Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-10-07 / 40. szám
ORVOS ÉS BETEGEI • KÉPZELT BETEGEK - NEMCSAK A SZÍNPADON • DIVATOS BETEGSÉGEK ES GYÓGYSZEREK • AZ ORVOS ES A BETEG KÖZÖTTI KÖLCSÖNÖS BIZALOM Az ember természetesnek veszi: ha a foga fáj, elmegy a fogorvosához, ha bereked, felkeresi az üzemi orvosát. Észre sem vesszük, hogy már afféle birtokos esetben beszélünk: fogorvosom, üzemi orvosom. Tehát az enyém... Ebben rejlik egészségügyünk .lényege: mindenkinek van orvosa, akihez szükség es,étén fordulhat. 'Mindezt jóleső érzéssel vesszük tudomásul, de vajon gondolunk-e arra, milyen szervezett, jól működő egészségügyi szolgálat szükséges ahhoz, hogy mindenkinek meglegyen a „maga“ orvosa, s bárki bármikor a legigényesebb ingyenes orvosi ellátásban részesüljön? Képzeletünkben az orvos fehérköpenyes lényként él, aki (belenéz a torkunkba, leméri árverésünket, meghallgatja szívverésünket, és tablettát Ír elő fájdalmunk csillapítására. Igen, ő az orvos, aki a rendelőben vár, készen a min denk őri beavatkozásra. Ám az emberek egészségéről az egészségügyi intézmények óriási hálózata gondoskodik. A kórházakban, klinikákon, véradőállomásokon, a mentőszolgálatban, a -kutatóintézeteikben az egészségügyi dolgozók egész hada dolgozik, akikkel a beteg talán soha nem kerül közvetlen 'kapcsolatba. Ezt á nagy „hadat“ irányítani, kormányozni kell. Egy ilyen „kormányos“ dr. Mate] Hladík, a bratis- Iavai negyedik városkerületi rendelőintézet igazgatója, akivel irodájában beszélgetünk. A kerület lakóiról, az iskolák tanulóiról, az üzemek dolgozóiról jelenleg 132 orvos és mintegy hétszáz egészségügyi dolgozó gondoskodik. A társadalmunk minden tagjára kiterjedő, teljesen ingyenes egészségügyi ellátást joggal irigyelhetik a fejlettebb nyugati országokban is. A betegek néha mégis nehezményezik, hogy a rendelők várótermeiben sokat keli várniuk. Időnként az az érzésük, hogy az orvosnak kevés ideje jut rájuk, s ez az időszűke a kezelés rovására megy. Mi a véleménye erről dr. Matej Hladík igazgatónak? — Ismerem a rendelők, a várótermek, a kórházak légkörét. Igazgatói beosztásom mellett heti néhány órát rendelek mint nőgyógyász és éjjeli szolgálatokat is vállalok. Ismerem a 'betegek türelmetlenségét, illetve a .türelmetlen betegeket. Persze a beteg — érthetően — mindig türelmetlen és a leggyorsabb lehetséges orvosi segítség is lassúnak tűnhet a számára. A kérdés azonban korántsem ilyen egyszerű. Fővárosunkban az orvosok száma a lakosság számához viszonyítva általában jó. Röviden: ennyi orvos elegendő lenne a betegek kiváló ellátására. Ám az orvosok munkájának jelentős résziét azok a páciensek kötik le, akiknek orvosi segítségre sokszor nincs is szükségük. A legkisebb tényleges, vagy sokszor csak képzelt tüneteket észlelve azonnal orvoshoz fordulnak. Egyszerűen azért, mert erre joguk van és nem kerül semmibe, sőt munkaidejükben lehetik. Ha az orvosi ellátásért fizetniük kellene, bizonyára jóval kevesebben lennének a rendelők várótermeiben. Természetesen ez az általános megállapítás is kiegészítésre szorul. Akadnak olyanok is, akik spekulatív elgondolásoktól vezérelve visszaélnek a társadalom adta lehetőségekkel. Ezek aránya azonban nem nagy. Mások csak úgy, a „biztonság kedvéért“ keresik fel orvosukat, valami betegség lappangását sejtve. A képzelt betegek nagy csoportját .azok teszik ki, .akik valamilyen