Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-11-11 / 45. szám
1979. 11. A protivíniek jól döntöttek, amikor a nyugdíjasházit helyérték előnybe EZ AZ OTTHONUNK Díszpárnák a heverőn, takaros térítők, kézimunkák az asztalon, csáládi képek a falon, régimódi, de ápolt bútorok. Minden egyes garzonlakás elárul valamit a tulajdonosáról. Az első kategóriába tartozó protívíni nyugdíjasház 30 lakását két esztendővel ezelőtt foglalták el a lakók. — Megszoktuk új otthonunkat és nem szívesen cserélnénk fel a régivel — utalnak a hivatásos gondozónők figyelmességére, akik a bevásárlást, takarítást is elvégzik. — En még megfőzök magamnak és úgy-ahogy a lakást is kitakarítom — mondja a 87 éves Marie Kachurdová, aki annyira összeforrt az erdei munkával, hogy négy évvel ezelőtt is csak nehezen tudott megválni tőle. A lakók találkozóhelye a tágas, barátságos klub- helyiség. Akinek a szeme engedi, olvas, a férfiak közül többen sakkoznak. Az asszonyok kötöget- nek, vagy kézimunkáznak. — Van kit megajándékoznunk a sálakkal, pulóverekkel — mondják, miközben sűrűn emlegetik a múltat, szomorú és vidám emlékeiket idézve. A 76 éves Marie Sokolova térítőt horgol a klub készülő kiállítására és reméli, hogy díjat is nyer majd vele. A nála 11 évvel idősebb Helena Vafilová is az uj omomm NYUGDÍJASHÁZ A PÍSEKI JÁRÁSBAN A píseki járásban a nemzeti bizottságok példásan gondoskodnak a nyugdíjasokról, azokról, akik magas koruk, vagy egészségi állapotuk miatt nem élhetnek magukra hagyatva. A píseki, a protivíni és a milevskói nyugdíjasházak felépítéséhez a nemzeti bizottságoknak az üzemek dolgozói és — a városfejlesztési akció keretében — a lakosság is segítő kezet nyújtott. AZ ELSŐ LAKÄSKIUTALÄSOK PlSEKBEN Dél van. A píseki nyugdíjasház új épülete előtt ismerősök, barátok Udvözlik egymást. Meg-meg- állnak, hogy megtárgyalják a napi eseményeket, majd, mint ilyenkor minden nap, most is az étterembe igyekeznek. Mihelyt a szomszédos épületek is elkészülnek, mintegy ötvenen költöznek be a garzonlakásokba. Tizenkettén már a kiutalást is megkapták. Megnyugvással beszélnek kényelmesnek ígérkező új otthonukról, bár egyesek szerini nehéz lesz a búcsú az utcától, a háztól, a régi lakástól, ahol életük javát töltötték, ahová vala- mennyiüket érzelmi szálak fűzik. Remélik azonban, hogy hamarosan megszeretik kislakásukat, hiszen a jót könnyű megszokni, no meg nem is lesznek magukra hagyva. A fűtés, a takarítás, bevásárlás, ruhamosás itt már nem az ő gondjuk, gyógykezelésük, ellátásuk is biztosítva lesz. Konyhaedénnyel és párnákkal megrakott kézikocsi döcögősére leszek figyelmes. A kocsit a 92 éves, ereje teljében levő Václav Capek húzza, melette két évvel fiatalabb felesége lépked. Hur- colkodnak. Az első lakáskiutalás indokoltan illette meg a katonai alakulat egykori karmesterét, a legjobban működő polgári bizottság volt elnökét. — A píseki járás építője kitüntetéssel kívüle nem sokan büszkélkedhetnek errefelé — újságolják mosolyogva a körülöttünk állók. Az étterem megtelt a még a városban lakó nyugdíjasokkal, akik nem győzik dicsérni az ízletes, diétás ételeket. Egyikük, a 80 éves Anna Otová egész életét marógép mellett töltötte a gyárban. — Soha nem betegeskedtem — mondja, —, és ha nem kínozna a köszvény, elégedett lennék, hiszen rövidesen én is elfoglalom új lakásomat. elsők között kapott itt lakást. Szülésznő volt, egész élete ehhez a dél-csehországi kisvároshoz köti. — Pontosan 1864 gyermeket segítettem a világra. Később pedig a szülészeten szociális nővérként tevékenykedtem — mondja büszkén. Két esztendeje élvezi a nyugdíjasház kényelmét, amelynek erkélyeiről pompás kilátás nyílik a közeli erdőre és a virágos rétre. Az