Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-11-18 / 46. szám
VASÁRNAP 1979. november 18. A NAP 'kel — Kelet-Szlovákia: 6.47, nyugszik 15.53 Közép-Szlovák ia: 6.55, nyugszik 16.01 Nyugat-Szlovákia: 7.03, nyugszik 16.09 órakor A HOLD kel — 5.02, nyugszik 15.52 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük JENŐ nevű kedves olvasóinkat 1839-ben született August KUNDT német Ilzikns, a hangtani és fénytani kutatásai jeientüsek (+ 1894) • 18S4-ben született IVÄ- NYI Ödön fré, újságíró; a kritikai realizmus felé forduló századvégi prézairák legjobbjai közé tartozott 1 + 1893). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZAMÁNAK TARTALMÁBÓL Mimiig él Gottwald hagyatéka Vilém Novy írása Természetvédelem— szovjet módra Gály Iván riportsorozatának harmadik része Árnyak után fények Komlósi Lajos riportja Pillantás a múltba és a jelenbe Kulik Gellért riportja Lalla Romano elbeszélése A triikktechnika térhódítása Ozogány Ernő cikke OLVASSA RENDSZERESEN AZ ÜJ SZÚ T! Csallóközi kis falun autóval keresztül hajtva látom, hogy a buszmegálló közelében fiatat jei - fi emeli fel a kezét. Mozdulatán látszik, szokatlan számára a közlekedés stopos módszere. Feleségével együtt az alkalmatlankodásért mentegetőzve száll be a kocsiba. Bratislavába igyekeznek sürgős ügyben. Az autóbusz az orruk előtt ment el. Ha elviszem őket, még idejében odaérnek. — Miért ne vinném — mondom —, hiszen az én utam is odavezet. Megkérdezem, hol akarnak kiszállni. — A Mototechnánál — válaszolják egyszerre. — üzentek, hogy mehetünk az új kocsiért. A férfi arcára tekintek. Nem sokkal lehet több harminc évesnél -- állapítom meg. A választ eiőre tudva teszem fel a kérdést: — Üj ház garázsába kerül a kocsi? Bólintanak. Tavaly költöztek át a régi házból az újba. A régi helyén épült fel a garázs. Állami gazdasági dolgozók mindketten. Tehéngondozók. Nem egyedi, nem szó katlan példa. Épülnek, fejlődnek falvaink, s egyre több portán van autó, néhol kettő is. A két fiatal állatgondozóval folytatott beszélgetés alatt — talán ludat alatti képzettársítás következtében — pásztorok, csordások, cselédek arcképei merültek fel az emlékezetemben, akiket gyerek és ifjú koromban ismertem. Ezek az emberek hajnaltól éjszakáig az állatokkal vesződtek az istállókban és a legelőkön. Rozzant viskókban élték le az életüket a családjukkal együtt, s örültek, ha fáradságos munkájukkal legalább a betevő falatot biztosították a gyerekeik szájába. Akkoriban a lábbeli és a ruhanemű beszerzése számukra legalább olyan eseménynek számított, mint szocialista rendszerünkben élő utódaiknak az autó. Egy epizód kapcsán Találkozásom a szfinxszel A szfinxszel egy reménytelenül borús, esős őszi napon ismerkedtem meg. Egész nap zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Munkából jövet még portyára indultam a közeli üzletekbe, majd az óvodába, s végül egyik kezemmel négyéves leánygyermekemet, a másikkal a teli szatyrot fogva a villamosmegálló felé vettem utamat. Amint a megálló járda- szegélyére léptem, nagy megelégedéssel nyugtáztam, hogy két villamos is áll a megállóban, s közülük a második meg ■i felel nekem. Az előtte álló villamosba még kibeszálltak az emberek, a második alfaja wszont makacsul csukva maradt előttünk. Bepillantottam az üvegen, s akkor vet ■ lem észre a szfinxet. Szőkén és hűvösen, elő- rerakott kezekkel ült az trányílópult mögött, nem nézett se jobbra, se balra, csak az etőtte álló