Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-10-07 / 40. szám

ÚJ szó Az NDK irodalmának harminc éve 1979. N émetország történelmében még soha nem ivóit olyan fontos a 'költői szó, mint a hitleri rezsim kapiflulécdájia után. Mégpedig azért, hogy felemelje a nemzet niagy részét az általá­nos diepresszióböl, apátiából, a minden-miíndegy- érzésből. De iaz írók, költőik, 'legjava nemcsak a fasizmus leverése után hallatta szavát először. Már iaz emigráció irodalma Is kivette részét a fa­sizmus elleni harciból, amit mi sem bizonyít éke­sebben, mint a Mann-testuérek, Anna Seghers, Jo­hannes R. Becher, Bertolt Brecht, Arnold Zweig. Lion Feuchtwanger, Leonhard Frank aktív közéleti és iroda Imi tevékenysége. Az új, szocialista irodalomnak különösen a Né­met Szo-oia Lista Egységpáirt megalakulása (1946. IV. 21—22), majd a N'émiat Demokratikus Köztár­saság Ikitóáltá'sa (1949. X. 7.) ad jelentős impul­zust. Az eredeti alkotások mellett megjelennek a szovjet íróik művei iis, több esetben először né­met földön. Kiadják Majakovszkij verseit, Sotohov és Osztrovszkij regényeit német nyelven. Az írók közül sokan jelentős közéleti funkciókat vállal­nak, mint például Willi Bredel, Otto Gotsche, J. R. Becher. Az új, demokratikus állam célkitűzé­seit J. R. Becher jelöli ki az 1945-ös írclkongre-sz- szuson tartott híres beszédéiben. íAz új nemzeti irodalomnak az antifasiszta iro­dalom adja alkitív magját. Az ötvenes évek bizonyos tévedései az NDK irodalmán is éreztették hatásukat. Ezenkívül fel kellett venni a harcot az NSZK-bői beáramló szo­cialistaellenes eszmékkel. Az írók negyedik kong­resszusa 1956-ban azonban már joggal állapította meg, hogy az NDKbam a népi és a szocialista irodalomnak megteremteititélk a feltételeit. Ez a kongresszus irányadó volt nemcsak az antikom- muniísfla propaganda elleni harcban, hanem hatá­sára fokozatosan felszámolták a belső egészség­telen megnyilvánulásokat, a sematizmust, a kriti­kátlanságot 'is. Az ötvenes évek közepén elhunyt nagy írókat (Thomas Mann, Heinrich Mann, B. Brecht J. R. Becher stb.) felváltják az újak, illetve a fiatalabb kortánsalk folytatják tovább a megkezdett harcot. A ma élő idősebb .nemzedék közül is kiemelkedik Anna Seghers (1902), aki életművével teírta nevét a világirodalomba. Még közvetlenül a háború után megírta egyik legkiemelkedőbb alkotását, A hete­dik keresztet, 'amelyben a fasizmus mártírjainak állít ödölk emléket. Későibibi alkotásaiban is végig­vonul az antifasiszta tematika, amelyet sikeresen ötvöz a ma 'élő ember útkeresésével. A korán el­hunyt Johannes Bobrowski (1917—1965), akit az NDK irodalma és a világirodalom az utóbbi évek­ben kezd igazán felfedezni, sajátos, egyéni han­gú író. Egyik legkiemelkedőbb műve a Levin mal­ma, avagy harmincnégy mondat a nagyapámról. Bobrowski alkotásaiban a szélesebb, a mélyebb összefüggéseket keresi. Kiemeli azclkat a mozza­natokat, amelyek az egymásra utalt népeket leg­inkább összekötik. A regény cselekménye egészen a 18. századig nyúlik vissza. Németek, lengyelek és zsidóik élnek egymás mellett, egymásra utal­va. A cselekmény központjában az író nagyapja Wolfgang Matthener: Az úton (Fametszet, 1976) Rolf Kurt: Találkozás (Fametszet, 1976) és a zsidó Levin állnak. A malomnak, amely kö­rül a harc dúl, szimbolikus jelentése van. Az író plasztikusan mutatja be rövid, tömör mondatok­ban a kapitalista agressziót, a sovinizmust, ame­lyet az imperializmus az emberek vérébe olt, és amelynek hatása egészen a közelmúltig rányomja bélyegét az embereik életére és gondolkodására. Otto Gotsche (1902) merít először témát a falusi környezetből. Egyik ilyen témájú regénye, a Mély barázdák imég 1949-ben jelent meg. A regény köz­pontjában a földreform áll, a parasztok megnye­rés© az új 'ügyért. Erwin Strittmastter (1912) az NDK irodalmának egyik legegyénibb hangú képviselője. Élénk fan­táziájú elbeszélései -és regényei méltán arattak sikert az utóbbi években. Hősei, mint Ti-nko- vagy Öle Bienkopp megvívják harcukat nemcsak a be­gyepesedett régi .ifteilifogásck ellen, hanem az új rend nem eléggé mozgékony képviselői ellen is, akik néha sajátosan értelmezték az új körülmé­nyeiket. 01© Bienkopp, akit megérint a háború borzalma, hazatérve az új rend harcosa lesz. Strittmatterria jellemző, hegy nem farag sablonos, hibátlan hőst Öle Blien koppból; neki is megvan­nak az emberi gyengéi, hibái. A kitűzött célért azonban áldozatot tud hozni, és küzd egészen a haláláig. Dieter Noll fő műve, a Werner Holt ka­landjai, egy, a fasizmustól fanatikussá vált fiú életét és hányátottsáigát mutatja be. Holt önként jelentkezik ia frontra, tele ideállal, de kénytelen ráébredni, bogy a háború nem kaland, ahogy ezt hallotta és az Iskolában tanulta. Tévedésére ak­kor ébred rá igazán, amikor már majdnem késő. Meg kell vívnia a maga belső és külső harcát, ha újra meg alkarja találni a helyiét az életben. Hermann Kant (1926) neve ismerős a hazai ma­gyar olvasók körében is. Ö is megjárta a háborút. Utána germanisztikát tanult, volt tanársegéd, dol­gozott szerkesztőségben. Jelenleg Berlinben él mint szabadfoglalkozású író. Első kötet© 1962-ben jelenik meg Egy kis Dél-tenger címmel. A legna­gyobb sikert Az aula című regényével érte el, amelyben az értelmiség erkölcsi és intellektuális problémáit tárgyalja. Társadalmi problémákat ele­mez egy másik ismert regényében, az Impresz- sziumban is, amelynek szintén megjelent magyar fordítása. Günter de Bruyn (1926) is visszafordul műveiben — például A mélyútban — a háború te­matikájához. Újabb alkotásaiban középkori míto­szokat dolgoz át modern technikával, amelyekben megtalálja 'igazi írói hangját. Hasonló kísérlete­ket folytat Joachim Knauth (1931) is. Színpadra dolgozta át többek között Arisztophanész, Plautus műveit, de merített a közelmúlt és a jelen irodal­mából is. Nagy sikert aratott az Arisztophanész nyomán feldolgozott Asszonynépgyülés, A hetven- kedő katona Plautus nyomán, és az egyik leg­újabb átdolgozása Marie-Catherine d’Aulnoy fran­cia írónő meséje nyomán, a Bellebelle avagy For­tune lovag. Manfred Jendryschik (1943) egyik legkiválóbb képviselője a legfiatalabb német íróknak. Dessau- ban született, volt szállítómunkás, könyvkereske­dő, Rostockban germanisztikát és művészettörténe­tet hallgatott. Itt volt vezetője a munkás és diák irodalmi körnek, majd a hallei kiadóban talált állást. Jendryschik kísérletező író. Indulásakor Hemingway, Katajev és Bobrowski, hatása alatt állt, de hatott rá a nagy szcvjet-crosz 'elbeszélő író, I. E. Bábel tis. Magyarul a Johanna, avagy Dr. Kanuga útjai jelent meg. Ebben a regényében Jendrysebik mai témához nyúl, elsősorban a mo­dern kort, élettempót és életfelfogást igyekszik bemutatni hősén, Kanugán keresztül. Johanna, az egyetemi docens épp akikor szakít Kanugával, amikor a feleségétől, Ruthtól válik. Mindez Ka- nugát nagyon megrendíti. Keresi a kiutat, de ezt kezdetben csalk az alkoholban és altató .tablettá­ban véli megtalálni jendryschik 'azonban megad­ja hősének a választás jogát, szakíthat eddigi éle­tével, és lehetőséget kap, hogy Johannával újra találkozzék. U toljára említjük meg a maii NDK irodalma egyik markáns képviselőjét, Erich Neut- schot (1931). Neutsch regénye, a Kövek nyoma a szocialista ember életfelfogását, etikai normáit vizsgálja a tudományos-technikai forradalom kö­rülményei között. Az említetteken kívül egész sor író, költő és drámaíró járul hozzá műveihez a -szocialista NDKárodaíom további fejlődéséhez, elmélyülésé­hez, nemzetközi tekintélyének növeléséhez. Meg­említhetjük itt többek között Christa Wolfot (1929), Herbert Jobstot (1915), a szorbul és néme­tül is író Jurij Brézant (1916), a költők közül az idősebb nemzedékhez tartozó Erich Arendtot Wolfgang Matthener: Napút (Fametszet, 1976) (1903), a fiatalabb költők közül Volker Braunt (1939), Heinz Czechowskit- (1935), Bernd Jentzschet (1940), a drámaírók közül Helmit Sa- kowskit (1924), Horst Salomont (1929), Hans PJeiJjert (1925), MonJred Richten (1925), Klaus Hammelsot (1932). Brecht hatása érezhető a jelenkori komédiákon ■is. Elegancia és virtuozitás jellemzi Peter Hacks darabjait, aki a jelen 'fonákságait tűzi tollvégra darabjaiban. Ugyanez jellemző további szerzőkre is, mint például Harald Hauserre (1912) és Bern­hard Seegerre (1927). Most, amikor .az -NDK fennállásának harminca­dik évfordulóját ünnepli, elmondhatjuk, hogy e fej­lett szocialista állam sikereihez az irodalom is nagyban hozzájárult. Még soha a történelemben nem volt olyan szükség az 'irodalom tudatformáló erejére, mint azon -a területén, ahol a nép most a szocializmust építi. De nemcsak az irodalomban ért el az NDK sikereket, 'hanem a kultúra szinte minden területén, a tudomány szinte minden ága­zatában. Az NDK irodalma nemcsak a saját értékeit ba- csüli meg és fejleszti tovább. A kulturális politika nagy figyelmet szentel a külföldi, különösen -a szocialista államok irodalmának és azok fordí­tásának. Csak az utóbbi években -több neves kül­földi író és költő, többek között a -szlovák, a cseh és a magyar irodalom- legjelesebb képviselőinek művel jelentek meg az NDK-ban reprezentatív ki­adásban, és az ún. ,,Reclam“-kiadás'ban. PONGŰ ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom