Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-07-08 / 27. szám

líOTIÍO:! SKÖT VICC Két skót kereskedő borozgat. — Glenn, ha hat írógéped lenne, adnál nekem egyet? — kérdi az egyik. — Hát persze. — Ha ha hat rádiód lenne, adnál-e nékem? — Hogynfe adnék. — És Iha hat inged lenne, ad­nál-e egyet? —> Nem. — Miért nem? — Mert van hat ingem. GYANGS Letenye a legnagyobb káni­kulában, sállal a nyakán, hó­cipőben és vastag télikabátban lohol az autóbusz után. — Mi történt magával? — kérdi egy ismerőse. — Ilyen melegen öltözködik kánikula idején? — Tudtam! Sejtettem! — or­dít fel Letenye. — Az az büdös kölyök csinálta. Rögtön gyanús volt nekem, hogy a naptár csak úgy egyszerre, december hú­szat mutat. NYÁRI ÖRÖMÖK A KARRIER VONZÁSÁBAN — Kisfiam, mihez kezdesz most, hogy nem vettek fel egyetlen főiskolára sem?! — Nincs semmi hézag, mutter, alakítok egy rock-együt­test! Vagy tán hallottatok már friss diplomásról, akinek a nevét hetek alatt szárnyra kapta a világhír? ÜDÜLŐTÁBORBA megy a gyerek — Apád a hét végén kap fizetést, rögtön küldünk belőle. Addig oszd be azt az ötszázast, amit adtam! ... vállalati üdülésen — Az osztályvezető kartárs mindig kitűnő vitorlázó hí­rében állt. Nem értem, mi történhetett... — Én sem. Tegnap délután ás arra kért, gondosan lak­kozzam be a csónakja fenékdeszkáit... Mikus Sándor rajzai Áruházban Egy fiatalember megáll a csinos elárusíitónő előtt. — Mi a kívánsága? — kérdi a lány. — Szeretném megölelni, in­nen elvinni és szenvedélyesen megcsókonli, de amit vásárolni akarok: az egy pár zokni. PANASZ — Doktor úr, szörnyű gond­ban vagyok. A fiam órákig a homokban játszik, várakat épít és azokat ostromolja homokbá­bukkal. — Ez nem baj! Minden gye­rek szeret játszani. — Igen, de a fiam felesége azt mondja, hogy ha nem hagyja abba, akkor elválik tő­le! JOGOS ÉRV A könyvelő bekopog az igaz­gatóihoz: — Volna egy személyes ké­résem. — Halljam — mondja az igazgató. — Szeretnék fizetésemelést kérni. — És meg tudná indokolni? — Igen — mondja a köny­velő. — Szeretnék annyit ke­resni, hogy ne kelljen mindig benyúlnom a kasszába. — Ha nem dobsz vissza á vízbe, teljesítem három kívánságodat... (Lubomír Kotrha rajza) A HÉT VICCE ELETRAJZ .. az első feleségemnek köszönhetem a kerrieremet és a karrieremnek köszönhetem a második felesé­gemet!" JO MEGFIGYELŐ A GYEREK Osztálykirándulás a mező- gazdasági vásáron. Pisáiké fel­figyel valamire. — Tanító néni kérem, miért tapogatja az a bácsi ott a te­henet? — Azt nézi kisfiam, hogy elég kemény-e a húsa. Az a bácsi ugyanis meg akarja vá­sárolni a tehenet. Másnap reggel Pistike lelken­dezve rohan be a suliba. — Tanító néni kérem, saját szememmel láttam... a postás bácsi meg akarta vásárolni a nő­véremet. Ü) MUNKAERŐ A munkaügyis megkér­di az osztályvezetőt: — Milyen az új titkár­nőd? — Piriké? Rosszul gé­pel, de remek ötletei vannak. — A munkában? — Nem. A helyesírás­ban. CSALÁDI VITA — Mondd, Pista, hogyan vég­ződött a tegnapi vitád a fele­ségeddel T — Az asszony térden állva kö- nyörgött nekem! — És mit mondott? — Azt, hogy gyere ki az ágy alól, Pista! Tartós használati tárgynak azt nevezzük, ami még tart, amikor az utolsó részletet ki­fizetjük. # # » Sohasem diktál érthetően, mert így legalább még hátra­marad annak eldöntése, hogy ki csinálta a hibát. # # # Ha valakinek segítsz, mikor bajban van, biztos, hogy nem felejt el téged, ha újra bajban lesz. # # * Az értekezleten a beszámolót kővető taps óriási százaléka megkönnyebbülés kifejezése. * * • Az, hogy „alapjában egyetér­tek „veled“, az elutasítás tapin­tatos formája. * * * Azt nem lehet mondani, hogy azért érvényesül, mert mindent tud. De mindenkiről tud vala­mit. » 0 * Ha valaki nem gondolja meg, mit mond, azt m'ondja, amit gondol! — Hajlandó vagy végre rám figyelni? (Dlkobraz) ÓRÁSNÁL — Szeretném megjavíttatni az órámat. Mennyibe kerül? — Mi a baja? — Fogalmam sincs. — Nyolcvan korona. AGGASZTÓ JEL Az üdülőben arra lesznek fi­gyelmesek, hogy Eperjeskeiné hirtelen összecsomagol és utaz­ni készül. — Miért megy el ilyen ha­mar? — kérdezik a szobatár­sai —, hiszen két hétre jött le. Elfogyott a pénze? — Éppen ellenkezőleg! A férjem már másodszor küldött pénzt anélkül, hogy kértem volna. ELFOGLALT EMBER — Hol a ceruzám? — kérdi a vezérigazgató idegesen a titkárnőjét. — A füle mögött, ve­zérigazgató úr. — Nincs időm részle­tekre — türelmetlenke­dik a vezér. — Konkrét választ adjon: melyik fü­lem mögött? EGY ÉTTEREMBEN — Pincér! Egy legyet talál­tam a levesben! Miit jelent ez? — Nem tudom kérem, én nem vagyok babonás. MOZI Krimit vetítenek. Egyszerre csak a nézőtéren egy fiatal nő így szól a mellette ülő ismeret­len férfihoz: — Vagy békén hagy, vagy el­mondom, ki a gyilkos! AFRIKÁBAN — Borzalmas kalandom volt! Egy majomhorda megtámadott. Szerencsére arra jött egy oroszlánvadász és kiszabadí­tott. — Lehetetlen! Hogyan tudott felfedezni annyi majom között? • REMEK ÚRA — Kérem, ez a mi cégünk legújabb remeke ... Őrá, mu­tató és számok nélkül! — De akkor hogyan tudjuk meg, hogy hány óra van? — Csak tessék bármikor be­telefonálni hozzánk, készséggel megmondjuk! Tégla Újságíró kollégámat szülőhelyén házszentelö- re hívta meg egy vala­mikori szegény család. Amikor körülülték a gaz­dagon terített asztalt, kollégám megkérdezte, melyik családtag mivel járult hozzá a szép (ká­poszta- vagy sültkrumpli- szagra végképp nem em­lékeztető) ház jelépíté­séhez. A mama elmesél­te, mennyire serényke­dett mind az öt (részben serdülő, részben már felnőtt] gyerek a ház körül. Zsójika, az egyetlen lánygyerek a végén csen­desen megjegyezte: — Azt hiszem, a há­zunkért mégis édesapám tette a legtöbbet. — Lám csak! — je­gyezte meg a kolléga. — Zsófika apja lánya. Nem hagyja cserben az édes­apját. Es megmondanád, miért ö, báránykám? — Azért, mert a ház minden tégláját ő hordta haza a táskájában az építkezésről, ahol dolgo­zik. Egy nap — egy tég­la. De néha kettőt, sőt hármat is hozott sze­gény. (kövesdi) 1979. VII. 8. ÚJ SZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom