Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-16 / 37. szám
TANÁCS I SZŰRAKOZOTTSÁG VÁLASZ A kliens beállít az ügyvéd bez, áki így fogadja: — Hallom, fe.nt járt a kollégámnál. — Igenis. — És micsoda buta tanácsot adott az az idóta? — Azt tanácsolta, hogy jöjAz egyetemi hallgatók professzoraik szórakozottságáról beszélgetnek. — Az én professzorom — mondj-a az egyik —, egyszer odament a járda szélére, felemelte a jobb lábát, és hasra esett. Azt hitte ugyanis, hogy ott áll a biciklije, és fel akart rá ülni. — Ez semmi — tromfolja le a másik —, az én professzorom olyan szórakozott, hogy mielőtt lefekszik aludni, gyufát gyújt, hogy megnézze, el van-e oltva a lámpa. VÁLASZ Az ismert művésznek mondja az öltöztetője: — Művész úr, ha úgy szereti a nőket, miért nem nősül meg? — Szamár! Ha valaki a virágot szereti, még nem kell, hogy kertésznek menjen. SZILÁNKOK BOLGÁR LAPOKBÓL Saját hibáinkról rendszerint többes szám harmadik személyben beszélünk. • • • Ügy is leéghetünk a gyűlésen, hogy felszólalásunkkal senkit sem gyújtottunk föl. • • • Az elvszerűséget elvtelenül is lehet védeni. • • • Az alvás azért is egészséges, mert azalatt nem lehet dohányozni. • • • Nem baj, ha jó hírünk megelőz bennünket. Még fontosabb, hogy kövessen is. Az ész győzelméhez első sorban ész kell. • • tr Egy sóhaj: milyen jó a kengurunak. Üres erszénynyel is tud ugrálni... • • • Azt nagyon jól tudjuk, hogy nevelnénk meg a szomszéd gyermekét. Fordította: —y—f ....... „ , ... jek az ügyvéd úrhoz. A fonok alkalmazottat vesz fel. Bemutatkozás után megkérdezi: — Tud maga eszperantóul? Egy két felemmel ugyanis eszperantóul kell leveleznünk. A jelölt kidülleszti a mellét: — Mi az, hogy tudok? Tíz évig éltem — Eszperantóban. PISTIKE Pistike nézegeti az állat'kert- ben a csiinpánzoikat. Egyszerre csak hangosan így szól: — Mama, ez a majom pont úgy néz 'ki, mint a papa. — Hallgass, fiacskám — szól rá a mamája elvörösödve —, ilyen csúnyákat nem szabad mondani. — Már miért ne szabadna — vitatkozik Pistike —, hiszen ezt a majom úgysem érti. — Mit csodálkozik? Nincs beton, de mi addig is kihasználjuk a gépet. Kártyát keverünk benne ... (Krokogyil) INTÉS A vállalathoz új alkalmazottat vesznek fel. Az osztály-' vezető kioktatja: — A vezér vicceket szokott mondani. De figyelmeztetem, hogy hangosan ne nevessen, m-ert azt nem szereti; mosolyogni se mosolyogjon, mert akkor azt hiszi, hogy kineveti őt; ha pedig egyáltalán nem nevet, azt fogja gondolni, hogy nem tetszett a vicc. Hát ehhez tartsa magát. DRÁGA Ketten beszélgetnek. — Az én feleségem drága jó asszony. Nincs fogalma róla, hogyan gondoz engem. Este lehúzza a cipőmet. — Mikor hazajön? — Nem, mikor el akarok menni. MAI GYEREK — Nagymami, olyan mesét nem tudsz, amiben legalább egy kis sze:c van? (Balázs — Piri Balázs rajza) A hét vicce A vendég a kávéházban kávét rendel kaláccsal. Felháborodva látja, hogy a kalácsban egy légy van- Pincér - kiabál küldje Ide a vezetőt. A vezető ide-oda forgatja a kalácsot, azután így szól:- Tényleg egy légy. de bocsánatot kérek, a többség mégis mazsola. OPERA Kovácsné dicsekszik S zabónénak. — Tegnap a férjemmel operában voltam. — Nagyszerű! És mit hallottatok? — Hogy Fehérek válnak. KRITIKA Egy ház kapuján cédula díszeleg ezzel a felírással: Tan- góhartmonika eladó. Másnapra valaki ráírja a cédulára: Végre! ALBÉRLET Egy fiatalember albérletet vesz ki. Mikor beköltözik, azt mondja a főbérlönek: — Tudja, kedves asszonyom, az én régi háziasszo nyom sírt, amikor átjöttem. — Nálam ez nem történhetik meg, mert itt előre kell fizetni. — Rendben, akkor mehetünk! (Karuzela) — Kartársak, tegye föl a kezét, aki támogatja a teljes gépesítést! FRANZ ANNEN Hogyan kell krimit írni a tévének ? — Hogyan képzeli el ön a krimit, mármint a dramaturgiai jelépítését? — kérdezte a televízió szerkesztője a szerzőtől. — Nos hát... az álarcos bűnöző belép a bankba ... — Talán jegy ver e is van? — vág közbe a szerkesztő. — igen, géppisztolya van, és rászegezi a ... — Megálljon! Arra kíván célozni, hogy erőszakot akar alkalmazni, és mi ezt meg is mutassuk? — Hát persze, végtére is ki akar rabolni egy bankot, ehhez pedig szükséges ... A szerkesztő tiltakozóan jelemelte a kezét: — Csupasz fegyverrel a kezében akarja ábrázolni u rablót? Netán úgy, hogy fegyverének csövét a pénzintézet személyzetére és iigyjeleire szegezi? — Hát perszel A bűnözd, ez a hidegvérű, kegyetlen legény... - - a szerző azonban nem tudta befejezni. — A gyanúsított nem bűnöző — helyesbített a szerkesztő — és mégis hideg vérű, kegyetlen legény? De honnan tudja? Talán jó csa iádból származik. Apja szerkesztő vagy jogász. Felesé ge éppen a negyedik gyerekét várja. A jiú eredetileg zenét akart tanulni - de matematika- és latintanárja már eleve utálta. Kénytelen volt elhagyni az iskolát, és néhány évig céltalanul lén jergett. Házasságkötése óta azonban lehiggadt, fészket rakott, és most csirkéi süt roston. Mindennap. És tudja, miért lett bűnöző? Az író hevesen bólogatott: — Igen, tudom. Pénzéhes, s az utolsó Iillérjét is éj szakai mulatókban veri el... — Nem! — szakította léibe a szerkesztő. — Temérdek részletet vállalt. Mohó hitelezők markába került. És most belép a búnkba ... mondjuk ... lusszóvul a kezében. — Lasszóval? — Igen: éppen a lasszó az az erőszakmentes fegyver, amelyre szükségünk van - ujjongott a szerkesz tű. — De nem azt mondta, hogy álarcot viselt? — Harisnyaálarcot erősítette meg a szerző. A szerkesztő azonban a fejét rázta: — b. 're semmi szükség. A harisnyaálarc lélektani sokkot idéz elő — végtére gyermekek is ülnek a kép ernyő előtt. — Felőlem! -- kiáltott a szerző. — De mit kezd ez az alak a lasszóval? A szerkesztő meghökkent.- De hát, kedves bará tóm, maga mégsem ennyire nehéz jeljogásű. Hát persze meglendíti a lasszót és olyan ügyesen dobja el, hogy áthurkolja a pénztár teremben álló páncélszek rényt, és a pénztáros ámulatában elfelejti megnyomni a riasztócsengőt ... GELLERT GYÖRGY fordítása 1179. IX. 16.
