Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-11-04 / 44. szám
ig Krasznodar fel nem szaba- Szocslban meg nem adta ma- v tábornok utolsó hatvanezer ;... A Kubán felszabadult. A szovjethatalom lett. nem egyezett a parancsnok- szkvába ment, Moszkva pedig a küldte. A Kubánba ment, de dietett semmiféle pihenésről: Ibzantegységeket tett partra angerparton, és a fehér csa- san áthaladtak a felbolydult ikon, és negyven kilométerre ítték Krasznodart. s Időben a IX. kubáni had- ícsnoka a nagyszerű és közis- idovszkij elvtárs volt. Szívé- idta Kovtyuhot, és kinevezte lari megerősített körzet pa- ak. Hol itt a pihenés? Hát it élünk? ar elhatározták, hogy hajóié az ellenség hátába vörös séget dobnak át. itegység parancsnokául Kövezték ki, komisszárnak meg éjjel elindultak a felszerelt Idős messzeségbe, a kockáza- Dzásra. m tudta, hová és miért mell Kovtyuh meg én. sen őrizni kellett a titkot, kü- 51 értesült ellenség tüzet zú- a ránk, a part menti náda- ivjanszkajáig hajóztunk. Itt ircosokat kaptunk — össze- másfél ezer ember. Szlav- hatvan verszta a távolság, írivenszkajáig, ahol az ellen- • tanyázik, körülbelül ugyan- 5 este indultunk el Szlav- II. A parton ott haladtak a ök, akiket az előrelátó Kov- itt ki. S nem is hiába: éjjel iéges őrjáratot semmisítettek •kadat előtti sűrű ködben a ztak a hajók, a csapat tagjai ugráltak a tágas mezőre, le- i lovakat, kihordták az ágyú- íszkaja mindössze két versz- n, de az ellenséges parancs- igazak álmát alussza, nem iem várja, hogy hirtelen ilyen veszedelembe kerül... ícot alkottunk. Megszólaltak megindult a lovasság, „hurrá- igett végig a csatárláncon. >ég pánikba esett — nem tud- 1 erős csapásunkat __A loan maga Kovtyuh is részt itt, hol ott tűnt fel, egyik a másikra nyargalt. A foglyokhoz vitték... A tiszteket ott ivégezték — mit őrizgessék :or meglehet, hogy pár perc >uk is holtan terülnek el... harcolt — az utolsó harcosig, [szállt egy repülőgép, az ellensokhoz repült, hogy gyorsan miszerint a vörös csapatok adták őket, minél gyorsabban vonmni... Es a fehérek Itak, nyomukban pedig ott is ütötték-verték őket a Ku- > Hadsereg harcra kelt fő nulóban a tisztek és tiszti isicsaptak a vörös deszantcsa- majdnem a partig szorították, oa fojtották a harcosokat. De éppuskások meg a tüzérségi ték a magukét: lőtték, és ka- ehér csatárláncot a nádasban, rakták a tisztek holttestét — fityegő, csillogó, színes vál- fes laickcsizma, elegáns zub- szár’i csizmanadrág volt rajik az ellenség nyomását... A ; fölött srapnel robbant, me- iető fő erőink ütegei lőttek , lobogó tűz mellett, a tüzér- ilése közepette elkövetkezett roham, és a fehérek fejüket íenekültek az Azovi-tenger i... Reggel hajóra raktuk a :élautókat, géppuskákat, lőve mindazt, amit a menekülő tt hagyott — és visszahajtőz- inodarba. k, amit tennünk kellett: a yenesen az ellenség szívére eszantcsapatot parancsban disgfölényesen nevetett, örült, aozgott belé hosszú, vörös batek a harcok. Elcsendesedett iború vihara. Kovtyuhot elan tanulási vágy fogta el. Be- a katonai akadémiára, és már íve rágja keservesen a gránit- adi tudományokat. Itt is — ott, a harcban — kínosan, ne- utat, de makacsul megy élőlény lépteivel biztosan kiér a íles útra. KATONA ERZSÉBET (ordítása JUVAN SESZTALOV REGGEL Reggel. A nap forró szeme ránk tekint... Napujakkal homok csiklandozza lábam. Gömbölyded térdeiden, Mint őzike, pajkoskodik szégyenlősen a fény. Melled két napfényarcú tó. " Szened is, Mint két izzó napgolyó. Elmerülök bennük, a napba merülökl Fürdőm. A napban fürdőm. Növök. A nappal növök. Csudajói Lélegzem teli tüdővel. Ajkamhoz emelem a napot. Belélegzem a napot. Napfényesebbé