Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-11-25 / 47. szám

* * V«&_ '« Szöveg nélkül (Punch) a hatArAllomAson A vámvizsgálat után az egyik autós Izgatottan megkérdi a másiktól: — Találtak magánál vala­mit? — Hála Istennek, Igen. — Hála Istennek? Miért? Mit találtak? — A szemüvegemet. Napok óta kerestem. CSAK IDŐ KÉRDÉSE Boldogan újságolja apjának a fiatal színész: — Képzeld, játszom az új darabban, egy 'érfit alakítok, aki tizennyolc éve házas. — Nem baj — feleli az apja —, valahol el kell kezdeni. Ké­sőbb biztosan kapsz egy olyan szerepet is, amelyben megszó­lalsz. A KALAP A skót új kalapban megy ha­za. A felesége megjegyzi: — Ejnye, de lötyög a fejeden ez a kalap. Miért nem vettél kisebbet? — Azért, mert a nagy szá­mokat is annyiért adták, mint a kicsiket. $ WSM A Ut OMdí&i' 42 QMcótsj 1 * Az amerikai feleség mondja a férjének: — Már megszoktam, hogy egész nap rágógumit rágsz, hogy állandóan a zsebedben tartod a kezed, hogy az asztal­ra rakod a lábad, csak egyre kérlek ... — Mire? — Vedd ki a cigarettát a szádból, amikor megcsókolsz­A BÖLCS MAMA — Anyu, ha nagy leszek, ne­kem is lesz kislányom? — kér­di az ötéves Évi. — Persze. De csak ha már eléggé nagy leszel. — Hamarabb nem? — Ha jó leszel, akkor hama­rabb nem. SZILÁNKOK Nem nagyon hiszek a ter­mészetvédelemben. Ki védi például az én természete­met? • • • Némely előadótól nem azt kell megkérdezni, meddig fog beszélni, hanem azt, hány órára van beprogra­mozva. • • • Annyira lusta, hogy a névtelen leveleket is a tit­kárnőjének diktálja. • • • Meg akartam bírálni a fő­nökömet, de nem találtam elég erős szavakat hozzá. • • • Állhatatos és okos ember. Ha pletykát hall, mindkét kezével befogja a száját. • • • Nem is olyan színes egyé­niség, csak kétszínű. • • • A legélesebb, legkímélet­lenebb, személyre szóló kri­tikát is elbírom, csak más­ról legyen szó. • • • Az autó az életet gyor­sabbá teheti. De rBvidebbé is. V. I. SZÖRAKOZOTTSÄG Az egyetemi hallgatók pro­fesszoraik szórakozottságáról beszélgetnek. — Az én professzorom — mondja az egyik — egyszer odament a járda szélére, fel­emelte a jobb lábát és hasra esett. Azt hitte ugyanis, hogy ott áll a biciklije és fel akart rá ülni. — Ez semmi — tromfolja le a másik —, az én professzorom olyan szórakozott, hogy mielőtt lefekszik aludni, gyufát gyújt, hogy megnézze, el van-e oltva a lámpa. A hét vicce A vendég a kávéházban kávét rendel kaláccsal. Fel­háborodva látja, hogy a kalácsban egy légy van.- Pincér - kiabál küldje ide a vezetőt. A vezető ide-oda forgatja a kalácsot, azután így szól:- Tényleg egy légy, de bocsánatot kérek, a többség mégis mazsola. KEZDŐ LEVÉL Kiss levelet küld barátjának: „Kedves Nagy Béla. Mivel el­veszem szabó Mancikát, na gyón kérlek, hogy mindenne­mű kapcsolatod szakítsd meg vele. Nagy a következő választ küldte: „Tisztelt Kiss barátoml Meg­kaptam körleveledet és én igyekszem teljesíteni kérése­den! A fiatalasszony először süt életében kalácsot a szakács- könyv receptje szerint. A férje belekóstol, de alig eszik néhány falatot, köpködni kezd. — Mi az? — kérdezi az asz­szony. — Ez a kalács, drágám, te­le van tojáshéjjal. — Ja, ez kérlek a receptben van: „Egy fél kiló lisztet ke­verjünk össze 2 egész tojással. 4\HCS. * í»C£ Leleményes üzletes (Elek Tibor karikatúrája) családi idill Kovácsné lakásán beszélget Brahovácczal. Felberreg a te­lefon. — Igen, igen, rendben van — bólogat. Brahovácz megkérdi Ko: vácsnét: — Ki telefonált? — A férjem. Azt mondta, ma később jön haza, mert veled sakkozik. NŐI DOLGOK Két fiatalasszony beszélget. — Vera, én úgy érzem, hogy a férjem elhidegült tőlem. — Miből gondolod? — Abból, hogy már két éve nem volt otthon ... örömök (Szpllkl) AJÁNDÉK — Csak tudnám, mit ajándé­kozzak a nagynénéin születés napjára. — Férjnél van? — Nincs. — Akkor küldj neki egy név télén szerelmes levelet. SZERÉNYTELENSÉG Egy bizonyos írónak feltették a kérdést: — Mester, kit tart a világ leg nagyobb írójának? — Nehéz válaszolni ... va gyünk néhányon. BÖRTÖNBEN A fogházba előkelő látogató érkezik. Megnézi a cellákat, és beszélgetésbe elegyedik a ra­bokkal. Az egyiktől megkérdi: — Aztán szeretné-e, barátom, ha letelné a büntetése? — Nem én. — Hogyan, olyan jól érzi itt magát? — Azt nem, de én életfogy­tiglani elítélt vagyok. MONOLOG — Megigyam még ezt a po­hár bort vagy ne? A fejem azt mondja, hogy ne, a torkom meg azt, hogy igen. Ezt meg kell oldani. A fejem ellenzi, a torkom jóváhagyja, de a fejem okosabb, mint a torkom, és az okosabb mindig enged. Ezért hát megiszom ... HÁZASSÁG — Hallom, hogy megnősül­tél. — Igen, már két hónapja. — És milyen a házasságod? — Mint a színházban. Az egyik nagy jelenetet a másik Követi... NAUM LABKOVSZKU: ESZMÉNYI HÁZASSÁG Feleségem és én naponta ütőén szónál többet nem be­szélünk egymással. Gyakran még sokkal kevesebbet. — fó reggelt. — A reggeli a konyhában. — Köszönöm. — Elmegyek. — Én is. — Itthon ebédelsz? ... — A munkahelyemen. — Csókollak. — Csókollak. — Jó estét. — Valamilyen Anna Iva­novna telefonált. — Anna Ivanovna?... Nem ismerem. — Hát lehet, hogy Ganna Szemjonooa. — A-á__ — Ma a harmadik rész megy. — Kapcsold be a tévét. — Kapcsold ki a telefont. — Tetszett? — Megjárja. — Kapcsold be a tele­font. — A vacsora a konyhá­ban van. — Jó éjszakát... — Ne zörögj az újság­gal... Mi modern emberek va­gyunk. A mi házasságunk eszmé­nyi. Egyetlen sértő szót sem mondunk egymásnak. Naponta legfeljebb ötoen szót beszélünk egymással. Gellért György fordítása 197*. XI. 25. N C/2

Next

/
Oldalképek
Tartalom