Új Szó, 1980. január (33. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-03 / 2. szám, csütörtök

Kurl Waldheim Teheránban tárgyal Az iráni beliiavroinisztérium elöntése a tüntetésekről A csehszlovák — vietnami kapcsolatok mérlege (CSTK) — Közel három órán át tartott tegnap Teheránban az első hivatalos megbeszélés Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár és S/.adegli Ghotbzadeh iráni külügyminiszter között. A tár­gyalásról nem adtak kt tájé­koztatást. Az iráni külügyminiszter azonban már Waldheim megér­kezése előtt hangsúlyozta, hogy az ENSZ-főtitkár látogatását puhatolózó missziónak jtpkinti, melynek során Irán előterjeszti panaszait az USA ellen. Ezzel jelezte, hogy az iráni hivatalos helyek Waldheimet nem tekin­tik közvetítőnek az iráni—ame­rikai válságban, amely az ame­rikai túszok fogvatartásával kapcsolatos. Ez ideig még az sem biztos, hogy az ENSZ-főtit- kárt fogadja-e az ország vallási vezetője, Khomeini ajatollah. Az iráni belügyminisztérium döntést hozott arról, hogy a jö­vőben az országban nem ren­dezhetnek semmilyen nyilvános tüntetést előzetes engedély nél­kül. Minden politikai párt vagy szervezet, amely tüntetést szán­dékszik rendezni, köteles 48 órával korábban engedélyt kér­ni erre a belügyminisztérium­tól. Megfigyelők úgy vélik, hogy ez a döntés nyilván reagálás a Január 1-én a teheráni szovjet nagykövetség ellen elkövetett provokációra. A provokátorok egy csoportjának sikerült be­hatolnia a szovjet nagykövet­ség területére. A forradalmi gárdák tagjai, akik a misszió épületét őrzik, közbeléptek, és Csillagászati aranyár '(ČSTK) — A hongkongi tőzs­dén csillagászati összeget, un­ciánként (31,1 gramm) 561,50 dollárt árt el az arany ára. Londonban a tőzsde megnyitá­sakor unciánként 559 dollárral jegyezték az arany árfolyamát. Sajtóügynökségek az arany árá­nak ilyen nagyarányú emelke­dését a Perzsa-öböl térségében kialakult helyzetnek, valamint a benzinárak további emelkedé­sétől való félelemnek tudják be. Tíz évvel ezelőtt, 1970 ele­jén az arany hivatalos ára 35 dollár volt unciánként. Tovább emelkedik más ne­mesfémek ára is: az ezüst ár­folyama tegnap 38 dollár, a platináé 720 dollár volt uncián­ként a nyugat-európai tőzsdé­ken. 1980. I. 3. után. Az instruktorok között, akik ezeket az alakulatokat felkészítik, megtalálhatók az amerikai titkosszolgálat ügynö­kei éppúgy, mint az ún. „par­tizánakciók“ végrehajtására kiképzett kínai szakemberek, sőt, még egyiptomi szakértők is. Az amerikai kiküldötteknek Pakisztánban tett útjai, Afga­nisztán területén tett látogatá­saik és a felforgató erők ak­ciói között nyilvánvaló az ösz- szefüggés. Az sem véletlen, hogy a heráti felkelés, amely­nek Washington és Peking egyaránt rendkívüli jelentősé­get tulajdonított, röviddel azt követően valósult meg, hogy az afgán ellenforradalmi erők egyik vezetője Washingtonban járt az Egyesült Államok kül­ügyminisztériumának vendége­ként. Bizonyítékok vannak arra vonatkozóan is, hogy amerikai vezetők Pakisztántól olyan be­leegyezést akartak kicsikarni, hogy az ország területét a jö­vőben még fokozottabb mérték­ben felhasználhassák fegyve­res erők kiképzésére és azok átirányítására Afganisztánba. Azt szeretnék, ha Pakisztán egyre fokozottabb mértékben venne részt az Afganisztán- ellenes akciókban. Nincs szükség különösebb előrelátásra ahhoz, hogy vala­ki eligazodjon a washingtoni akciók szövevényesnek tűnő in­dítékaiban. Egyszerűen arról van szó, hogy az Egyesült Ál­lamok vezetői a sah bukását követően Irán kiesésével min­denképpen pótolni szeretnék elvesztett pozícióikat a térség­ben. A hírhedt „stratégiai fél­körben“, amelyet az amerikaiak évtizedeken át építettek ki a Szovjetunió déli határai köze­lében, hézagok keletkeztek, és azok újbóli betöltése érdeké­ben térdre kellett volna kény­Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár (balra) Teheránban Szadegh Ghotbzadeh iráni külügyminiszterrel az iráni —amerikai válság rendezéséről tárgyal (Telefoto: ČSTK) rövidesen sikerült eltávolítani- uk