Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-30 / 52. szám
fflKflflUlllílPl A ImJllilílli Beszélgetés Sárkány Árpáddal, a Madách Könyv- és Lapkiadó vállalat igazgatójával 0. Most, év végén különösen időszerű a mérlegkészítés. Véleménye szerint milyen volt a Madách Kiadó idei esztendeje? — A kiadó ez évi tevékenysége sem különbözött az előző évekétől, ötvenkét mű megjelenésével számítottunk, sajnos nyomdai okok miatt körülbelül 44—46 mű megjelenésével számolhatunk. Ez gyakorlatilag héttel kevesebb, mint a tavalyi. Mennyiségi szempontból tehát a kép nem megnyugtató. Ami a minőséget illeti, itt előrelépésről beszélhetünk. Olyan művek megjelenése, mint a Rozmaringkoszorú vagy a közeljövőben megjelenő Vétessétek ki szóló szívem cimű kötet becses néprajzi és népköltészeti anyagot tartalmaz, s egyedülálló a kiadó történetében. Jelzi azt, hogy a kiadó komolyan veszi szellemi életünk • feltérképezését. Csak sajnálni tudjuk, hogy olyan jelentős kezdeményezések, mint Fábry Zoltán életműsorozatának első kötete, a rég beharangozott Oj Mindenes Gyűjtemény, vagy a szlovákiai várakról szóló Szál) a rege várról várra című kötet megjelenése egyévi késedelmet szenved. 0 Ebben az esztendőben kevesebb hazai magyar könyveim jelent meg, mint a korábbi években. Mi ennek az oka? — Tavaly huszonöt hazai magyar müvet jelentettünk meg, az idén előreláthatólag huszonhárom- huszonnégy lát napvilágot. A különbség tehát minimális. Az ok: nyomdai problémák, melyekről már írtunk. 0 Van-e lehetőség a nyomdai és egyéb problémák megoldására belátható időn belül? — A problémák arra valók, hogy megoldjuk őket. S mivel kiadónk számára ez már egy évtizedes probléma, reméljük, hogy felettes szerveink megteszik a szükséges intézkedéseket a nyomdai kapacitás biztosítására. Ez végső soron társadalmi igény is. Az „egyéb“ problémák meghatározása meglehetősen kö- rülhatárolatlan, így azt mondhatjuk, ezekkel jobbára megbirkózunk. Egy évvel ezelőtt a kiadó új épületbe, jobb munkakörülmények közé került, így a legnyomasztóbb kérdés, a méltó elhelyezés megoldódott. 0 Elégedett-e a Madách-könyvek visszhangjával? Mi a véleménye a hazai és a külföldi sajtóban megjelent recenziókról és kritikákról? — Tudatában vagyunk annak, hogy a visszajelzés egyik legfontosabb pontja a kiadásnak. A Madách- könyvek visszhangjával nem vagyunk elégedettek, mert jobb, sőt több is lehetne belőle — elsősorban a hazai magyar, de a szlovák sajtóban is. Nem akarok mindent a kritikusainkra hárítani, de köztudott könyvkritikánk rugalmatlansága és, sajnos, bizonyos értelemben igénytelensége is, a másik oldalon pedig némely lapunk ötletszegénysége, amellyel könyveink ismertetéséhez és terjesztéséhez viszonyulnak. Meg kell jegyeznem, hogy központi lapjaink az Új Szótól a Kis Építőig recenziós példányt kapnak minden kiadványunkból, tehát hangsúlyozom, recenziós példányt, lapjaink egy része mégsem reagál könyveinkre. Ami a külföldi, elsősorban a magyarországi visszhangot illeti, hasznosnak, rugalmasnak és oda- figyelőbbnek találom. 0 A Madách-könyoek ugyan viszonylag magas példány számban jelennek meg, ám úgy érezzük, hogy főleg a falvakban élő emberekhez még mindig elég nehezen jutnak el az új könyvek. Habár a könyvárusítás nem az önök feladata, mégis megkérdezzük: mit tehet, mit tesz a kiadó az olvasók figyelmének felkeltése és a közvetlen kapcsolat megteremtésére? — Saját lehetőségeinken kívül — propagációs anyagok, könyvtájékoztatók, kiállítások, Madách- ankétok: kiadónk dolgozóinak találkozása az olvasókkal — éppen hazai magyar sajtónk tehetne egyre többet a tájékoztatás érdekében. A CSEMADOK-szer- vezetekkel jók a kapcsolataink, rendkívül sokat tesznek a csehszlovákiai magyar irodalom népszerűsítése, író—olvasó találkozók rendezése érdekében. Hatékonyabb segítséget nyújthatnának viszont a könyvesboltjaink. Jó néhány példa van már rá, hogy egyes könyvesboltok külön kis polcot szentelnek új könyveinknek. Mert sajnos, elég sok az olyan könyvesbolt, amelynek kirakatában egyetlen könyvünket sem találjuk meg! 0 A kiadó megpróbálkozott, s minden bizonynyal sokat is tehet a szlovákiai magyar társadalomtudomány felkarolása érdekében. Mi erről a véleménye? — Ez így igaz. Elértünk bizonyos eredményeket és tudjuk, hogy többet is tehetünk a jövőben. 