Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-16 / 37. szám
1978. IX. 16. Veszélyes-e a gyógyszerszedés? .Járművezető csak megfelelő testi és szellemi képességű személy lehet..." — mondja ki a 100/1975 Tt. sz. hirdetmény. Ebből következik, hogy csak az ülhet volánhoz, aki teljesen egészséges, III. nem áll semmiféle olyan tényező hatása alatt, amely csökkenthetné járművezetői alkalmasságát. Ezzel kapcsolatban sokan csupán a fáradtságra, az alkoholfogyasztásra vagy esetleg könnyebb lefolyású betegségekre gondolnak. Pedig a gépjárművek felelősségteljes vezetésére nagy befolyást gyakorol a gyógyszer- fogyasztás is. 'Az orvos tudja, mely gyógyszerkészítmények tartoznak a járművezetés szempontjából veszélyes szerek csoportjába. Akinek autója van, köteles figyelmeztetni az orvost, hogy vezet. Ha ilyen betegnek szüksége van ily csoportba tartozó gyógyszerre, a gyógykezelés alatt nem vezethet. Az emberek azonban nemcsak orvosi előírás alapján jutnak gyógyszerekhez, hanem gyakran orvosuk megkerülésével szerzik be a különféle itthoni és külföldi készítményeket. A közúti balesetek és statisztikai adataik elemzése során beigazollódott, hogy a járművezetőik képességeit különösen a szesztartalmú italok hatása alatt fogyasztott gyógyszerek csökkentik. Hasonlóképp igen veszélyes, ha a gyógyszerek kölcsönös, illetve együttes hatásának teszi ki magát az ember. A gyógyszerhasZnálat végeredménye egyéni, függhet a pillanatnyi egészségi állapottól, a közérzettől, a lelkiállapottól, a megterheléstől, a szervezet teherbírásától és egyéb tényezőktől. Vannak gyógyszerek, amelyek .az emberek többségénél nem váltanak ki különösebben kedvezőtlen hatást, másoknál viszont rendellenes reakcióval járhatnak, ami járművezetőknél fokozott kockázatot jelent. Hiszen a gyógyszer folyamatos vagy fokozatos hatására csökkenhet az ítélő- és reagálóképesség, teljes tompultság, álmosság állapota léphet fel, ami a járművezetőt belsőleg teljesen elszigetelheti a közúti helyzettől. Természetes, hogy ilyen állapotban nemcsak önmagát, hanem útitársait, más járművek vezetőit és utasait, s a kocsija közelében közlekedő gyalogosokat is életveszélybe sodorná. Akár új sztrádán, akár közepes minőségű országúton, vagy városi utcán halad a jármű, másodpercek alatt változik a környezete. Ez a tény nagy igényeket támaszt az ember szervezetével szemben. A járművezető idegrendszere számára komoly munka, nem gyerekjáték állandóan éber figyelemmel kísérni az utat, a rajta közlekedő járműveket és gyalogosokat, a gépkocsi és motorja, valamint az útitársak viselkedését. E megfigyelések során szerzett számtalan értesülés felvételsze- rűen jut az agyközpontba, ahol lezajlik a helyzet gyors értékelése, s ennek nyomán megfelelő utasítást kapnak a végtagok az elvégzendő műveletekre. A szem-ideg-izom összjáták komplex folyamat, amely szükségszerű tartozéka a jó vezetésnek, ezt azonban a gyógyszerek hatása megbonthatja. A csehszlovák gyártmányú gyógyszerek közül kb. 170 ki- szítménynél szerepel a kis háromszögletű figyelmeztetés, hogy egészségügyi minisztériumaink javaslata alapján nem rendelhetők járművezetőknek és olyan személyeknek, akiknek tevékenysége fokozott figyelmet követel. Ilyen embereknél az orvos csak úgy engedélyezheti a gyógyszer használatát tevékenységük folytatása mellett, ha meggyőződött arról, hogy a gyógykezelés folyamán a szervezet már annyira alkalmazkodott, hogy a nem kívánt mellékhatások már lezajlottak, vagy ki sem alakultak. A járművezetőknek tilos gyógyszerek jegyzékeit más országokban is közzétették, legutóbb a Lengyel Népköztársaságból érkezett hír, ezen a gyógyszer jegyzéken kb. 200 készítmény szerepel. Dr. SZÁNTÓ GYÖRGY ÖSSZETÉVESZTIK A nyári idényben valóságos „népvándorlás“ tapasztalható a közutakon. Néhány vikendház-tulajdonos legszívesebben egész lakásberendezését gépkocsija tetején szállítaná. Nem tudatosítják eléggé, hogy ezzel veszélyeztethetik önmagukat és a közlekedés többi résztvevőjét. A képet azok kijózanítására szántuk, akik nem akarják tudni, mennyit bír el autójuk, és a személyautót összetéveztik a bútorszállító kocsival. (r) Nehezítsük meg a tolvajok dolgát, amennyire csak lehet. Az autólopást teljesen megakadályozni nem le. hét, a „profik“ szinte min dm védelmi intézkedés ellenére el tudják lopni a kocsit. De a tevésbe ügyes alkalmi tolvajok odébbáll- ir.ak, ha —- a slusszkulcsot nem hagytuk a kocsiban, a kocsikulcsot az ajtózárban; — minden ajtót zárva ta Iáinak; — minden ablakot bezártunk. Ezzel a három intézkedéssel már az autótolvajok háromnegyedétől megszabadít lünk. De a fennmaradó egynegyednek a dolgát se könnyítsük meg! Tegyük fe'i, hogy sikerült feltörniük az ajtót, beindították a motort. Ám a tolvajnak a kor mányzárat is — ha van — fel kell törnie, hogy elvi- hesse a kocsit. E tér m igen fontos, jó tanáccsal szolgálhatunk: A kormány lezárásakor nemcsak a kulcsot k :11 megforgatni és kihúzni a zár- tói, hanem a rögzítő reteszt is be kell ugratni. Ez úgy történik, hogy a volánt jobbra vagy balra fordítjuk addig, amíg az egyet nem katlan. Ekkor a záróretesz tényleg a helyére ugrott, a kot mány blokkolva van. Ezzel az erőszakos f dtörést megnehezítjük. Ugyancsak durva hiba a kocsihoz tartozó kulcsmá- soiatokat a kesztyűtartóban „őrizni“. A kesztyűtartó ugyanis az e'iső hely, amit a tolvajok átkutatnak. Az autóban kulcsmásolalot tartani egyébként is értelmetlen, hiszen hogyan jutna hozzá az autós kintről, ha a kocsi el van zárva, és valamelyik kulcs első pél dánya éivész? Gondatlanság a kocsi okmányait az autóban őrizni. A jogosítvány, a forgalmi engedély és egyéb fontos papírok helye nem a kesztyűtartóban van. A tolvajok ezeknek az igazolványoknak birtokában könnyebben mozoghatnak a lopott kocsi vai akkor is, ha a szemé lyi adatokban nyilvánvaló eltérések állnak fenn. A rendőrség vizsgálatai megállapították: ha valamit ellopnak a kocsiból, az majdnem minden esetben olyan tárgy, amelyet az ablakon át jól lehet látni. Találomra, abban a reményben, hogy „hátha találok valamit“ — a tolvaj ritkán tör fel kocsit. A tolvaj ott „tevékenykedik“ leggyakrabban, ahol az „áru“ jói látható, és jő benyomást kelt a „vevőben“. Parkolóhelyen, ahol sok autó áll, a tolvaj aligha fog a szemmel láthatóan üres kocsival bíbelődni. Kézitáskák, fényképezőgépek, távcsövek, írógépek, táskarádiók, magnetofonok, aktatáskák, bőröndök, bundák — ezek a legkedveltebb „áruk“. Ha a tolvaj efféle holmit lát a kocsiban, mindjárt gyorsabban ver a szíve. Ilyen ..ajánlatoknak“ nem tud ellenállni. Számára az üres aktatáskák is csábítóak, mert kívülről nem látja, hogy van-e azokban érték vagy értékes holmi. Előfordul, hogy semmiképpen sem vihetjük magunkkal az autóban levő tárgyakat. Ilyen esetben célszerű azokat úgy elhelyezni, hogy az ablakon át ne lehessen észrevenni. Ahol nem 'látni semmit, ott a legtöbb tolvaj továbbhalad, szemmel láthatón üres autót ritkán törnek fel. MOLNÁR OTTÓ MÉSZÁROS FERENC 1. ábra — A felső holtpont megállapítása az előgyújtás megállapításakor: tolómérővel .. . A csavarok rögzítése után célszerű meggyőződni a beállí- tás helyességéről. Ezt úgy végezzük, hogy a motort balra forgatjuk 30—40 fokot, majd lassan jobbra forgatva meg győződünk, hogy a próbalámpa felvillanásakor a gyújtáspont jelzések egybeesnek-e. Ameny- nyiben nem, úgy az állítást meg kell ismételni. 