Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-11-25 / 47. szám

SEtifiKESZ, iSSZETHRTO KRLLEKTlVH — A Szovjetunióból többször voltak tapaszta­latszerzésen, látogatáson üzemünkben, s ezek a találkozók megerősítették bennünk a szovjet emberekhez fűződő barátságunkat, őszinte kap­csolatok alakultak ki köztünk — emlékszik vissza Anelka Husároviőová, a bratislavai Kozmetlk.i vállalat krémrészlegének volt vezetője, jelenleg nyugdíjas, ö is azok közé tartozott, akiknek ja­vaslatára hét évvel ezelőtt az Októberi Forrada­lom évfordulójának ünneplésekor elhatározták, hogy a kollektíva benevez a szocialista munka­versenybe. Rövid idő elteltével, miután a feltété leket teljesítve plnyerték a szocialista munka- brigád címet, a Csehszlovák—Szovjet Barátság brigádja nevet vették fel. — Azt hiszem, jól és találóan választottuk meg brigádunk nevét. De nem elégedtünk meg a név­vel. Rendszeresen jártunk a Csehszlovák—Szovjet Barátság Házába, a szovjet filmek és kiállítások megtekintése által még jobban megismerhettük barátaink életét. Példát vehettünk, nemcsak ha- szeretetükről, hanem a munkához való viszonyuk ról is — folytatta az emlékezést. A részleget azóta sok-sok millió tubus krém hagyta el, s a dolgozók száma is változott. Töb­ben elmentek, helyüket új dolgozók foglalták el a gépsorok mellett. Ez a változás törvényszerű, ha figyelembe vesszük, hogy az üzemben nagy­részt fiatal nők dolgoznak, s közülük sok a be­járó. A szocialista munkabrigádnak 22 tagja van. Többségük hosszabb ideje dolgozik a rész'egen, jól összeforrt kollektívát alkotnak, s ebben nem kis érdeme van Allbeta Hlinková brigádvezetőnek, aki a megalapítás óta a kollektíva élén áll. — Nagyon jól megértjük egymást — mondotta, amikor a csarnokba vezetett. — Mindenki segí­tőkész a csoportban. Pnélkül elképzelhetetlen lenne itt a munka az automata gépsorok mellett. Akkor örülünk a legjobban, és akkor vagyunk elégedettek, amikor jól megy a munka, ha nincs k’esés. Az utóbbi időben sajnos, ez gyakran elő fordul. i Láttam az arcán, hogy erről nem szívesen be­szél. Nem az ő hibájuk, hogy üzleteinkben egy idő óta hiánycikk a fogkrém. Az üzemnek nehéz­ségei vannak a külföldről behozott alapanyagok folyamatos beszerzésével. Sokszor nincs elegendő tubus sem. A részlegen, ha minden rendben van, százezer tubus fogkrémet töltenek és csomagolnak napon­ta. Ha a megrendelt alapanyag idejében megér­kezik, az év végéig még 5 millió fogkrémet sze­retnének a kereskedelemnek juttatni. A több fajta fogkrémen kívül különböző bőr­ápoló krémeket gyártanak a részlegen a CSSZB munkabrigád tagjai. A tervteljesítést a felmerülő problémák ellenére is a legfőbb feladatuknak tartják. Ez megmutatkozik az eddig elért ered ményekben is. A Szovjetunióba, Magyarországra és Lengyelországba irányuló exportfeladataik tel­jesítéséért már ötször nyerték el az üzem igaz­gatója és a szakszervezet üzemi bizottságának vándorzászlaját. Szocialista kötelezettségvállalá­saikat mindig hiánytalanul teljesítik. Ebben az év­ben ezer óra ledolgozását vállalták társadalmi munkában a termeléskiesés pótlására. Jelentős villanyáram-megtakarítást értek el. A harmadik negyedévben a Magyarországra exportált AB Man­dulakrémet és a 20 HP krémet nemcsak idejében, hanem jó minőségben juttatták el a megrende­lőhöz. Jó munkájukat dicséri az is, hogy a rekla­mációk száma az utóbbi időben a minimumra c ökkent. Fegyelmezettségüket tanúsítja, hogy egyetlen baleset sem történt a részlegen. Nagyon nehéz közös akciókat szervezni, mert két műszakban dolgoznak, és több kisgyermekes anya és bejáró is tagja a munkabrigádnak. Néha sikerül közös mozilátogatásra eljutniuk, és kirán­dulásokon is voltak már. Részt vettek az SZNF 30. évforduló,a alkalmából rendezett ünnepsége ken. Rendszeresen látogatják a kollektíva volt tag ait. a nyugdíjasokat, akik nagyon ö'-ülnek az ilyen találkozóknak. Szívesen emlékeznek vissza a munkahelyen együtt töltött évekre, és érdeklik őket az üzem sikerei, és gondjai is. A brigádvezető 1952 óta dolgozik az üzemben Akkor az évi termelésük mindössze 2 millió ko róna értékű volt, az idei terv pedig 112 millió korona értékű termék gyártását irányozza elő. — Remélem, hogy az új csarnokban, melynek átadását már nagyon várjuk, még jobb eredmé nyékét érhetünk el — mondotta AlZbeta Hlinková, a munkabrigád vezetője. — Bár