Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-12-09 / 49. szám
Beringer Árpád mérnök, a szövetkezet zootechnikusa és Csák Judit gondozó az állatok egészségi állapotát ellenőrzi az előhizlalásban amíg a Bratislava-Raőa-í Húsfeldolgozó Üzembe kerülnek. De ez a 243 nap az itteni szövetkezeti tagoktól nagyon sok erőfeszítést, hozzáértést követel. — A sertéstenyésztés új formájának kialakítása érdekében átépítettük az összes sertésistállót — tájékoztat Beringer Árpád mérnök, a szövetkezet főzootechnikusa. — Továbbá jó genetikai képességű törzsállományt kellett beszereznünk. Miután így megteremtettük az ésszerű tenyésztési technológia bevezetésének feltételeit, még az embereket is meg kellett tanítani az új technológiai eljárások helyes alkalmazására. Korszerű, szakszerű tenyésztési módszerekkel sikerült növelni többek között a hizlalásra szánt malacok számát. Ebben az évben eddig 17,4 malacot választottak el egy anyától. így tehát elegendő malacot tudnak mindig hízóba állítani és még el is adhatnak belőlük. Évente mintegy 10 ezer darabot értékesítenek más mezőgazdasági üzemeknél. Egy kilogramm sertéshúst — élősúlyban számítva — 10,16 koronáért, 3,83 kilogramm takarmánykeverék felhasználásával állítanak elő. Vagyis 46 fillérrel olcsóbban, mint tavaly. A Csilizköz Efsz sertéstenyésztésének alapjait 120 darab szlovák fehér törzskönyvezett anyasertés képezi. Ezek utódaiból kerülnek ki a hizlalásra alkalmas hibridek. A sertéstenyésztésben mintegy negyven személy dolgozik. Le kell szögezni, hogy az emberek, mint mindenütt, itt is döntően befolyásolják a sertéstenyésztésben élért KETSZAZNEGYVENHAROM NAP Sonka nélkül már el sem tudjuk képzelni az ünnepeket, a karácsonyi étlapunkon is bizonyára szerepel majd ez az ízletes csemege. Sok embernek azonban fogalma sincs róla, mi mindent kell tenni azért, hogy jó minőségű nyersanyag álljon a vágóhidak rendelkezésére a sonka készítéséhez. Hús-, vagy más néven sonkasertéseket nevelni — olyanokat, amelyek megfelelnek a húsfeldolgozó üzem szükségleteinek — nem is olyan könnyű. Erről győződtünk meg a Csilizköz Efsz-ben Is, mely a dunaszerdahelyi (Dunajská Stre- da] járás egyik legnagyobb sertéshús-termelője. Ebben a szövetkezetben nagy tapasztalataik vannak a sertéstenyésztés terén. Ez a nagy mezőgazdasági üzem hét efsz egyesülésével jött létre 1974. január 1-én. Egyesüléskor a patasiak (Pastuchy) és a csilizradványiak (Cilizská Rad- vafi] jó takarmányozási tapasztalatokat, a kulcsodiak (Kluőovec) és a nyáradiak (Topofovec) pedig a tenyésztéshez szükséges szakértelmet hoztak magukkal a tarsolyban. Ez olyan tőkét jelentett, amit érdemes volt kamatoztatni. Ezerkllencszázhetvennégyben 14 ezer malacot választottak el, s 80 vagon sertéshúst termeltek. Éhben az évben eddig 25 ezer kismalac született, a közellátás céljaira pedig 160 vagon húst szállítottak. Vagyis négy vagonnal többet a tervezettnél és 16 vagonnal többet, mint tavaly. Az alábbi számadatok ugyancsak érdekesek: A sertések átlagsúlya eladáskor 122 kilogramm. Ez annyit jelent, hogy 13114 darabból állt össze a 160 vagon szállítmány. Ha egy sertés egy-egy hátsó combja 11 kilogrammot nyom, akkor azokból 29 vagon sonkát állíthattak elő. A 122 kilogrammos sertés húsa általában zsírosabb a kívántnál, s így nem felel meg az ésszerű táplálkozás követelményeinek. Viszont a szóban forgó szövetkezetben a hib- rizációs program keretében olyan hibrideket tenyésztenek, amelyek szervezetében nem halmozódik fel sok zsír. A hízósertések ebbén a szövetkezetben csupán 243 napot érnek meg, eredményeket. Közülük ez idáig 28- an kapcsolódtak be a szocialista munkaversenybe. Négy kollektíva már a bronzérem tulajdonosa, egy további pedig még versenyez a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. A szapi (Palkoviőovo) részlegen Lőrincz Rudolf gondozó vezetése alatt nyolctagú szocialista munkabrigád dolgozik. A kollektíva egyik tagja Csák Judit, aki 2100 süldőt gondoz az előhizlaldában. Mint elmondotta, naponta háromszor eteti meg az állatokat, s szerinte a jó eredmények elérésének alapvető feltétele a jó minőségű takarmány. Az állatokat főleg takarmánykeverékkel eteti, amelyet szállítókocsival szór eléjük a vályúba. A patasi részlegen három hizlalda ' van. Ezekben összesen 3100 darab sertés fér el. Czáno János, Soós Dezső, Simon Kálmán gondjaira vannak bízva az itteni állatok. — Lelkiismeretes munkájuknak köszönhető, hogy a napi felhízás 62 dekagramm — mondotta Soós Ernő, a részleg zootechnikusa. JOZEF SLUKA Nagy teljesítményű gépi berendezésekkel