épületben eredetileg a lakosság kívánságára mozit terveztek, mások az uszoda mellett emeltek szót. Kétségtelen, hogy mindkettőre nagy szüksége lenne a kisvárosnak. Végül is azonban — és ez sokban fifina Slavíkovának, a városi nemzeti bizottság titkárának az érdeme — a városatyák a nyugdíjasház mellett döntöttek. Belátták, hogy az öregek támogatása mindennél sürgősebb és fontosabb. SZÓRAKOZÁSBAN és munkában NINCS HIÁNY Kik élnek itt? Elhagyatottak, özvegyen maradt férfiak és nők, de vannak köztük házaspárok is. Sokan igyekeznek megőrizni az önállóságukat. Akik tehetik, a gondozónők szolgálatait is csak ritkán veszik igénybe, hogy — amint mondják — hasznosan töltsék idejüket, s ne unatkozzanak. De erre itt aligha van lehetőség. Többségüknek a legjobb szórakozás még mindig a munka. Virágokat ültetnek a kertben, vagy gyomlálják a virágágyakat, mások a jól berendezett varróműhelyben foglalatoskodnak. A két automata mosógéppel és mángorlóval felszerelt mosókonyhába és a közös fürdőszobába azok is bejáratosak, akik még egyelőre a városban laknak. A négyezer' lakosú Protivín erre az új épületre 5 millió koronát áldozott, s a további 3 milliót a szomszéd házban épülő étteremre és nyugdíjasklubra fordítja. Mindkettőre nagy szükség van, hiszen sokáig nem vették figyelembe az öregek igényeit. Az itteni kedvező életkörülményeik jóvoltából egészségesebb a lakosság, mint más vidékeken, s ezért a 80—90 évesek sem mennek ritkaságszámba a járásban, ahol 18 ezernél is több nyugdíjast tartanak nyilván. Milevsko csak egy kőhajításnyira esik Protivín- től. Az ott épülő két nyugdíjasház lakásai is összkomfortosak lesznek. Az egyik épületben rehabilitációs részleggel egészségügyi központot is terveznek, a lábadozó betegek részére. Egy további épület átalakítása — a légitechnikai berendezéseket gyártó üzem jóvoltából, amely egyik munkásszállását engedte át a városnak — is javában folyik már. Kétségtelen, hogy ezek a kislakások is meghitt otthonul szolgálnak majd a nyugdíjasoknak. — Tény, hogy az utóbbi években lényeges javulás tanúi vagyunk — mondja Jifina Slavíková. — Az öregek elégedettségére törekszünk, a róluk való gondoskodást egyik legfőbb feladatunknak tekintjük. Azt akarjuk elérni, hogy valamennyien megfelelő körülmények között tölthessék a megérdemelt pihenés éveit. PÉLDÁT MUTATNAK A TÖBBI JÁRÁSNAK Az olvasót bizonyára az is érdekli, mennyit fizetnek a nyugdíjasház lakói. Slavíková elvtársnő elmondja, hogy a központi fűtéses garzonlakások lakbére havi 180—200 korona. Minden egyes lakáshoz a zuhanyozó fülkén és a vécén kívül teljesen felszerelt konyha tartozik. A lakbér a közös helyiségek használati díját is magába foglalja, csupán a szolgáltatásokat kell külön megfizetni. Ez azt jelenti, hogy akinek a nyugdíjból nem telik erre, az nem tarthat igényt ilyen lakásra? — Korántsem — hangzik a válasz. Az arra rászorulók lakbérének kifizetéséhez a nemzeti bizottság hozzájárul. A nemzeti bizottságok és intézményeik dolgozói tisztában vannak feladataikkal. Sok még a teendőnk, hogy pótoljuk a mulasztásokat és tekintettel a meghosszabbodott életkorra — a jövőben még több munka vár ránk — mondják. Ha ugyanis ma a CSSZK-ban mintegy 190 ezer 80 évesnél idősebb ember él, akkor ez a szám 2000-ig minden bizonnyal megkétszereződik. A píseki járásban mindent megtesznek azért, hogy az öregek elégedetten, gondtalanul éljenek és megkapják mindazt, amire szükségük van. Ennek az igényes feladatnak a teljesítéséhez igyekeznek megteremteni a feltételeket, példát mutatva az ország többi járásának. KARDOS MARTA Helena Vafilová barátságosan berendezett otthonában (Bedfich Kocek felvételei) A píseki nyugdíjasház társalgójában