most még nehéz körülmények között dolgozunk, az októberi tér vünket 114,1 százalékra teljesítettük. DEÁK terez Nagyon jól megértjük egymást — mondja a kollektíváról AlZbeta Hlinková Automata gépsoron készlilnek a bőrápoló krémek (Gyökeres György felvételei) 1979. XI. 25. A TARGONCÁS A munka és a Jó kollektív szellem formáló erejéről győződtem meg Gö- mörhorkán (Gemerská Hőrka) a Cel­lulóz- és Papírgyárban. Ozsváth Má­rta munkásnőt kerestem, aki a kelet­szlovákiai kerület legjobb dolgozói közé tartozik, s ezért kitüntetésben részesült. Fiatal, magas, mosolygó fiatalasszony lépett az irodába. Kicsit meglepődött, nem tudta elképzelni, miért hívták. A bemutatkozás után nem volt szükség a szokásos beveze­tő kérdésekre. Ügy beszélgettünk, ahogy az jó Ismerősökhöz Illik. Ozs- váthné, ahogyan az üzemben hívják Marikát, férfimunkát végez, férfinak is dicsőségére váló eredménnyel. — Hol is kezdjem? — kérdi Mari­ka. — Az alapiskolát relsöcön vé­geztem. Szüleim kívánságára jelent­keztem a Tornaijai Mezőgazdasági Szakközépiskolába. Ma sem tudom, miért nem tetszett ott nekem. Nem használt szüleim rábeszélése sem. Tudja, néha meggondolatlan a fiatal, otthagytam az iskolát. — Nem bánta meg? — Ma már bánom, hogy olyan könnyelmű voltam. Nem mintha más munkahelyre vágynék, beosztásomat, munkámat nagyon szeretem, ^ kol­lektíva is nagyon jó, de ma már min­denkinek többet kell tudnia, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt. Ez az élet rendje. Tizennyolc éves koromban kerültem az üzembe, mint „beugró'. Így nevezik nálunk azokat, akiknek nincs szakképzettségük. Végtgfártam az egész üzemet, megismertem min­den munkafolyamatot, minden rész­legben dolgoztam. Legtovább az anyagfehérítőben, majd sikeres vtzsga után kerültem mat munkahelyemre, targoncásnak. A cellulóz-bálákat szál­lítottam a rakodótérre, ahonnan a megrendelőkhöz viszik. Egy-egy bála két mázsát nyom, egyszerre nyolc mázsát szállítunk. A munka pontos­ságot és figyelmet igényel, a mun­kavédelmi szabályokat a legszigorúb­ban meg kell tartanunk, hiszen ma­gunk és munkatársaink biztonságáról van szó. Ezért a kocsik vezetőinek minden évben vizsgát kell tenniük. — Hogyan érte el a 139 százalé­kot? — Nem is tudom — mosolyodlk et Ozsváthné. — Szocialista munkabri­gád tagja vagyok, már megkaptuk a bronz fokozatot s a közeljövőben esedékes az ezüst ts. Természetes, hogy ezért jó munkát kell végez nünk. Azt, hogy 139 százalékra tel­jesítettem tervemet, akkor tudtam meg, amikor az üzem egyik legjobb dolgozójaként kitüntettek. Meglepőd­tem, amikor átadták a kerületi nem­zeti btzottság meghívólevelét. A szak- szervezeti elnöktől tudtam meg, hogy a kerület legjobbjai közé tartozom. Természetes, hogy boldog voltam, de ez nemcsak az én, hanem munkatár­saim érdeme ts. — Milyen a dolgozókról való gon­doskodás az üzemben? —• A lehetőségek nagyon korláto­zottak, de az üzem vezetősége min­dent megtesz. Ma délután például a harmincéveseket köszöntik, én ts kö­zéjük tartozom. Marika három műszakban dolgozik. Nem könnyű feladat ez egy háziasz- szonynak. Mégis jut ideje másra Is. A szakszervezeten belül tevékenyke­dik, részlegükön a műhelybizottság alelnöke. A dolgozók problémáival, a munka menetével foglalkoznak, s ők tárgyalják meg először az esetleges fegyelmi ügyeket is. Vidám, magabiz­tos, kiegyensúlyozott egyéniségnek látszik. — Most már én is így érzem, pe­dig az élet próbára tett egypárszor. Elvesztettem kilenchónapos kisfiámat, rá három hónapra hirtelen ötvenhat éves édesanyámat. Házasságom ts zsákutcába jutott. Aztán újra férj hez mentem, már egy éve. Rendezett életet élünk, a férjem sokat segít. Az a fontos, hogy az ember ne veszítse el a hitet önmagában. — Kulturális téren is dolgozik — térek át más témára. — Igen. Tagja vagyok a Csemadok helyi szervezetének, s ezen belül a menyecskekórusnak. Vezetőnk Palcso Lászlóné tanítónő. Szép eredménye­ket értünk el, de nincs utánpótlás. Többen vagyunk, akik három műszak ellenére ts ott vagyunk minden pró­bán, sokan pedig jöhetnének, még sem jönnek. A múlt héten külön meg­hívókat küldtünk, de csak a régi ta­gok gyűltek össze. Szükségünk lenne ú ingóiéra, mert készülünk a Ra­vaszt szél vizet áraszt* népdalver­senyre. Marika nemcsak akar, tesz Is, lel­kiismerete szerint, társadalmunk ér­dekében. FECSÖ PÄL *

Next

/
Oldalképek
Tartalom