válik a világ, bőkezűvé válik a világ. Lehetséges, hogy valaha a világ elveszítsen téged, engem és a mindig visszatérő napot? Mázsár László fordítása g öregasszonyok napján kora reggel a férffiák beállítottak pénzért az irodába. Aztán kezeslábast vásároltak, és hazamentek. A feleségük éppen a túrósrétest édesítette. Az asszonyok látták férjüket a kapu előtt álldogálni. A férfiak lerakták a kezeslábasokat, két bankót zsebre gyűrtek, és elindultak a kocsmába. A dudásol: éppen akkor zendítettek rá a Fekete Kolja véget nem érő nótájára, a férfiak bezárták az ajtót, mert meglátták a menyecskéket; éppen a bábaasszonyt vezették a kocsma előtti térre. A szél csöndesen fütyörészett a kulcslyukon keresztül, és odakint a dudáknál is hangosabban csikorgott-nyikorgott a hó. A menyecskék sűrű sorban táncoltak a kocsma előtt. A jobb szélen ugrált a bábaasszony. Tele volt aggatva váll- és fejkendőkkel meg blúzokkal, és a nyakán piros hegyű fokhagymákból font koszorú himbálózott táncközben. A menyecskék kezében pálinkásüveg sárgállott. Amikor abbahagyták a táncot’ megütötte a fülüket a dudás hangja; a kocsma ajtajához rohantak, öklükkel verték az ajtót. — Ide a dudákat! — hallották a férfiak, de csak nagyot nevettek, és fölemelték poharukat. Az asszonyok odakint az ajtót verték és kiabáltak. A dudások még hangosabban rázendítettek, két férfi meg az ajtónak vetette a hátát. Ezek a fiatal menyecskék nem veszélyesek, de majd ha az öregasszonyok ideérnek ... Ha majd Gela néne azt mondja ... Miközben a férfiak az ajtó mögött remegtek, kiabálást hallottak odakintről: — Férfi, férfi, fogjátok megl Orrukat az ablak üvegének nyomták és megpillantották az Éjszakás Mitét — ott futott a téren át. A menyecskék szétoszlottak, és üldözőbe fogták. Ez az Éjszakás Mite semmirevaló ember volt. Amikor megszületett, olyan nagy volt náluk a nyomorúság, hogy a három orisznica — az emberi sorsot meghatározó tündér — undorral fordított hátat a házuknak, és a szerencsétlen gyermeket kiszolgáltatták a vak véDIMITAR JARAMOV letlen szeszélyeinek. Mite fiatal korában megdézsmálta a falu tyúkólait: Az emberek jaj- veszékeltek, de Mite nem kegyelmezett a tyúkoknak. Csak éjszaka garázdálkodott, így ragadt rá az „Éjszakás“ csúfnév. Akármilyen rendszer is volt uralmon, Mite mindig a községházán szolgált. És semmit sem csinált, csak gyereket. Évenként egyet. A felesége majd beleszakadt a szülésbe. Most majd megszakad a táncolásba két asszony — a bába meg Gela néne körül. Éjszakás Mitének egész életében rosszul ment a sora. Hát most is elhagyta a szerencse. Minden férfi időben eljutott a kocsmába, csak ő rekedt odakint. Addig fontoskodott, hogy ő a hatóság, amíg bajba került, most pedig megtáncoltatják. Két menyecske megragadta és úgy meghimbálta, hogy Hosszú Jorgi kerítéséig röpült. Jorgi, aki a kocsma ablakából nézte, fölugrott. e lekecmergett a kerítésről, körülnézett, majd rövid karjával hadonászva a kocsma felé rohant. Azok odabent pedig csak gurultak a nevetéstől, és a hasukat fogták. Nem engedhették be, mert a kút felől egy másik táncoló menet közeledett — az öregasszonyoké, Gela nénével az élén. Az asszonyok már nagyon belemelegedtek a mulatságba, és nem lehetett megkülönböztetni, táncolnak-e vagy versenyt futnak. A férfiak a négykerekű kocsit is látták, amelyben az öreg Kapuklijka anyó ült. Olyan öreg volt, hogy már nem bírta meg a lába, ezért ült a könnyű hintóba, amelyet Ibrjem apó készített neki. A fiatalabb Gela néne vezette az asszonynépet. Amikor kiértek a térre, Gela néne megállt a bábaasszony mellett, és ketten együtt vonultak a kocsmába. A férfiaknak beleborsódzott a hátuk. Ha Gela néne megparancsolja, a menyecskék meg az öregasszonyok a kocsmához rohannak, és feltörik az ajtót. Az egész kátrányt, ami csak náluk van, a férjükre zúdítják, mert ezen a napon a férjeknek odahaza kell maradnlok. Az irodában mintha nem tudnák, hogy öregasz- szonyok napja van, épp ma osztották a pénzt. — Ide a dudákkal és pusztuljatok a kocsmából! — verték a nők az ajtót. A bábaasz- szony meg Gela néne hátramaradt. Kapuklijka anyó is melléjük szegődött a kocsijával. — Estig lecsillapodnak — kiabáltak a férfiak odabent —, csak estig kell tartanunk a kocsmát. — Ide a dudásokkal! — ordították odakint az asszonyok. — Mert ha nem, fölgyújtjuk a kocsmát! A férfiak azt felelték bentről, hogy már nem élünk a török-világban, hogy csak úgy kocsmákat gyújtsanak föl. Az asszonyok azt felelték odakintről, hogy nem törők, hanem aszszonyvilág ez, és ha nem engedik ki a dudásokat, bennégnek. Ma nem az öregemberek napja van, hanem az öregasszonyoké meg a bábáké. Ha azt akarják, hogy a dudások a férfiaknak játsszanak öregasszonyok napján, hát szüljék ők a gyerekeket, de ne várják azt a feleségüktől. — Rajta! — kiáltotta az egyik asszony, és mindahányan voltak, Jorgi udvarához futottak. Elhallgatott a lárma az ajtó előtt. A férfiak az ablakokhoz tódultak, és amikor meglátták, hogy az átkozott részeg asszonyok mennyi szalmát hordanak ki Jorgi pajtájából, kitűzték a fehér kendőt — megadták magukat. — Haaaal — kiáltott föl akkor a Hosszú Jorgi felesége. — Hát elengeditek a dudásokat? — Legalább az öreg Koljót hagyjátok itt nekünk! — kérlelték őket odabentről. — Nem hagyjuk! — hangzott a kiáltás kintről. — Mindre szükségünk van! A szél még hevesebben süvített, és felkavarta a havat, az asszonyok szinte hófelhőkbe ütköztek. A dudások, mintha kiröpítették volna őket, egymásután ugráltak ki az ajtón. Az asszonyok beléjük csimpaszkodtak, és körbe kapaszkodtak táncolni. Aztán elrohantak, Kapuklijka anyóra rádobtak egy-egy ruhadarabot, ők pedig megint összefogódzkodtak. A kút felől egyszer csak valami feketeség tűnt föl a havas szélben. Az asszonyok hatalmas, abaposztóból készült kabátot pillantottak meg, az alja a levegőben lebegett. Alatta lépdelt Jordan pópa, a szájából felhőkben go- molygott a pára. Hosszú Jorgi felesége fölkiáltott: — Fogjátok meg Jordan pópát! — Azért mert pópa, vajon nem férfi-e?! Minek mászkál öregasszonyok napján az utcán?! — ordibálták a többiek, és felé rohantak. — Hmmmm! — állt meg Jordan pópa, és a szakálla remegett. — Istentelen pogány ném- berek, azért jöttem, hogy lecsillapítsalak titeket! De az asszonyok megragadták. Feldöntötték, égnek meredő lábbal emelték a levegőbe, két bödöny kátrányt öntöttek a nadrágszárába, aztán elengedték. Jordan pópa fölugrott a hóból és dörmögve, abaposztókabátját széttárva, a kocsmához bukdácsolt. Nadrágszárából meg fröcskölt, fröcskölt a kátrány. — Nikola, szolgálj föl, megveszett a falu. Ide az itallal! — kiáltotta Hosszú Jorgi, és az asztalra csapott. — Ha egy faluban részegek az asszonyok, vége mindennek! Nikola újabb kancsókat hozott be, és leült. De a férfiak kedve alábbhagyott. Újra kiabáltak, hogy „Ejha! Ejha!“, de dudák nélkül nem hangzott igazán jól. Odakint az asszonyok elhúzták Kapuklijka anyó négykerekűjét a cukrászdához, ahol a meddő Dimana várt rájuk. A dudák sivítottak a hidegben. Mintha azok is megfagytak volna — a hangjuk nagyon elvékonyodott. Az asszonyok éppen a kúthoz értek, iszonytató zsivajt hallottak a kocsma felől: a férfiak nyüzsögtek egy kupacban, Hosszú Jorgi meg oldalt ágaskodott. Ha valaki kiszabadította magát, és a kerítéshez rohant karóért, Jorgi kezébe került, és onnan — az emberek tömkelegébe. Egy nagy élő kupac volt, és sok láb állt ki belőle. Jorgi nézte, ahogyan a két fivér letépi egymásról a nadrágot. Senki nem értett semmit. Egyedül az Éjszakás Mite szabadította ki magát a tömegből, elfutott a köz ségházára, és most puskával a kezében jött vissza. — Állj! Mindenki álljon megl — kiabálta, de senki sem hallgatott rá, ő meg egyre kö zelebb jött. — Én a hatóság vagyok! Nem engedelmeskedtek a hatóságnak! Le vagytok tartóztatva! Mindenkit letartóztatok! De Éjszakás Mite, a hatóság, nem látta, hogy az asszonyok, Kapuklijka anyó kocsiját magukkal húzva, a kocsmához szaladnak. És valahogyan azt se vette észre, hogy az egyik asszony egészen a közelébe jutott, és elszedte tőle a fegyverét. Csak amikor a puskája nagyot csattant Jorgi udvarán, akkor ocsúdott föl, és a kocsma lépcsőjéhez rohant. A férfiak a hóban hemperegtek, és letépték magukról a nadrágjukat. Az asszonyok meg öntötték rájuk a kátrányt. A hó és a kátrány ragadós permete röpült a férfiak felé. Éjszakás Mite pedig a kocsma lépcsőjéről süvítette: — Le vagytok tartóztatva! Dinko elnököt is letartóztatom! Kihívom a rendőrséget, meg a lovasságot! ... Éjszakás Mite nem vette észre, hogy Gela néne közelít felé. Az öregasszony fölkapta és fejjel lefelé belevágta egy hatalmas friss hóbuckába. A férfiak és az asszonyok megtorpantak, és nézték Mitének a hó fölött kalimpáló lábát. Hosszú Jorgi felesége az egész kátrányt rá- öntötte Jorgira és odarohant, hogy a többiekkel veszekedjék. — Mert huligánok vagytok, ugyám! Most nincs más munka... Aki nem dolgozik, abból huligán lesz! Addig ne is lássalak benneteket, amíg a kakukk nem hívja a tavaszt. — Te vagy a kakukk! — ragadta meg őt Jorgi, és bevitte a házba. Gela néne, amikor látta, hogy Kapuklijka anyó nagyon integet a négykerekűjéből, dörgő hangon elkiáltotta magát: — Hé, elégi Elégi A férfiak közé furakodott, és miután szét- lökdöste őket, így szólt: — Na nézzétek csak, olyanok vagytok, mint az ördög! Asszonyok, ki ismeri, föl a férjét? össze fogjátok keverni a férjeiteket, annyira befeketíttettétek őket! Rajta, menjen minden férfi haza! Menjetek és mosdjatok megl A férfiak megrázták magukat, körülnéztek és egymást kérdezgették: — Hát te, fekete képű, iki vagy? Az asszonyok Kapuklijka anyót vették körül. Minden férfi belekapaszkodott egy-egy kerítéskaróba, és elindult hazafelé a kerítés mentén. Elmentek egy darabig, megfordultak, de amikor látták, hogy Gela nőne figyeli őket, visszafelé imbolyogtak. Gela néne meg csak rázta feléjük a furkósbotját. — Azt nem! Mars hazai — Generális — dörmögték a férfiak magukban —, valóságos generális! És újra belakapaszkodtak a kerítéskarókba. A dudások egészen megdermedtek, a kezüket huhukolták, és bár előbb még örültek a sorsuknak, most bizony átkozták, és irigyelték a kátránnyal leöntött férfiakat, akik hazamehettek. Az asszonyok figyelték férjüket, és amikor látták, hogy nem jön vissza, fölkiáltottak: — Ihuuuuj! Nincsenek férfiak, gyerünk a kocsmába! — Gyerünk! — jelentette ki Gela néne is, és azzal kiemelték Kapuklijka anyót a kocsijából. A férfiak bemenekültek a házukba. A kutyák sokáig ugattak, mivel a kátrány a kocsi szagára emlékeztette őket. Pedig az udvarokban már régen nem álltak kocsik. Kisvártatva a kutyák is elhallgattak, mert a férfiak megtalálták a tepsiket a túrósrétessel, és megmagyarázták nekik, milyen jó is a gazd- asszonyuk, milyen jó is a Gela néne, és milyen jóságos öregasszony Kapuklijka anyó. Arról is beszéltek, hogy jövőre öregasszonyok napján tüskés dróttal kerítik körül a kocsmát, de a kutyák csak a farkukat csóválták és falták a rétest. KARIG SARA fordítása
