Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-22 / 18. szám, kedd
•'••/MBsawr Igazi művészi élmény A szlovák kamarazenekar hangversenyéről A Szlovák Kamarazenekar {közkedvelt nevén: Warchalék) lassan fogalommá válik a bratislavai hangversenylátogatók körében. Nem véletlen az ein« vezés, hiszen a zenekar művészeti vezetője Bohdan Warchal hegedűművész megnyerő egyé- niségével, lelkiismeretes, kitar tó művészi munkájával valóbart vezéralakja az együttesnek. A Szlovák Kamarazenekar az 6 kezdeményezésére jött létre 1960 ban, s megalakulása óta a világszínvonalú együttesek közé küzdötte fel magát. Nagysikerű hangversenyeket adott Európa szinte valamennyi országában, továbbá az Egyesült Államok- ban, Kanadában, Japánban. Az együttes magas színvonalának titka az elhivatottsággal, szorgalommal végzett művészi munkán kívül a csoport egyes tagjainak kiváló egyéni hangszertudásában rejlik. Szinte valamennyien önálló hangverse- nyékén is fellépnek, elsősorban Juraj Alexander gordonkámé vész, továbbá Hamar Pčler, Viliam Dobručký és Szaturi György hegedűsök, Jan Cut és Klatt Kornél brácsások, s úgy> szintén az együttes csemballis- tája, Alexander Cattarino. Programjának összeállításában a Szlovák Kamarazenekar a barokk zene bemutatását helyezi előtérbe, erről tanúskodnak az együttes rendkívül keresett, nagy számban megjalO' nő hanglemezei. Hangversenyük elíjő részében is csak barokk muzsikát játszottak, Händel, Vivaldi és Telemann műveit. Az est nyitószáma Händel Concerto Grossója, 12 concertóból álló sorozat első műve, a barokk fénykorának egyik legjellegzetesebb zenei formáját képviseli A concerto grosso műfaja tulajdonképpen a több hangszerből álló, nagyobb csoport, az ún. „grossa“ és az általában két hegedűből és gordonkából álló kisebb csoport a „concertina" versengésén, témaátvételén alapszik, szerencsésen ötvözve a szólóhangszeri és zenekari hangzást. A Händel mű szólistái Bohdan Warchal, Hamar Péter és Juraj Alexander gyönyörű hangzású, egységes hangszínnel játszottak, csodálatos összhangban a zenekarral, vigyázva a témák átvételének kiegyensúlyozottságára. Hasonló értékekkel jeleskedő előadást nyújtott a zenekar Antonio Vivaldi virtuóz A-dúr koncertjében két hegedűre és vonószenekarra, amelyben a második heÚJ FILMEK gedű szólamát Jozef Kopelman P játszotta. Üj, kedves színfolt a Szlovák Kamarazenekar együttesen Jirí Stivin sokoldalú, a komolyzene és jazz területén egyaránt otthonosan mozgó egyénisége. Václav Zilkával, a brnói Konzervatórium tanárával együtt nagy sikerrel adták elő Telemann folklorisztikus ihletésű, blockflőtére, fuvolára és vonós- zenekarra írt c moll koncertjét, egy vidám mezei séta ve- rőfényes, fűillatú hangulatát idézve föl a hallgatóságban. Egészen más, komolyabb gondolatokat ébreszt a hangverseny befejező száma, Antonín Dvo- rák E-dúr szerenádja vonószenekarra, annak ellenére, hogy a mű a zeneszerző életének egyik legboldogabb időszakában, 1875-ben íródott. Az ötrészes mű folyamán a művészeti vezető, Bohdan Warchal, teljes biztonságról valló gesztusaival, energikus fejmozdulataival tökéletes támpontot nyújtott az együttes valamennyi tagjának. Az emócióval teli művet, annak minden kis változását is érzékeltetve, rendkívül szug- gesztíven adták elő, állandó feszültségben tartva a hallgatókat. SIMON MÁRIA HASZNOS KIADVÁNY A matematikaoktatás motiválásának és népszerűsítésének kérdései rA szerző gyakorló pedagógus, a topofőanyi gimnázium matematikatanára. Könyve megírását a témához kapcsolódó lélektani, pedagógiai és didaktikai irodalom alapos tanulmányozása előzte meg, s a kiack° ványt a saját pedagógiai gy«~ korlatéban szerzett tapasztalataival