betegség tüneteiről hallva, olvasva máris felfedezik azokat önmagokon is. Ök azután az orvoshoz már kész „lelettel“ mennek. Sőt gyakran bizonyos gyógyszer előírását is követelik. Hiba lenne azonban pálcát törnünk azok fölött, akik bármilyen oknál fogva betegnek érzik magukat és orvoshoz fordulnak, mégha semmi bajuk sincs. Gyötrő kételyüket ugyanis csak az orvos oszlathatja el. A fogalmazás lehet furcsa, de... A képzelt betegek ellátása nem csupán egy kivizsgálásból áll. Az orvosnak minden esetben hinnie kell a hozzá forduló páciensnek. Ezen a bizalmon alapszik negyven százalékban a diagnózis megállapítása. A_műszerek se .mutatják ki .mindazt, amit .a beteg érezhet. Tehát panaszát még kétségek esetén is komolyan kell venni. Ez néha hosszas szakvizsgálatot igényel, ami további kapacitást vesz igénybe. Az egészségügyi dolgozók célja, hogy elsősorban azoknak szentelhessenek kellő időt, akik arra valóban rászorulnak. S itt kerül előtérbe az egészségügyi nevelés. Manapság az emberek nagy része valósággal vadássza az egészségügyi cikkeket, híreket. Ami egyfelől jó, másfelől .rossz. Vegyük előbb a rossz hatást. A leírt tünetek hatására sokan képzelődni kezdenek, s gyakran saját magukon is felfedezni vélik ezeket. Ezzel szemben az egészségügyi ismeretterjesztésnek az egészségre való nevelésre kellene törekednie. Egy cikk elolvasása után az olvasó ne érezze magát hirtelen betegnek, hanem szilárduljon meg a hite, hogy egészséges életmóddal sok betegség megelőzhető, sőt gyógyítható is. Ez az egészségügyi nevelés fő célja. Az egészségügyi közlemények között elég sok a nyugati sajtóból átvett hír, az ún. „csodagyógyszerekről“. Sok páciens ennek alapján követeli orvosától egy-egy ilyen „bevált“ gyógyszer előíráséit. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a tőkésországokban a gyógykezelés és gyógyszergyártás is többnyire nyereségre törekvő vállalkozás. Ebből ered a gyógyszeripari termékek reklámozása. Szocialista egészségügyünk azonban a legreklámozottabb gyógyszereket is előbb kutató- és 'kísérleti Intézeteinkben alapos vizsgálat alá veti. Meg akarja előzni az olyan tragikus eseteket, amelyeknek a nyugati országokban lehettünk tanúi, amikor „csodagyógyszerek“ hatására torzsszülöttek jöttek a világra. S mivel n gyógyszerek esetleges káros hatása sckszor csak évekkel később derül íkii, bevezetésük nagy óvatosságot és körültekintést igényel. Az egészségügyben .az irányítás felettébb igényes feladat. Dr. HC'adík igazgató sorolja a már felépült és a közeljövőiben átadásra kerülő egészségügyi intézményeket. Arra törekszenek, hogy ezek ne csupán a 'betegek gyógyítását, hanem a betegségek megelőzését is szolgálják. E téren a nőgyógyászat lehet a példa, ahol az orvosi tevékenység hatvan százalékát a megelőzés teszi ki. A sok-sok, folyamatban levő vagy még csak tervezett intézkedés közül megemlíthetünk egy célkitűzést: az orvosi gyorssegélyt úgy akarják tökéletesíteni, hogy a mentőszolgálat segítségét — Szlovákia fővárosának bármely pontján — a hívást követő nyolc percen belül megkapják. A kimutatások nem tartják úgy számon az egészségügyi dolgozók teljesítményét, mint például a sportolókét vagy a termelését. Pedig az ő teljesítményük is figyelemre, méltó: édesapák, édesanyák, gyermekek életét mentik meg válságos helyzetekben, fáradságot nem ismerve. Soha nem panaszkodnak kimerültségre, rossz időjárásra, kedvezőtlen körülményekre. nekik mindenkor helyt kell állmuk. S valljuk be őszintén, néha igazságtalanok is vagyunk velük szemben: emberi, hivatásbeli helytállásuk sokkal nagyobb erkölcsi elismerést érdemelne. HOMOKI ZSIGMOND Brnóban találkoztam Arnoit Steiner tartalékos alezredessel. 