Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-15 / 28. szám
ÚJ szú SI E1IEGVZETIK ECf ELEMZŐ IELEHTESRE AZ 1978. ÉVI LAKOSSÁGI PANASZOK INTÉZÉSÉNEK NÉHÁNY TAPASZTALATA A megalapozott lakossági panaszok, közérdekű bejelentések és indítványok a fogyatékosságok megszüntetésének, a problémák megoldásának, az irányító és az ellenőrző tevékenység tökéletesítésének fontos információs forrását képezik. Ezt egyértelműen megállapítja a Szlovák Szocialista Köztársaság Népi Ellenőrző Bizottságának az a jelentése is, amely tüzetesen elemzi az SZSZK minisztériumainak, más központi szerveinek és nemzeti bizottságainak tavaly benyújtott: lakossági panaszok, közérdekű bejelentések és indítványok intézésének általánosítható tapasztalatait és levonja belőlük a következtetéseket is. Ezzel az elemzéssel azóta behatóan foglalkoztak az illetékes néphatalmi és kormány- szervek s megtették a szükséges intézkedéseket is a helyzet további javítására. Ezt a többi között az indokolja, hogy a kérdéses évben Szlovákiában az említett szervek elmére nem kevesebb mint 36 254 panasz érkezett, s ezeknek csaknem a fele megalapozott, illetve részben megalapozott volt. Az alábbiakban az elemzés számos adata közül néhányhoz fűzzük hozzá észrevételeinket. Jobb a kevesebb? Tény az, hogy 1974 óta lényegében folyamatosan csökken az ilyen jellegű beadványok száma. Joggal felvetődik a kérdés — vajon ez egyértelműen po- zitívűmként könyvelhető el? Nos, logikus a következtetés: ebben a csökkeni ésben kifejezésre jut főleg az a körülmény, hogy fejlődésünk folyamatában, menet közben, fölgöngyölítjük életünk különböző területein a fonákságok, 'az embereket bosszantó hiányosságok és hibák bizonyos, nem elhanyagolható hányadát. Ennek ellenére a panaszok számának csökkenését — noha feltehetőleg jóval kisebb arányban — egyebek is befolyásolják. Köztük kifejezetten negatív előjelű Körülmények is. Számolnunk kell ugyanis azzal, hogy a panaszemeléstől eltanácsol például az, ha a panasztevő, né he konkrét tapasztalata alapján is, úgy érzi, figyelmeztető szavát formálisan kezelik, vagy ismételt panaszának ugyan igazat adnak, de a gyakorlatban vajmi kevés változik meg. Az ilyesmi annál veszélyesebb, mivel aláássa az állami és a néphatalmi, igazgatási szervek iránti bizalmat. Viszont a másik oldalon visszahúzó tényező — s ennek is látszatja van a panaszok szániának csökkenésében —, hogy még mindig elég sokan vállrándítással mennek el olyasmi mellejt, amire figyelmeztetni kellene, vagyis gyakran önmagukat is károsítóan passzívak, nem élne.c állampolgári jogukkal. Sorolhatnánk tovább az ehhez hasonló magatartásformákat, de talán ennyi is elegendő annak bizonyítására, hogy a panaszok számának csökkenése egyértelműen nem fogható fel csupán előnyünkre váló adatként. Ne a fejnél kezdjük Tallózás közben az elemzésben rábukkanunk egy olyan adatra, amely az első pillanatban érthetetlennek tűnik. Nevezetesen arra, hogy a befutott, kereken 36 ezer panasz közül tavaly „csak“ mintegy 30 ezret intéztek el. Ha jobban utána nézünk a dolognak, köny- nyen rájövünk a nyitjára. Eltekintve a magától értetődő körülménytől, hogy az év végén érkező panaszok intézése áthúzódik a következő esztendőbe, továbbá attól, hogy a lakossági beadványok bizonyos kisebb hányada nem konkrét, nem cíimireszóló vagy egyszerűen — mert ez is előfordul — olvashatatlan, több ezer panasz egyidejűleg két, vagy több címzetthez íródik. Ez duzzasztja fel főleg azoknak a panaszoknak számát, amelyek — látszólag elintézetlenek. Itt egy hosszú évek óta tapasztalt jelenség 'tárul fel előttünk. Ma már ugyan jóval kevesebben, mint azelőtt, de még elég szép számban fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal a legfelsőbb párt és állami szervekhez, vagy párhuzamosan azokhoz is, ahelyett, hogy közvetlenül az ügyintézésben illetékes szerveket, elsősorban a nemzeti bizottságokat keresnék fel. Természetesen ebben ludas jogi propagandánk is, amely nem tájékoztat eléggé arról, hogy milyen ügyekben hová kellene fordulni. A helyzet