8. Ha minden rendben van az első hengernél, akkor a próbalámpát a második henger negszakítójához kapcsoljuk. A násodik henger dugattyúját a ,2/Z“ jelű gyújtópontra állítjuk. A gyújtást bekapcsoljuk, s az 1. számú hengernél végzett ellenőrzéshez hasonlóan elvégezzük a beállítást. A próbalámpának itt is a jelölés szerinti gyújtáspontnál kell felgyulladnia. Ha a lámpa a gyújtáspont előtt, vagy után gyullad fel, akkor a megszakítópár alapján a 4,5 rögzítőcsavar oldása után a 0 csavarral helyesbítjük a beállítást. Azokon a Trabant gépkocsikon, amelyek még nem röpsúlyos elő- gyújtás-szabályozásúak, a gyúi táspontot a dugattyúnak a felső holtponttól 3,56 inm-es visszaforgatásával állapítjuk meg. (1—2. ábra). Korrózió vagy anyagelfáradás miatt előfordulhat, hogy a röpsúly rugója nem felel meg a követelményeknek, és nem szabályoz megfelelően a fordulatszám függvényében. Ezért hiába volt jó az alapelőgyújtás, később mégsem sza bályoz jól, mert vagy túlzottá teszi az ülőgyújtást, vagy az előírtnál kisebb lesz. A gyújtásbeállítás részletes ismertetése egyrészt azért szükséges, mert a gyújtóberendezésen végzett javítás után mindig célszerű azt elvégezni, másrészt a megfelelőbb szabályozást 5000—8000 km-enként ellenőrizni kell. A gyújtásbeállítás helytelen elvégzése, vagy az ellenőrzés elmulasztása fokozatos fogyasztásnövekedéssel és teljesítményromlással jár, és végső esetben üzemképtelenséget is előidézhet. 2. ábra — ... és mérőórával Az üzemanyagellátó berendezés okozta hibák és javításuk 3. ábra — Üzem anyagellátó rendszer tápszivattyús gépkocsinál: X légszűrő; 2 porlasztó; 3 szívócső; 4 kipufogócső; 5 szűrő; 6 benzinszivattyú; 7 hajlékony cső; 8 csővezeték; 9 hullámtörő; 10 leeresztő; 11 tartály; 12 bezinóra vezérlés ellenállás; 13 úszó; 14 beöntő A hiba felismerése A vizsgálatot a gyújtógyertyák, vagy egy gyertya állapot- j vizsgálatával kezdjük. Száraz, fehérre égett elektródák benzinhiányra utalnak. Ha benzinlucskos a gyújtógyertya elektródája, altkor vagy j a gyújtóberendezés a hibás, vagy túl dús benzinben a ke- j verék. Benzinszegény a benzin-levegő keverék vagy egyáltalán nem kap benzint a motor. Ha benzinszegény a keverék, a motor néhányat fordul, majd leáll, s ezzei egyidöben „visszalő“ a " porlasztóba. A „visszalövést“ egy erős tüsszögő hang jelzi, ilyenkor először azt kell megállapítanunk, hogy van-e benzin a porlasztóban. A motort leállítjuk, a levegőszűrőt levesszük és a fojtószeleptengelyt hirtelen nyitjuk, tehát gázt adunk. A benzinnek a porlasztótorokba való bejutását megfigyelhetjük, mert ha jó a gyorsítószivattyú és van benzin a porlasztóban, akkor a gázadás ideje alatt egyenletes sugárban lövell a benzin. Az ejtőtartállyal 'szerelt gépkocsiknak (pl. Trabant) a porlasztó úszóház oldalának alsó részén levő csavart megnyitva ellenőrizhetjük a benzin jelenlétét. Ha nincs ilyen csavar a porlasztón, akkor le kell vennünk az úszóház fedelét. 41 «-R ♦
