Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-22 / 29. szám
AZ SZKP ALAPTÖRVÉNYE A pártdemokrácia az SZKP életének törvénye a párt megalakulása óta. „Ez azt jelenti — írta Lenin —, hogy a párt összes ügyét — közvetlenül vagy megbízottak útján — a párt valamennyi tagja intézi, mégpedig minden kivétel nélkül, egyenlő jogok alapján; emellett a párt valamennyi tisztségviselőjét, valamennyi vezető testületét, valamennyi intézményét választják, mindegyik beszámolási kötelezettséggel tartozik és leváltható.“ Amikor a kommunisták önkéntesen egyesültek a marxista—leninista pártban, tisztában voltak azzal, hogy a kommunizmus eszményeinek diadaláért csakis az egyenlőség, az elvtár- siasság alapján harcolhatnak. A munkásosztály pártja lévén, párton belüli kapcsolataikban is a munkásosztályra Jellemző tulajdonságokat honosítottak meg: a szolidaritást, a kollektivizmust, a szervezettséget, a fegyelmezettséget. Mindebből következett, hogy a párt csak olyan demokráciát fogad el, amely valamennyi tagjának egyenlő lehetőséget nyújt a közös ügyek eldöntésére, s egyszersmind a párttagokra hárítja a felelősséget a közösen elfogadott határozatok végrehajtásáért. A pártdemokrácia tehát feltételezi a fegyelmet és a szervezettséget, az akcióegységet, azt, hogy a kisebbség aláveti magát a többség akaratának, az alsóbb szervezetek pedig a felsőbbeknek. Ez a két mozzanat egységes egészet alkot: ez a demokratikus centralizmus, amely biztosítja a párt eredményes tevékenységét, harcképességét. A pártdemokrácia nem azt jelenti, hogy a centralizmus és a fegyelem a párt tagjaira fentről kány- szerített rendszer, hanem a kommunisták tudatosan kifejezett akaratának eredménye. A centralizmus és a fegyelem egyszersmind biztosítja a pártdemokrácia szükséges hatékonyságát, növeli szervező szerepét. A kommunista pártban azonban nem automatikusan érvényesül a demokratizmus. A pártnak nemegyszer harcban kellett megvédenie elveit, szemben az anarchista elemekkel, vagy olyanokkal, akik kaszárnyamódszereket, bürokratikus elveket akartak meghonosítani a pártéletben. Ez volt a helyzet a párt megalakításának időszakában is, amikor Leninnek és harcostársainak kemény küzdelmet kellett vívniuk az opportunistákkal, akik a pártdemokrácia proletár elveit anarchizmussal próbálták felcserélni. Az SZKP története későbbi szakaszaiban is folytatta a harcot demokratikus alapelveinek megszilárdításáért. Ebben a tekintetben jelentős szerepet töltött be a párt XX. kongresszusa (1956). E kongresszus határozatai elősegítették, hogy a párt felszámolja a személyi kultusz káros következményeit, nevezetesen az eltérést a demokratikus centralizmus, a kollektív vezetés elveitől. Befolyásolás példamutatással Az SZKP* a népért van, és a népet szolgálja. A mai valóságnak ezt az alapvető fontosságú tényét rögzíti a Szovjetunió új alkotmánya, amikor * Az SZKP-nak ma több mint tizenhat és fél millió tagja van, 14 köztársasági, 155 határterületi és járási, 10 körzeti, 4320 városi és kerületi bizottságban, több mint 400 000 alapszervezetben tömörülnek. — /A szerk.J meghatározza a párt helyét a szovjet társadalom politikai rendszerében.** Az SZKP a szovjet politikai rendszer magva. Befolyása érvényesül valamennyi állami és társadalmi szervezetben. Ezt a befolyást belső pártélete, demokratizmusa és szervezettsége révén gyakorolja. A szovjet államépítés normái és elvei ily módon mintegy megtestesítői az SZKP-ban kialakult demokratikus normáknak és elveknek: az egyenjogúság, a választhatóság, a leváltás és a beszámolási kötelezettség, a vita és a bírálat szabadsága, a cselekvési egység, a kisebbség alávetése a többségnek. Teljesen törvényszerű, hogy a „nincs jog kötelesség nélkül, és nincs kötelesség jog nélkül“ elv, amely annak idején bekerült az I. Internacio- nálé szervezeti szabályzatába, és később meghatározta valamennyi kommunista párt szervezeti szabályzatát, amint azt Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke megállapította, a szovjet dolgozók életének egyik alapelvévé vált. Ezért a pártdsmokrácia további fejlődése kihat az egész szovjet politikai rendszer haladására. Már ma elmondhatjuk, hogy az igazi elvtársi kapcsolatra jellemző, a pártban kialakult egyes szabályok és. elvek prototípusai az eljövendő kommunista társadalom önigazgatási kódexének. ** A kommunista párt meghatározza a társadalom fejlődésének fő távlatát, a Szovjetunió bel- és külpolitikai irányvonalát, irányítja a szovjet nép nagyarányú alkotó tevékenységét, biztosítja a kommunizmus győzelméért folyó harcának tervszerűségét, tudományos megalapozottságát.