a támadókat az épületből. A provokáció végrehajtói nem voltak hajlandók közölni nem­zetiségüket, de feltételezhető, hogy olyan személyek is vol­tak a csoportban, akik Afga­nisztánból menekültek el, és el­lenséges álláspontra helyezked­nek az afgán forradalommal szemben. Két emberéletet és tíz sebe-- sült áldozatot követeltek a ja­nuár elsejei összecsapások a kurd felkelők és az iszlám for­radalmi gárdisták között Sza- nandadzs városban. A gárdis­ták jelentése szerint a felkelők megtámadták a városban levő lakhelyeiket. A súlyos harcok nyolc órán át folytak, és csak az éjszakai órákban állt helyre a nyugalom a városban. A Kurd Demokrata Párt kép­viselője cáfolta, hogy a pártnak része volt e megmozdulásban. A Kurd Demokrata Párt a töb­bi kurd politikai szervezethez hasonlóan követelte, hogy a gárdisták vonuljanak ki a vá­rosból, amit azok elutasítottak. Kedden megmozdulások vol­tak Tabrizban is, ahol a diákok egy csoportja tiltakozó nagy­gyűlést rendezett, mivel az Isz­lám Köztársaság Muzulmán Né­pének Pártja fogva tart néhány gárdistát. A PARS hírügynökség közöl­te, hogy az új iráni alkotmány­ról tartott népszavazáson 15 millió polgár vett részt. Az új alkotmányt a szavazatok döntő többségével hagyták jóvá. (CSTK) — Csehszlovákia és Vietnam 1950-ben vette fel a diplomáciai kapcsolatokat, s néhány évvel később megkez­dődött a két ország közötti ke­reskedelmi és gazdasági együtt­működés. 1975-ben, amikor Dél- Vietnamban megdöntötték az akkori Amerika-barát rend­szert, s az ország gyakorlatilag újra egyesült, ennek az együtt­működésnek új szakasza kezdő­dött. A csehszlovák—vietnami gaz­dasági és kereskedelmi kap­csolatok elmélyítésének első­sorban az 1976—1980-as évekre szóló megállapodás szolgált alapul. A megállapodás erre az időszakra egyebek között a csehszlovák kivitelnek több mint 100 millió rubelra és a behozatalnak több mint 30 mil­lió rubelra való emelését irá­nyozta elő. Csehszlovákia Viet­namba irányuló kivitelében leg nag^bb szerepet hagyományo­san a kohó- és gépipari termé kék játsszák. Vietnamból Cseh­szlovákiába nyersanyagokat és mezőgazdasági termékeket, pél­dául teát, kávét, földimogyorót, déligyümölcsöt és más termé-i keket importál. Az elmúlt években több mo-’ dern ipart létesítmény épült csehszlovák segítséggel, köztük egy gördiilőcsapágy-gyár és egy zárakat előállító üzem, mindkettő a Hanoi közelében levő Dong-Anhban. A csehszlo­vák-vietnami egészségügyi együttműködés eddig legmar-’ kánsabb példája a Vietnami—- Csehszlovák Barátság nevet vi-1 selő haiphongl kórház, a legna­gyobb az országban. A csehszlovák—vietnami gaz­dasági és kereskedelmi együtt-' működés eddigi mérlege s a jövő évekre megkötött megálla­podások arra vallanak, hogy ez az együttműködés tartós és át-> gondolt. NÉHÁNY i^\ SORBAN Sztrájkolnak a brit acélipari dolgozók Tiltakozások a kormány gazdaságpolitikája ellen (ČSTK) — A brit állami acél­gyárak mintegy százezer dol­gozója tegnap éijel az egész országra kiterjedő, időhöz nem kötött szrájkot kezdett béreme­lést követelve. 1926 óta ez az első eset, hogy az acélipari dol­gozók általános sztrájkba lép­itek. A sztrájkot támogatja az ága­zat legnagyobb szakszervezete, a Kohóipari Dolgozók Szakszer­vezetének Szövetsége. A sztráj­koló kohászokkal szolidaritását nyilvánította a vasutasok, a közlekedési dolgozók és a szak- képzettséggel nem rendelkező munkások szakszervezeti szö­vetsége. Ők úgy vállaltak szoli­daritást, hogy leállítják az ál­lami acélművek termékeinek szállítását és forgalmazását. A kikötőmunkások ugyancsak csatlakoztak az akcióhoz, ugyanis nem hajlandók a be­hozatalból származó acél ki-, illetve berakására a kikötők­ben. A sztrájkot hivatalosan azért hirdették meg, mert a British Steel Társaság vezetősége csak 6 százalékkal hajlandó a bére­ket emelni, miközben az inflá­ció értéke eléri a 17,4 százalé­kot. A sztrájk egyúttal kifejezi az acélipari dolgozók elégeded lenségét a kormány politikájá­val, amely nem képes az ága­zatban elhatalmasodó válság leküzdésére. A