Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-15 / 28. szám
VASÁRNAP 1979. július 15. A NAP kel — Nyugat-Szlovákia: 5.03, nyugszik 20.50 Kőzép-Szlovákia: 4.55, nyugszik 20.42 Kelet-Szlovákia: 4.47, nyugszik 20.34 órakor A HOLD kei----------, ny ugszik 11.54 órakor Névnapjukon szeretettel köszönt) ük HENRIK nevű kedves olvasóinkat IKS-ben született TÓTH László magyar festőművész (+ 1895) • 1879 ben szüle tett Alcides ARGUEDAS bolíviai iró. történész (t 1946) • 1904-ben halt meg Anton Pavlovics CSEHOV orosz elbeszélő, drámaíró, a világirodalom egyik legjelentősebb novellistája (szül. 1880). AZ ÜJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Az SZKP alaptörvénye irta: Valerij Sapko, a történelemtudományok doktora Incheba '79 Mészáros János cikke Mi, cigányok Zolczer János riportja A kereskedelem is igényli az újat Somogyi László, az SZSZK kereskedelmi miniszterhelyettesének cikke Mára Ferenc ezeregy élete Szeberényi Zoltán írása Valami véget ér Ernest Hemingway novellája Utazunk. Országúton, autóval. Barátom, aki vezet, nem kezdő, biztosan tartja kezében a kormánykereket, ismeri jól a közúti jelzéseket, el ismeréssel bólint, valahányszor olyan jelzőtáblát lát, mely egyszerűen, közérthetően adja tudtára: szálló, étterem, pihenőhely, fürdő található a közelben, az országút mentén. Ha azonban feltűnik egy-egy nagyobb méretű hirdetőtábla, minduntalan tőlem kér di: Mit hirdetnek? Persze, gyakorlott ve zelő, tudja jól, hogy a Dunaszerdahely IDunaj ská Stredaj felé vezető úton, éppen kanyar előtt nem nézhet oldalra, hagy elolvassa: milyen ételeket kínál a csárda. A csárda. A Sered jelé ve zetö úton nem emelheti fel tekintetét, hogy végigolvassa a felüljáróra kötözött, vászonszalagra írott kilencszavas/! I jel mondatot, hiszen a félül- járó utáni kanyar nem betekinthető. Szádalmás jfablonov) után vészé lyes emelkedőt jelez a hivatalos jelzőtábla, hát éppen akkor, és ott tekintsen jobbra, a sokszí nü hirdetőtáblára, melyre még alakokat is festettek? Tudja jól, amire egyébként így figyelmeztetnek a pszichológusok: Kismértékben indirekt Iá tás segít egy betűsor el olvasásában, de a centra lis látást zavarja, ha a néző hat szónál hosz- szabb szöveget olvas. Vá lasztania kell tehát: vagy hirdetést olvas, vagy biztonságosan vezet. Ezért kérdi minduntalan tőlem: Mit hirdetnek? Elég gyakran persze, mert nemcsak az említett helyeken láthatók ám hirdetőtáblák, hanem egyre több helyen. Mindenki hirdet valamit. Kereskedelmi intézmények, utasokat ellátó vállalatok, a fürdőigazyatóság, de még a nemzeti bízott Ságok, esetenként az agi- tációs központok is. Az utak mentén szinte tombol a hirdetésmánia. Ügy tudom, hogy a jogászok gondatlan vészé Igeztetésnek nevezik — és a törvény is bünteti — a vétkes könnyelműséget. Például azt, ha valaki mérgező hatású gyógyszert, vagy vegy szert gyerekek keze ügyében felejt. Nem kel lene így nevezni az utak mentén tomboló hirdetésmániát is? Persze, törődni kellene azzal is, hogy akik vétkes könnyelműséggel fel állították a veszély hely zetet okozó hirdetőtáblákat, minél előbb eltávolítsák. Addig is türelmes megadással mindig elolvasom barátomnak, hogy melyik, mit hirdet. HIRDETÉSMÁNIA VAGY GONDATLAN VESZÉLYEZTETÉS? HA PÉNTEK, AKKOR ÁLLÓHELY „Hát igen, előre éreztem. Már megint vagyunk vagy százhúszan. Negyvenöt ülő- és harmincöt állóhelyre. Úgy, fiam, csak nyomd a tömeget, neked tán még jut ülőhely, ha továbbra is ilyen erőszakos vagy. Hölgyem, azért a kon- tyát ne tömje a számba. Hogy miért nem hagyják fölszállni azt a szegény asszonyt, gyermekével a karján. Legalább ez a koszos nap ne sülne eny- nyire. Mi lesz velünk bent. Hej, drága nejem, mit tudod te, mit állok én ki a családért, amíg hazaérek ezen az exp- resszbuszon, harminc ko rónáért. Hogy ennyi pénzért miért nem ülhetek, utazhatom kényei mesen?! Persze, én még csak bírom valahogy, de mi lesz azzal a bácsival, meg itt mellettem