keverik a takarmányt (A szerző felvételei) A kívánt súlyt elért sertések néhány nappal az eladás előtt ÉV VÉGI HAJRA ELŐTT Gépkocsivezetők pörlekedésétől hangos a Nyugat-szlovákiai Húsipari Vállalat érsekújvári (Nővé Zámky) üzemének udvara. — Indulj már! — kiált az egyik jól megtermett gépkocsivezető a másikra. — Nem tudok bejönni a kapun, pedig gyorsan meg kellene rakodnom, hiszen messzire szállítom az árut. — így megy ez nálunk mostanában minden nap — mohdjq. Vincent Gajdos igazgatóhelyettes. — Közeledik az év vége, kérik az árut Bratislavába, Zvolenba, Komáromba, Zilinára, Handlovára és más városokba is. Természetesen a környéket is ml látjuk el hústermékekkel. Igyekszünk kielégíteni a megrendelése-\ két, bár munkakörülményeink egyre rosszabbodnak. A düledező sövények, a repedezett falú munkahelyek bizony nem a legkellemesebb látványt nyújtják. A minőségellenőrző laboratóriumot is nagyon kis helyiségben helyezték el. A termelőcsarnokban alig férünk el a gépek és berendezések között. — Ezt az üzemrészleget már nem sokáig lehet használni — állapítja meg az igazgató- helyettes. — Ideje, hogy megkezdjük a munkát az új húskombinátban. Pár percnyi időre összejönnek a bronzérmes szocialista munkabrigad tagjai. Szó esik a munkahelyi problémákról és az évi terv teljesítésének lehetőségeiről. Jaroslav Srámek, a brigád vezetője arról tájékoztat, hogy a csoport már az ezüstérem elnyeréséért versenyez. Vállalásuk főleg a termékek minőségének javítására irányul. Ezen a szakaszon jó eredményeket értek el. A tervezettnél két ponttal jobb a termékek minősége. Élénk vita kerekedik, milyen módon lehetne még jobb hústermékeket előállítani. Az igazgatóhelyettes szerint, ha az állatokat a vágósúly elérése előtti napokban koncentráltabb takarmánnyal, esetleg kukoricadarával etetnék, akkor még „érettebb“, jobb minőségű lenne a hús. Horváth Erzsébet, aki már negyedszázada dolgozik az üzemben — a többiek nevében ígéretet tesz, hogy ezentúl nyújtott műszakban dolgoznak. Habár októberben teljesítették a tervet, a tervteljesítésben mutatkozó korábbi hiányt nehezen pótolhatják. Az igazgatóhelyettes fűz magyarázatot a részleg egyik dolgozójának szavaihoz. — Talán hihetetlennek tűnik, de sajnos a nyári hónapokban nem kaptunk elég megrendelést a kereskedelemtől hústermékek szállítására. A kereskedelmi szervek szerint az üzleteknek nem volt szükségük több hústermékre Szlovákiában. Kértük, hogy szállíthassuk a cseh országrészekbe, de nem kaptunk rá engedélyt. Egyes időszakokban a dolgozóknak nem tudtunk folyamatosan munkát biztosítani. — Bizony gyakran tartottunk „kényszerpihenőt“ — egészíti ki az igazgatóhelyettes visz- szatekíntését a brigádvezető. — Reméljük, az új évben nem lesznek ilyen gondjaink. Int a brigád tagjainak: — Gyerünk, asszonyok, lányok! Fogjunk munkához, mert nem teljesítjük a napi tervet. Beindulnak a gépek, a berendezések, és gyors ütemben készül a virsli és a kolbász. Az udvaron továbbra is nagy a tumultus. Alig férnek el egymás mellett a teherautók. Az egyik gépkocsi a raktárhoz tolat. Megrakják a szalámival és más húsáruval. Tibor Sóiban mérnök, a füstölő részleg vezetője intézkedik, hogy minél hamarább megteljen a teherautók raktere. Közben elmondja, hogy a tovább tartósítható szalámifélék készítésének tervét teljesítik, ezzel szemben problémát okoz számukra néhány termék értékesítése. Az üzletekből visszaküldték a Javorína és még néhány szalámiféle nagy részét, mert a fogyasztók keveset vásárolnak belőle. Mérgelődik, miért írják elő a vállalati tervezők, hogy olyan termékeket is készítsenek, amelyek iránt nincs kereslet. Viszont sonkaszalámiből, virsliből, tájjellegű kolbászból bármennyit készíthetnének, mind elfogyna. A továbbiakban az év végi húsellátással kapcsolatos kérdésekről beszélgetünk. Az igazgatóhelyettes és a részlegvezető felsorolja, milyen termékekkel bővítik a választékot. Többek között közel hetven tonna füstölt húst készítenek a karácsonyi piacra. — Reméljük — mondja búcsúzóul az igazgatóhelyettes — jövőre már az új, korszerű kombinátban dolgozhatunk, ahol jobb körülmények között végezhetjük munkánkat. A visszatérő részlegvezető még megjegyzi: — Már háromszor halasztották el az üzem átadásának határidejét. Szinte már el sem hisszük, hogy végre megindulnak majd benne a gépek. Újra kiáltoznak a gépkocsivezetők, a raktárosok pedig sürgetik őket, hogy minél hamarább szállítsák el a kész termékeket. Nincs elég hely, s az üzem csak úgy dolgozhat, ha a szállítás folyamatos ... BÁLLÁ JÓZSEF 1979. XII. ! N m