1980- ban jelenik meg az Új Mindenes Gyűjtemény, amely szlovákiai magyar szerzőktől ad közre társadalom- tudományi dolgozatokat. Jövőre jelenik meg a bra- tislavai Komensky Egyetem fiatal tanársegédjének, Mészáros Andrásnak a monográfiája egy múlt századi eperjesi filozófusról, Vandrák Andrásról, 0 A kiadó egyik feladata a kortárs szlovák és cseh irodalom értékeinek megismertetése a magyar olvasóval. E téren hogyan értékeli a kiadó munkáját? — Kiadványainknak körülbelül a felét alkotják évente a szlovák és cseh művek. Tehát kiadói tevékenységünk igen jelentős részét képezi a műfordítás, melynek nemes internacionalista küldetése tagadhatatlan. Ezeknek a műveknek a jelentős része a Magyar Népköztársaságba kerül. A műfordítások színvonala a szakemberek véleménye szerint is jó. Szükség volna azonban a csehszlovákiai magyar művek szlovák, illetve cseh nyelvre való fordítására is. E téren hiányzik a rendszeresség, a nagyobb odafigyelés. 0 A kiadó különösen az. utóbbi években jelentős munkát végzett haladó hagyományaink ápolása, közkinccsé tétele érdekében. A következő években mik a terveik, mit adnak ki e témakörből? — Folyamatban van Fábry Zoltán életművének több kötetre tervezett kiadása. Ezenkívül jövőre tervezzük irodalmi hagyományaink lexikonának megjelenését. A Csehszlovákiai Magyar írók sorozatban jelenik meg jövőre a két háború közötti elbeszélőink kötete Szlovenszkói vásár címen, valamint ugyanezen korszak költőinek válogatása Rejtett ösvény címmel. Tervezzük még Turczel Lajos nagysikerű Két kor mezsgyéjén című munkájának újabb kiadását, továbbá Marti György — Takács András: Mátyus- földi népi táncok és Gágyor József gyermekjátékokat és mondókákat tartalmazó Megy a gyűrű vándorútra című gyűjteményét. 0 Avatnak-e új szerzőket a következő esztendőben. — Jövőre adjuk ki Fülöp Antal Kedvező pillanat című elbeszélésgyűjteményét és egy fiatal költő, Kö vesdi Károly Romvárosi beszélgetések című kötetét. Ezenkívül Megközelítések címmel egy antológia jelenik meg, 7—7 fiatal költő és képzőművész munkáiból Tóth László és Kulcsár Ferenc válogatásában. Új szerzőnek számít a már említett Mészáros András is, Vandrák-monográfiájával. 0 Hogyan készül a Madách a következő évi magyarországi ünnepi könyvhétre? — A budapesti könyvhéten vendégként vesz részt a Madách. Megtisztelő számunkra, hogy külön sátor képviseli — a nemzetiségi kiadók között — a Ma- dáchot is. Hogyan készülünk? Azt szeretnénk, hogy minél több szép könyv eljusson a magyar könyvterjesztőhöz, hogy ezekkel aztán az olvasó a könyvsátorban is találkozhasson. 0 S végezetül szeretnénk tudni azt is, hogy milyen lesz a következő évi könyvtermés, milyen új kiadványokra hívná már most föl olvasóink figyelmét? — A már említett műveken kívül megemlíthetjük a szépirodalomból Egri Viktor életrajzi trilógiájának harmadik kötetét, a Hallgatás éveit, Duba Gyula sza‘ tirikus és humoros írásait, (Az elrabolt taliga) Rácz Olivér új verseit, (Őszi máglya), továbbá Tőzsér Árpád esszéit (Szavak barlangjában), Fonod Zoltán publicisztikai írásait, tanulmányait (Vallató idő), Jakab István nyelvművelő munkáit (Nyelvünkről — nyelvünkért), Tóth László interjúit szlovákiai magyar írókkal (Vita és vallomás), a szlovák irodalomból Plevza könyvét (A szlovák értelmiség a kommunista mozgalomban), Ladislav Ballek A segéd című regényét és így tovább; sorolhatnánk a CSMÍ-sorozat, a Kiskönyvtár, az Iskolások Könyvtára vagy az ifjúsági irodalom köteteit. 