Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-12-09 / 49. szám

Beringer Árpád mérnök, a szövetkezet zootechnikusa és Csák Judit gon­dozó az állatok egészségi állapotát ellenőrzi az előhizlalásban amíg a Bratislava-Raőa-í Húsfeldol­gozó Üzembe kerülnek. De ez a 243 nap az itteni szövetkezeti tagoktól nagyon sok erőfeszítést, hozzáértést követel. — A sertéstenyésztés új formájá­nak kialakítása érdekében átépítet­tük az összes sertésistállót — tájé­koztat Beringer Árpád mérnök, a szövetkezet főzootechnikusa. — To­vábbá jó genetikai képességű törzs­állományt kellett beszereznünk. Mi­után így megteremtettük az ésszerű tenyésztési technológia bevezetésé­nek feltételeit, még az embereket is meg kellett tanítani az új techno­lógiai eljárások helyes alkalmazá­sára. Korszerű, szakszerű tenyésztési módszerekkel sikerült növelni töb­bek között a hizlalásra szánt ma­lacok számát. Ebben az évben eddig 17,4 malacot választottak el egy anyától. így tehát elegendő malacot tudnak mindig hízóba állítani és még el is adhatnak belőlük. Évente mintegy 10 ezer darabot értékesíte­nek más mezőgazdasági üzemeknél. Egy kilogramm sertéshúst — élő­súlyban számítva — 10,16 koroná­ért, 3,83 kilogramm takarmánykeve­rék felhasználásával állítanak elő. Vagyis 46 fillérrel olcsóbban, mint tavaly. A Csilizköz Efsz sertéstenyészté­sének alapjait 120 darab szlovák fe­hér törzskönyvezett anyasertés ké­pezi. Ezek utódaiból kerülnek ki a hizlalásra alkalmas hibridek. A sertéstenyésztésben mintegy negyven személy dolgozik. Le kell szögezni, hogy az emberek, mint mindenütt, itt is döntően befolyá­solják a sertéstenyésztésben élért KETSZAZNEGYVENHAROM NAP Sonka nélkül már el sem tudjuk képzelni az ünnepeket, a karácso­nyi étlapunkon is bizonyára szere­pel majd ez az ízletes csemege. Sok embernek azonban fogalma sincs róla, mi mindent kell tenni azért, hogy jó minőségű nyersanyag álljon a vágóhidak rendelkezésére a sonka készítéséhez. Hús-, vagy más néven sonkaser­téseket nevelni — olyanokat, ame­lyek megfelelnek a húsfeldolgozó üzem szükségleteinek — nem is olyan könnyű. Erről győződtünk meg a Csilizköz Efsz-ben Is, mely a dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da] járás egyik legnagyobb sertés­hús-termelője. Ebben a szövetkezetben nagy ta­pasztalataik vannak a sertéste­nyésztés terén. Ez a nagy mezőgaz­dasági üzem hét efsz egyesülésével jött létre 1974. január 1-én. Egye­süléskor a patasiak (Pastuchy) és a csilizradványiak (Cilizská Rad- vafi] jó takarmányozási tapasztala­tokat, a kulcsodiak (Kluőovec) és a nyáradiak (Topofovec) pedig a te­nyésztéshez szükséges szakértelmet hoztak magukkal a tarsolyban. Ez olyan tőkét jelentett, amit érdemes volt kamatoztatni. Ezerkllencszázhetvennégyben 14 ezer malacot választottak el, s 80 vagon sertéshúst termeltek. Éhben az évben eddig 25 ezer kismalac született, a közellátás céljaira pedig 160 vagon húst szállítottak. Vagyis négy vagonnal többet a tervezett­nél és 16 vagonnal többet, mint ta­valy. Az alábbi számadatok ugyancsak érdekesek: A sertések átlagsúlya el­adáskor 122 kilogramm. Ez annyit jelent, hogy 13114 darabból állt össze a 160 vagon szállítmány. Ha egy sertés egy-egy hátsó combja 11 kilogrammot nyom, akkor azok­ból 29 vagon sonkát állíthattak elő. A 122 kilogrammos sertés húsa ál­talában zsírosabb a kívántnál, s így nem felel meg az ésszerű táplálko­zás követelményeinek. Viszont a szóban forgó szövetkezetben a hib- rizációs program keretében olyan hibrideket tenyésztenek, amelyek szervezetében nem halmozódik fel sok zsír. A hízósertések ebbén a szövetke­zetben csupán 243 napot érnek meg, eredményeket. Közülük ez idáig 28- an kapcsolódtak be a szocialista munkaversenybe. Négy kollektíva már a bronzérem tulajdonosa, egy további pedig még versenyez a szo­cialista munkabrigád cím elnyeré­séért. A szapi (Palkoviőovo) részlegen Lőrincz Rudolf gondozó vezetése alatt nyolctagú szocialista munka­brigád dolgozik. A kollektíva egyik tagja Csák Judit, aki 2100 süldőt gondoz az előhizlaldában. Mint el­mondotta, naponta háromszor eteti meg az állatokat, s szerinte a jó eredmények elérésének alapvető feltétele a jó minőségű takarmány. Az állatokat főleg takarmánykeve­rékkel eteti, amelyet szállítókocsi­val szór eléjük a vályúba. A patasi részlegen három hizlalda ' van. Ezekben összesen 3100 darab sertés fér el. Czáno János, Soós De­zső, Simon Kálmán gondjaira van­nak bízva az itteni állatok. — Lelkiismeretes munkájuknak köszönhető, hogy a napi felhízás 62 dekagramm — mondotta Soós Ernő, a részleg zootechnikusa. JOZEF SLUKA Nagy teljesítményű gépi berendezésekkel