Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-30 / 39. szám
r A SZELLEM HÍVÁSÁT KÖVETVE Látogatás a pécsi Csontváry Múzeumban Régi adósságot törlesztettek a magyar művelődési szervek, amikor 1973. október 10-én a Janus Pannonius Mú- zeum gondoskodásából Pécsett megnyitották Csontváry Kosztka Tivadar műveinek állandó kiállítását, a Csontváry Múzeumot. Csontváry Kosztka Tivadar, tulajdonképpen Kosztka Tivadar Kis-Sze- benben 1853. július 5-én született, s Budapesten 1919. június 20-án halt meg. Gimnáziumi tanulmányait Ung váron végezte, aztán Eperjesre került kereskedősegédnek, később gyógyszerészetet végzett, majd jogot tanult. Korának legnagyobb festője. Noha vele kezdődött a modern magyar pik- túra, művészetét nem lehet meghatározott stílus kereteibe foglalni. Egyformán jellemzi a varázsos realizmus, a szimbolizmus, a mitikus, szürrealisz tikus kifejezésmód, az expresszionlz- mus, a posztimpresszionista dekoratív sommázás, a divizionista megoldás és a neoprimitivista iskola üdesége. E különféle Irányok azonban mégis szuverén egységbe olvadnak művészetében. Belső hallucinációs hang vezérelte a festészet útjára még iglói győgyszerészgyakornoksága idején. Dr. Pretorini Rezső Csontváry pato- gráfiája című pszichológiai könyvében nagy tudományos alapossággal tisztázta ezt a problémát. Csontváry kromoszómáiban a festői adottságaiért felelős géneknek a fogamzástól kezdve ott kellett lenniük. Betegsége jelentősen befolyásolta alkotó tevékenységét, de művészete nem elmebetegségének terméke. Pszichológiai ráijzt esztek nagytömegű vizsgálatai eredményei is alátámasztják ezt a tudományos megállapítást, mert a legkitűnőbben rajzoló elmebetegek sem képesek tudatos művészi alkotó munkára. A különleges tehetségű, sajátos és egyedülálló életművet teremtett Csontváryt hallucinácíója nagy ívű művészi pályára indította s átgondolt tudatossággal készült a festői mesterség elsajátítására — amire elmebeteg képtelen lenne. 1880-ban határozta el, hogy „a világ legnagyobb festőjévé“ képezi magát. Polgári foglalkozásában tizennégy évi kitartó munkával megteremtette anyagi függetlenségét, Iglón, Eszéken és a Losonc melletti Gácson nyitott gyógyszertárakat. Gácson lankadatlan szorgalommal elérte a polgári jólétet. Jól jövedelmező gyógyszertárát bérbeadva, teljesen a festői pályának szentelte életét. Festői tanulmányait római és párizsi tanulmányútjai után Hollósy Simon müncheni szabadiskolájában kezdte el, majd rövid megszakításokkal német és francia akadémiák növendéke, de önéletírásából tudjuk, hogy a természet hű tanulmányozása révéin érett festővé. Korai művei, amelyek itáliai és dalmáciai motívumokat tartalmaznak, realista tájstúdiumok. Felkészülési periódusának fő művei a Madonna-festő (1898) és az Önarckép f1896 és 1900 között). A századfordulón alakult ki önálló realista stílusa (Castellamare di Stabia, 1902). Első fő műve az 1903- ban festett Vihar a Nagy Hortobágyon. Ettől kezdve alakította ki sajátos stílusát, oldotta meg az egyéni módon értelmezett plein air-problé- mát. 1904—1910 között a hatalmas méretű és festői vállalkozásában grandiózus képek sorát festette, mint az expresszív Nagy-Tarpatak a Tátrában, a komplementer színek intenzitását fokozó Görög színház romjai Taormi- nában, Sétakocsizás Athénben újholdkor című lírai hangulatú festményét, valamint az életművét szintetizáló Baalbeket. 1907-ten Párizsban mutatta be anyagát hallatlan érdeklődés és siker közepette. E kiállítás után festette mitikus erejű szimbolikus cédrusképeit, utána a légies alakok csoportjából komponált Mária kútja Ná záretben c., harmonikus nyugalmat sugárzó alkotását, 1909-ben pedig a Tengerparti sétalovaglást. Alkotó periódusa ekkor lezárult, a továbbiak- ' ban önéletrajzát és pamfletjait írta. A Csontváry Múzeum tulajdonképp egyetlen nagy teremben elhelyezett nyolc festményből és a művész korai időszakából származó tanulmány rajzaiból áll. A 'nagyiméretű képek Csontváry fő művei közé tartoznak — a Castellamare di Stabia, a Fohászkodó üdvözítő, a Római