Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-12-09 / 49. szám

VASÁRNAP 1979. december 9. A NAP kel — Kelet-Szlováikia: 7.15, nyugszik 15.39 Közép-Szlovákía: 7.23, nyugszik 15.47 Nyugat-Szlovákia: 7.31, nyugszik 15.55 órakor A HOLD kel — 21.42, nyugszik 11.14 órakor Névnapjukon szeretettel iköszöntjílk NATÄLIA és IZABELA nevű kedves olvasóinkat 1544-ben halt meg Teofilo FOLENGO olasz költő (szül. 1496) • 1883-ban született Nyiknlaj Nylkola- jevics LUZIN szovjet ma­tematikus ( + 1950) • 1919-ben született William Nnnn LIPSCOMB Nobel díjas amerikai fiziko-kémi- kns. AZ ÚJ SZÓ JOVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Elavult-e a marxizmus— leninizmus? irta: Borisz Ponomarjov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a KB titkára Párizsi, bonni, brüsszeli jóslatok 1980-ra Gárdos Miklós cikke Az építőipari műszaki fejlesztés kérdései Pavel Patzel mérnök cikke A közművelődés szolgálatában Kövesdi János írása Karácsonyi ajándék Szabó Béla novellája Búcsú az örökbérlettől P. Vonyík Erzsébet cikke Már reggel fél nyolc­kor a magas beosztású gazdasági vezető titkár­nőiének irodájában ülök, hogy véletlenül se mu­lasszam el a találkozást, mert a tervezett riport megírásához feltétlenül szükségem van az illető előzetes, hiteles tájékoz­tatására. Nyolc óra előtt öt perccel megérkezik, és persze szememre hányja, hogy miért nem jeleztem érkezésem, s egyre han­goztatja: Amúgy sincs időm. És valóban: cseng a telefon, az egyik, a má­sik, jobbról is, balról is benyitnak hozzá, ki ilyen, ki olyan üggyel. Persze nem hagyom magam. Érvelek így, érvelek úgy, beszélek erről, meg ar­ról, csakhogy célt érjek nála. Valahogy a vadász­idényre téved a szó. Er­re azután az illető hirte­len kigyullad, hangjában mohó érdeklődés: Va­dászni is szokott? — Ojfé — bizonygatom hevesen, — magaslesből, meg általában lesből, mert a körvadászatok a sok járkálás miatt fá- rasztóak számomra. Az illető is vadász. Helyben vagyok tehát, kí­nálás nélkül is leülök, kezdjük a beszélgetést. Persze, a telefonokat sor­ra kikapcsolja, a titkár­Megloptak nőt utasítja: senkit nem fogad, sürgős tárgyalás következik. Azám, képzeletben lan­kadatlan szorgalommal járjuk az országot. Csal­lóközben vadkacsára va­dászunk, Beluján, meg a Selmeci hegyekben vad­disznóra, Dargón özekre, Gömörben szarvasokra. Közben eredeti szándé­kom szerint a vállalat dolgai felől is érdeklő­dök. Borzasztóan fárasz­tó így a beszélgetés, mert hiszen életemben alig kétszer, vagy háromszor vettem részt vadászaton, csak a regényekből, le­írásokból ismert vadász ■ kalandok, vadászanekdo­ták éltetik mondanivaló­mat. Szerencsémre. Délben, vagyis ponto­san tizenkettő előtt öt A közmondásokat a ta­pasztalatokon alapu­ló népi bölcsesség szül­te. Azt is, mely így hang­zik: Ki korán kel, ara­nyat lel. Tény, hogy reg­gel az üzletekben több az áru, kevesebb a vásárló és rugalmasabb a kiszol­gálás, vagyis ha aranyat nem is, de komfortot ta­lálhat az ember. Persze, ha be tud jutni az üzlet­be, mert az ajtókra ki­függesztett, különféle szövegeket tartalmazó, a vásárlási szándékot áthú­zó táblák az utóbbi idő­ben riasztóan elszaporod­tak. A napokban én is ko­rán keltem, de nem aranylelési, hanem vaj, kifli és . sajt-vásárlási ügyben. A közeli üzlet ajtaján egy felirat adta a tudtomra: árut vesz­nek át. Korgó gyomorral siettem a szomszédos la­kótelep üzletébe, mely­nek ajtaján azt újságolta tábla, hogy leltároznak. Nosza gyorsan fel az ép­pen jövő autóbuszra, hi­szen az új városrész túl­só felén is van egy üzlet. Valóban van, de nem ne­kem „teremtették“, mert itt is kiírás fogadott: Festés miatt zárva. Mi van még? — szűrő­dött ki Horváth Attila is­TILTÓ TÁBLÁK mert slágere az egyik la­kásból, ahol nyilván már reggeliztek (csak azt tud­nám, hol vették a hozzá­valót) és zenét hallgat­tak. Láttam aztán még ilyen feliratokat: Ma 10.20-kor nyitunk, Beteg­ség miatt zárva, Takarí­tunk, Műszaki okokból