0 Milyen a Madách kapcsolata a felsőbb párt szervekkel; valamint a felettes hatóságokkal? — Ha egy mondattal kellene válaszolnom, azt mondanám, hogy jók és őszinték. Persze a kérdés mögött égy másik kérdés húzódik meg, amelyet én sokkal fontosabbnak tartok és amely szerintem így hangzik — és miben rejlik mindez? Ennek a kérdésnek a helyes megválaszolását az első három kérdésre adott válaszok külön indokolttá teszik. Hogy miért? A válaszban elhangzottak ugyan nem sajátosan a Madách Kiadó problémái, mégis minket, illetve az olvasóinkat érintik elsősorban. Persze az igazsághoz hozzá tartozik az is, hogy nyomdaiparunk teljesítését nem választhatjuk el iparunk egészének problémáitól. És itt visszatérve a kérdés lényegéhez, el kell mondanom, hogy a nyomdatechnikai problémákról úgy a közvetlen felettes szervünk, mint a pártszervek tájékozottak, figyelemmel kísérik azokat és közös erővel keressük a kiutat nehézségeinkből. Meggyőződésem, hogy megtaláljuk a megoldás kulcsát, hogy érvényt szerezzünk kiadói politikánk egészének. SZILVÄSSY JÖZSEF 197«. XII. 38. N C/3 Ezt a könyvet nem tudtam letenni, másodszor, sőt harmadszor is végigolvastam, pedig nem krimi vagy kalandregény, hanem szerény, százötvenoldalas kiadvány. Játsszunk színházat —- hívogat és csábít mindenkit, aki szereti ezt az ősrégi és mindig korszerű varázslatot. Olvasás közben lelkes pedagógusainkra, gyermekcsoportjaink vezetőire gondoltam, akik hányszor de hányszor panaszolták, hogy nem jutnak szakirodalomhoz, nincs aki, vagy ami segítsen a próbákon, az elgondolások színpadi megfogalmazásában. Mezei Boa kitűnő könyve pompás segítőtárs. Egyszerűen, áttekinthetően és magvas gondolatokat fogalmaz, segít eligazodni, elindulni abban a végeláthatatlan birodalomban, amit színháznak neveznek. Tömör mondatokkal elemzi a drámai műfaj sajátosságait és megjelenítő formáit. Azután rövid, de tanulságos színháztörténeti kirándulásra hív bennünket, melynek során megismerkedhetünk a törzsi közösségek bajelhárító játékaival, a görögök, az indiaiak, a kínaiak, a rómaiak, majd a japánok színházával. Ezután a commedia deli’ arte és a spanyol színház kulisszatitkaiba pillantunk • be, majd Shakespeare kora következik. Időrendi és fontossági sorrendben eljutunk egészen a mai korszerű irányzatokig. S ezután belépünk a színházba, de nem a szokásos úton, az előcsarnokon át a nézőtérre tartva, hanem a túloldalról, a színészbejáró felől. A műhelymunka gyönyöreibe és gyötrelmeibe avat be bennünket a szerző. Megnézzük például négy Lear király képét s megtudunk sok érdekeset és megszívlelendőt Sir John Gieglud, Somlay Artúr, Paul Scofield és Básti Lajos szerepfelfogásáról. Tanulságos példákat olvashatunk, hányféleképpen lehet értelmezni Gertrudis és Bánk ötszavas dialógusát. Ezen és sok-sok más példán keresztül értjük meg, mi is az a színpadi szituáció. Mezei Éva számos gyakorlati példát, ötletet sorol fel az alkalmi műsorok, jelenetek kiállításához és megrendezéséhez. Megtanítja a szereplőket a koncentrálásra, a rögtönzésre, az artikulációra és a hangsúlyozásra. Sok-sok gyakorlatot sorol föl a mesterségbeli tudás gyarapítása érdekében. Ezt követően hasznos tanácsokat kapunk a tér, a díszlet, továbbá a jelmez kialakítására, és tervezésére. A szerző legfontosabb célja, hogy minden lényegeset elmondjon a minden este újra meg újra ismétlődő csodáról, a színházművészetről. A könyvesboltjainkban is megvásárolható kiadvány remélhetően tanulságos perceket szerez amatőr rendezőknek, pedagógusoknak és szereplőknek egyaránt, s hozzájárul ahhoz, hogy a próbák, majd az előadások is tartalmasabbak és korszerűbbek legyenek. —y—í SEGÍTŐTÁRS AVAGY JÁTSZUNK SZÍNHAZAT i 11
