Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-12-02 / 48. szám

FELEMELT ÖKÖLLEL A C I A ÉS AZ FBI IS ZAKLATTA Emlékeznek még? Tizenegy esz­tendeje történt, John Carlos ame­rikai színes bőrű vágtázó a har­madik helyen végzett a mexikói olimpia 200 méteres férfi síkfutás döntőjében. A versenyt az ugyan­csak színes bőrű amerikai Tom­mie Smith nyerte 19.8 másodper­ces világcsúccsal. Az olimpiai eredményhirdetést váratlan, a ke­délyeket alaposan felkavaró je­lenet zavarta meg. A világrekordot futó Smith és a bronzérmes a győ­zelmi emelvényen az amerikai himnusz hangjainak felcsendülése- kor a földre szegezte tekintetét és fekete kesztyűbe burkolt öklét az ég felé emelte. így tüntettek az Egyesült Álla­mokban uralkodó faji megkülön­böztetés ellen. A mexikói olimpián egyébként mindegyik színes bőrű atléta mezén vagy melegítőjén fé­nyesen csillogó jelvényt viselt. Az olimpiai ötkarikához hasonlóan öt szó állt rajta: „Olimpic project for human rights“ — vagyis olimpiai törvényt az emberi jogoknak. De ezt a jelvényt akkor nemcsak a színes bőrűek tűzték a mellükre, mert például a 200 méteres síkfu­tás ezüstérmese, az ausztrál „Üdv- hadsereg“ prédikátora is csatlako­zott a tiltakozáshoz, az eredmény- hirdetéskor viselte a jelvényt. Mint ismeretes, a két színes bőrű ver­senyzőt kizárták az amerikai olimpiai csapatból. Mindkettőjük­nek haladéktalanul el kellett hagynia az olimpiai falut, sőt Me­xikó területét is. A 200 méteres síkfutás döntője után rendezett sajtóértekezleten, tehát még a kizárás előtt, John Carlos így nyilatkozott: „Felesé­gemnek megígérték, hogy munká­hoz juttatják, ha a Kelet-texasi Egyetem színeiben versenyzek. Fe­leségem azonban edényt mosogat­hatott az egyetemi étkezdében. Ám a feleségemnek ígért állás mellett más okom is volt, hogy elfogadjam az egyetem ajánlatát. Két és fél esztendős kislányunk­Igy tiltakozott Carlos ás Smith a faji megkülönböztetés ellen (Archlv-felv.) nak sürgősen levegőváltozásra volt szüksége. Később aztán kiderült, hogy az éghajlat valóban nagysze­rű: teljesen tiszta volt a levegő körülötte, a közelébe sem me­részkedett senki, mert a fehér gyerekek szülei már az első nap megtiltották, hogy a mi kislá­nyunkkal játszanak...“ Ez történt tizenegy esztendővel ezelőtt. John Carlos a minap ért­hetően lehangoltan nyilatkozta a külföldi újságok hasábjain, hogy felesége öngyilkosságot követett el. Erről így beszélt az újságírók­nak: „Nem kétséges, az éveken ke­resztül alkalmazott rendszeres zaklatás kergette öngyilkosságba. A CIA és az FBI ügynökei jófor­mán egy pillanatig sem hagytak nyugton bennünket. Telefonbeszél­getéseinket lehallgatták, állandó megfigyelés alatt tartottak ben­nünket. Feleségemet külön is zak­latták. Nem bírta erővel és Ide­gekkel. Előbb elvált tőlem, mert azt hitte, így békén hagyják. Ami­kor aztán bebizonyosodott, hogy ez sem használ, végett vetett életé­nek.“ Carlos éveken át nem kapott ál­lást, rögbicsapathoz sem szerződ­tették büntetésből. „Nem bántam meg a történteket“ — mondotta. „Akkor, a mexikói olimpián a fel­növekvő nemzedékre gondoltam, az járt az eszemben, hogy egy tíz­éves gyerek tanul talán valamit tettemből. Tudom, hogy soha nem leszek gazdag, olyan szegény ma­radok, mint ma. Mégis azt mon­dom: Mexikóban semmit sem ve­szítettem, mert előtte is annyit éheztem, mint utána.“ A mexikói olimpia után Tommie Smith ugyanolyan zaklatásoknak volt kitéve, mint John Carlos. Vé­gül is az egyetemet végzett fiatal­ember az egyik amerikai nyomor­vidék iskolájában el tudott helyez­kedni. Hát ilyesmi is előfordul a kor­látlan lehetőségek és szabadság országában. És nem is ritkán ... LENINGRAD - SPORTVÁROS Az 1980. évi .nyári olimpiai játékok megrendezé­sére nemcsak Moszkva készül. Hasonlóan jó ütem­ben folynak az előkészületek Tallinnban, a vitorlázó versenyek színhelyén, továbbá Leningrádban, Kijev- ben és Minszkben, ahol a labdarúgótorna selejtezői­nek csoportmérkőzéseit bonyolítják le. Leningrádban a plakátok még hiányoznak, s egye­lőre nem lehet tudni, hogy melyik ország négy válo­gatottja küzd majd a Kirov-stadion zöld gyepén. Je­lenleg még csak az időpont ismert, miszerint július 20-a és 25-e között kerül sor a torna egyik csoport­jának mérkőzéseire, majd július 27-én egy negyed­döntőt is rendeznek. A Kirov-stadion az olimpia idején jubilál. Kereken harminc esztendővel korábban, 1950-ben teltek meg először a lelátók az ünnepélyes megnyitóra. A sta­dion építésénél a hős város, amely kiállta a csaknem 900 napos német fasiszta ostromzárat, lakóinak ezrei működtek közre, hogy a pusztító háború után mi­nél előbb felépüljön az új sportlétesítmény. A Kresz- tovszkij-sziget dombján létesített, százezer néző be­fogadására alkalmas stadion a csaknem ötmilliós város büszkesége. A több létesítménytől övezett sta­dion már messziről feltűnik, s a különböző sportpá­lyák, tornacsarnokok, evezős- és teniszpályák mellett strandfürdő, sőt ejtőernyős torony is várja a spor­tolókat. A stadion tetejéről nagyszerű panoráma tárul a városra, a Néva folyóra. Leningrádban egyébként 1846-ban, a császári vi­torlázóklub megalakításával honosodott meg a sport, s nyomában tört utat az evezés, a tenisz és a kri­kett. A kilencvenes években Pétervárott rendezték meg az- első labdarúgó-mérkőzést, az atlétikai és a birkózóversenyeket. Pjotr Leszgaft, a kiemelkedő orosz orvos és pedagógus már 1896-ban sportoktatók képzésével foglalkozó testnevelési iskolát létesített. Ez a Nagy Októberi Forradalom győzelméig működő intézmény a szovjethatalom idején egyetemi rangra emelkedett, s ma Leszgaft nevét viseli. A nyolcévtizedes múltra visszatekintő szovjet lab­darúgás bölcsőjét is Leningrádban ringatták. Az első mérkőzést 1898. szeptember 25-én játszották a cári birodalom fővárosában, s 1907-ben került sor a Pé- tervár—Moszkva találkozóra. A Néva-partiak 2:0-ra nyertek. Napjainkban a Zenit és a Dinamo a város két ismert csapata. A Zenit 1938 óta megszakítás nélkül szerepel az első osztályban. A D-betűsek hét további csapat társaságában részt vettek 1936-ban, az első alkalommal kiírt szovjet labdarúgó-bajnok­ságban. Most azonban csak a második osztályban szerepel a Dinamo. A Zenit legnagyobb sikerét 1944- ben a Szovjet Kupa megnyerésével aratta. A baj­nokságban középcsapatnak számít, legjobb helyezé­seként többször volt negyedik. Tavaly óriási fedett csarnokot avattak a városban. Ebben műanyag borí­tású, szabályos méretű labdarúgópálya is elfér. Mindez segíti a futballisták felkészülését, hiszen- egész évben, az időjárástól függetlenül gyakorol­hatnak. Leningrád —. sportváros. A városban 56 stadion, 59 atlétikai pálya, 22 fedett uszoda, 755 tornacsar­nok, 760 kosár-, 822 röplabda- és 64 teniszpálya, 162 lőtér, 11 evezősklub, 5 vitorlázóklub, 2 atlétikai fe­dett pálya, továbbá kerékpáros stadion áll a sportolók rendelkezésére. Az adatok szerint minden negyedik leningrádi rendszeresen sportol. A testedzést fia­talon kezdik, hiszen a működő 105 sportiskolában mintegy 50 ezer fiatalt foglalkoztatnak. A hős város lakói szeretik a sportot, s büszkék eredményeikre. A Szovjetunió olimpiai csapatában mindig szerepelnek leningrádi sportolók — még­hozzá sikeresen. Montrealban például 34 érmet sze­reztek a Néva-partiak. Helsinki óta 59 leningrádi versenyző nyert aranyérmet, s most nagy érdeklő­déssel várják: ki lesz a hatvanadik győztes? Meri hogy Moszkvában a győzelmi dogobó legmagasabb fokán is áll majd leningrádi sportoló, ebben a Néva partján senki sem kételkedik ... A labdarúgó Európa-bajnokság nyolcas döntőjének első résztvevője — a ren­dező ország mellett — nagy meglepetésre Görögország válogatottja lett. Tulajdonkép­pen már szeptember 12-én eldőlt a görögök csoportelsősége, amikor Athénban l:0-ra le­győzték a Szovjetunió együttesét. Pedig a sorsolás után talán senki sem bízott a mint­egy tízmilliós országban a továbbjutásban, hiszen olyan „nagyok“ voltak a csoportban, mint a Szovjetunió és Magyarország. ALKE- TASZ PANAGULIASZ szövetségi kapitány azonban derűlátó volt. Lehet, hogy csak „hivatalból“, de ezt mondta: „Nehéz fel­adat előtt állunk, ám legyőzhetjük ellenfe­leinket.