zárva, satöbbi. Az éhes ember illatos kiflikkel megrakott pol­cokról, vajról, sajtról, tejről álmodik. Tervezés a tábla végez! A belvá­rosban azonban végre tárt ajtó fogadott a tef- csarnokban. — Kérek tíz kiflit, te­jet... — Hogy képzeli, tíz perccel fejezzük be a be­szélgetést, s a félig nyi­tott ajtó mellett állva, hogy a titkárnő is hallja, így bocsát utamra: — Tessék, nézz szét az üzemben is. Különben tu­dod, hogy fontos ügyek­ről soronkívül is szívesen tárgyalok. Soron kívül is, ha fontos ügyekről van szó. Délután négyig dolgo­zik az első műszak, így hát ebéd nélkül, kissé zú­gó fejjel járom sorra a műhelyeket, a részlege­ket, hogy az előzőleg kapott, kevéske, de hiva­talos tájékoztatás alap­ján a tervezett riporthoz úgynevezett élő anyagot is gyűjthessek. A műszak végeztével a hazafelé igyekvő munkásokat kö­vetve én is a kapushoz érkezem. Mondom neki: — Öregem, vigyázzon, mert itt lopnak. Nem ügyeltem, nem figyel­tem, engem is meg­loptak. Hogy ki, mit lo­pott el tőlem, nehéz megmagyarázni, meg fá­radt is vagyok már, de majd megírom. Íme: itt az írás. óra múlt, miért nem jött korábban? — Ha jól volt nyújtóz­kodni eddig az ágyban, akkor tessék visszafe­küdni, mert most már csak délután kapunk friss árut — tette hoz­zá mosolyogva a másik elárusítónő. Kit ne kerülgetne ezek után a gutaütés? Enge- met is megkörnyékezett, hiszen hajnaltól talpal­tam egyik zárt üzlettől a másikig. S felteszem a kérdést: miért? Miért nem lehet jobb munkaszervezéssel, egy-egy kis áldozathoza­tallal és ügyszeretettel nyitva tartani az üzlete­ket, hiszen a kereskede­lem fő célja a vevők mindenkori kiszolgálása és megtartása, nem pe­dig — mint esetemben is — a sírba kergeté- se... IDŐSZERŰ GONDOLATOK A marxizmus—leninizmus a társadalom- tudomány lagnagyobb sikere. Tényleges el­sajátítása nagy, bonyolult, intenzív mun­kát, az ismeretek állandó kiegészítését és felújítását követeli meg. Tanulni, tanulni, tanulni, ez Lenin hagyatéka, aki figyelmez­tetett arra, hogy tudományunk nem marad­hat holt betű, vagy divatos frázis (és ez, minek is tagadjuk, nálunk különösen gyak­ran előfordul), hogy a tudománynak való­ban a vérünkké kell válnia, teljesen és va­lóban a mindennapi élet részévé kell vál­nia. Ezek a lenini szavak ma is időszerűek az ideológiai front számára. Az ideológiai káderek által a marxizmus—leninizmus el­méletének és metodológiájának következe­tes elsajátítása és alkotó érvényesítése el­kerülhetetlen feltétele az egész ideológiai munka további javításának. A marxizmus— leninizmus állandóan fejlődő elmélet. En­nek alapja a jelenlegi társadalmi fejlődés bonyolult folyamatainak tudományos meg­indokolása és az új jelenségek elemzése. A párt elméleti tevékenysége során állan­dóan a szovjet társadalomtudósok kutatá­saira támaszkodik. Az élet és a társadalmi gyakorlat azon­ban nem áll egy helyben. A marxista- leninista elmélettel szemben fokozott köve­telményeket támaszt és új feladatok elé állítja. A társadalomtudományok nem ma­radhatnak el az élet mögött. A kutatások hatékonyságát jelentősen emelni lehet és emelni kell. Minden tudományos kollektí­vában az alkotószellemű, bátor keresés légkörének kialakításánál határozottan meg kell szabadulni a valódi tudomány számára olyan idegen jelenségektől, mint amilyenek a mesterséges következtetések, a skolaszti­kus, az idézetek üres használata, a felü­letes kommentálás és a formalista elmefut­tatásoknak újításként való feltüntetése. A materialista dialektika Lenin meghatá­rozása szerint a marxizmus élő lelke. A dialektikának, mint a fejlődés általános el­méletének, mint a megismerés logikájának és elméletének szerepe meghatározza to­vábbi fejlesztésének rendkívüli időszerűsé­gét. Bizonyos szempontból szükséges tanul­mányozni a dialektika konkrét felhaszná­lásának útjait a legbonyolultabb jelenségek és folyamatok megismerése során a tudo­mány minden területén és a természettu­dományok legújabb ismereteinek materia­lista