Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-15 / 28. szám
endben, nehogy a szülei meghallják, besurrant a szobájá- • ba, és ruhástul lefeküdt az ) ágyra. Egész este1 valami bizonytalan szorongás gyötörte, de most a szomorúság betöl- jgész helyiséget, és olyannyira, ntható módon jelen volt, hogy t, lefricskázhatná a bőréről, mint ,'kodó férget. Csakhogy éppen ez Miért szereti Pivoiika őt, ő pe- és Petr — vajon kit sze- Eliképzelte ia magányos léiát, akik hanyatt fekve — most ő — reménytelenül bá- mennyezetet. Miért kell en- nnie? Miért nincs egy törvény, rná, hogy mindenki boldog lein elég volna megfordítani a ke- )e ő vajon boldog volna-e, ha inka felé fordítaná? 3l hangja visszhangzott az egész felkattintotta a villanyt, és vetett. Várta, hogy szemrehányások íl rá, amiért neim jelentette be de csodák csodájára semmi m történt. Az anyja vidáman, jött be a szobájába, mintha va ívül kellemes dolog érte volna, mulattál? esen. Itatok? ltunk, de csak a mi srácaink- jriskolából nem engedték a fiütek meg túl fiatalok hozzátok, i lakásban becsapódott egy ajtó, rta az anya és a lánya között létrejött cinkos hangulatot. Mit z? összevesztek talán a szülei? t vagyok, lefekszem — mondta sem alkart tudni a szülei civaet bírsz ki. c, csak azt ne mondd, hogy én ban... érezte, hogy fölöslegesen ellen- :ot ütött meg, de csodálatoskép- : ez a heves kirobbanása sem sodrából. Arcára meglepetés ült gyakran mondanám ezt? — kárai ijedten. Iszégyellte magát. hagyj magamira — kérlelte. — rüen rossz a hangulatom. •dúl. Ne törődj vele. Bújj az ágy- íi ki magad. I kis ideig fürkészve nézte őt, arcvonásaiból akarna valamit ki- tán gyorsan homlokon csókolta apja? Megelégedett azzal, hogy csapta az ajtót? Biztosan nem. bnak látta, ha bemenekül a für- teleengedi forró vízzel a kádat, ja ki, amíg a kedélyek lecsilla- t ugyan tudta, hogy az apja soha veszekedésükbe be nem avatja, szinte bocsánatkérő ábrázata, mi teljesen érdektelen és elvont eszélt vele, talán lehangolöbban mintha egyszerűen panaszkodott ár az ágyban feküdt, s a lakás neszeit hallgatta, hirtelen bán- }, hogy nem kívánt neki jó éjén ő is szomorú, valamennyien vagyunk, Pivoiika is, akinek a cseh írónő A második szere- regényéből néznie kellett, hogy tépi darabokra a desz* szertes dobozt. Anyja is szomorú. De a legboldogtalanabb én vagyok, mondta dacosam, egész biztosan én vagyok a legboldogtalanabb. Kényszerítette magát, hogy visz- szagondoljon a mai estére. Egy évvel ezelőtt, a nyolcadikban még tilos volt a karácsonyi mulatságon táncolniuk, csak az a műsor volt, amelyet magúik 'készítettek, aztán különféle társasjátékkal szórakoztak. Talán jobb is volt úgy, sóhajtott, mert a tánc mintha különös erőket szabadított volna fel osztálytársai és osztálytársnői megszokott arcán. Még a komolyabbak is ihogtak-vihogtak, és hevesen gesztikuláltak. Vajon Petr is ugyanígy megváltozott a zene hatására, ha lányok társaságába került? Biztosan nem. Felsóhajtott. Nem tudott úgy gondolni rá, mint olyan fiúra, aki egészen másnak bizonyult, mint amilyennek ő megálmodta, elfeledte a fiú hamis, zavart, hazug arcát, amilyennek azon a szerencsétlen szombat délután látta. Neki még mindig az a Petr volt, aki a legszebb szerelmes leveleket írta a világon, aki mindenhez értett, és mindent megértett. Valahol a messzi Prágában nyilván ő is eljár táncolni. NataSa megpróbálta legyőzni az irigységet, amelyet azok iránt a lányok iránt érzett, akiket Petr