Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-12 / 32. szám
pzsrn A A wfr ida.k építését*, a kölcsönös közeledést, megértést, a kultúrát, az irodalmat, a társadalmi és kulturális életet és a kölcsönös kapcsolatok elmélyítését szorgalmazó példák mindkét nemzet kulturális életében közismertek. A különféle közös, Jellegzetes és elkülönítő vonások mellett, amelyek meghatározták e két nép történelmi és kultúrtörténeti fejlődését, a magyar kultúra és irodaiam fejlődése és sorsa sohasem volt 'közömbös Szlovákiában, illetve Csehszlovákiában és a szlovákok számára és fordítva. A szlovák és a cseh kultúra — habár a magyar kultúrát és irodalmat hosszú Időn át kivételes helyzet illette meg — élénk érdeklődéssel kísérték Magyarországot. Mindkét nép legjobbjainak a történelem legfonákabb helyzeteiben is elsődleges érdekében áll — ami természetes és normális, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz. Az új társadalmi körülményeknek, valamint a körültekintő szocialista kultúrpolitikának köszöinbe tőén a magyar—szlovák kulturális és irodalmi kapcsolatok vizsgálatának körében minőségileg teljesen új helyzet alakult ki, amely igen 'kedvező előfeltételeket teremtett, új távlatokat nyitott, s végeredményben a marxista elvek szelleméiben szabad teret 'biztosit a kölcsönös kulturális értékek megismerésének, elmélyítésének és vizsgálatának. a költészet, melyet mindössze 10 kötet képvisel. Tatjana Vancová bibliográfiai adatai azonban nem fedik teljesen a valóságot. Összeállításából hiányoznak a csehszlovákiai miagyar irodalom szlovák fordításainak adatai. Turczel Lajos más bibliográfiai adatokra is támaszkodva s Tatjana Vancová bibliográfiai adatait a csehszlovákiai magyar irodalom szlovák fordításaival kiegészítve a szlovákra fordított magyar irodalmi művek számát 1968-ig bezárólag 205-re teszi. (Turczel Lajos: Portrék és fejlődésképek, Madách 1977.) Ha tüzetesebben vizsgáljuk o szépirodalmat, nyomban kitűnik, hogy a legkedveltebb, tehát feltételezhető, hogy egyben a legolvasottabb és leg népszerűbb írók közé az ismert kimagasló magyar klasszikusok tartoznak: Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Móricz Zsigmond. Móricz Zsigmond, megelőzve Jókait is, mindjárt Mikszáth után következik. Művei közül, beleértve a második kiadásokat és a drámákat is, ez idáig összesen 18 jelent meg szlovák fordításban. Minden jelentősebb rqgénye olvasható szlovákul. Ha valamit hiányolni lehet, akkor az a Betyár című regénye, amely azonban megjelent cseh fordításban (1957) és az Isten háta mögött című regényét, amely Bováry ár címmel ugyancsak megjelent cseh fordításban, s amely mint köztudomású, Szlovákia területén játszódik le. Nem ismeretes teljes egéhogy almikor a regényt fordította, elolvasta minden iművéf és tanulmányt készült inni Móriczről. El is kezdte, de nem fejezte be. A második világháború végén az antifasiszta mozgalomban való részvétele miatt 1944—45 telén a fasizmus áldozata lett. Sajnálatos, hogy így történt, Alzbeta Göllnerová bizonyára sok értékes tényt és körülményt világított volna meg Móricz Zsigmond Szlovákiához és a szlovákokhoz fűződő kapcsolataiból. Móricz Zsigmond személyesen is, és (1935. május 25-én kelt) szép levélbein is megköszönte fordítói fáradozását. (A levél szövegét lapunk 1979. VII. 1-i számában közöltük.) Móricz Zsigmond itt csaknem szó szerint meg ismétli azokat a gondolatokat, amelyeket három évvel előbb, ismeretes prágai utazása alkalmából 1930 őszén egy interjúban Stefan Letz szlovák újságírónak, az akkori Elán című folyóirat szer kesztőjének is elmondott. Az a kérdés, hogy Alzbeta Göllnerová miért fordította le éppen a Sáraranyt, máig nyitott, s ma már aligha 'találunk rá kielégítő választ. Ez a probléma érdekes már azért is, hogy 1931 őszén Stefan Letz tárgyalni kezdett Móricz Zsig- monddal a Légy jó mindhalálig színpadi változatának fordításáról. Móricz beleegyezése után a színművet Belő Letz (Stefan Letz fivére] for1171. III. 12. Mindez természetesen vonatkozik a műfordításra, pontosabban a magyar irodalomnak szlovák nyelven való megjelentetésére is. Mfg a régebbi időkiben, az Osztrák-Magyar Monarchia időszakában, de később is, a monarohia széthullása után, a két háború közötti korszakban a művek kiválasztása esetlegesebb, alkalomszerűbb módon történt, s az Ideológiai és kommersz tényezők mellett igen gyakran a személyes kapcsolatok, a fordítónak az egyes írók vagy művek iránti szimpátiája, az egyéni ízlés határozta meg — a felszabadulás után ebben a vonatkozásban is fordulatot észlelhetünk. A szlovák műfordítás- irodalom, a könyvprodukció modernizálódott, s túlnyomórészt olyan követelmények kerültek előtérbe, melyek mindenekelőtt a tervszerűségre, bizonyos rendszerességre helyezték a súlyt, s nem utolsósorban az egyes alkotások művészi értékeit veszik figyelembe. A műfordítás-irodalmat — mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt — az egyes kiadók, kulturális szervek közötti kapcsolatok emelték magasabb szintre, melyek az illető kulturális Intézmények között Magyar- országon és Csehszlovákiáiban is a felszabadulás után épültek ki s mélyültek el. A két nép kulturális kincseinek megismerése szempontjából fontos közvetítő szerep illeti meg a szlovákiai magyar értelmiséget is. Ezzel természetesen korántsem akarjuk állítani, hogy a műfordítás terén nincsenek zökkenők, s hogy .minden a legnagyobb rendben van, s egyáltalán nincsenek hiányosságok. A szubjektív tényezőket, egyéni ambíciókat a műfordítói gyakorlatból sem lehet teljesen kiiktatni vagy semlegesíteni. Az esetlegesség, az egyéni Ízlés főleg a költészet fordítása terén érvényesül. De a prózai művek között is elég gyakran találkozunk olyanokkal, melyek nem tartoznak a magyar irodalom alkotásai közé. A kevésbé értékes művek száma azonban évró; évre korlátozódik, s egyre inkább előtérbe kerülnek az egyetemes magyar irodalom kimagasló művészi értékelt képviselő alkotások. Tatjana Vancová bibliográfiája szerint (Bibliográfia slovenskych prekladov macfarskej lite- ratúry 1945—1972, Bratislava 1974) 1949—1972 között (a magyar tudomány és kultúra minden területét beleértve) évente átlagosan 20 könyv jelent meg szlovák fordításban. A legtöbb tétel a szépirodalmat illeti meg (378), a tudomány és kultúra területéről 153 könyvet mutathatunk fel. Az irodalmi .műfajok rendszerezése szerint első helyen a prózairodalom áll (182), majd a drámai alkotások következnek, beleértve az ifjúsági drámákat és a gyermekirodalmat (40), s végül szében az Erdély sem, eddig csak a Tnndérkert látott napvilágot (1975) a regény második és harmadik része a közeljövőben fog megjelenni. Viszonylag hiányos Móricz novellaművészetének a fordítása, a Hét krajcár című válogatás (1972) igen szerény. A műfordító elsősorban Móricz gyermeknovelláira koncentrálta a figyelmét. Móricz jelentős műveit általában jegyzetek és utószók kísérik. Tohnácsolói között ismert és elismert szlovák «műfordítók szerepelnek: Alzbeta Göllnerová, Anion Plevka, Elena Androvicová, La- dislav Meislinger, Ha na Ponická, Marta Lesná és mások. Utószót leggyakrabban Hana Ponická, Tőth Tibor, Fábry Zlotán és Rudolf Chmel irt Móricz egyes műveihez. Mindezek a műfordítók, irodalmárok vagy kritikusok a magyar kultúra és irodalom lelkes propagálói, s akik élnek még közülük ma is, a magyar és szlovák irodalmi kapcsolatok lelkes pártfogéi, s csak természetes, hogy a magyar irodalom kitűnő ismerői, ígv Móricz Zsigmond irodalmi munkásságának értői is. Megállapíthatjuk, hogy az ő igyekezetük és munkájuk révén a szlovák