értelmezésénél is. A történelmi materializmus és a tudo­mányos kommunizmus terén most olyan problémák kerülnek előtérbe, mint társa­dalmunk szociális egységének további erő­sítése a munkásosztály vezetőszerepe mel­lett, a nemzetek és nemzetiségek közele­dése, az új történelmi közösség — a szov­jet nép — egységének, megszilárdításának és fejlesztésének törvényszerűségei és sajá­tosságai a jelenlegi feltételek között. (Mihail Szuszlovnak, az Ideológiai dolgozók össz-szövetségi tanácskozá­sán 1979. október 16-án mondott be­szédéből) Ha valaki az építőiparban bármely szinten irányító feladatot kap, az korántsem jelent ülőfoglalkozást, sem íróasztalhoz kötöttséget. Kü­lönösen érvényes ez abban az esetben, ha ez a valaki korábban maga is jól ismer­te a friss épületszagot. így aztán ne csodálkozzék sen­ki sem, aki a Bratislava-vi- déki Járási Építőipari Vál­lalat szenei (Senec) rész­legén Botló Gyulát keresi és a találkozó az első kí­sérletre nem valósul meg. Ez, persze, nem új dolog a jelenleg harminc villanysze­relő munkáját irányító mű­vezető életében, hiszen az utóbbi 16 évben munkaide­jének nagy részét valame­lyik építkezésen, vagy két épület közötti úton töltötte. Hosszabb ideig egy helyen csak korábban, még gyakor­ló villanyszerelőként tartóz­kodott. Igaz, életének az a szakasza sem elhanyagolható, hiszen az idén harmincéves vállalat negyedik évében járt, amikor a 14 éves Botló Gyula odakerült — ipari ta­nulónak. Ezerkilencszázhatvanegytől párttag, 1963-ban kiemelik, A művezető lanyszerelő éppen úgy dol­gozik, mint huszonegyné- hány évvel ezelőtt, csak ép­pen nem kell annyit vésnie, mint korábban. A vésőt fel­váltották az (ltvefúró HIL- Tl-k; no meg a műanyag tiplik szintén az utóbbi évek újdonságai. Ma az esik meg gyakran, hogy hosszabb-rö- vídebb ideig nincsenek videa fúrók. Ezt különösen akkor nehéz kimondani, amikor azok kérik, akikkel azelőtt és pártfeladatként kapja a szenei üzemrészleg villany- szerelői munkájának irányí­tását. Akkor a villanyszere­lők évi munkájának ered­ménye mintegy másfél mil­lió koronát tett ki, ma pe­dig az általuk elvégzett munka mintegy 9 millió ko­ronát jelent a vállalatnak. Ezt a növekedést úgy érték el — a kezdetinél természe­tesen nagyobb munkáslét­számmal —, hogy közbeú a szakma szinte alig válto­zott ... — Amíg a többi szakipari munka gépesítésében jelen­tős a változás, addig a vil­együtt szoktuk megfogni a dolog végét. De hát, ugye, az ütvefúró videa nélkül annyit ér, mint a véső kala­pács nélkül... Persze, az élet a nehézsé­gek ellenére sem áll meg. Harminc embernek pedig munkát — és megfelelő munkafeltételeket — kell biztosítania a járásban, és gyakran a járáson kívül is. Szencen az idén adták át a poliklinikát, tavaly a műve­lődési otthont, s amikor e sorok megjelennek, a 90 fé­rőhelyes óvoda átadásától már csak néhány nap vá­lasztja el az építőket, de a magyar iskola új épületszár­nyában is megkezdődhet még ebben az évben a pe­dagógiai munka. Akad, persze, tanújele po­litikai-társadalmi tevékeny­ségének is, amely gazdag múltra tekint vissza, nem; csak munkahelyén, hanem szülőfalujában Hegysúron (Hrubf Sör) is. A hatvanas évek elején öt évig volt a vállalat szenei részlege pártalapszervezetének elnö­ke, ma a vállalat összüzemi pártbizottsága ellenőrző és revíziós bizottságának elnö­ke, lakhelyén pedig a HNB iskolai és kulturális bizott­ságának elnöke. Tevékeny­sége elismerésének bizonyí­téka, hogy 1974-ben „Az építőipar legjobb dolgozója“, három évvel később pedig „A vállalat legjobb dolgozó­ja“ kitüntetést kapta. A leg­újabb oklevélen szinte alig száradt meg a tinta — két hónapja vette át a Bratisla- va-vidéki járás szocialista fejlesztésében szerzett érdé mei elismeréséül az újabb oklevelet és plakettet. Kitüntetéseinek számát gyarapítani bőven van ide­je, hiszen amikor a most ju­biláló vállalat megalakult, még csak tízéves volt. mészáros iAnos 1979 XII. ozsrn

Next

/
Oldalképek
Tartalom