kibővítve adja át az olvasónak. Dušan Jedinák geeztíven vall az általánosan Is ismert motivációs tényezőkről. A könyvet szinte le sem tudtam tenni, amíg el nem olvastam. Ilyen munkát csak olyan matematikatanár írhat, aki középiskolai tanári tevékenységét nem csupán hivatásnak tekinti, hanem szakmájának «zeo- vedélyes újítója is. Az ötletek ben gazdag könyv vezérgondolata az a meggyőződés, hogy a teljes értékű motiváció az egész nevelési hatás lényege, d korszerű oktatás fő »smérve. A matematika tanítása szakszerű volta miatt különös lélek vaui, didaktikai elveket igényel. A tudományok jelenlegi nagymértékű matematizálódása és a matematika tudományos-műszaki alkalmazása mellett a* oka tás folyamatába a megm«-* tatkozott a belső motívumok lényeges szerepe, azoké, amelyek függetlenek a jutalmazás nagyságától, amelyek célja és jutalma a tevékenység eredményes befejezése. A kíváncsiság, rutinszerzés, az igazság megismerésének vágya, a munkából, alkotásból, felfedezésből és a játékból fakadó öröm (sikerélmény} olyan ingerek, amelyek a matematikaoktatás szempontjából rendkívül fontosak, A szerző a tanulók apró sikerei elérésén keresztül az egyre nagyobbak eléréséhez vezető utat tartja a leghatásosabb motiválásnak. Ezen keresztül emelkedik a tanuló igényszintje s ezzel együtt teljesítmény* szintje is. A munkaban megtalálhatók a matematika oktatásában felhasználható belső motiváció lehetősége is. A .szerző tudatában van annak, hogy az emóciók jelentősen befolyásolják az iskola teljesítményét. Valamennyi tanácsa — legyen az a tanítást vagy a szakkört tevékenységet érintő — ennek a jegyében fogant. A matematika népszerüsílésére és gyakorlati alkalmazására Is sok példát hoz fel. Bemutatja iskolája Arkhimédész című diákújságját, amely segítségével a tanulóknak a matematikához való jobb viszonyulását igyekszik elérni; tapasztalatai jó ötlettel szolgálhatnak a tantárgybizottságok munkájához. Néhány hasznos információt kapunk a műszaki főiskolákról is. A matematikai szakirodalom gazdag tárát adja, amikor felsorolja a közép- iskolásoknak szánt irodalmat (kézikönyveket, képletgyűjteményeket, megoldott feladatok gyűjteményeitJ, a matematikai látóhatárt szélesítő kiadványokat, a népszerűsítő, szórakoztató könyveket. Hangsúlyozza a pedagógus szerepét, akit a motivációs hatás fő tényezőjeként említ. Közismert, hogy a kevésbé változatos, ingerszegény, unalmas, monoton problémahelyzetek, a sablonos felépítésű és tartalmú órák az érdeklődés csökkenését és esszel együtt az ismeretszerzés hatékonyságának csökkenését eredményezik. Dušan Jedinák szorgalma, bátorsága és hite olyan kiadványt eredményezett, amely szakít a sokszor mechanikusan átvett tradíciókkal és merőben újszerű feldolgozást nyújt. A pedagógiában a kísérletezés ma. természetes, s ha ez mentes az öncélúságtól, mindenképpen előrelendítő. Alig hiszem, hogy valamennyi értelmes kezdeményezést bárki is számba tudna venni. Erre nincs is szükség, hiszen az igazi tanítás — bizonyos alapvető kötelességek mellett — soha sem lehet uniformizált. OLÁH GYŰRGY Az ember arra született, hogy otthon legyen, hogy otthon legyen valahol immár —■ akkor (is) mondhatta Tamási Áron, ő is mondhatta, mikor a nagy világbolygásból csak a sóhajai, vágyódásai meg & levelei jöttek haza Farkas- lakára, mondhatta akkor is,’ mondhatta ő is, mondhatta Bartók is, ineg Balázs Ferenc is, mondhatták eme kósza, mert tudni-akaró nagyok, a sokszor-hazátlanok. mondhatták „mármarosi románok" is, erdővidéki székelyek is mondhatták, ama jó ácsok, s ige« a még jobb bögözi ácsok is, mondhatták szorongó lélekkel Galactól Torontóig mindenütt az utakon, a telepeken, ahol az utak az építés, a