Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-12-30 / 52. szám

fflKflflUlllílPl A ImJllilílli Beszélgetés Sárkány Árpáddal, a Madách Könyv- és Lapkiadó vállalat igazgatójával 0. Most, év végén különösen időszerű a mérleg­készítés. Véleménye szerint milyen volt a Madách Kiadó idei esztendeje? — A kiadó ez évi tevékenysége sem különbözött az előző évekétől, ötvenkét mű megjelenésével számítottunk, sajnos nyomdai okok miatt körülbelül 44—46 mű megjelenésével számolhatunk. Ez gyakor­latilag héttel kevesebb, mint a tavalyi. Mennyiségi szempontból tehát a kép nem megnyugtató. Ami a minőséget illeti, itt előrelépésről beszélhetünk. Olyan művek megjelenése, mint a Rozmaringkoszorú vagy a közeljövőben megjelenő Vétessétek ki szóló szívem cimű kötet becses néprajzi és népköltészeti anyagot tartalmaz, s egyedülálló a kiadó történetében. Jelzi azt, hogy a kiadó komolyan veszi szellemi életünk • feltérképezését. Csak sajnálni tudjuk, hogy olyan je­lentős kezdeményezések, mint Fábry Zoltán életmű­sorozatának első kötete, a rég beharangozott Oj Mindenes Gyűjtemény, vagy a szlovákiai várakról szóló Szál) a rege várról várra című kötet megje­lenése egyévi késedelmet szenved. 0 Ebben az esztendőben kevesebb hazai magyar könyveim jelent meg, mint a korábbi években. Mi ennek az oka? — Tavaly huszonöt hazai magyar müvet jelentet­tünk meg, az idén előreláthatólag huszonhárom- huszonnégy lát napvilágot. A különbség tehát mini­mális. Az ok: nyomdai problémák, melyekről már írtunk. 0 Van-e lehetőség a nyomdai és egyéb problé­mák megoldására belátható időn belül? — A problémák arra valók, hogy megoldjuk őket. S mivel kiadónk számára ez már egy évtizedes prob­léma, reméljük, hogy felettes szerveink megteszik a szükséges intézkedéseket a nyomdai kapacitás biz­tosítására. Ez végső soron társadalmi igény is. Az „egyéb“ problémák meghatározása meglehetősen kö- rülhatárolatlan, így azt mondhatjuk, ezekkel jobbára megbirkózunk. Egy évvel ezelőtt a kiadó új épületbe, jobb munkakörülmények közé került, így a legnyo­masztóbb kérdés, a méltó elhelyezés megoldódott. 0 Elégedett-e a Madách-könyvek visszhangjával? Mi a véleménye a hazai és a külföldi sajtóban megjelent recenziókról és kritikákról? — Tudatában vagyunk annak, hogy a visszajelzés egyik legfontosabb pontja a kiadásnak. A Madách- könyvek visszhangjával nem vagyunk elégedettek, mert jobb, sőt több is lehetne belőle — elsősorban a hazai magyar, de a szlovák sajtóban is. Nem aka­rok mindent a kritikusainkra hárítani, de köztudott könyvkritikánk rugalmatlansága és, sajnos, bizonyos értelemben igénytelensége is, a másik oldalon pedig némely lapunk ötletszegénysége, amellyel könyveink ismertetéséhez és terjesztéséhez viszonyulnak. Meg kell jegyeznem, hogy központi lapjaink az Új Szótól a Kis Építőig recenziós példányt kapnak minden kiadványunkból, tehát hangsúlyozom, recenziós pél­dányt, lapjaink egy része mégsem reagál köny­veinkre. Ami a külföldi, elsősorban a magyarországi visszhangot illeti, hasznosnak, rugalmasnak és oda- figyelőbbnek találom. 0 A Madách-könyoek ugyan viszonylag magas példány számban jelennek meg, ám úgy érezzük, hogy főleg a falvakban élő emberekhez még min­dig elég nehezen jutnak el az új könyvek. Habár a könyvárusítás nem az önök feladata, mégis megkérdezzük: mit tehet, mit tesz a kiadó az ol­vasók figyelmének felkeltése és a közvetlen kap­csolat megteremtésére? — Saját lehetőségeinken kívül — propagációs anyagok, könyvtájékoztatók, kiállítások, Madách- ankétok: kiadónk dolgozóinak találkozása az olva­sókkal — éppen hazai magyar sajtónk tehetne egyre többet a tájékoztatás érdekében. A CSEMADOK-szer- vezetekkel jók a kapcsolataink, rendkívül sokat tesz­nek a csehszlovákiai magyar irodalom népszerűsí­tése, író—olvasó találkozók rendezése érdekében. Hatékonyabb segítséget nyújthatnának viszont a könyvesboltjaink. Jó néhány példa van már rá, hogy egyes könyvesboltok külön kis polcot szentelnek új könyveinknek. Mert sajnos, elég sok az olyan köny­vesbolt, amelynek kirakatában egyetlen könyvünket sem találjuk meg! 0 A kiadó megpróbálkozott, s minden bizony­nyal sokat is tehet a szlovákiai magyar társada­lomtudomány felkarolása érdekében. Mi erről a véleménye? — Ez így igaz. Elértünk bizonyos eredményeket és tudjuk, hogy többet is tehetünk a jövőben. 