alakulásában továbbá nyilván szerepe van annak is, hogy egyesek már eleve bizalmatlanok az alsóbb fokú szervekkel szemben, és az esetek többségében oktalanul feltételezik elfogultságukat. Viszont az is igaz, hogy a formális ügyintézés csírájában való elfojtása szintén hozzájárulna ahhoz, hogy a panasztevő állampolgárok mindig a hatáskörileg illetékesekhez forduljanak. Ez annál inkább is szükséges, mivel tisztában kell lenni azzal, hogy a központi szervek csak a legjelentősebbeknek megítélt ügyeket vizsgálják ki közvetlenül, a többit pedig elintézésre továbbítják az arra illetékes alsóbb fokú szerveknek. Márpedig ez nemcsak feleslegesen bonyolítja az ügykezelést, hanem egyben arra vezet, hogy elhúzódik a bejelentések, a panaszok kivizsgálásának, orvoslásénak ideje is. Névtelen levelek Nem nagyon rokonszenves az ügyintézők számára az anonim bejelentés. Ennek ellenére kötelességük foglalkozni vele, hiszen elég sok esetben tartalma megfelel a valóságnak, és társadalmilag is jelentős hibákra, hiányosságokra hívja fel a figyelmet. Elég megemlítenünk, hogy tavaly az ilyen panaszoknak több mint egyharmada tartozott ebbe a kategóriába. Ha valaminek örülhetünk, akkor annak, hogy a megalapozott névtelen panaszok száma csökken. Általában azonban számuk növekszik, és e,z arra utal, hogy még mindig elég sokan tartanak — sajnos, néha joggal — a bírálat megtorlásától. Más szóval, az anonimitás elleni harc legjobb, leghatásosabb módja minden munka- és lakóhelyen az olyan légkör kialakítása, amelyben a megalapozott bírálat semmiképpen sem válhat kockázattá. Következetesebben, szigorúbban Csaknem tizenötezer panaszt tart nyilván a tavalyi szlovákiai statisztika. Minden esetben lényegében törvényvagy szabálysértésre, a társadalmat, kisebb-nagyobb közösséget vagy egyéneket sújtó visszásságra derül fény. S finnek ellenére feltűnően kevés a felelős dolgozókkal és tisztségviselőkkel szemben a gyakorlati következtetések levonása. Erre alig ötezer esetben került sor, s azt is meg kell mondani, hogy inkább nevelő célzatú intézkedésekre került sor, ahelyett, hogy következetesen érvényesítették volna a személyi felelősség elvét és esetenként szigorúbb anyagi és fegyelmi intézkedéseket foganatosítottak volna. Persze nincs itt szó valamiféle drákói rendszabályok szorgalmazásáról. Arról azonban igen, hogy minden esetben száműzzék a megalkuvó liberalizmust, tekintélyt szerezzenek a törvénynek, igazságot szolgáltassanak a tények elködösítése, megszépítése helyett. Az ilyesmi ugyanis szintén megbosszulja magát. Komplex megoldást A különböző ellenőrző szervek jelentései, elemzései meggyőzően tanúskodnak arról, hogy — egyes kevésbé lényeges eltéréseiktől eltekintve — a lakossági panaszok éle évek óta változatlanul azonos hiányosságokat vesz a leggyakrabban célba. Legtöbb a megalapozott panasz az ellátás, a kereskedelem, a lakossági szolgáltatások (67,1 %), továbbá a közlekedés (62,9 °/o) hiányosságai, a gyártmányok, a mun- « kavégzés és a szolgáltatások árdrágítása (58,6 %), a lakásgazdálkodás (44,7 %), az egészségügyi intézmények szolgáltatásai (44,6 °/o) ellen stb. A kifogásolt hibák és fogyatékosságok egy részének objektív okaik vannak. Köztudomású, hogy fejlődő gazdaságunk és terebélyesedő lehetőségeink sem tartanak, tarthatnak mindenben lépést a növekvő igényekkel. De helytelen lenne szüntelenül csak erre hivatkozni. A panaszok jelentős hányadának kivizsgálása ugyanis egyértelműen bizonyította, és bizonyítja, hogy sek hibáért konkrét emberek felelnek, akik nem a megfelelő hozzáértéssel és felelősségtudattal végzik munkájukat, sőt nem riadnak vissza a törvénysértésektől sem. Ezen túlmenően, az ügyintéző és általában az irányító szerveknek az eddiginél gondosabban kellene szem előtt tartaniuk azt a követelményt is, hogy nem elég egy-egy panasz elszigetelt elintézése, hanem az ismétlődő és bizonyos területekre összpontosuló kritikai észrevételekből le kell vonni az általánosított kövekeztetéseket is. Ebben a vonatkozásban sok minden történik. Úgy hisszük