megismerés, és igen, a nagy-nagy sztikségbenl pénzekereset felé vezettek, néha úgy is, hogy ők maguk vezették az utakat, s hát ilyen állásában a világoknak mit lehet tenni este, mikor nem is a szénaillat s nem annyira a Fülebüke meg a Tanorok kaszálói, suvadá- sos oldalai hiányoztak, hanem a valahol rejtélyesen erodált élet, s abban az otthoni jó asszonyi szó, mi köze Szakács Ignácnak ahhoz, hogy mire is, no lám, mire is született az ember eme néha céltalannak tűnő véletlenjében a biológiának! Tamásiról is csak annyit tudhatott, hogy no lám, a árvának, de hiszen kinek otthona sincs, az is épít ott hévül valahol, s abban él, mert igaz, hogy kelletik . otthon lenni valahol! Fáf az otthon, ki megtagadott. Fáj az otthon a megtagadott, így sóhajt Szilágyi Domokos, aki úgyszintén örök életében otthonra vágyott, otthonra, no meg arra is vágyakozott, hogy csavarogna egyet a világban maga is, meg, megadá az ég, mert úgy állunk etzzel az élettel állítólag, hogy csak erősen kell akarni pl. Lilla szívét, a globe trotter kalandjait, házat s szép hat ökröt, mért megadatik, csak erősen-erősen kell akarni, hogy el ne kacagja magát az ember, hogy milyen szép és egyszerű minden! hát mire is született az ember, arra-e, hogy megnézze kívülről is ezt a világot, mert belülről épp elég alkalma van, lesz, arra-, hogy lihegve hazaérjen, vagy arra, hogy csak tarisnyálni járjon haza, nem lehet ezt tudni. Galactól Torontóig, mert mindenütt dolgozni kell, ott vagyon-e otthon így az ember, ahol dolgozni TUD, mert másként nem tehet? vagy ott az otthon, ahol a te szavaiddal nyílik a gyermekek ajka, vagy ott az otthon, ahol ... ó, nagyon fáradt lehetett, mikor azt mondta, arra születtünk, hogy valahol otthon legyünk — még csak azt kellett volna elmondania, hogy milyen is legyen kíviil- belül az az otthon, milyen legyen házad körül a szó s milyen belül, milyen legyen a virág s a világ körülötted — vagy az út porában is otthonra lel az ember, ha a hazai krizantémok illatát hozza a temetők felől a szél? jaj istenem a világ kinek szoros kinek tág; mindentudókként járunk, ha néha bekötött szemmel is, mert erre születtünk, vadakat, állatokat is magunkhoz szelídítve, csak hogy me- . legebb, csak hogy otthonosabb! csak hogy ne a társta- lanság s ne a kényszertársí- tás — hát mire is születtél, fiam? apád szól, hát nem hallatszik el odáig? CZEGÖ ZOLTÁN PIPIKÉK (cseh) Este van. Egy textilipari szakmunkásképző leánykollégiumában kihunynak a fények; a lányok nyugovóra térnek. A kamera „végigjárja“ az elsötétedett folyosókat; a szobákból hangfoszlányok szűrődnek ki: sóhajok, kuncogások, suttogások — a bakfislányok szigorúan bizalmas beszélgetései. A filmnek minden bizonnyal ez a legjellemzőbb jelenete, hiszen magába sűríti mindazt, amiről az alkotás voltaképpen szól: Mert a Pipikék — Karéi Smyczek fiatal cseh rendező debütáns munkája — nem egy szokványos sztorit, ke-rek történetet mesél el, hanem több szakmunkástanuló-lány kisebb- nagyobb gondjait, sérelmeit, csalódásait, örömeit bemutatva, a fiatalok égy rétegével foglalkozik; azokkal, akik vidékről kissé fanyar, hideg-objektív stílusává l érzékei sti a lányok ellentmondásos, gyakran csapongó életét. A film életképszerű betétei, a valósögrögzítés alao- ján nyernek mély tartalmat és értelmet — művészi hitelességet. Mindez alkalom egy prob- lémátlannok látszó, lényegében mégis problematikus életforma, életkor megvilágítására, e f>a talok magatartásának vizsgálatára. Az alkotónak ez a törekvése — ha nem is hibátlanul, de — mindvégig érvényesül; az alakok hitelesek, a rendező megfigyelései töltést és tartalmat adnak az egyébként vékony eirecskén folydogáló mesének. Ám nem csupán egy életformára akarja a rendező rányitni a néző szemét; a felnőtté válás folyamatát is elénk tárja, anvagy nevelőotthonokból kerültek a leányszállásra, s régi gyökereikből elszakadva az új társadalmi közegben próbálnak gyökeret verni. Ezt a nemegyszer igazságtalanul elítélt Ifjú réteget igyekszik megérteni a film. A látszat mögé pillant. Legjobb jeleneteiben olyan, mint egy jól komponált, meglesett, hatásosan összeállított dokumentumfilm — a mindennapokról, a szürke hétköznapok varázsáról. Az Irena Charváto- vá forgatókönyvéből készült alkotás problematikája tehát elevenen élő, ahogy mondani szokás, valós. A film tehát nem konstruált, ereje éppen természetességében, megszerkesztet- lenségében, a „nyers“ valóságról közvetített gazdag információs anyagában van. A rendező érzi a vaióság folyamatának a ritmusát, jó szeme van a részletek megfigyelésére, a maga nak minden ellentmondásosságával: a lányok görcsös merevségétől és gátlásosságától, túlérzékenységén és felszabadul t- ságán, szerelmi fellobbanásain, futó kalandjain és szorosabb érzelmi kötődésein át legbein- sőbb énjükig. Bemutatja a lányok mikrokörnyezetét: a leányszállás igazgatónőjét, nevelőjét és a szövőgyár művezetőjét. (A szövőgyárba járnak a lányok szakmai gyakorlatra.) Sok mindent látunk a filmben, s az alkotónak ezt a sok mindent sikerült keretbe foglalnia, s ezáltal értékes mondanivalót közvetítenie. A film átgondolt, szerkezete egységes, stílusa következetes. A mű valóban szép pillanatokkal ajándékozza meg a nézőket, a cseh filmművészet pedig gazdagabb lett egy ígéretes tehetségű reá- dezővel. rokonszenves csirkefogó (francia) Nagy vonzereje van ennek a francia komédiának: BelmondiK Egyénisége sokakat csábít a moziba, s rajongói ezúttal sem csalódnak benne, hiszen ugyanolyan, mint amilyennek a legutóbbi filmjéből ismerjük: játéka könnyed, mosolya csibe szes. Ö a rokon szenves csirke fogó (ki is len* ne más?). Vállalkozó kedvű és szellemű, a feje állandóan tele van tervekkel, ötletekkel nem kel! túlságosan igénybe vennie szellemi képességeit, hogy gondtalanul éljen. Állandóan cselekszik, egy percig sem tétlenkedik. Ujja köré csavarja a’ jómódú idős hölgyeket, orruknál fogva vezeti a gazdag nagyiparosokat. Minden „szerepre“ vállalkozik, csak dolgoznia ne kelljen. Ha a helyzet úgy kívánja, egy gyáros elkényeztetett fiacskájává „vedlik“, ha kell, híres közgazdásszá, vagy akár atomtudóssá változik; láthatjuk őt bohém milliomosként, síbajnokként, sőt autóversenyzőként is. Nagystílű kalandor és ügyeskedő. Nagy dumájával mindenkit becsap, mindenkinek túljár az eszén, mégis rokonszenves. Ám neki is van gyengéje: nem tud ellenállni a bájos hölgyeknek, kacér mosolyukkal köny- nyen leveszik őt a lábáról. Jean Becker rendező filmje jellem- és helyzetkomikumra épül; a középpontban Jean-Paul Belmondo játéka. Szerejje test* Belmondo — síbajnok szerepében hezálló. Kitűnők a partnerei: Nadja Tiller, Mynene Demon- geot, Stejania Šandrelli, Maria Pacomé, Jean-Pierre Mariell, Philipp Noiret. A film nem szűkölködik sem öletekben, sem fordulatokban, s ha helyenként a tempója lanyhul, Belmondo ellenállhatatan mosolyával, turpisságával képes feledtetni az üresjáratokat. A komédia sok kisehb-nagyobb kaland, szélhámosság története, melyet persze nem S7=?bad komolyan venni. (tölgyessy) 1S80. I. 22. A cseh film egyik jelenete Arra születtünk miénk vala s elcsavargott szépen az is, de nem baj, dolga lehetett arrafelé, de majd: ha- zajő az is, mert mi sem kirándulni gyűlénk össze itt s nem is gyűlésezni, de dolgunk akadt itt s épp pénz is kerül, ó, mert mire is születik a gyermek, arra, hogy kérjen, mert kell a kenyér annak az