konzervatív kormány, mint ismeretes, a múlt évben úgy döntött, hogy a piaci gazdaság támogatása érdekében felszámol 52 ezer munkahelyet az acél­ipar államosított szektorában, ugyanakkor kinyilvánította, hogy nem kíván beavatkozni az ágazaton belül dúló bérvitába. Londoni politikai megfigyelők szerint a brit miniszterelnök az említett döntéssel 1926 óta a legnagyobb konfliktust idézte elő a brit acéliparban. Várható­an az általános sztrájk komoly nehézségeket okoz majd az egész brit gazdaságban, ameny- nyiben a kormány nem hajlan­dó politikáján változtatni. KONSZTANTYIN RUSZAKCN VÖT. az SZKP KB főtitkárának tanácsosát, a Központi Bizott-> ság titkárát Marx Károly Ér­demrenddel tüntette ki az NDK Államtanácsa a kéts ország ba­ráti kapcsolatainak elmélyítésé­ben és fejlesztésében kifejtett munkájáért. AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTT­SÁGA táviratot küldött a Guayanui Népi Haladó Párt Központi Bizottságának a párt megalakulása 30. évfordulója alkalmából. MEXIKÓBAN befejeződött a Nemzeti Kongresszus képviselő­házának első ülése. A képvise-* löket 1979. július 1-én parla-« menti választások során válasz­tották meg. Ekkor 30 év után először a Mexikói Kommunista Párt is részt vett a választáso­kon. AZ NSZK-BAN decemberben 5,4 százalékkal voltak maga­sabbak a megélhetési költségek mint 1978 végén, közölte a szövetségi statisztikai hivatal. INDIÁBAN tavaly átlagosan 20—40 százalékkal emelkedtek az élelmiszerárak, jelentette a PT1 hivatalos indiai sajtóügy-* nökség. Ugyanilyen arányban emelkedett a textilipari termé-1 kék és a benzin ára is. NIGÉRIA tegnap bejelentette, hogy hordónként 31 dollárról 34,5 dollárra emelte az olaj árát. szeríteni az afgán népet és hoz­zá hasonlóan a térség néhány más országának népeit is. A meg-megújuló, de semmi­vel sem igazolható imperialista beavatkozások Afganisztán bel- ügyeibe és a külföldi behatolá­sok komoly veszélybe sodorták ezt az országot. Az afgán kor­mány 1978-ban és 1979-ben többször kért támogatást a Szovjetuniótól, többek között katonai segítséget is válaszként a fegyveres imperialista bea­vatkozásokra. A Szovjetunió remélte, hogy mihelyt az imperialista erők meggyőződnek arról, hogy az afganisztáni eseményeket nem fordíthatják vissza, nem men­nek túl bizonyos határokon, és tekintetbe veszik a realitáso­kat. Országunk ugyanakkor nem titkolta: nem engedheti meg, hogy Afganisztán egy Szovjetunió ellen irányuló im­perialista agresszió előkészüle­teinek felvonulási területe le­gyen. A népi Afganisztán ellensé­gei azonban továbbra sem hagytak fel fegyveres akcióik­kal. Az imperialista beavatko­zás egyre szélesebb és az afgán nép szempontjából egyre veszé­lyesebb formákat és méreteket öltött. A külföldi imperialista reakció ugyanakkor az afga­nisztáni államhatalom szervei­nek gyengítésén és az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt szétbomlasztásán fárado­zott. A reakció megfelelő sze­mélyt Is talált népellenes szán­dékainak végrehajtására az Af­ganisztáni Népi Demokratikus Párt vezetőségében Hafizullah Amin személyében. Hazugsá­gokkal és intrikákkal befolvást szerzett az afganisztáni vezetés legfontosabb szerveiben, majd ezt követően megdöntötte és fi­zikailag likvidálta Taraki tör­vényes elnököt. Amin bűntettei­vel, a törvények és a jogi nor­mák durva megsértésével, ke­gyetlenségével és hatalommal való visszaélésével aláásta az áprilisi forradalom eszményeit. Az ő lelkén szárad a dolgos afgán nép sok vezető képvise­lőjének, pártmunkásnak, magas rangú tisztnek, muzulmán val­lási képviselőnek és más be­csületes afgán polgárnak a ha­lála. Abban a helyzetben, amikor a külföldi beavatkozás és az Amin által felfokozott terror komolyan veszélyeztette a de­mokratikus államrendet Afga­nisztánban, voltak olyan haza­fias erők, amelyek nemcsak a külföldi agresszió, hanem Amin ellen is fordultak. A nép támogatásával eltávolí­tották Amint. Az országban fel­újították a forradalmi törvé­nyességet és a jogrendet. Az Afganisztáni Népi Demokrati­kus