Szlovákia vezető tisztségvi selői nagyra értékelték Goncsa- rov elvtárs hozzájárulását né­peink baráti kapcsolatainak és internacionalista szövetségének elmélyítéséhez. Nyikolaj Gon* csarov elvtárs ezután elbúcsin aott az SZLKP KB Elnökségé­nek és Titkárságának további tagjaitól. Nyíkolaj Gonesarov elvtárs­nak, a Csehszlovákiával való barátság és együttműködés fej­lesztésében szerzett érdemeit a Külfölddel Baráti Kapcsolatokat Ápoló Csehszlovák Társaság aranyéremmel és szalaggal mél­tányolta. A szakszervezet és a fiatalok Nemzetközi értekezlet Bratislavában A csehszlovák—finn gazdasági együttműködés fejlesztésének lehetőségei Oj (gázolnám - vältontkn akarat Skoarla András Január li e ünnepi hangüla- tával vált ki a Munka Érdem­renddel kitüntetett Határfalvi [Hraničná pri Hornáde) Egysé­ges Földunűvesszövetikezet kom­munistáinak dolgos hétköznap jai közül. Voltak, akik már reg­gel kiöltözve érkeztek a munka­helyre. a többiek délben öltöz tek ünneplőbe, Igaz, ilyenkor az a mérvadó, hogy az ember unit érez, milyen hatással van rá az ünnepélyes aktus, de azért a külsejére is adni kell, hiszen ritka az ilyen nap az ember éle tében. Kora délután a földiművesszö vetkezet feldíszített ülésterme ben fiatalok, időseik, nők, fér­Varya Mihály fiaik foglaltak helyet egymás mellett. Hetvenegy szövetkezeti dolgozó — kommunista várt a nagy pillanatra. A szövetkezet eredményeit is­merve, nem lett volna meglepő, ha Štefan Sen drey pártelnök ünnepi beszédében csupán an­nak a színvonalnak a megtar tását tűzi ki célul, illetve kér: a párttagoktól, amellyel a Her- nád iménti földművesek a kerü­leti mezőny élvonalába küzdőt ték magukat. Nem így történt. Fokozott igyekezetre, további példamutatásra és az állandóan igényesebb, felfelé vezető út folytatására serkentette a kom munis tálkát. Az ünnepi délutánon az ar cokat figyeltem. Szinte minde­gyükén egyforma tekintet örömmel, kíváncsisággal és elé gedettséggel ismerkedtek az ú| igazolvánnyal. Ugyanolyan meg ilVetődött volt a szövetkezed alapítók közül Zsihala János. Varga Mihály és Tóth Imre. mint a legfiatalabb szövetkeze ti dolgozók csoportjába tartozó Domonkos Anna. Harbulyák Pé tér és a többi huszonéves. Az idősebbek azért, mert muniká juk, amit harminc évvel ezelőtt vagy vnég korábban elkezdtek, egy boldogabb, (mindenkinek egyenlőséget biztosító jövőt, a mai szocializmust eredményezte, a fiatalok pedig, mert tudtak, milyen inuaikának néznek elébe & rövidesen órájuk maradó ér­tékes hagyaték megőrzése és fejlesztése során. Mit jelent az új tagsági igazolvány? Tóth Imre, az efsz elnöke nem titíkolja, luvgy 1948 bari, amikor az első tagsági igazol­ványát kapta, nem érzett akko­ra felelősséget, mint most, nenn tudta értékelni, hogy kommu­nista. mint ma, amikor egy mozgalmas múlt áll mögötte. — Kommunistának lenni ma sem egyszerű. A párttagság a megtisztelésen kívül kötelessé­get és felelősséget is jelent. Ve­gyük például a mi esetünket. Tudjuk, hogy az elkövetkezen­(Folytatás a 2. oldalon/ területén érvényes. Ez a tény a következő években jelentős mértékben előmozdíthatja a két ország gazdasági együttműkö* désének intenzívebbé tételét, A fogadáson részt vett And* rej Barkák külkereskedelmi mi­niszter ős (UH Johannes Anero» Finnország csehszlovákiai nagy­követe. fr # » A finn külkereskedelmi mi­niszterről tegnap Bohumil Ur­ban cseh Iparügyi miniszter is találkozott. A fa-, u papír-, és a celluiózipar területén kifej­tett csehszlovák—finn együtt­működés fejlesztéséről tanács­koztak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom