Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-11-04 / 44. szám
Rajzok a Krokogyilból Az alábbiakban a legnépszerűbb szovjet humoros hetilap, a Krokogyil utóbbi számaiban megjelent karikatúrákból közlünk néhányat. Hosszúra nyúlt beszéd oáyúysj AMA/uJi c\ i tlxrtJ-' /ru/yn iÁ&<> . SÖR ŐSZ Cicvarekné mondja a piacon: — Látszik, hogy megjött az ősz. A Maca szakított a fagy- laltossal és ismét a fűtővel jár. CSODA — Kérlek, a mi orvosunk csodákra képes. Fél perc alatt meggyógyította a feleségem. — Hogyan? — Azt mondta neki, hogy a panaszolt tünetek valószínűen az öregedés jelei. NÖSÜLÉS Az öreg bácsit megkérdezik: jobb-e fiatalon megnősülni, mint idős korban? — Határozottan jobb idős korban! — És miért? — Kevesebb van hátra ... TÖRTÉNET — Tegnap megismerkedtem egy csinos fiúval. Csodálatosan szép Fiatja van. — És mit csinál az a fiú? — Jelenleg új karosszériát hajszol. HÁZASSÁG Jutka szeretne valamit megtudni a házasságról. Megkérdezi az édesanyját, aki dühösen kifakad. — Kérdezd meg az apádat, ö sokkal jobban nősült, mint ahogy én férjhez mentem. Kiss, az újdonsült férj ragyogó szemmel nézi az ifjú menyecskét: — Imádlak, Tündi; Éppen úgy bontod föl a konzervet, mint az édesanyám ... SZERVEZÉSI HIBA Az osztályvezető magához kéreti Kovács kartársat, s szemrehányást tesz neki: — Mit jelentsen ez, kérem? A felesége az imént telefonált, hogy ön beteg, közben meg itt van az irodában. — Bolond ez az asszony! Holnap kell telefonálnia! Sziporkák szovjet lapokból Illetlenség bármely könyvben található — a telefonkönyv kivételével. # * # Az elletőnek azt mondták, hogy igaza van — de ő óvást emelt e határozat ellen a felettes hatóságnál. * * * Régimódi ember: a korszerűséggel vívott harcban nem ismer kompromisszumot. • • • Építész barátunk kiváló szakember — mármint a légvárak rekonstrukciója terén. * * * Jó tanács: azt a kérdést, amelyet ma akarsz feltenni, halaszd holnapra — azt a választ pedig, amelyet holnap szándékozol adni, már ma add meg. GELLÉRT GYÖRGY fordításai — Hova megy, asszonyom? — Megyek rendet teremteni a vállalathoz. — Milyen bátor. Maga a minisztériumban dolgozik? — Nem, én takarítónő vagyok. SZERELŐ Csöngetnek. A szerelő lép be az ajtón. — Na, végre, hogy megérkezett. Már egy hete telefonáltam önöknek. — Akkor itt valami tévedés van. Ma azok vannak soron, akik egy hónapja, naponta telefonálnak ... — Kérem, sört csak ételhez szolgálunk föl. — Akkor hozzon két korsó sört. Az egyiket inni fogom, a másikat harapni. BLÖD ÖTLET — Föl a kezekkel! Pénzt vagy életet! — Nekem nincs pénzem. — Akkor ide az órádat! — Nekem órám sincs. — A fenébe, akkor legalább vigyél a hátadon egy darabig! I HÄREMSZERELEM A sejk behívatja magához mind a negyven feleségét és a következőket adja tudtukra: — Szomorú hírem van számotokra. Elhagylak benneteket. Beleszerettem egy másik hárembe ... INDOKLÁS A fiatal hivatalnok megérkezik egyhónapos szabadságáról és nyomban újabb szabadságot kér főnökétől. Az indok: nősülni kíván. — Megbolondult! Egy hónapig volt távol, miért nem akkor nősült? — Már bocsánatot kérek, csak nem fogom elrontani a szabadságomat? 