híd Mosztár- ban, a Nagy Tarpatak a Tátrában, a Templomtéri kilátás a Holt-tengerre Jeruzsálemben, a Mária kútja Názá- retben. Ezeknek az alkotásoknak a monumentalitása nemcsak méretekben, hanem atmoszférájukban — tiszta, sugárzó színvilágukkal — is olyannyira betöltik a teret, hogy azt a látogatók már-már szűknek érzik. Ezért is tűnik háttérbe szorultaknak Csontváry egy mellékfolyosó falára aggatott tizenkét korai tanulmányrajza s tizenöt, csak színnyomatokban szereplő festménye, köztük, a kompozíciójukban és koloritásukban egyaránt nagyszerű, mitikus-szimbolikus cédrusképek: a Magányos cédrus és a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban. Csontváry fő művei Gerlóczy Gedeon építészmérnök tulajdonában vannak, aki a művész halála után vásárolta meg azokat, és tárlaton csak letétként szerepelnek. A Csont váry Múzeum megnyitásakor kötött szerződés tíz évre biztosítja az állandó kiállítás fennmaradását jelenlegi formájában. A műgyűjtő mérnök a Janus Pannonius Múzeum igazgatósága és a város művelődési szervei ezzel egészséges tízezreknek teszik lehetővé megismerni a lélek mély és rejtett tartományait, soha nem látott édeneit és poklait, egy olyan világot, amelv nek megteremtésére csak kivételes tehetségű és a betegségétől motivált, hallatlan akaraterejű művész volt képes. Sorsa mégis — Van Gogh-éhoz hasonlóan — a meg nem értés volt, nemcsak életében, de halála után is évtizedekig. Valójában csalk 1958-ban, a brüsszeli kiállításon figyelt fel rá a hazai érdeklődés a Székesfehérváron, majd Budapesten megrendezett gyűjteményes kiállításokkal. Ma már — tizenölt hazai és külföldi kiállításának nemzetközi visszhangja és a közel hatvan művészettörténeti tanulmány és cikk alapján — ki kell mondanunk: Csontváry képei az emberi kultúra egyetemes értékei, alkotójuk alakja pedig nemcsak nemzeti, hanem világtörténeti jelenség. Évente tizennyolc-húszezren látogatják állandó kiállítását. Kár, hogy már korábban nem adtunk róla hírt, mert életének és művészetének szlovákiai, akkori felső-magyarországi gyökerei és vonatkozásai folytán nekünk külön is közünk van hozzá. MIKUS SÁNDOR Csontváry Kosztka Tivadar: BAALBEK, vászon, olaj, 385 X 714,5 cm 1979. IX. 30. o ugati vendégek és turisták, amikor a szovjet képzőművészeti kiállításokon felfedezik a műfajok, stílusok, művészi megoldások változatosságát, gyakran csodálkoznak: „Ez mind szocialista realista alkotás lenne?“ „Igen“ — válaszolják a tárlatvezetők. S ilyenkor rendszerint újabb kérdések merülnek fel, melyek lényege, ha úgy tetszik, az alapokat érinti... 0 Mi a szocialista realizmus, mi a lényege? — A szocialista realizmus a szovjet művészet és irodalom alapvető alkotó módszere is, melyhez a szovjet képzőművészet mestereinek abszolút többsége ragaszkodik. A szocialista realizmus lényege a forradalmi fejlődésben levő valóság igaz, történelmileg konkrét ábrázolása. És tévednek, akik ezt a módszert kizárólag szovjet jelenségnek tekintik. Valójában a világ művészete fejlődésének törvényszerű szakasza; képviselői Európa, Ázsia és Amerika sok országában ennek a szellemében alkotnak. Mint az elnevezésből kitűnik, a szocialista realizmus elsősorban a realista hagyományokat folytatja, ugyanakkor soha nem utasítja el, nem kisebbíti a világművészet más irányzatainak eredményeit. A szocialista realizmus nem lép fel a formalizmus, a szimbolika, a művészi kifejezési mód más, „éles“ eszközeivel szemben, ha azok az emberek gondolatainak, érzéseinek hű ábrázolását szolgálják. Hadd említsünk meg példaként három olyan ismert klasszikus művészt, akinek alkotásai nemcsak hazájukban, hanem sok külföldi múzeumban is megtekinthetők: Pjotr Koncsalovszkfj't, Alekszandr Dejnyekát, Martirosz Szár- jánt. Ezek a festők szembetűnően különböznek egymástól stílus, technika, kolorizmus tekintetében. Ám mindhárman mindazon értékeknek örököseként, és nem tagadójaként léptek fel, amit a világ művészetében századok alatt létrehoztak. A szovjet művészek úgy vélik, hogy a művészetnek nem szabad önmagára korlátozódnia. A festészet, grafika, szobrászat azért van, hogy ábrázolja a világot, az embert, s nem azért, hogy demonstrálja a festészetet, a grafikát vagy a szobrászatot. • Jelenl-e a szocialista realizmus a művész számára valamilyen korlátozást vagy meghatározott kereteket? — Ha Renoirt vagy Monet-t megkérdezték volna, hogyan álkotnak az impresszionizmus korlátái között, bizonnyal ezt válaszolták volna: „Mi önként, szabad elhatározásból lettünk az impresszionizmus követői, és természetesen nem érezzük, nem érezhetjük korlátáit. Ilyen számunkra egyszerűen nem létezik.