közvélemény és olvasóközönség viszonylag kielégítő információkat kapott, és aránylag hiteles képet alkothatott Móricz Zsigmond irodalmi munkásságáról, jelentőségéről s a magyar irodalom és kultúra egészében elfoglalt helyéről. K özismert tény, hogy több Móricz-mű cselekménye Szlovákia területén jászódik. Említettük már az Isten háta mögött című regényét, amely Gömörheai, Jolsván (jelsava) játszódik. Ide tartozik még a Jó szerencsét, a Harmatos rózsa és sok más Móricz-novella és karcollat. Ezenkívül Móricz több írásában a magyarok mellett szlovákok szerepelnek. Érdekes — és a jövő számára tanulságos, hogy ezek közül a művek közül egyetlenegy sem jelent meg szlovák fordításban. Tény, hogy a szlovák fordítás-irodaiam a felszabadulás után a magyar irodalom művészi értékeire helyezte a súlyt — s ezt a szlovák műfordítói kultúra fellendülésének, igen kedvező minőségi fejlődésének és eredményeinek felmutatásaként könyveljük el; a Móricz-novellák és karcolatok, az Isten háta mögött kivételével nem mindig érik el a legjobb Móricz-müvek művészi értékét és színvonalát, igen beszédes példái és dokumentumai Móricz Zsigmond őszinte magatartásának, és a szlovák nép iránti szimpátiájának. Móricz Zsigmond első szlovák fordítója Alzbeta Göllnerová, aki a Sáraranyt ültette át szlovák nyelvre (1933), egyik levéltöredékében megemlíti. dította le cseh nyelvre, a prágai Nemzeti Színház azonban sohasem tűzte műsorára, s később a kézirat is elveszett. Érdekes kérdés az is, hogy 'miért fordította Belő Letz Móricz darabját cseh nyelvre és nem szlovákra. Ez különben azért figyelemre mléltó, mert Móricz regényét a Légy jó mindhalálig-ot Antonín Straka ültette át cseh nyelvre (1936), aki Mióriczot igen jól ismerte. Ez a probléma azonban már a szlovák—magyar irodalmi kapcsolatok kutatási körébe tartozik inkább, mint a magyar irodalmat érintő szlovák műfordítás-irodalom informatív áttekintésének keretébe. A Sárarany Alíbeta Göllnerová fordítása őta uem jelent meg, s ez volt az első regény, amelyet Móricztól a felszabadulás előtt szlovák nyelven kiadtak, s tegyük 'hozzá, az egyetlen is. A M6 ricz-regények fordítása a felszabadulás utáni idő sósakban indult meg. Elsőként a Légy jó mindhalálig fordítására került sor. 1954-be.n jelen* imeg Anton Plevka fordításában, Hana Ponická utószavával. Kronológiai sorrendijén a következő regények, illetve Móricz-müvek követték: Rózsa Sándor, 1956 (ford.: Hana Ponická, utószó Fábry Zoltán); Forr a bor, 1965 (fordította Anton Plevka); Árvácska, 1957 (ford. Elena Androvicová utósző Tóth Tibor); Őri muri, 1957 (ford. Anton Plevka); Légy jó mindhalálig, 1959, (rendezői dramaturgia-magyarázat, kidolgozta Riszdorfer László); Légy jó mindhalálig, 1960 (színmű, fordító Marián Malik); Sári bíró, 1960 (vígjáték, fordító Jozef Fusch és Marián Malik); A boldog ember, 1960 (fordítás és utószó Hana Ponická); Forró mezők, 1961 (fordító Anton Plevk'a); Hét krajcár, 1962 (fordítás és utószó Hana Ponická); Rokonok, 1963, (fordító Ladislav Meislinger); Rokonok é. n. (fordító Ladislav Obuch); Pillangó, 1966 (fordító Ladislav Meislinger, utószó Eudovít Garaj); Tündérkert, 1975 (fordító Marta Lesná, utószó Rudolf Ohméi). Némely regények (mint például a Légy jó mindhalálig, 1968; A boldog ember, 1967; a Pillangó, 1978) második kiadásban is megjelentek. rj a rövid áttekintés arra enged következLL tetni, hogy Móricz Zsigmondot a szlovák olvasóközönség jól ismeri, művei aránylag elterjedtek s a közikedvelt írók közé tartozik. Legnépszerűbbek a Légy jó mindhalálig, A boldog ember, valamint a Pillangó című regényei. örvendetes tény, hogy az érdeklődés Móricz művei iránt ma sem csökkent, amikor az olvasót szinte elárasztják a különböző kulturális és irodalmi információk. GARAJ LAJOS 11 MMtm EGYMÁSHOZ