tánc közben megérintett, de szentül hitte, hogy a fiúnak ilyenkor nem lángol az arca, és nem kelleti magát, hogy felhívja magára a lányok figyelmét. Fennhéjázóan sem viselkedik, sem fagyosan, amit egyes fiúk a feltűnéskeltés leghatékonyabb módiának tartanak. Petr egyszerűen mindig ő maga. Petr — álmai esamépykiépe, aiki sajnos csak az ő elképzeléseiben él. De akár él, akár nem, ő, Natasa mindig fogja szeretni. Figyelte a testét, bőre szappan- és für- dősóillatú volt. Megérintette a bőrét a hasán. Feszes és bársonyos sima. Az egész teste ilyen, csak a bal melle alatt van egy parányi anyajegy. Felvillant Petr tekintete, am'kor először látta őt fürdőruhában. Tetszett a fiúnak, azt észrevette. Zavarában összekuporodott, aztán gyorsan felöltözött, pedig esze ágában sem volt még hazamenni. De hát ez rég volt! Száz évvel ezelőtt, va'amelyik előbbi vagy még előbbi életében. Valaki halkan kopogott az ajtón, s Natasa gyorsan kihúzta a kezét a takaró alól. — Alszol? — kérdezte az apja. — Nem. — Felkattintotta az éjjeli lámpát. — Jó éjszakát akartam kívánni. — Anélkül el sem aludnék. — Hogy mulattál? Nevethetnékje támadt, hogy apja ugyanúgy kezdi, akár az anyja. — Közepesen — felelte szándékosan ugyanúgy. — Táncol tatok? — kérdezte, s a kérdésben nem tudta elfojtani a rosszallás halvány árnyalatát. — Táncoltunk. — Lemezre? — Kérlek! Mit gondolsz, miért volt tízkoronás belépődíj? Plusz egy korona minden csomagért, amelyet valakinek küldtél. Dzsesszzenekar játszott. — Dzsesszzenekar? — csodálkozott az apja. — Az ipariskolából a fiúk. Valamennyien el akartak jönni, azok is, akik nem játszanak, de az igazgató megtiltotta. Alighanem féltékeny. — Inkább fél. Nem is csodálkozom rajta. — Miért kellene félnie? — Hiszen te érted, mit akarok mondani. — Értem hát, de szeretném tudni, minek neveznéd ezt a félelmet! Az apja tréfásan megfricskázta az orrát. — Fél, nehogy valamelyik szülő szemrehányást tegyen neki, hogy rontja a gondjaira bízott ifjúságot. — Remekül kivágtad magad. — Mit vártál, mit mondok? — Valamit a csábításról meg ilyesmit. . . — Erre kell nektek a tánomulatság? — Habár másrészt az alkalom szüli a tolvajt. Mindketten nevettek. — Apu, tudod, hogy valaki egy doboz csokoládét küldött nekem? — Ki az a valaki? Natasa éberséget érzett a hangjában. — Nem tudom. Levelet nem mellékelt, még kevésbé névjegyet. — De a lányok többnyire tudják, kitől kapnak ajándékot. Hetedik érzésükkel megérzik, nem gondolod? — Nekem nyilván nincs! Nem hazudott. Valóban egész este nem jött rá, ki lehetett az ismeretlen ajándékozó. Ha Pivoiika haza nem kíséri, sohasem gondolt volna rá. — Ha nem akarod, ne mondd meg. Nem kémkedem. — Ugyan, apu, ne sértődj meg tüstént! — Ki monda, hogy megsértődtem? Csak nem tudom, miért hoztad szóba, ha nem akarsz mindent elmondani. Legalább kínálj meg csokoládéval. — Azt még ott megették. Úgy látszott, hogy az apja kételkedni kezd abban, hogy valaki csokoládét küldött neki. De hát miért találna ki ekkora bu taságot? — Tudom, ki küldte, de csak azért, mert aztán elárulta magát. De csak aztán, érted? Kiváltotta a kabátomat a ruhatárból, és olyan kutyanézése' volt. Hirtelen elhallgatott, maga is megdöbbent, hogy így nyilatkozott Pivoiika tekintetéről. — Tehát hazakísért. — Van abban valami? — Ezt neked kell tudnod. — Hát én tudom, hogy nincs! — vetette oda. — Egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz. — Ez egy kissé fura, nem? — Miért fura? Jobban