Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-28 / 43. szám
VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1979. X. 28. BRATISLAVA XII. ÉVFOLYAM ÁRA 1 KORONA vről évre megemlékezünk létrejöttének évfordulójáról. Ez idén immár a hatvanegyedikről. A magyarázat egyszerű. Az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása alapvető határkő a cseh és . szlovák nemzet történetében. Az önálló állami léttel kapcsolatos vágyaik beteljesülése ugyanis a korábbi helyzethez képest nagy lépés volt előre. Nemcsak hogy nagyrészt elhessegette az elnemzettelenítés rémét — a cseh bur- zoázlának is voltak effajta törekvései —, hanem ezen túlmenően, kétségtelenül jóval demokratikusabb feltételek között és magasabb gazdasági szinten tette lehetővé — persze a burzsoázia érdekeivel ösz- szecsendülően — a fejlődést. A Szovjetuniótól, a világ akkori szocialista egyhatodától eltekintve, a félfasiszta és fasiszta országok közé ékelődött •Csehszlovákia polgári demokráciája pedig a proletariátusnak és élcsapatának, a kommunista pártnak is megteremtette az uralkodó osztály elleni harca többé-kevésbé legális bázisát. Ez így igaz, annak ellenére, hogy mostohája volt a kizsákmányoltaknak, az elnyomottaknak, a munkájukból élő embereknek ez az új államalakulat, amely Európa szívében az első világégést követően, döntő mértékben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására, de egyben a nemzetközi burzsoázia szovjethatalom-ellenes szándékaival összhangban (CSTK-felvétel) lépett a történelem porondjára. Az Osztrák—Magyar Monarchia romjain polgári államként kikiáltott Csehszlovák Köztársaság és uralkodó osztálya egyrészt nemzetiségi szempontból hátrányos szerepre ítélte elsősorban a szlovák nemzetet és az itt élő nemzetiségeket, köztük a magyar kisebbséget is. Másrészt, minden nemzet és nemzetiség dolgozóit sújtották a burzsoázia két évtizedes uralmának törvényszerű visszás jelenségei: a tőke haszonleső érdekeinek megfelelően a dolgozók könyörtelen kiszipolyozása, a jogos szociális és szabadságtörekvések elfojtása börtönnel, gumibottal és akár csendőrtűzzel is. Az osztály- és a nemzeti érdekek beteljesülését csak a felszabadulást követő évek hozták meg. S itt elértünk a második jelentős dátumhoz. Harmincnégy évvel ezelőtt, a néptömegek kívánságára, Csehszlovákia Kommunista Pártja elvszerű, meg nem alkuvó fellépése hatására, a köztársasági elnök aláírta az államosítási dekrétumot. Fényes győzelem volt ez, amely nem kis mértékben meghatározta népi demokráciánk további fejlődésének útját. Jelentőségéről számok is tanúskodnak. A tőkések elvesztették bevehetetlennek vélt legerősebb bástyáikat. A bánya- és kohóipar teljes egészében, az energetika csaknem maradéktalanul, a vegy- és a fémipar mintegy háromnegyede ment át az állam, a dolgozók kezébe. Az államosítás kiterjedt általában az ötszáz alkalmazottnál, és egyes fontos, 150 alkalmazottnál többet foglalkoztató üzemekre, az összes ipari dolgozó 62 százalékára. Ez a lépés lényegében megszüntette az ország függő viszonyát az imperialista hatalmaktól. S így Csehszlovákia, amely már annak előtte a világ egyik legfejlettebb ipari állama volt, gazdasági erőforrásait a dolgozók érdekeinek szolgálatába állíthatta. Nagy utat tettünk meg az államosítási dekrétumok aláírása pillanatától és főleg a szocializmus előtt a kapukat szélesre táró Februári Győzelem óta. Gazdasági fejlődésünk görbéje rohamosan felfelé ívelt és olyan eredményeket, sikereket vívtunk ki Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével életünk minden területén, amelyre joggal lehetünk büszkék. Persze, mindez nem ment simán. Viaskodnunk kellett a nehézségekkel, buktatókkal, az ellenség aknamunkájával és saját’ balfogásainkkal, tévedéseinkkel, hibáinkkal is. Oj fejezetet nyitott meg a csehszlovák államszövetségről szóló, 1968 október végén aláírt alkotmánytörvény. A bratislavai vár reprezentációs termében szemtanúja lehettem ennek az emlékezetes eseménynek. Még most is a fülemben csengenek Ludvík Svobodának, a nemrég elhunyt volt köztársasági elnöknek itt hallott szavai: „Hazánk föderatív rendezése nemzeteink kölcsönös kapcsolatának fejlődésében kétségtelenül haladó aktus és egyidejűleg a történelmi igazságszolgáltatás aktusa. Ebben csúcsosodik ki a csehek és a szlovákok haladó erőinek és kiváló képviselőinek régi törekvése: lefektetni a közös élet olyan alapját, amely nemcsak teljes mértékben tiszteletben tartaná azonos jogainkat, hanem mindkét nemzet számára lehetővé tenné nemzeti igényeik, érdekeik és vágyaik beteljesülését is.“ Egyidejűleg elfogadták a nemzetiségek helyzetéről szóló alkotmánytörvényt is, amely a marxizmus— leninizmus elvei alapján, a szocialista internacionalizmus jegyében következetesen rögzítette hazánk nemzetiségeinek helyzetét. Tizenegy esztendő távlatából megállapíthatjuk, hogy ez a két sarkalatos fontosságú alkotmánytörvény és azóta a szellemükben megtett intézményes lépések meggyőzően igazolták az államszövetség létjogosultságát. Ez kifejezésre jut főleg abban, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság erősebb, egységesebb lett. Elmélyült az országon belül és a szocialista közösség viszonylatában is gazdasági, valamint társadalmi integrálódásuk. S utoljára, de nem utolsósorban ez kifejezésre jut abban, hogy az itt élő nemzetek és nemzetiségek — köztük mi, csehszlovákiai magyarok — az egyenjogúság új, célravezetőbb módon szavatolt alkotmányos feltételei között még inkább hazájuknak tekinthetik ezt a földet, ezt az országot. Ezért ünnep* — piros betűs hármasünnep — egész népünk számára október 28-a. GÄLY IVÄN nags Bl TUS Maas limp