villamos hátulját figyelte mereven. Nyilván a csúf idő okozta, hogy rendkívül kedvetlen és bosszús ''Olt, a legszívesebben biztos hazaszáguldott és ágyba bújt volna, hogy fel se keljen másnap reggelig. Szívem szerint én is ezt tettem volna, ám ennek több objektív akadálya is volt. Abban a pillanatban épp az, hogy hogyan jutok haza. Ugyanis hiába kopogtattam meg a még mindig álló villamos ajtaját, a szfinx rám se hederített. Erre kissé erőteljesebben kopogtam, gondolva, hogy csupán elmerengett. — Kinyitotta a hátsó ajtót — szólt hozzám a mellettem álló, szintén villamosra váró asszony. Egy pillanatig sem tétováztam, elkaptam bőgő gyermekem kezét, és a hátsó ajtó felé iramodtam. A nyitott ajtó viszont az orrom előtt becsukódott. Ojra előrecirkálok. A villamos még mindig áll. A szfinx mélyen árnyékolt szeme sarkából vet rám egy pillantást. Keze előrelendül, egy másodperc töredékéig matat az indítópulton. Na most végre ... megnyomja az ajtó gombját — gondolom. Megnyomta. Az indítógombot. A villamos elindul. Nélkülünk. fi** IDŐSZERŰ GONDOLATOK Az építkezési beruházások terveinek teljesítését illetően bizonyos eltérés mutatkozik. Figyelmünket egy nagyon komoly probléma megoldására fordítjuk — csökkente- nünk kell a megkezdett építkezések számát, meg kell tartani az építkezések átadási határidejét és általában meg kell javítani az egész beruházási folyamatot. A foganatosított intézkedések célja a beruházási tervek pontosabb kidolgozása, a tervezési előkészületek tökéletesítése, a beruházók és a kivitelezők jobb együttműködése az előkészítés és a kivitelezés során. Nyíltan megmondjuk, hogy ezen a téren az elért eredményekkel nem vagyunk elégedettek. Még mindig sokszor előfordul, hogy az építkezések megfelelő tervezési előkészületek nélkül folynak, Utólagos változtatásokat eszközölnek, amelyek megnehezítik a kivitelezők munkáját. Sokszor a munkák mennyiségének teljesítése ellenére nem tartják meg a jóváhagyott ütemterveket. A beruházási folyamat résztvevői közti kapcsolatokban még mindig gyakran találkozunk alibizmussal, ügyeskedéssel, azzal, hogy nem elég megértőek az együttműködés szükségességével szemben. Lemaradás tapasztalható az építőipari kapacitások struktúrájának módosítására vonatkozó intézkedések megvalósításában, elsősorban az ipari és a járulékos építkezéseket és a befejező munkálatokat megvalósító kapacitások megerősítésében. Az építésügyi minisztériumoknak, termelési-gazdasági egységeiknek, tervezési és kutató szervezeteiknek határozottabban kell megvalósítaniuk ezeket a feladatokat. Ugyanakkor nagyobb megértést kell tanúsítaniuk az építőipar szükségletei iránt a gépek, a különböző kohóipari, vegyipari, faipari és más termékeket szállító vállalatoknak. Az a törekvésünk, hogy a kivitelezői kapacitásokat a kiemelt építkezésekre, a szlovák építők prágai és észak-csehországi feladatainak teljesítésére, Bratislava fejlesztése feladatainak megvalósítására összpontosítjuk, bizonyos pozitív eredményekhez vezetett, de nyíltan meg kell mondanunk, hogy ezt a törekvésünket jelentős mértékben akadályozta a megkezdett építkezések nagy száma. Ezért helyesnek vagy jobban mondva szükségszerűnek tartjuk a szövetségi kormánynak azt a döntését, hogy jövőre 20 százalékkal csökkenteni kell a megkezdett építkezések számát. Tudjuk, hogy ezt nem mindenütt értik meg, de valóban szükséges lépésről van szó, hogy meggyorsítsuk a megkezdett építkezések befejezését és a 7. ötéves tervidőszakba ne lépjünk a megkezdett éplkezések nagy számának terhével. (Az SZSZK kormányának az SZNT 13. ülésén előterjesztett jelentéséből) Nagy Sándor elvtársnak, az ipolysági (Sahy) pionírház Igazgatóhelyettesének portréját szavakkal megírni nem is olyan könnyű. Régóta, s jól ismerem. Sok-sok vele kapcsolatos történés, esemény emlékképe időződik elém. Első kép: Magas, határozott fellépésű pedagógus fogad. Kezet szorít velem, s így mutatkozik be: „A helyettes.