1980- ban jelenik meg az Új Mindenes Gyűjtemény, amely szlovákiai magyar szerzőktől ad közre társadalom- tudományi dolgozatokat. Jövőre jelenik meg a bra- tislavai Komensky Egyetem fiatal tanársegédjének, Mészáros Andrásnak a monográfiája egy múlt szá­zadi eperjesi filozófusról, Vandrák Andrásról, 0 A kiadó egyik feladata a kortárs szlovák és cseh irodalom értékeinek megismertetése a magyar olvasóval. E téren hogyan értékeli a kiadó mun­káját? — Kiadványainknak körülbelül a felét alkotják évente a szlovák és cseh művek. Tehát kiadói tevé­kenységünk igen jelentős részét képezi a műfordí­tás, melynek nemes internacionalista küldetése ta­gadhatatlan. Ezeknek a műveknek a jelentős része a Magyar Népköztársaságba kerül. A műfordítások színvonala a szakemberek véleménye szerint is jó. Szükség volna azonban a csehszlovákiai magyar mű­vek szlovák, illetve cseh nyelvre való fordítására is. E téren hiányzik a rendszeresség, a nagyobb oda­figyelés. 0 A kiadó különösen az. utóbbi években jelen­tős munkát végzett haladó hagyományaink ápolása, közkinccsé tétele érdekében. A következő években mik a terveik, mit adnak ki e témakörből? — Folyamatban van Fábry Zoltán életművének több kötetre tervezett kiadása. Ezenkívül jövőre ter­vezzük irodalmi hagyományaink lexikonának megje­lenését. A Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban jelenik meg jövőre a két háború közötti elbeszélőink kötete Szlovenszkói vásár címen, valamint ugyan­ezen korszak költőinek válogatása Rejtett ösvény címmel. Tervezzük még Turczel Lajos nagysikerű Két kor mezsgyéjén című munkájának újabb kiadását, továbbá Marti György — Takács András: Mátyus- földi népi táncok és Gágyor József gyermekjátéko­kat és mondókákat tartalmazó Megy a gyűrű ván­dorútra című gyűjteményét. 0 Avatnak-e új szerzőket a következő eszten­dőben. — Jövőre adjuk ki Fülöp Antal Kedvező pillanat című elbeszélésgyűjteményét és egy fiatal költő, Kö vesdi Károly Romvárosi beszélgetések című kötetét. Ezenkívül Megközelítések címmel egy antológia je­lenik meg, 7—7 fiatal költő és képzőművész mun­káiból Tóth László és Kulcsár Ferenc válogatásában. Új szerzőnek számít a már említett Mészáros András is, Vandrák-monográfiájával. 0 Hogyan készül a Madách a következő évi magyarországi ünnepi könyvhétre? — A budapesti könyvhéten vendégként vesz részt a Madách. Megtisztelő számunkra, hogy külön sátor képviseli — a nemzetiségi kiadók között — a Ma- dáchot is. Hogyan készülünk? Azt szeretnénk, hogy minél több szép könyv eljusson a magyar könyvter­jesztőhöz, hogy ezekkel aztán az olvasó a könyvsá­torban is találkozhasson. 0 S végezetül szeretnénk tudni azt is, hogy milyen lesz a következő évi könyvtermés, milyen új kiadványokra hívná már most föl olvasóink fi­gyelmét? — A már említett műveken kívül megemlíthetjük a szépirodalomból Egri Viktor életrajzi trilógiájának harmadik kötetét, a Hallgatás éveit, Duba Gyula sza­‘ tirikus és humoros írásait, (Az elrabolt taliga) Rácz Olivér új verseit, (Őszi máglya), továbbá Tőzsér Ár­pád esszéit (Szavak barlangjában), Fonod Zoltán publicisztikai írásait, tanulmányait (Vallató idő), Ja­kab István nyelvművelő munkáit (Nyelvünkről — nyelvünkért), Tóth László interjúit szlovákiai ma­gyar írókkal (Vita és vallomás), a szlovák irodalom­ból Plevza könyvét (A szlovák értelmiség a kommu­nista mozgalomban), Ladislav Ballek A segéd című regényét és így tovább; sorolhatnánk a CSMÍ-sorozat, a Kiskönyvtár, az Iskolások Könyvtára vagy az ifjú­sági irodalom köteteit. 