“' És neki lett igaza ... Görögország válogatottja még sosem vett részt a világ- és Európa-bajnokságok vég­küzdelmeiben. Nem is volt nagy az érdek­lődés a címeres mez iránt, minden figyelem a klubcsapatok nemzetközi szereplésére és a bajnoki küzdelmekre irányult. Változás csak akkor állt be, amikor a 45 esztendős Panaguliasz lett a szövetségi kapitány. Ám­bár a sikertelen rajt, a finn {0:3}, majd a szovjet (0:2) válogatottól elszenvedett vere­ség után már-már távozásra kényszerülődé végül meg tudta győzni a szövetség veze­tőit arról, hogy a sikeres szerepléshez hatá­sosabb, közös edzésekre van szükség, s a játékosokkal szemben nagyobb követelmé­nyeket keli támasztani. A labdarúgók ezt követően lényegében csekély juttatást kap­tak a szövetségtől, viszont ezért az edzé­seken is helyt kellett állniuk. A 25 tagú válogatott keret hetente egyszer találko­zott a görög fővárosban, és keményen ed­zett. Persze nem mindenkinek volt a ked­vére ez a megváltozott felkészülés. Olyan eset is akadt, amikor a kapitány a jelen­legi legjobb görög futballistának tartott Mavroszt három nappal a döntő fontosságú Szovjetunió elleni meccs előtt egyszerűen hazaküldte. Egy ideig nem is számított rá, s az ezüstcipős gólkirály természetesen ez­alatt a juttatást sem élvezhette. A görög labdarúgás, a válogatott sikeré­nek titka ebben a megváltozott szellemű felkészülésben rejlik, amihez bizonyos lé­lektani felkészülés is hozzájárult. A görö­göket ugyanis korábban önbizalomhiány jel­lemezte, a technikailag egyébként képzett játékosok erőtlenné váltak, szinte gyávák, kishitűek voltak a nemzetközi mérkőzése­ken, egyáltalán nem ismertek olyan szava­kat, hogy taktikai fegyelem, kollektív já­tékfelfogás. „Sikerült végre elhitetnem velük, hogy tudnak futballozni, csak embereljék meg magukat és váljanak erős akaratú sport­emberekké“ — mondotta a közelmúltban Panaguliasz, aki közben szerencsés kézzel fiatalított is, korábbi ismert futballisták he­lyett sikerekre éhes, fiatalabb labdarúgók­nak szavazott bizalmat, olyanoknak, akik maradéktalanul teljesítették az edző uta­sításait, akik betartották a játékfegyelmet. „Csodálatos dolog, hogy a görög labdarú­gás történetében első alkalommal túljutot­tunk a selejtezőkön és Európa legjobb csa­patai között szerepelhetünk a jövő év jú­niusában — nyilatkozott a kapitány. — De természetesen nem pihenhetünk a sike­reken, már ismerjük a világbajnokság selej­tező csoportjában ellenfeleinket, s az olasz, a jugoszláv és a dán csapat erősnek ígér­kezik. No, de nem lennék jó szövetségi ka­pitány, ha nem bíznék továbbra is a játé­kosaimban. Bíztam bennük az Európa-baj- noki selejtezők megkezdése előtt is ...“ Görögország meglepetést okozhat az Eu­rópa-bajnokság nyolcas döntőjében. A két­ségtelen egyéni képességekkel rendelkező görög futballisták ugyanis az utóbbi időben sokat fejlődtek taktikában és erkölcsi-aka­rati tulajdonságokban. Játékukat pedig szinte senki sem vitatja ... ÓÚJ SZÓ Index: 46 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán, CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18. sportrovat: 505-29, gaz­dasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalata — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme. Bratislava. PRÓBANYOM AS. Magánszemélyek a következő címen adhat|ák fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava. Jirásková 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közü- letek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nábrezie 15/11., telefon: 551-83, 544-51. Az 0| Szó előfizetési díja — a vosárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS — Ostredná expedíció a dovoz tlace, 884 19 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. A SÜTI regisztrációs száma 5/2. t\ líiíjs iinl „sötét Ina"?

Next

/
Oldalképek
Tartalom