1942-ben Buzulukban csatlakozott az 1. csehszlovák tábori zászlóaljhoz, s a szokolovói, kijevi, rudái, Bilá Cerkov-i, zsas- kovi és duklai harcokban a legbátrabbak közé tartozott. Aki átélt három szuronytámadást, szerencsésnek tarthatta magát. Arnost Steiner katonái élén 80 támadást élt át. Tizennyolc kitüntetést kapott, (köztük .a Fehér Oroszlán Érdemrendet, a Vörös Csillag Érdemrendet, a szovjet Vörös Zászló Érdemrendet és hét csehszlovák hadikeresztet — ö kapta Szer- gej Petrassa'l a legtöbbet a Szovjetunióban alakult 1. csehszlovák hadtest katonái 'közül. Az első hadikeresztet a kijevi, a másodikat a Bilá Cerkov-i, a harmadikat pedig a zsaskovi harcok után kapta meg. Ezután következtek a még nehezebb harcok — a kárpát—duklai haa- művelet. — Az első vonalban mentem keresztül a Kárpátokon mint parancsnok. A Dulklaii-hágóinál a gyalogos századok csaknem minden parancsnoka elesett, vagy megsebesült. Az 534-es magassági pontnál átvettem a 2. zászlóalj gyalogos egységének parancsnokságát és Josef Kholi kapitány halála után az elsó gyalogos század, majd a 3. gyalogos század parancsnokságát is. Visz- szavcnulásra kényszerítettük a Kárpátokból a fasisztákat. „A mieink már csak karnyújtásnyira vannak a magassági ponttól, de a feldúlt földnek éppen ezekért az utolsó métereiért folyik a leghevesebb harc — emlékezik az U.raltól Prágáig című könyvében Ludvík Svoboda hadsereg- tábornok. — Bilef hadnagy úgy küzd, mint egy oroszlán. Százada harcrendjében együtt megy a géppisztolyosok- kal, azoknak pedig könnyebb így, ebben a pokolban, mert velük van a parancsnokuk, biztosabbnak érzik magukat. Valamivel odébb a nemzetközi brigád egykori harcosa, Vendelin Opatrny hadnagy csatázik a golyók és gránátok sűrűjében, s mint századparancsnok személyes példájával buzdítja katonáit. Ugyanezt teszi Arnost Steiner hadnagy is. Róla az a legenda járja, hogy kitérnek előle a golyók. Van is benne valami igazság. Végigharcolta már az összes hadszíntereket, amelyekben megütköztünk az ellenséggel, soha nem tért ki semmilyen harc elől, s ennek ellenére eddig még csak sebet sem kapott. Önmaga is csodálkozol! néha azon, hogy még él. A ,.sebezhe- tetlen“ Steiner most a magaslat ellen vezeti katonáit." — Valóban nagy szerencsém volt — teszi hozzá Steiner. — A háború alatt csak könnyebb sérüléseket szenvedtem. Társaim közül sokan elestek. Ven- delln Opatrny két nappal azután halt meg, hogy ezt mondta nekem: Látod, Arnost, a géppisztolyosck tartanak ki a iegtovább. A gyalogosok mind fülre harapnak. — Tarts ki, Vendelin, haza kell jutnunk — mondtam akkor ne ki... És Vaszil Bilej századparancs, nc'k? Sckszor az utolsó pillanatban érkezett segítségemre. Október 25-én Ja- vira közelében egy gránát mindkét Iá bát megsebesítette. Kórházba szállítás közben elvérzett. Sűrű volt a köd, db rögtek az ágyúk, az óriás tölgyfák egymás után dőltek ki. Sokan haltak meg A súlyos sebesültek között volt Falou! és Rozhcn szakaszparancsnok is. Az egység katonáinak több mjnt feje életét vesztette, de másnap újból támadást indítottunk. 1979 X. 7. N HÉT HADIKERESZTJE