azonban, nem vagyunk messze a valóságtól, ha azt állítjuk, hegy az idő, az adott helyzet és fejlődésünk igényei ennél még jóval többet követelnek. Megfontoltan, de haladéktalanul. GALY IVAN 1979. VII 15 Több mint kiét évtizede dolgozik Susányi Lajos a Jednota Fogyasztási Szövetkezetnél. Először Szentkirályon (Král) dolgozom az italboltban, majd a szomszédos Recske (Riecka) községbe került, ahol egy személyben az üzlet és a vendéglő vezetője lett. — Mindig visszavágytam szülőfalumba — mondja. — Később, amikor a textil- és háztartási cikkek üzletében munkaerőhiány volt, elvállaltam az üzletvezetői beosztást. Az akkor már párttag fiatalember tudta, hogy munkájához nem elég a készség, udvariasság — tanulni kell. Megszerezte a szakképzettséget, elvégezte az üzletvezetői 'tanfolyamot. Amint később kiderült, szüksége is volt rá. Az említett üzletet felszámolták, így 1962-ben ő vette át a helyi élelmiszerüzletet, jobban mondva a vegyeskereskedést. Az első időben a havi forgalom 70—80 000 koronát tett ki, ma már eléri a 210—250 000 koronát. Az elmúlt évi tervüket 108 százalékra teljesítették. — Üzletünkben az alapélelmiszereken kívül a vaskaputól, a mosószereken, az iskolai füzeteken, kerékpárabroncson keresztül a kerítésdrótig minden megtalálható. Igyekszem olyan árut megrendelni, amelyre a több mint ezer lakosú központi község lakóinak szüksége van — folytatja. Több mint tizenöt évig volt a hnb képviselője, tíz évig a helyi pártszervezet vezetőségének tagja.’ így ezeken a fórumokon is felvethette az ellátással kapcsolatos problémákat, azt, hogy milyen új szolgáltatást kellene bevezetni. Lépesről-lépésre haladt előre. Ma már hetente csomagolt sertés- és marhahúst kapnak. Ottjártaimkor 84 kg baromfihús néhány óra leforgása alatt elfogyott. Az üzletvezető megjegyezte: máskor többet kell rendelnünk, így van ez a kenyérrel, tejjel is. A megrendelésnél mindig a keresletet veszik figyelembe. — Nem a mi hibánk, hogy nem minden áruból van kellő választék. Az utóbbi időben sörből is kevesebbet kapunk, mint amennyit megrendelünk — teszi szóvá. — A közelmúltban például néhány karton 1967-ben gyártott húskonzervet kaptunk. Mondanom sem kell, romlott állapotban. A raktárban állnak a dobozok, míg a felelős szervek felülvizsgálják ezt az esetet. Nem értem, hogyan fordulhat elő ilyen felelőtlenség. Miközben beszélgetünk, egymást váltják a vásárlók. Az önkiszolgáló üzletben mindnyájan otthonosan mozognak. A bevásárló táskákból kirakják az üres sörösüvegeket és teli üvegekre cserélik. Senki sem számolja utánuk, hogy hány üveget hoztak, mennyit raktak a táskába. Elég ha bemondják a pénztárnál: „Lajoskám, öt üveg sört, két kenyeret és egy vajat viszek.“ Az üzletvezető számol, átveszi a pénzt, s jöhet a következő vásárló. — Nem élnek vissza a bizalommal? — kíváncsiskodom. / — Itt születtem, itt éltem le az életemet. A falu minden lakosát ismerem s ők engem. A bizalom kölcsönös. Annyi év alatt az ember kiismeri, kire kell odafigyelni. Eddig jelentősebb hiányom nem volt. Egyébként a feleségem a helyettesem. Szabad időnk szombat délután és vasárnap van csak. Szereti a foglalkozását, s 'amint mondja, ha újra kellene kezdeni, ezt az életpályát választaná. Csak akkor elégedetlen, ha a vásárlót nem tudja kellően kielégíteni, nincs az az áru, amit keres. Ilyenkor élőikéről a jegyzetfüzet, hogy a legközelebbi megrendelésből ez az áru sem maradjon ki. Mindent megtesz a vásárlók elégedettségéért és ezért néhányan a szomszédos községből is szívesen járnak hozzá vásárolni. A 05 185-ös üzlet háromtagú személyzetének jó munkáját bizonyítja többek között az is, hogy 1972-ben megkapták Az országos szakszervezeti kongresszus kollektívája címet. Susányi Lajos amellett, hogy megkapta a Szocialista munka úttörője kitüntetést, néhány évvel ezelőtt jutalomként tizenkét napot töltött Moszkvában. Fényképe ma is ott található a rimaszombati (Rimavská Sobota) Járási Fogyasztási Szövetkezet legjobb dolgozóinak arcképcsarnokában. NÉMETH JANOS 9 KÖLCSÖNÖS BIZALOM - ELEGEDETTSEG i