“ A Szovjetunió alkotmányának 6. cikkelyéből. — (A szerk.j Eszmei szilárdság, elvhüség, aktivitás Az SZKP XXV. kongresszusán (1976) megállapították, minél nagyobb méretű feladatok megoldásán fáradozik a párt, annál inkább kell feltöltenie sorait friss erőkkel, olyan emberekkel, akik aktivitásukkal kitűnnek a termelésben és a társadalmi életben. A párt a munkásosztály, a kolhoz- parasztság és az értelmiség legöntu- datosabb és legaktívabb képviselőit veszi fel soraiba, s ezzel megteremti a pártdemokrácia továbbfejlesztésének jó feltételeit. Hogyan realizálódnak ezek a feltételek a gyakorlatban? Ebben a vonatkozásban különösen nagy jelentőségű a pártoktatás és. a párton belüli információ rendszere, valamint a taggyűlések és a párt- konferenciák, olyan fórumok, amelyeken a kommunisták elvi alapon értékelik egy-egy munka elvégzését, az egyes párttagok, illetve választott testületek tevékenységét. A taggyűlés ily módon a pártszerűség és a demokratizmus iskolája, fejleszti a kommunisták öntevékenységét, itt akkumulálódik a kollektív vélemény és tapasztalat. Ebből a szempontból igen fontos, mint azt a párt Központi Bizottságának több határozata hangsúlyozza, hogy a párttagság kollektív véleménye, a taggyűléseken és a párt- konferenciákon elhangzott konstruktív javaslatok és bíráló észrevételek alapján megszüntesse a feltárt fogyatékosságokat és mulasztásokat, javítsa a szervező és a politikai munkát. A választási elv, a leválthatóság, a testületi elv A párton belüli széles demokratizmus egyik legfontosabb kritériuma Lenin meghatározása szerint „a választás elvének általános alkalmazása“. Az 1971-ben tartott XXIV. kongresszus után a párt választott tisztségviselőinek száma több mint 700 000 fővel nőtt, s ma csaknem 4,4 millióra tehető (vagyis, választott tisztségviselő kis híján minden harmadik-negyedik párttag). Jól mutatja ez, mit jelent a pártdemokrácia a gyakorlatban. A választott tisztségviselők számának növekedése eredményeiképpen mind több kommunista járja ki a párton belüli vezetés iskoláját, szerez tapasztalatokat pártja ügyeinek közvetlen irányításában. Az új erőkkel való felfrissítés elvének következetes alkalmazása egyebek közt arra készteti a pártszerveket, hogy foglalkozzanak saját utánpótlásuk felkészítésével. Arra kell törekedni, hogy minél több olyan párttagot bízzanak meg vezető funkciók ellátásával, akik nem tartoznak a függetlenített apparátushoz.*** Ez a pártdemokrácia további fejlesztésének egyik fő iránya. A pártdemokrácia tökéletesítésével szorosan összefügg a pártmunkában érvényesülő testületi elv. A párt következetesen érvényesíti a pártépítésnek ezt a demokratikus elvét. Minden szinten — a Központi Bizottságtól az alapszervezetekig — szigorú rendszerességgel megtartják a testületi szervek üléseit. Az üléseken megtárgyalt kérdéseket széles körű demokratikus alapon döntik el; előbb e kérdéseket megvitatják a párt- és a tanácsi *** A függetlenített apparátusba azok a kommunisták tartoznak, akik csak pártmunkával foglalkoznak. Ezek száma csekély. Például egy nagy gyár ezres létszámú párt- szervezetében 2—3 függetlenített pártmunkás dolgozik. — jA szerk.j aktívákon, a szakemberek, az érdekelt személyek széles körének bevonásával. A pártdemokrácia elve értelmében a pártszervezet titkárának nincs joga ahhoz, hogy a vezető testület helyett döntsön. De a párttitkár különleges helyet foglal el. Ö a testület választott és leváltható tisztségviselője, aki szervezi a testület rendszeres, összefogott és. összehangolt munkáját, biztosítja a testület által elfogadott valamennyi határozat végrehajtását. A testületi elv csak abban az esetben válik a vezetés valóban demokratikus elvévé, ha a pártszervekben minden kérdést elvtársi alapon, érdemben, alkotó szellemben és elvi alapon vitatnak meg és döntenek el. Ehhez nem elég kiadni az utasítást vagy előírást. Ezt a légkört tudatosan teremti meg a gyakorlati munkában az eg'sz testület, s ebben különösen nagy szerep hárul a pártbizottsági titkárra. A testületi vezetés hatékonysága abban nyilvánul meg, hogy a közösen elfogadott határozatokat konkrét cselekedetek követik. A pártbizottságok munkájának ezért igen fontos része a határozatok végrehajtásának, a párttagság aktív részvételével történő ellenőrzése. Az SZKP ezekkel a módszerekkel állhatatosan arra törekszik, hogy a kommunisták — és mindenekelőtt a vezető tisztségben levő kommunisták — munkájukban következetesen tartsák magukat a demokratikus centralizmus elvéhez, személyes példa- mutatásukkal segítsék elő annak továbbfejlesztését és tökéletesítését a párt- és állami irányítás minden szférájában. VALERI) SAPKO, a történelemtudományok doktora (APN) A rozsnyói (Roínava) járásban levő őaltovói Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz-ben négy szocialista munkabrigád dolgozik. Felvételünkön: (1) begyűjtő kocsik segítenek a betakarításban, (2) korszerű berendezésekkel forgatják a szénát (Foto: CSTK — St. Puskás) NYÁRI MUNKA A FÖLDEKEN