“ Kérdő pillantásomat látva még tréfálkozik is: „Nem mondhatom, hogy a pionírház kerti törpéje vagyok, azt sem, hogy a nagy Nagy Sándor, de a helyettes vagyok, aki a megbízatás értelmében, tehetsége szerint mindent elintéz, mindent megszervez, ami jó, ami hasznos, ami a pionírmozgalom ügyét szolgálja.“ így is volt, intézkedése nyomán otthont kapott a pionírházban az ifjú tudósok köre. Második kép: Reggeli sorakozó a somosi pionírtáborban, ő a parancsnok. Hallgatja a jelentéseket. A balszárnyon törékeny, szőke fiúcska áll, kinézésre olyan, aki a légynek sem árt. A paGyökeres György felvétele rancsnok arca, tekintete elborul, amikor a fiúcska eléje lép, s mindjári kérdi tőle: „Mit műveltél már megint?“ A fiú könnyeivel küszködve rebegi: „Jelentem, az este bekentem a kilincseket fekete cipőkrémmel." A parancsnok tétovázik. Talán a fenyítésen töpreng, vagy saját gyermekeire gondol? Az utóbbi a valószínű. Mosolyféle bujkál szája szögletében, hangja azonban szigorú: „A büntetés nem maradhat el. Ma és holnap kirándulás helyett krumplipucolás." A két napon úgy ellenőrizte a büntetést, hogy leült a fiú mellé és segített neki. Harmadik kép: Váratlanul toppanok be hozzájuk egy hétfői napon, amikor „szabadnapos“ a szombati és vasárnapi kerékpártúra után. Íróasztala mellett ül. Előtte könyvek, jegyzetfüzet. Az egyik vaskos kötet címe: A marxista filozófia alapjai. Jegyzetfüzetében ez a ceruzával írott mondat olvasható: „Példákat keresni a tagadás tagadásának törvényéró “ Ií6rHű70m *Í7omizetközi expresszvonat késése miatt késik ám az Ipoly menti fűzfaexpressznek csúfolt vonat is. Ö tájékoztatja a várakozókat: „A forgalmista szerint félóra múlva már itt lesznek, türelem.“ A késés miatt azonban nagy gondba kerül a csoport megérkezésekor két palásti (PláStovce) pionír. Panaszkodnak is neki: „Képzelje, Sanyi bácsi, csak két óra múlva indul felénk a következő autóbusz.“ Megnyugtatja őket: „Türelem, intézkedem.“ Ügy is volt. Autóba ültette a gyerekeket, persze, nem szolgálati kocsiba, hanem a sajátjába, és hazaszállította őket. Lehetne' folytatni tovább az emlékképek idézését, de talán ez a néhány is elegendő ahhoz, hogy az ismeretlen olvasók is úgy vélekedjenek róla, ahogy az ipolysági és környékbeli pionírok, valamint szüleik, amikor ezt mondják: — Az bizonyos, hogy a helyettes megérdemelte a kitüntetést. Legutóbb ugyanis megkapta „A szocialista nevelésért“ kitüntetés ezüstérmét. HAjDÜ ANDRÁS 1979. XI. 18. A HELYETTES náriumi dolgozatot írsz?" Zavartan, majdnem szégyenlősen félreteszi a jegyzetfüzetet, s úgy válaszol: „Nem, nem arról van szó, hanem arról, hogy a pionírházban három ifjú ateisták köre működik, melyek tevékenységéért én vagyok a felelős. Ojabb kép. Szülők, ismerősök, barátok várják a vasútállomáson a pionírokat, akik a baráti iskola meghívására Prágába látogattak. Köztük ő is, bár nem szolgálatos, de persze kíváncsi, érdekli, hogy sikerült e a kirándulás; nem történt-e valami hiba. A nem