“ A szovjet képzőművészek ugyancsak önkéntes követői a szocialista realizmusnak, ezért szabadon alkotnak. Ugyanakkor a szovjet esztétika eléggé világosan körvonalazza a szocialista realizmus határait. Ezeket már maga a kifejezés meghatározza — a határain kívül esik mindaz, ami nem felel ,meg az élet igazságának. De a szocialista realizmus határai meglehetősen tágak. Feltételezik az alkotói egyéniség, a stílusok, műfajok, nemzeti sajátosságok és művészi formák sokoldalúságát. Természetesen, a szocialista realizmusnak megvannak a művészi tudattal és életábrázolással kapcsolatos saját elvei, amelyek meghatározzák az alkotás alapvető útjait, sajátosságait. Ezért elveti a társadalmat demoralizáló, a sötétséget, pusztítást, szadiz- must, pornográfiát jxtetizáló művészetet csakúgy, mint azt, amely a háborút propagálja, vagy valamely formában a művészi alkotás széthullását, értelmetlenségét fejezi ki. 0 A korábbi irányzatokkal összehasonlítva, mi az a többlet, amit a szocialista realizmus az alkotónak adott a művészetben? — Segít megérteni a művésznek a mai valóság legjellemzőbb, és leglényegesebb vonásait, ellentmondásait; meglátni napjaink igazi hőseit, segíti őt az új ember nevelésében, a legma- gasztosabb eszmék szerinti életítéletben, a rossz, a gonosz elleni harcában, amely útját állja az emberiség eszméinek megvalósításáért folytatott küzdelmében. A szocialista realizmus új korszakot nyitott a művészet fejlődésében. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden, a szocialista realista művészethez tartozó mű, önmagában, automatikusan magasabb rendű, mint a múlt vagy a jelen más irányzatai jegyében fogant alkotások. Egyéb, más feltételek között, magasabb rendű lehet a társadalmi fejlődés problémáinak és törvény- szerűségeinek megértésében. Ám nem mindig értékesebb művészi lényegét, erejét tekintve. Más szóval, a szocialista realizmus gazdag lehetőséget kínál a művészetnek, de hogy az illető művész élni tud-e ezekkel a lehetőségekkel — az tehetségétől, mesterségbeli tudásáiól függ. Ezért alapvetően tévednek azok a kritikusok — s úgy cehet, nem is mindig akaratlanul —, akik a szovjet művészek egyes közepes alkotásait bírálva, gyöngeségüket a szocialista realista módszer fogyatékosságaival magyarázzák. • V,an-e kapcsolat a szocialista realizmus és a modernizmus között? — Nyugaton gyakran hallani olyan véleményt, hogy a modernizmus és a szocialista realizmus egyesülhet a ka pitalizmus közös ellenzésének talaján. .De a kapitalizmus modernista ellenzése úgy különbözik az antihumanista valóság realista tükrözésétől, mint az anarchista balos zavargás a valódi forradalmiságtól. A modernista művészet eszközeinek alkalmazása két alapvető negatív következménnyel jár. Az így készült mű érthetetlen a nézők széles tömegei számára. Emellett a nem megfelelő forma miatt maguk az eszmék Is kárt szenvednek. A hamis forma eltorzítja ,a jó szándékot, és olyan jegyeket visz az alkotásba, melyeket — ezáltal fokozva az igazságtól való eltávolodást — időnként maga a szerző sem kívánna. Az igazságtól való undor a modernisták mániájává vált. „Ne higgy abban, amit látsz“ — tanácsolja a mo dernizmus egyik teoretikusa. A szocialista realizmus éppen ellenkezőleg, arra szólít fel, hogy „higgy abban, amit látsz“, vagyis a környező világ realitásában, és tükrözd ezt a reaii fást az igazi demokratikus álláspontjáról. A TVORCSESZTVO című lap alapján GAZDAG LEHETŐSÉG NÉGY KÉRDÉS — NÉGY FELELET