ezzel a verejtékes homlokú munkással, aki láthatón fáradt. No, várjál csak, komám, engedjük előre a bőröndöket cipelő nénikét. Sofőr úr, én vettem helyjegyet, és sehol egy üres szék. Tessék átadni a helyet, kérem. Morognak. Hogyne morognának. No, végre bent vagyunk, mindnyájan. Hahaha, a gottwaldovi expressznek is majd kinyomják az oldalát, úgy kell azoknak is, miért nem utaznak vonattal, vagy, egyáltalán miért utazgálnak. A hátamon csurog a víz. Elveszem a kezem, mert még azt hiszi ez a csinibaba, hogy udvarolok neki. Bár nem is lenne olyan rossz. Ki tudja, szándékosan erőlteti-e magát hozzám, vagy a szomszédok tologatják ebben az egymás hegyénhátán helyzetben. Levegőt! Valaki húzza már le azt az izét. Még mindig nem értünk ki a városból. Adja már át a helyét, fiatalember, mert elájulok. Az csak természetes. No végre, az első megálló. A mindenit, csak kelten szállnak le, hogy hová teszi a sofőr azt a csomó iskolást. Vigyázzanak az ajtóból. Hát nem látják hogy tele vagyunk? Majd jón a következő. Mikor? Mit tudom én. A táskámban biztosan összetört a csokoládé. De az is lehet, hogy szétolvadt, és rá- jolyt a könyvekre. A fene vigye el. És így lesz hétfőn reggel is, visszafelé. Expresszbuszban, száz kilométer, állva harminc koronáért. Hát aki még messzebbre utazik, még többért. Hogy a hét elején és végén miért nem lehet beállítani egy mentesítő buszt?! Nem kisegítőt, mentesítőt. Amely megmentene ben nünket attól, hogy összepréselt állapotban érkezzünk haza. Ojságírókám, maga nekem ne papoljon a kulturált utazásról. Na végre! Megérkeztünk.“ IDŐSZERŰ GONDOLATOK A felek ismételten megerősítették: mélységes meggyőződésük, hogy különleges fan tosságot kell biztosítani a nukleáris háború megelőzése és a hadászati fegyverzetek terén végbemenő versengés korlátozása problémáinak. Mindkét fél tudatában van annak, hogy a nukleáris háború az egész em beriség számára katasztrófa lenne. Mindketten kijelentették, hogy nem törekednek, s a jövőben sem törekszenek katonai fölényre, mert ennek következménye csupán a veszélyes bizonytalanság lenne, amely a fegyverkezés maeasabh szinti"! idézné elő, anélkül, hogy bármelyik fél b'zt'nsága nyerne ezzel. Annak tudatában, hogy a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra különleges felelősség hárul a nukleáris háború kockázatának csökkentésében és a világ békéjének megerősítésében, Brezsnyev elnök és Carter elnök kötelezettséget vállalt arra, hogy nagyobb lépéseket tesz a nukleáris fegyverzetek korlátozására, azzal a távlati céllal, hogy végső soron szüntessék meg ezeket a fegyverzeteket, valamint arra, hogy sikeresen befejezik az egyéb fegyver zetkorlátozási és leszerelési tárgyalásokat. A tárgyalások során Brezsnyev elnök és Carter elnök jóváhagyta és aláírta a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a hadászati támadófegyverzetek korlátozásáról létrejött szerződést, aonak jegyzőkönyvét, a hadászati fegyverzetek korlátozásáról a jövőben sorra kerülő tárgyalások elveiről és irányvonaláról szóló közös nyilatkozatot, valamint azt a dokumentumot, amelynek címe: A hadászati támadófegyverzetek korlátozásáról a Szovjetunió és az Egyesült Államok között megkötött szerződéssel kapcsolatos egyetértő nyilatkozatok és közös értelmezések. Mindkét fél kifejezésre juttatta, hogy mélyen elégedett a hadászati fegyverzetek korlátozásáról szóló tárgyalások menetével, azzal a ténnyel, hogy az új szerződés megkötésére irányuló sokéves állhatatos erőfeszítésüket siker koronázta. Ez a szerződés egyenlő határokat szab meg a felek nukleáris hordozórendszerei számára, a csökkentés folyamatának megkezdése érdekében a meglevő nukleáris fegyverzetkészletek csökkentését igényli abból a célból, hogy csökkentse a fegyverzetek minőségi fejlesztésének versenyéből származó veszélyt, lényeges korlátozásokat szab meg a hadászati támadó fegyverrendszerek korszerűsítése és az ój rendszerek kifejlesztése