Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-15 / 28. szám
V égigjártam, a gyárat. Megálltam egy félórára a Duslo „túlsó végén“, a készáruraktár közelében, ahol műtrágyát raktak a vagonokba. A szerelvény elé csakhamar odasimult a mozdony, vezetője gázt adott, a kocsik lustán megmozdultak, és elindultak — valamelyik földművesszövetkezet felé. Talán Dél-Morvaország ban állnak meg, talán a Csallóközben vagy valamelyik szomszédos országban. A műtrágyából gabona lesz és kukorica és kolbász és kenyér. .. A képlet egyszerű. Egyszerű, mert viszonylag kevés dolog kell ahhoz, hogy műtrágyát gyártson az ember: levegő {ami korlátlan mennyiségben áll rendelkezésünkre), egy tucatnyi nagy teljesítményű kompresszor, katalizátorok, laboratóriumok, szakemberek, zsákoló*. A kisiskolás valahogy így felel, ha tanítója felteszi a kérdést: miként készül a műtrágya. Egyszóval a képlet egyszerűnek látszik. A kisiskolás arról is tud, miért van szükség a levegőből készült nitrogénműtrágyára. Szükség van rá, mert a XX. század fordulóján 1,6 milliárd ember élt a bolygónkon, napjainkban pedig már 4 milliárdnál is több. Tehát hatalmasan megnövekedett az éíehniszerszökséglet és az emberiségnek több mint a fele éhezik ... Hosszú utat kellett azonban megtenni, amíg az egyszerű alapismereték felhasználásával alkalmazható nitrogénműtrágyát tudott gyártani az ember. A vegyészeknek körülbelül tízezer különböző összetételű vegyüle- tet kellett végigpróbálniuk, amíg megtalálták azt az egyet, amely képes volt az alapkomponenseket — a nitrogéngázt (levegőt) és a hidro- gángázt egyesülésre bírni. Ennek a hatalmas erőfeszítésinek az eredménye végsősoron a vágsely- lyei (Safa) Duslo vegyipari vállalat is, amely Szlovákia legnagyobb műtrágyagyára. ÍGY ÉPÜLT 1379. VII. 15. Már az ötvenes évek legelején nyilvánvaló volt, hogy alapvetően megváltozik a szlovákiai falu arculata. Ez azonban nemcsak a jószándéktól függött, hanem a konkrét feltételek megteremtésének, konkrét gépek és eszközök előállításának a függvénye is volt. A csehországi gépgyárak már jelentős számú traktort és más mezőgazdasági gépet szállítottak a mezőgazdasági üzemeiknek, a S?ov jetuníóból az ötvenes évek közepéig már több ezer kombájnt importáltunk, és a régebbi műtrágyagyárak már jelentős mennyiségű tápanyaggal gazdagították a földet. Jelentős mennyiségűvel, de nem elegendővel. A hektárhozamok ugyan rövid idő alatt a kétszeresére növekedtek, de egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a nagyhozamú szovjet gabonafajtákat csak úgy leszünk képesek teljes sikerrel, adottságaik lehető legnagyobb kiaknázásával termeszteni, ha a növények igényeinek megfelelő mennyiségű tápanyagot juttatnak a földbe. A kormány 1958. április 9-én hozott döntést a vágsellyei nitrogénmü- trágya-gyár felépítéséről, néhány hónappal később, szeptember 8-án pedig már meg is kezdték a munkálatokat. Az első szakasz építése 1964 elejéig tartott. Hat év alatt 97 objektumot hoztak tető alá — 471,5 millió költ séggel. Felépítették az ammóniák-, az ammónsalétrom-, a nitrogénsav- és a műszakigáz-részleget. A második szakasz építése — 1 milliárd 496 millió korona beruházási költséggel — 1960-ban vette kezdetét. Ennek keretében acetilén-, karbamid-, kombinált- mütrágya-, sósav-, cseppfolyósklór- és ecetsav-gyártó részlegeket és egyéb berendezéseket építettek. A harmadik fejlesztési szakasz szorosan összefüggött az elsővel és a másodikkal. Ennek megvalósítása során az állóeszközök értéke 541 millió koronával növekedett. Jelentősen fokozódott a termelés, 107 millió korona értékű tápanyaggal többet juttathatott a nagyvállalat a földeikre. Nyilvánvaló, hogy ez a mezőgazda- sági termelési eredményekben is lecsapódott. A fejlesztés folyamata a negyedik szakasz realizálásával érte el tetőpontját. 1969 és 1974 között így a tápanyaggyártás szempontjából is konkrét előfeltételeket teremtettek a mezőgazdasági komplexum megvalósításához. Olyan termelő berendezéseket helyeztek üzembe ebben a szakaszban, amelyek napomta 1000 tonna emmóniákot, 600 fonna karbami- dot, 700 fonna nitrogénsavat és évente 50 000 tonna ammónvegyületet képesek előállítani. A második szakaszban épített kombináltműtrágya-gyártő részleget korszerűsítették, és napi teljesítményét kétszeresére, 1000 tonnára növelték. A gyár építői, tervezői lépést tartanak a fejlődéssel. Ezt a következő adatok is jól illusztrálják: az első szakaszban épített ammóniák-gyártó részlegen az évi 70 ezer tonna termék előállításához 300 dolgozóra van szükség. A negyedik szakaszban felépített részleg már évente 280 ezer tonna ammóniák gyártására képes — mindössze 80 dolgozóval. Nyilvánvaló tehát, hogy hatalmas mértékben növekedett a munkatermelékenység. így a fejlesztésbe befektetett 1 milliárd 413 millió korona is gyorsabban visszatérői. KAPA HELYETT NÖVÉNYVÉDŐ VEGYSZEREK A mezőgazdaság igényei évről évre nagyobbak, így a Duslo fejlődése sem torpanhat meg. A földművesek számára hovatovább teljesen ismeretlenné válik a kapa, és a gyomirtásban a növényvédőszerek veszik át a főszerepet. A hatodik ötéves tervidőszakban a Duslo vállalatban újabb korszerű részlegek építését kezdik meg, amelyekben — egyebek között — mezőgazdasági növényvédőszereket gyártanak. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy mezőgazdaságunk, a falu arculatának teljes megváltoztatásához a Duslo is meghatározóan hozzájárult. Hozzájárult ahhoz, hogy rohamosan csökkent a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma, és mégis nagyobb darab kenyér jut mindenkinek. A mezőgazdaságot szolgáló vegyipari vállalat termékeinek is köszönhető, hogy számos nehéz, gerincsorvasztó munkától megszabadult a falusi ember. Napjainkban testi erő helyett inkább szakmai ismereteikre van szükségük az új agrárszakmák képviselőinek: a növényegészségügyi dolgozóknak, az agronómusoknak, a vegy- szerező brigádok tagjainak. A Duslo — minden előzmény nélkül — a dél-szlovákiai rónán „nőtt“ ki a földből. A környékbeli szövetkezeti földművesek bizonyos értelemben szinte a mezőgazdaság szerves rí zéiiek tekintik az ipari nagyvállalatot. És nem megalapozatlanul. A kutatók, a gyártmányfejlesztők nem zárkóznak be a laboratórium falai közé. Egy ilyen termelési profilú vállalatnál ezt nehezen engedhetnék meg maguknak. Itt konkrét talajon és konkrét növényfajtákon végzett kísérletek alapján kell dönteniük egy-egy új típusú műtrágya összeté teléről, komponenseik arányáról. Már a kezdet kezdetétől szoros kapcsola tot tartanak fenn a környező mező- gazdasági üzemekkel: a vágsellyei Barátság Efsz-el, a Diószegi (Sládko vicovo) Állami Gazdasággal, a so pornai Győzelmes Február Efsz-el, illetve a vágfaikasdi (Vlcany) Haladás Efsz-el. Parcelláikon győződnek meg az újonnan kikísérletezett tápanyagok, vegyszereik hatásáról, hatékonyságáról. És az sem utolsóren- dü szempont, hogy az ipari nagyüzem dolgozói jelentős részének — valószínű, hogy jóval több mint a felének — valamilyen módon még közvetlenül is köze van a mezőgaz dasághoz. Közülük nemegy gyermekvagy ifjúkorát még hagyományos fa Iusi körülmények között élte le. Stefan Sfastny mérnök, a vállalat gazdasági igazgatója erő] így vélekedett: „Ha körülnézek az adatfeldolgozó központban — a számítógépeket kezelő mérnökök, technikusok között, sok olyan emberrel találkozom, aki számára nem ismeretlen a mezögaz daságí munka a gyakorlatban sem. A kompresszorok kezelői között is sok ilyen dolgozó van, da ugyanezt mondhatjuk el a fejlesztési, a kuta tási és a műszaki tervezési munkahelyek kollektíváiról is. Ezeknek az embereknek a vérében van a természet iránti vonzalom. Egy olyan ipari üzemben, mint a Duslo, amely közvetlenül kapcsolódik a mezőgazdasághoz, ez felbecsülhetetlen érték.“ Stefan Sfastny mérnök — gazda sági szakember lévén — a számok nyelvén tájékoztat az eredményekről. Az 1963-b?n előállított műtrágya mennyiséget még csak ezer tonnák ban fejezi ki, hiszen a gyár akkor még mindössze 2856 tonnányit adott a mezőgazdaságnak. Az 1975 ös szállítmányok — tiszta tápanyagban ki fejezve már több mint 170 ezer tonnát tettek ki, 1978-ban pedig csaknem 300 ezer tonnát adtaik a mezőgazdaságnak. Az üzem beindításától ez év májusainak végéig összesen több mint 2 millió 130 ezer tonnával gyarapította a Duslo hazánk termőföldjének tápanyagállományát. MIÉRT IDE ÉPÍTETTÉK? Bizonyára sokan feltették már a kérdést: vajon miért éppen a Vág partjára, a dél-szlovákiai síkságra építették ezt a vállalatot? Több érv is amellett szólt, hogy itt épüljön fel a Duslo. E kevéssé iparosodott országrész az ötvenes években még jelentős munkaerőtartalékkal rendelkezett. A közeli Vág folyó megfelelő mennyiségű ipari vizet biztosít a termeléshez. Ez — mint minden vegyipari üzemnél — itt sem utolsórendű szempont. Jó hogy felépítették ezt a hatal más vegyi üzemet, és jó, hogy éppen itt építették fel, .mert az ipari létesítmény és a helybeli emberek pozi tívan befolyásolták, gyarapították egymást. Gyarapodott, fejlődött az egykori kisváros, gyarapodtak az emberek tudásban, s anyagiakban egyaránt. A kisiskolás számára egyszerűnek tűnő folyamat bonyolultságát felismerve ismeretigényük hatalmasan megnövekedett. Gyarapodtak öntudatban is, mert felismerték, hogy a tudomány és technika elsajátításával — magyarán szólva: több tápanyag előállításával — ők is hozzájárulhatnak ahhoz, hogy több kenyér jusson a földkerekség minden lakójának. PÁKOZDI GERTRÜD A DAM-390-es cseppfolyós műtrágya laboratóriumi ellenőrzése (Gyári fotó) i * SZKIMISn WiOtUUSM OTIIN „LÉGBŐL KAPOTT” KENYÉR