örülnél, ha szereimet vallott volna? — Talán létezik valami a szerelmi vallomás és a hallgatás között is. A barátok többnyire arról beszélgetnek, ami mindkettőjüket érdekli. — Mi nem vagyunk barátok. — Én is azt hiszem. — De nem! Se barátok nem vagyunk, se... érted? Egyszerűen egy fiú az osztályból. Nem tudom, mi ütött belé. — Alighanem tetszel neki. — Arról én nem tehetek. — Én sem vetek semmit a szemedre. — Hát akkor miről van szó tulajdonképpen? — Miről van szó? Beszélgetünk, nem? Érdekel, hogy mit csinálsz. Remélem, ebben nincs semmi különös. Natasa nem felelt. Hirtelen fáradtság zu hant rá, egész teste sajgott, nem volt semmi kedve tovább vitatkozni az apjával. — Tudod, apu, az összes fiú közül úgyis te értesz meg-a legjobban. Még ha nem küldesz is csokit. S ez igaz is volt. — Vagyis kezdjem el — hunyorított rá az apja.. Mielőtt homlokon csókolta, fürkésző pillantást vetett rá, ráadásul az arcát is meg- simogatta. Sőt megigazította a párnáját is. — Aludd ki jól magad. Holnap vasárnap, majd valamit kitalálunk. Vagy van már valami külön terved? — Nyugtalanságot érzett a hangjában. Nyilvánvalóan még mindig kételkedett benne, hogy a mulatság teljes ártalmatlan volt, és nincs semmi következménye. — Nem, apu. Semmiféle terveim nincsenek. De szeretném, ha volnának, sóhajtott fel, nagyon szeretném, ha saját terveim volnának. Csak egyetlenegy. Eloltotta a villanyt. Azt hitte, tüstént elalszik. Miért is töprengjen azon, ami úgyis lehetetlen? De mintha valami szándékosság volna benne, az álom csak nem jött a szemére. Hiába húzta össze a függönyt, hogy a hold ne világítson be a szobába, nem a hold miatt nem tudott aludni. Mi ez? — kérdezte önmagától. Mi ez? Hiszen mindent tud, minden világos, semmi után nem vágyódik, akkor hát miért kuporodik össze, és miért nem alszik? A világon annyi érdekes dolog van. Mit számít egy bolondos szerelem! Csakhogy engem már semmi sem érdekel, suttogta csendesen. Ügy látszik, semmi az égvilágon. Olyan hirtelen zuhant rá a fáradtság, hogy észre sem vette a határvonalat az ébrenlét és az álom között. Egy erdei tavacska mellett állt, éjszaka volt, de minden csupa fény, eltűnt a hó, mindenütt óriási virágok nyíltak, nem olyanok, mint amilyenek a réten vagy a kertben virítanak, ezek a virágok a természetrajzi atlasz rajzaihoz hasonlóak, laposak, inkább a virág keresztmetszete, mint maga a virág, s ő megfigyelhette, hogy nőnek ki. Először csak egy pontot látott, szokatlanul éles és világos pontot, aztán a pont remegni kezdett, megduzzadt, hajtások sarjadtak belőle, a hajtások a szeme láttára bomlottak levelekké, kocsányokká, virágszirommá, egyszeriben előtte volt az egész növény, s ő határtalan boldogsággal nézte ezt a misztériumot. Szorongása elmúlt, a világ jól ismert biztonságos hely volt, ahol minden a maga nagyszerű beteljesülése felé halad. M’ ndez olyan volt, mint a zene, csodaszép, erőteljes, egyre erőteljesebb és erőteljesebb zene. Heves rándulásra ébredt, mintha a teste nem bírná tovább elviselni a boldogság ekkora rohamát. Kis ideig értetlenül bámulta maga előtt a fehér falat. Miért nincs folytatása? — Akarom! — kiáltotta hangosan. De hasztalan. Az ablakhoz lépett, széthúzta a függönyt. A hold elbújt a felhők mögé, az utcasarkon a lámpa gyér fénykörében még a letaposott hő is szűziesen érintetlennek, puhának és melegnek tetszett, szinte csábított rá, hogy belegázoljanak. Petr, suttogta Nataáa. Petr. Azután sírva fakadt. Kopasz csilla