Párt és állam minden tőle telhetőt megtesz az áprilisi for­radalom vívmányainak, Afga­nisztán függetlenségének, ön- rendelkezésének és nemzeti méltóságának biztosítására, fel­újítására. Az említett körülmények kö­zött az afgán kormány ismét a Szovjetunióhoz fordult gyors és azonnali segítségért a külföldi agresszió elleni harcban. A Szovjetunió eleget tett a kérés­nek és korlátozott létszámú szovjet katonai kontingenst küldött Afganisztánba, amely­nek kizárólag a külföldi fegy­veres beavatkozás elhárítására szorítkozik a tevékenysége. A szovjet kontingenst teljes lét­számban azonnal visszavonják Afganisztán területéről, mihelyt megszűnik az ok, amely miatt szüksé<» "'»it az akcióra. A Szovietunió a döntésnél azokból a közös érdekekből in­dult ki, amelyeket az 1978-ban aláírt szovjet—afgán barátsági és együttműködési szerződés is rögzít a két ország biztonságát érintő kérdésekben és az emlí­tett térség békéje megőrzésé­nek terén. A szovjet—afgán szerződés 4. cikkelye többek között kimond­ja: a Magas Szerződő Felek a hagyományos barátság szelle­mében és a jószomszédi kap­csolatok, valamint az ENSZ alapokmánya értelmében a jövő­ben konzultációkat folytatnak, és a két fél megállapodása nyomán megfelelő lépéseket tesznek mindkét ország bizton­sága, függetlensége és területi épsége megőrzésé érdekében. A védelmi képesség megszilárdí­tása érdekében a Magas Szer­ződő Felek tovább fejlesztik együttműködésüket katonai te­rületen is. Az afgán vezetés kérése és a Szovjetunió pozitív válasza összhangban van az ENSZ alap­okmányának 51. cikkelyével is, amely biztosítja az elvitathatat­lan jogot arra vonatkozóan, hogy az államok kollektíván vagy individuálisan biztosítsák önvédelmüket az agresszió visz- szaszorítása és a béke helyre­állítása érdekében. Az imperialista propaganda-1 gépezet a napokban olyan hí-- reszteléseket terjeszt, amelyek nincsenek összefüggésben a va­lósággal. Azt hangoztatják, hogy „szovjet csapatok meg­szállták Afganisztánt“, továbbá hogy szovjet katonaság vesz részt az afganisztáni esemé­nyekben, sőt, hogy „a Szovjet­unió beavatkozott az afganisz­táni belügyekbe, és ily módon veszélyezteti a világbékét“. A rágalmazások egyúttal bizonyos körök, de mindenekelőtt az óceánon túliak azon szándékai­ról tanúskodnak, amelyek a né­pek szabadságért és független­ségért vívott harca ellen lráj nyúlnak. A szovjet—afgán kapcsola­tok hosszú múltra tekintenek vissza, és a két szomszéd or-i szág nemzeteinek minden oka megvan arra, hogy tiszteletben tartsa és megbecsülje ezt a kölcsönös barátságon, a kölcsö­nös tiszteleten, egyenjogúságon és együttműködésen alapuló szoros kapcsolatokat. A Szov­jetunió Afganisztánnak széles körű gazdasági, tudományos-; műszaki és egyéb jellegű segít­séget nyújtott és nyújt a jövő-! ben is. Ez a segítség hozzájá-* rul az új társadalmat építő afc gán nép bonyolult problémái* nak megoldásához. Az afganisz-' táni kérés elutasítása részünk­ről annyit jelentett volna, hogy megtagadtuk volna jó és becsü-* letes együttműködésünk vala-i mennyi tapasztalatát ezzel az országgal, hogy Afganisztánt kiszolgáltattuk volna az impe­rialista erők kénye-kedvének, amelyek lehetetlenné akarják tenni az afgán népnek, hogy él­jen jogaival és szabadságával. Az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítség nem Irányul egyetlen ország ellen sem, amely Afganisztánnal vagy ve­lünk szomszédos. A Szovjet-' uniónak érdeke, hogy a jövő­ben Is normális baráti kapcsod latokat tartson fenn ezekkel az országokkal az egyenlőség, a kölcsönös tisztelet és a bel* ügyekbe való be nem avatkö-! zás elve alapján. Az említett országok érdekeinek jobban' megfelelne az. ha minél gyor­sabban felhagynának az intri­kákkal azok az erők, amelvek- ňflfc a politikája hasonlóan, mint a múltban, új konfliktu­sok kiprovokálására irányúi, egvmás ellen uszítja az orszá' gokat és nemzeteket, és ha mi­előbb ismét béke uralkodna az egész térségben. (<ESTK) TARTÓS EGYÜTTMŰKÖDÉS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom