Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-23 / 38. szám
► l EMLÉKBESZÉD üde — Bár már fiatalon babérkoszorűs költőnk volt, de egész pályafutása alatt nem tévesztette szem elől a valóságot! _ Mikus Sándor rajza INFORMÁCIÓ Információt kérnek Kovácsról a szomszédnőjétől. — Ö kérem — mondja a szomszédasszony —, én igazán nem tudok véleményt mondani, mert nem szeretek más emberek ügyeibe beleavatkozni. Mindössze annyit tudok, hogy a rádió egész este azért bömböl náluk, hogy ne lehessen hallani a veszekedést. Nekem csak száz koronával tartoznak, mert óvatos vagyok. Kovácsáénak két udvarlója van, de az a buta férj semmit sem lát. Ha hazajön, az a legfőbb gondja, hogy mi van ebédre. Az asztalnál ingujjban ül, és nagyokat csámcsog, miközben veszekszik a gyerekekkel. A gyerekeik sorra buknak a gimnáziumban, s a legkisebbet újra beoltották. De hát mondom, mivel nem szeretem az orÁsmat mások ügyeibe ütni, szavamra, mást nem tudok róluk. TÉTEL A tanár így szól Pistihez: — Na, fiam, most be fogom neked bizonyítani Pitagorasz tételét. — Kár a fáradságért, úgyis elhiszem a tanító elvtársnaik. SZIPORKÁK Mindegyik féleség úgy szereti a férjét, amilyen — és azért megy hozzá, hogy aztán másmilyenné változtassa. • * « Bármilyen asszony számára lehetetlen, 'hogy ötvein évig házasságiban éljen és ugyanazon férfival. Szerencsére azonban az első huszonöt év után a férfi már nem ugyanaz. • • « Mióta a nők ruhakivágása megint nagyon mély lett, á férfiaknak jókora akaraterejükbe Ikerül, 'hogy a nők szemébe nézzenek. * • • Szenvedély az az 'érzés, amelyet a nő egy olyan kalap iránt táplál, amelyet nagyon szeretne. A szeretet pedig az az érzés, amelyet a férfi táplál az olyan kalap iránt, amelyet már húsz év óta hord. * • ♦ A legtöbb férfi már férfiasnak tartja magát, ha boro tválatlan és zseninek, ha egy keresztrejtvényt teljesen meg tudott fejteni. • • • Az ember nem köteles mindent elhinni, amit hall — mégis elmesélheti másoknak. • It Az emberek sohasem bocsátják meg azokat a hibákat, amelyeket ők nem követtek el. * • • * Ha egy nőt az erényeiért szeretünk — ez még nem . < .veszélyes. De ha már a 'hibáiért szeretjük, ez biztosan szerelem. . * * * — Társszerzővé kell fogadnia engem! — követelte az alma Newtontól. * * » Ha Mona Lisa netán feltámadna — bezzeg ő is elgondolkodna a titokzatos mosolyán. (GELLERT GYÖRGY fordítása a szovjet vicclapokból) SZEKETET Kovácsot megkérdi valaki, hogy miért szereti olyan nagyon Szabói. — Nagyon jó fiú — felel Kovács —, igen nagy szolgálatot tett nekem, amikor csúnya fekete felhőik tornyosultak felettem. — Mit tett? — Figyelmeztetett, hogy vigyek magammal esernyőt, mert különben megázom. A hét vicce Cicvarek dühösen rászól a vendéglőben a pincérre:- Nézze csak, kérem, milyen kicsi ez az adag.- Majd meglátja, uram - vigasztalja a pincér milyen sokáig fog rágódni rajta. VILLAMOSON Bgy utas így szól a villamoson: — Hihetetlenül modortala- nok ezek a mai fiatalok! Semmi előzékenység! Másik utas: — De hiszen magának éppen most engedte á't ez a fiú a helyét! — Igen, igen, de a feleségemnek még mindig állnia kelll HŰVÖSEN Brahováczné meséli barátnőinek, hogy az elmúlt éjszaka lakásukban betörők jártak, de a férje hűvösen fogadta őket. — Hogy érted ezt — kérdezik tőle. — Olyan hűvösen fogadta őket, hogy a foga Is vacogott bele. NYOLC Egy fiatalember bemegy a boltba, és képeslapokat akar vásárolni. Sokáig válogat, de sehogy sem tud dönteni. — Nézze kérem — mondja az elárusítőnő —, vannak például igen szép lapjaink szentimentális felirattal: „Egyetlen szerelmemnek.“ — Poimpás, legyen szíves csomagoljon be belőle nyolcat! TITOK KÉT LÉGY Kovácsné náthás. Elhivatja az orvost, és búcsúzáskor men- tegetődzik: — Jaj, doktor úr, ne haragudjon, hogy egy ilyen csekély baj miatt olyan messziről ide- fárasztottam! — Nem baj — feleli a doktor —, a szomszédiban is van egy betegem, legalább két legyet üthetek agyon egy csapásra. GYEREKEK Pistike és Sanyika találkozik az utcán. Pistike elújságolja: — Képzeld, kihúzattam a fogamat. —- N'a és fáj még? — Nem tudom. — Hogyhogy nem tudod? — Ott maradt a fogorvosnál. HANGULAT Fekete találkozik Fehérrel, aki egy szép kislámpát visz. — Mit viszel? — kérdi Fekete. — Hangulatláimpát — feleli Fehér. — Azt sem tudom, mi az — mondja Fekete. — Hát kérlek szépen, ez egy olyan színes, díszes lámpa, amit hangulatkeltés céljából gyújtanak meg az emberek. — Ennek semmi értelme — legyint Fekete —, ha én hangulatban vagyak, eloltom a lámpát. Kovács és Szabó találkozik az utcán. Szabó dühösen támad Kovácsra. — Hogy imondihat'a maga tegnap a vállalatnál mindenki előtt, hogy én hülye fráter vagyok? — Bocsánat — mondja Kovács —, nem tudtam, hogy ez titok. ANTIK Kiss elmegy látogatóba Na- gyékhoz. Egy kép előtt megkérdi: — Ez antik kép? — Igen. — Kit ábrázol? — A feleségemet leánykorá- ban. SZÓLISTA Kovács tudomására jutl hogy felesége idegen férfiakat lát vendégül. Egy este korábban ér haza a szokottnál, és amint a szobába belép, tényleg egy férfit talál a feleségénél. — Kicsoda maga — kiált rá Kovács. — Én Nagy Ferenc szólista vagyok az Operában. Erre Kovács galléron ragadja, (kidobja és utánaikiált: — Az Operában lehet maga szólista, de vegye tudomásul, hogy ebben a házban és vagyak a szólista! Elek Tibor rajza MONOLOG Nevem: Szemét Kosár. Munkahelyem: egy kis gépipari üzem. Nem tartozom a vezető beosztású dolgozók közé, még csak középszintű káder sem vagyok, de azért munkaköröm nem lebecsülendő. Ne tűnjék szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy helyetteslthetetlen vagyok az üzemben. A könyv- kiviteli osztályon, ahová munkám köt, munkatársaim gyakran rám szorulnak. Én vagyok az, aki mindent elbír, mindent megemészt és sök mindenről van áttekintése. Munkámmal, mi egyebet tehetek, elégedett vagyok, nincs okom a panaszra. Egy valamiről azonban nem tudok és nem is akarok hallgatni: az osztályunkon folyó pazarlásról, holott lépten-nyomon a takarékosságról szajkózunk. A valóság, sajnos, egészen más. Legalábbis nálunk. Példának említeném azt a rengeteg eltépett géppapírost, amelyeket a kollégák hozzám továbbítanak, „feldolgozásra“. Nagyobb körültekintéssel, jobb átgondolással elkerülhetővé válna ez az értelmetlen pazarlás. Említést kell tennem az Írógépszalagok túl korai kiselejtezéséről, meg a félig elhasznált ceruzák eldobásáról is, amelyeknek további sorsáért szintén én felelek. Látszatra filléres dolgokról van szó, csak hogy a fillérekből koronák, a koronákból százkoronák stb. lesznek ... Kollégáimnak van egy nagyon rossz szokásuk. Félig elfogyasztott tízórai' jukat folyton nekem kínál- gatják. Hát mit gondolnak, nekem talán nem (futja kajára! Mégiscsak felháborító. Ez is pocsékolásnak minősíthető! De nem is sorolom tovább, mert valaki azt vélheti, hogy panaszkodom, pedig csak azt akarom elmondani, hogy aki nem tud kis dolgokban takarékoskodni, az nagy dolgokban sem tud. Szemét Kosár kérésére lejegyezte: BODZSÁR GYULA 1979. IX. 23. ÚJ SZÚ