Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-10-21 / 42. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1979. X. 21. VASÁRNAP BRATISLAVA XII. ÉVFOLYAM 42. SZÁM Ara 1 KORONA J óleső árzés ott lenni, amikor ünnepélyesen át­adják a’létesítményt. Hallgatni a szép szavakat arról, hogy a tudományos-technikai forradalom korsza­kában elengedhetetlen korparancs az állandó művelő­dés, ezen belül az önművelés, hogy ma már nemcsak a tudomány, de egyre inkább a kulturáltság és a művelt­ség ugyancsak termelőerővé válik, hogy társadalmi szempontból is döntő fontosságú, miképpen sáfárkodunk a megnövekedett szabad időnkkel, hol, mivel töltjük el, milyen körülmények között, hogy az aktív művelődés­hez és az értelmes szórakozásihoz korszerű létesítmény is kell, s hogy szocialista társadalmunk hány millió­val járult hozzá ennek vagy annak az új művelődési otthonnak a felépítéséhez. Sokasodnak az ünnepi pilla­natok, mert egyre több művelődési otthon, kultúrpalota és szövetkezeti klub épül országszerte. Aztán elmúlik az ünnepi csillogás és a dolgos hét­köznapok következnek. Azok a hetek, hónapok, évek, amikor a szép szavakat, nemes fogadkozásokat tettek­nek kellene követniük. Sajnos, nem mindenhol ez a gya­korlat, pontosabban nagyon sok helyen nincs ez így. A Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturális Minisztériu­mának legutóbbi ellenőrző fölmérései egyértelműen iga­zolják állításunkat. Sok helyen csupán a létesítmény korszerűsödött, de a felelős dolgozók felfogása nem minden esetben. Több tucat olyan nemrég épített műve­lődési otthon van Szlovákiában, amelyekben gyűléseken, táncmulatságokon és esküvőkön kívül hébe-hóba ren­deznek egy-egy esztrádmflsort, netán színházi előadást. Sok helyen csak a presszó üzemel naponta, s nem rlt­I ka az olyan eset, amikor ez Is a hírhedt kocsmák szintjére süllyed. Tudunk olyan helyről is, ahol a fia­talok klubfoglalkozásaikat a füstös vendéglőben tart­ják, mert az igazgató ki tudja milyen előítéletek alap­ján egyszerűen nem engedi be őket — de másokat sem — a hétvégén a művelődési otthoniba. Kérdésünkre ez az igazgató felháborodottan válaszolta, hogy a népmű­velőnek is kijár a szabad szombat és a vasárnap. Hogy hol szórakozzanak a fiatalok? Hát a tévé mellett vagy ahol akarnak, de ne’a művelődési otthonban. Furcsa magyarázkodás, hiszen köztudott, hogy az igazi nép­művelő rendszerint akkor dolgozik, amikor a többség pihen, szórakozni, művelődni akar, hiszen a kulturális dolgozók egyik kötelessége feltételeket teremteni asza­ljad idő hasznos eltöltéséhez. Sokan nem ismerik föl azt, hogy az emberek Igényei nemcsak növekednek, hanem differenciálódnak is. Ma már nem akar mindenki táncolni vagy színdarabot ját­szani, vannak, akik fotoszakkörben tevékenykednének, mások pedig művelődési klubban szeretnének dolgozni vagy más csoportos foglalkozás iránt vágynak. Ezek­nek a kéréseknek a teljesítése sem lehetetlen feladat. Üjabban egyre több olyan Igazgató akad, aki a mű velődési létesítményt tisztán anyagi vállalkozásnak tart­ja. Ezért rendeznek gyakran esküvőt, kétes értékű esztráídműsorokat, amelyeknél minimális a szervezési gond és jő a bevétel, különösebb probléma sem merül föl. Kétségtelen, minden művelődési háznak van költ­ségvetése, bizonyos bevételi terve, de az anyagi szem­pontok semmiképpen sem lehetnek kizárólagosak, sőt még elsődlegesek sem. A művelődési otthon legfonto­sabb feladata nyilvánvalóan társadalmi céljainknak megfelelő, sokrétű művelődés és szórakozás lehetőségei­nek megteremtése, tehát a tudatformálás, az ízlés ne­velése, nem pedig rombolása. Előttünk a hosszú téli esték, amelyek már távolról sem olyan egyhangúak, mint egykor voltak falvainkban, kisvárosainkban. Ám nyilvánvaló, hogy legtöbben mégis ilyenkor mennének el többször Is a művelődési otthon­ba, de csak akikor, iha találnak számukra vonzó ren­dezvényt, foglalkozást. Most, amikor társadalmi életünk valamennyi területén a hatékonyabb munkát szorgal­mazzuk, a népművelők és a művelődési ottnonok veze­tőinek sem lehet fontosabb feladata, mint az, hogy pezs­gő életet, tartalmas és vonzó rendezvényeket szervez­zenek. Ne legyenek olyan művelődési otthonok, ame­lyek kívülről csillognak, ám belülről heteken át konga­nak ez ürességtől. Ne legyenek olyan nyolc-tíz, sőt har- minomilliős ráfordítással épült kulturális létesítmények, amelyet csak a násznép vagy a gyűlés több száz részt­vevője tölt meg. Társadalmi és egyéni igény, sürgető feladat: legyen minden ilyen létesítmény valóban a művelődés — a szocialista művelődés — otthona. ocrif TT X r>ow wAfyowsv? SZILVÁSSY JÚZSEF KIM caw-'; il?

Next

/
Oldalképek
Tartalom