1 KÖVETÉSI TÁVOLSÁG Egy személygépkocsi száguld a városka főutcáján. Egyszerre csak rendőrkocsi terem mellette és leállítja: — Jó napot kívánok. Kérem, túl gyorsan hajtott — mondja a rendőr. — Én hajtottam gyorsan?! Csak azért mentem ezzel a sebességgel, hogy önök be tud ják tartani a követést távolságot. FESTMÉNY A házigazda egy festményt mutat a vendégeknek. — Hogy tetszett? — Őszinte lehetek? Rémes. — Én festettem. — Izé, nem a képre értettem, hanem a modellre. — Ő meg a feleségem. A hét vicce Sopánkar az erdőbe ment gombát szedni. Meglepetésére összetalálkozik Bohönyével, akivel egy helyen dolgozik. Böhonyei a teherautóból szállt ki.- Megörültél, Böhonyei? Teherautóval jöttél gombát szedni?- Mit tehettem? A Volgánk elromlott, a Tatra 613-sal pedig az igazgató ment halászni... IDILL PÁRBESZÉD JAROSLAV BAGIN: «m ohms ember msmwM. weka Ha úgy elgondolkozom eddigi életemről, sztnte hihetetlennek tűnik, de rengeteg lehetőséget elszalaszI tottam, pedig menő fej le hettem volna. Most, hogy már van elég időm, híres emberek életrajzait olvasgatom, tanulmányozom mind azoknak a múltját, akikegy kicsit is népszerűek voltak. Eleinte nem is hittem, mennyi közös vonásom van a tudomány, a kultúra és a művészet óriásaival. Vegyük például Jack Londont. Mielőtt híres íróvá lett, bizony többszőr a sárga földig leitta magát a kocsmában, s a külsejére sem adott valami sokat és nézzék, mégis milyen híres lett. Vagy Viktor Kubai, a karikaturista. Olvastam valahol, hogy néha a világért sem tud visszaemlékezni arra, ami egy félórával azelőtt az eszében járt, olyan fele dékeny. Mindkét eset mintI ha engem is jellemezne. Albert Einsteinnek sem jósoltak ilyen jövőt. Az iskolában rosszul tanult, figyelmetlen és hanyag volt, lehet hogy már akkor a híres relativitáselméletére gondolt. Ha visszatekintek ifjúkori éveimre, mintha saját magam látnám, igaz a relativitás elméletét kivéve. Viszont mindenkinek megvan a maga kis teóriája. A híres tudósokról és professzorokról köztudott, hogy mindig elhagyják esernyőjüket, olyan szórakozottak. Az ernyőt elveszítenem még nem sikerült, mert minden alkalommal valamilyen figyelmes féleszű utánam hozta, de azért már néhányszor elfelejtettem a telefonszámlát kifizetni, s ez is egyfajta szórakozottság. A múltkor jöttem rá hogy híres karmester vagy zeneszerző is lehettem volna. Igazi zenei hallásom nincs, de legalább olyan stramm képem van, mint Karajan- nak, ha még nem szebb. Ráadásul nagyotthalló is vagyok, Smetana pedig már teljesen süket volt, amikor legjobb műveit komponálta. Nem szerijbetűnő hasonlóságok ezek? Ügy bizony. Egész é!e temben bennem szunnyadt a tehetség, s nem volt olyan ember, aki felébresztette volna. Ráadásul én is állandóan szunyókálok. Éppen azon gondolkozom, hogy nincs-e valami közös vonásom Remekkel, de va lahogyan semmit sem találok. Nem számít, talán nem is olyan aranyélet az űrha- jósoiké. Az ember egyébként sem lehet minden. S végül is, mint nyugdíjasnak sincs rossz dolgom, legalább van időm sok mindenről elmélkedni, álmodozni. De nehogy azt gondolják, hogy beletörődtem sorsomba. Kezembe került egy híres festő életrajza, akit Ga- guínnak hívtak. Majd én a körme alá nézek. Fogadni mernék, hogy rövidesen rájövök: híres festő is lehettem volna. LIPTÄK LAJOS fordítása 1979. XI. 4. ÉMSameamsaMtiaMlÉMm Szöveg nélkül — Szórom a vattát, ők meg azt hiszik, hogy mér havazik. így tálén hamara bb és alaposabban fölkészülnek a télre! Na gy ütés