elé. A hadászati támadó fegyverzetek korlátozásáról szóló új szerződés és az abboz fűzött jegyzőkönyv igy kölcsönösen elfogadható egyensúlyt jelent a felek érdekei között az egyenlőség és az egyenlő biztonság alapján. Ezek a dokumentumok jelentős mértékben járulnak hozzá a nukleáris háború megakadályozásához, az enyhü lés elmélyítéséhez, s így nem csapán a szovjet és az amerikai nép érdekeit szolgálják. hanem megfelelnek az emberiség békevágyainak is. (A szovjet—amerikai tárgyalások közös közleményéből) Nagy öl rózsával jött le a lépcsőn. És én éppen tőle kérdeztem meg: merre találom Vass Ferencnét. — Én vagyok — mondta szerényen, olyasféle megille- tődöttséggel, amelyben a boldogság is benne vibrált. Ám az ő boldogsága a kis 7—1Ű éves gyerkőcök boldogsága is volt — ugyanis néhány perccel azelőtt osztotta ki nekik az év végi bizonyítványt. ízlésesen berendezett otthonukban legelőször a falon függő képek ötlöttek szemembe. Kiderült, hogy a fér jével, Vass Ferenc hírneves szövetkezeti elnökkel együtt rajongói a szép festményeknek. Tájképek, • csendéletek és nonfiguratív alkotások. Almási Róbert, Schrantz György, Skriba Pál és más festő egy-egy műve. És a könyvszekrények tele könyvekkel. Három felnőtt gyerek édesanyja Vass Ferencné. Tibor a Budapesti «Kertészeti Egyetemen végzett, Feri, aki most katona, a Dunaszerda- helyi Mezőgazdasági Műszaki Középiskolában érettségizett. Tehát lényegében édesapjuk nyomdokain akarnak járni az életben. Éva pedig, aki már Göncziné, az édesanyja hivatását választotta, a nyitrai Pedagógiai Karon szerezve meg hozzá a képesítést. — Mióta tanítja a csenkei apróságokat? — kérdezem Vass Ferencnétől. — Csenkén 1950-ben nyílt meg a magyar alapiskola, azóta itt működöm. Minden tőlem telhetőt megteszek kis tanítványaimért, szeretem őket, és úgy érzem, ők is szeretnek engem. Sok függ persze attól, hogyan szeret jük a saját vagy a ránk bízott gyermekeket. A „majomszeretettel“ sem a pedagógus, sem az anya nem juthat túl messzire. Idestova 30 esztendeje tanítottam az első és másodikos gyermekeket. Úgy gondolom, az eltelt évek során sikerült megtalálnom a kulcsot a gyerekek szívéhez is és agyához is. Türelemre természetesen mindig szükség volt. Különösen, ha meggondolom, hogy pályakezdésem öta mintegy 700 gyereket tanítottam. — Hány gyereket tanít évenként? — Huszonötöt-huszonhetet. És egy tanteremben foglalkozom az első osztályosokkal és í. másodikosokkal is. — Ez nem lehet könnyű.- És a két osztály bizonyára zavarja is egymást. Nézetem szerint eredményes munkát csak úgy végezhetnének, ha mindegyik osztály külön-kü- lön tanteremben tanulhatna. — Ennek mi is tudatában vagyunk. Jelenleg kevés az egyes osztályok létszáma, ezért nem járhatnak külön tanterembe a gyerekek. Ráadásul nincs is elég tantermünk, mivelhogy az óvoda is az iskola épületében van. Értesültem arról, hogy a helyi földművesszövetkezet segítségével 1980 szeptemberéig új óvodát szándékoznak építeni a csenkeiek. (Zlaté KlasyCenkovcej, hogy ne kelljen tovább szoronganiuk a tudásra szomjas kisdiákoknak. — Mit tart legfontosabb nak pedagógusi gyakorlaté ban? Vass Ferencné elgondolkodik. Szemrése összeszűkül, élénk, barna szemében valamiféle erő fénye lobban. — Mindig arra törekedtem, hogy a gyerekek ne csak jelen legyenek az órákon, ha nem meg is tanulják, amit az első két osztályban tudniuk kell. Nagy örömömre ez jobbára mindig sikerült is. Az új tanítási rendszer — bár eléggé megszaporítja a tanítók munkáját —. a játszva tanításra ösztönzi a pedagógust. A szemléltető eszközök használata csak növelheti a hatásfokot. Vass Terézia kitüntetései közül említjük meg: 1976 ban a „Példás tanító“ címet az SZSZK oktatási miniszterétől kapta, az idén tavasszal a köztársasági elnök — pedagógiai és politikai tevékenységéért — a „Kiváló munka ért“ kitüntetést adományozta neki. kOvesdi János A tanító értékmérője — a gyerek tudása 1979. VII. 15. ŰJSZÚ