fordítása Iva Herei kova :enetanár feldúlt állapotban ért haza, sarokba hajította ét, és így kiáltott: — Nem ik el! Talán a B. jobb kot- ’I Na majd én megmutatom a dilettáns társaságnak! ... arszeszes zsebkendőjével a az izzadtságot homloká- gyot sóhajtott és megitta az 3lára készített citromos list. Felindultságá'ban ez volt a a legjobb gyógyszer. Az- iosolyt erőltetve arcára, így ta: lolnap este nyitják meg F. festők kiállítását, s a ren- 5 engem kért meg, hogy sam a zenét. Természetesen szerzeményemet adjuk elő, galább száz-százötven em- őződhet meg az igazságról te át rajongva bámuló fe- vállát. , Ernő, milyen nagy ember - pihegte az asszony, gyan, ez semmiség ... Egy- í nem szabad az embernek nie, feladni az elveit... No yen nagyszerű, megértő feleségre van szüksége egy müvész- léleknek — csókolta homlokon a boldogan hozzásimuló teremtést... Másnap esős alkony volt, amikor a zenetanár átfurakodott a mosollyal fogadta a tétova tapsot, majd széles mozdulattal, mintegy elismerésképp, szemlesütve állő társaira mutatott. A jól végzett munka örömérzése hatalmasodott el rajta, ahogy Herdics Ferenc KoDfELHöBEN várakozó tömegen. A két ifjú művész bemutatása után végre átszellemült arccal megkezdhették a szerzemény előadását. Fájdalmasan szomorú dallamok keltek útjukra, s úsztak lassan a feszültségtől merev levegőben, meg-meg- riadva az egyes táguló szemektől. Majd hosszú idő után ismét csend lett, a tanár meghajolt, és szerény a mosdóban hideg vizet locsolt izzadt arcára. Újra megigazította nyakkendőjét (csak az hiányozna, hogy ilyen kicsiség miatt veszítse el közönsége bizalmát). Amikor kilépett, hogy elvegyüljön a festményeket szemlélő emberek közt, már csak felesége to- porgott a bejáratnál s a takarítónő csörgette türelmetlenül kulcsait — a kiállítóterem üresen tátongott. Kérdő kézmozdulata félúton a levegőbe ragadt, szörnyű gyanakvás vett erőt rajta. Legszívesebben ordított és ugrált volna örömében, de valami fékezte ebben. Karom ragadta az asszonyt, kifelé vonszolta az utcára, s a magas kőkerítésnél így suttogott a fülébe: — Ezt én . .. ezt nem akar tam ..., hogy csak engem éljenezzenek ... Hogy ... hogy a festményeket meg se tekintsék... Ez szörnyű .... szegény F. és Sz.... Az apró teremtés akkor szemlesütve megszólalt: — Ernő, én nem is tudom ..., de az a zene olyan .. . — Mit olyan — horkant fel amaz. Na mondjad! — Hát olyan... túl szomorú volt, mintha ... temetésen lettünk volna — pislogta riadtan az asz- szonyka s most már elszántan hozzátette: — Nem illett össze ezzel a nemes, szép eseménnyel. Persze, elég jól játszottatok ... Micso-daaa??? — sziszegte a tanár. Csak nem azt akarod mondani ... — és érezte, meg kell kapaszkodnia a kerítésoszlopban, különben a földre szédül. Te... akarsz nekem a paraszt eszeddel művészi problémákat magyarázni?! Ítélkezni, mikor még egy leggyengébb főiskolát se végeztél el... Hát még a saját feleségem is ellenem fordul? Most már tudom, mit kell tennem — mondta, és falképnél hagyva őt elindu't a sűrűn szemerkélő esőben. Alig várta, hogy otthon legyen s bezárkózzék szobájába. Még ima éjjel megírja a válópert. Legszívesebben az út mentén sötétlő lámpavasba verte volna fejét, amiért eddig oem ébredt rá: ennek a műveletlen asz.- szonynak a bénító közelsége gátolta művészi karrierje felfelé ívelését... Visszanézett, mielőtt befordult volna a sarkon s döbbenten látta: felesége nem siet utána, ugyanazon a helyen áll mozdulatlanul ...