keverik a takarmányt (A szerző felvételei) A kívánt súlyt elért sertések néhány nappal az el­adás előtt ÉV VÉGI HAJRA ELŐTT Gépkocsivezetők pörlekedésétől hangos a Nyugat-szlovákiai Húsipari Vállalat érsekúj­vári (Nővé Zámky) üzemének udvara. — Indulj már! — kiált az egyik jól meg­termett gépkocsivezető a másikra. — Nem tudok bejönni a kapun, pedig gyorsan meg kellene rakodnom, hiszen messzire szállítom az árut. — így megy ez nálunk mostanában minden nap — mohdjq. Vincent Gajdos igazgatóhelyet­tes. — Közeledik az év vége, kérik az árut Bratislavába, Zvolenba, Komáromba, Zilinára, Handlovára és más városokba is. Természete­sen a környéket is ml látjuk el hústermékek­kel. Igyekszünk kielégíteni a megrendelése-\ két, bár munkakörülményeink egyre rosszab­bodnak. A düledező sövények, a repedezett falú mun­kahelyek bizony nem a legkellemesebb lát­ványt nyújtják. A minőségellenőrző laborató­riumot is nagyon kis helyiségben helyezték el. A termelőcsarnokban alig férünk el a gé­pek és berendezések között. — Ezt az üzemrészleget már nem sokáig lehet használni — állapítja meg az igazgató- helyettes. — Ideje, hogy megkezdjük a mun­kát az új húskombinátban. Pár percnyi időre összejönnek a bronzérmes szocialista munkabrigad tagjai. Szó esik a munkahelyi problémákról és az évi terv telje­sítésének lehetőségeiről. Jaroslav Srámek, a brigád vezetője arról tájékoztat, hogy a cso­port már az ezüstérem elnyeréséért versenyez. Vállalásuk főleg a termékek minőségének ja­vítására irányul. Ezen a szakaszon jó ered­ményeket értek el. A tervezettnél két ponttal jobb a termékek minősége. Élénk vita kerekedik, milyen módon lehetne még jobb hústermékeket előállítani. Az igaz­gatóhelyettes szerint, ha az állatokat a vágó­súly elérése előtti napokban koncentráltabb takarmánnyal, esetleg kukoricadarával etetnék, akkor még „érettebb“, jobb minőségű lenne a hús. Horváth Erzsébet, aki már negyedszázada dolgozik az üzemben — a többiek nevében ígéretet tesz, hogy ezentúl nyújtott műszakban dolgoznak. Habár októberben teljesítették a tervet, a tervteljesítésben mutatkozó korábbi hiányt nehezen pótolhatják. Az igazgatóhelyettes fűz magyarázatot a részleg egyik dolgozójának szavaihoz. — Talán hihetetlennek tűnik, de sajnos a nyári hónapokban nem kaptunk elég megren­delést a kereskedelemtől hústermékek szállí­tására. A kereskedelmi szervek szerint az üz­leteknek nem volt szükségük több hústermékre Szlovákiában. Kértük, hogy szállíthassuk a cseh országrészekbe, de nem kaptunk rá en­gedélyt. Egyes időszakokban a dolgozóknak nem tudtunk folyamatosan munkát biztosítani. — Bizony gyakran tartottunk „kényszerpi­henőt“ — egészíti ki az igazgatóhelyettes visz- szatekíntését a brigádvezető. — Reméljük, az új évben nem lesznek ilyen gondjaink. Int a brigád tagjainak: — Gyerünk, asszonyok, lányok! Fogjunk munkához, mert nem teljesítjük a napi tervet. Beindulnak a gépek, a berendezések, és gyors ütemben készül a virsli és a kolbász. Az udvaron továbbra is nagy a tumultus. Alig férnek el egymás mellett a teherautók. Az egyik gépkocsi a raktárhoz tolat. Megrak­ják a szalámival és más húsáruval. Tibor Sói­ban mérnök, a füstölő részleg vezetője intézke­dik, hogy minél hamarább megteljen a teher­autók raktere. Közben elmondja, hogy a tovább tartósítható szalámifélék készítésének tervét teljesítik, ezzel szemben problémát okoz szá­mukra néhány termék értékesítése. Az üzle­tekből visszaküldték a Javorína és még néhány szalámiféle nagy részét, mert a fogyasztók ke­veset vásárolnak belőle. Mérgelődik, miért írják elő a vállalati tervezők, hogy olyan ter­mékeket is készítsenek, amelyek iránt nincs kereslet. Viszont sonkaszalámiből, virsliből, táj­jellegű kolbászból bármennyit készíthetnének, mind elfogyna. A továbbiakban az év végi húsellátással kap­csolatos kérdésekről beszélgetünk. Az igazga­tóhelyettes és a részlegvezető felsorolja, mi­lyen termékekkel bővítik a választékot. Többek között közel hetven tonna füstölt húst készí­tenek a karácsonyi piacra. — Reméljük — mondja búcsúzóul az igazga­tóhelyettes — jövőre már az új, korszerű kom­binátban dolgozhatunk, ahol jobb körülmények között végezhetjük munkánkat. A visszatérő részlegvezető még megjegyzi: — Már háromszor halasztották el az üzem átadásának határidejét. Szinte már el sem hisszük, hogy végre megindulnak majd benne a gépek. Újra kiáltoznak a gépkocsivezetők, a raktá­rosok pedig sürgetik őket, hogy minél hama­rább szállítsák el a kész termékeket. Nincs elég hely, s az üzem csak úgy dolgozhat, ha a szállítás folyamatos ... BÁLLÁ JÓZSEF 1979. XII. ! N m

Next

/
Oldalképek
Tartalom