0 Milyen a Madách kapcsolata a felsőbb párt szervekkel; valamint a felettes hatóságokkal? — Ha egy mondattal kellene válaszolnom, azt mon­danám, hogy jók és őszinték. Persze a kérdés mö­gött égy másik kérdés húzódik meg, amelyet én sok­kal fontosabbnak tartok és amely szerintem így hangzik — és miben rejlik mindez? Ennek a kér­désnek a helyes megválaszolását az első három kér­désre adott válaszok külön indokolttá teszik. Hogy miért? A válaszban elhangzottak ugyan nem sajá­tosan a Madách Kiadó problémái, mégis minket, il­letve az olvasóinkat érintik elsősorban. Persze az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy nyomdaiparunk teljesítését nem választhatjuk el iparunk egészének problémáitól. És itt visszatérve a kérdés lényegéhez, el kell mondanom, hogy a nyomdatechnikai problé­mákról úgy a közvetlen felettes szervünk, mint a pártszervek tájékozottak, figyelemmel kísérik azokat és közös erővel keressük a kiutat nehézségeinkből. Meggyőződésem, hogy megtaláljuk a megoldás kul­csát, hogy érvényt szerezzünk kiadói politikánk egé­szének. SZILVÄSSY JÖZSEF 197«. XII. 38. N C/3 Ezt a könyvet nem tudtam leten­ni, másodszor, sőt harmadszor is végigolvastam, pedig nem krimi vagy kalandregény, hanem szerény, százötvenoldalas kiadvány. Játsszunk színházat —- hívogat és csábít min­denkit, aki szereti ezt az ősrégi és mindig korszerű varázslatot. Olvasás közben lelkes pedagógu­sainkra, gyermekcsoportjaink ve­zetőire gondoltam, akik hányszor de hányszor panaszolták, hogy nem jut­nak szakirodalomhoz, nincs aki, vagy ami segítsen a próbákon, az elgondolások színpadi megfogalma­zásában. Mezei Boa kitűnő könyve pompás segítőtárs. Egyszerűen, átte­kinthetően és magvas gondolatokat fogalmaz, segít eligazodni, elindulni abban a végeláthatatlan birodalom­ban, amit színháznak neveznek. Tö­mör mondatokkal elemzi a drámai műfaj sajátosságait és megjelenítő formáit. Azután rövid, de tanulságos színháztörténeti kirándulásra hív bennünket, melynek során megis­merkedhetünk a törzsi közösségek bajelhárító játékaival, a görögök, az indiaiak, a kínaiak, a rómaiak, majd a japánok színházával. Ezután a commedia deli’ arte és a spanyol színház kulisszatitkaiba pillantunk • be, majd Shakespeare kora követke­zik. Időrendi és fontossági sorrend­ben eljutunk egészen a mai korsze­rű irányzatokig. S ezután belépünk a színházba, de nem a szokásos úton, az előcsarno­kon át a nézőtérre tartva, hanem a túloldalról, a színészbejáró felől. A műhelymunka gyönyöreibe és gyöt­relmeibe avat be bennünket a szer­ző. Megnézzük például négy Lear király képét s megtudunk sok ér­dekeset és megszívlelendőt Sir John Gieglud, Somlay Artúr, Paul Scofield és Básti Lajos szerepfelfogásáról. Tanulságos példákat olvashatunk, hányféleképpen lehet értelmezni Gertrudis és Bánk ötszavas dialó­gusát. Ezen és sok-sok más példán keresztül értjük meg, mi is az a színpadi szituáció. Mezei Éva számos gyakorlati pél­dát, ötletet sorol fel az alkalmi mű­sorok, jelenetek kiállításához és megrendezéséhez. Megtanítja a sze­replőket a koncentrálásra, a rögtön­zésre, az artikulációra és a hangsú­lyozásra. Sok-sok gyakorlatot sorol föl a mesterségbeli tudás gyarapítá­sa érdekében. Ezt követően hasznos tanácsokat kapunk a tér, a díszlet, továbbá a jelmez kialakítására, és tervezésére. A szerző legfontosabb célja, hogy minden lényegeset elmondjon a min­den este újra meg újra ismétlődő csodáról, a színházművészetről. A könyvesboltjainkban is megvásárol­ható kiadvány remélhetően tanulsá­gos perceket szerez amatőr rende­zőknek, pedagógusoknak és szerep­lőknek egyaránt, s hozzájárul ahhoz, hogy a próbák, majd az előadások is tartalmasabbak és korszerűbbek legyenek. —y—í SEGÍTŐTÁRS AVAGY JÁTSZUNK SZÍNHAZAT i 11

Next

/
Oldalképek
Tartalom