Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-16 / 37. szám
ÚJ szú 1978 . IY 1 fi A szocialista társadalom a házasságot a férfi és a nő harmonikus, szilárd és tartós életközösségének tartja, E mögött az egyszerűnek tűnő meghatározás mögött azonban gyakran bonyolult emberi kapcsolatok rejlenek. Sokszor már a házasság megkötése előtt felmerülnek olyan problémák, melyeket a házasulan dók egyedül nem képesek megoldani. Az együttélés éveiben is gyakran kelet keinek nézeteltérések, és sok esetben konfliktusok is, melyek végzetesek lehetnek a harmonikus házaséletre. Segítséget nyújtani a legmegfelelőbb megoldás keresésében, helyrehozni a házasságban a megingott egyensúlyt — ez u fő céljuk a házassági tanácsadóknak. A tanácsadó szolgálat nálunk csupán néhány éves múltra tekint vissza. Az első tanácsadó megnyitása óta, 1970-től azonban ez a szociális szolgálat nagy fejlődésen ment át. Bizonyítja ezt a mai, jól kiépített tanácsadóhálózat. 1985 tg minden járásban megszervezik a segítségnyújtásnak ezt a formáját. HÁZASSÁGOK szerelemből es kényszerből A bratislavai első városkerületi tanácsadó 1971 áprilisától működik. Azóta évente átlagosan négyszázan keresték fel. tján Gabura, a tanácsadó vezetője a megindulás óta itt dolgozik. Tőle érdeklődtünk munkájáról és tapasztalatairól. — Munkánk két fő területre oszlik — mondotta. — A házasság előtti tanácsadásra és a házasság megkötése után ■előforduló nehézségek leküzdésében nyújtott segítségre. Az előzőt különösen fontosnak tartjuk, hisz a fiatalok nevelése, /jó felkészítése a családi életre és a gyermeknevelésre, elkerülhetetlen feltételei a későbbi boldog együttélésnek. Gyakran keresik fel a tanácsadót olyan fiatalok, akik nem tudnak partnert választani, olyanok, akiket a szülők befolyásolnak a választásban, de többen eljönnek, hogy meggyőződjenek választásuk helyességéről. A házasságokban általában az első öt évben merülnek fel a nő és a férfi eltérő jelleméből adódó konfliktusok, s ezért az ilyen házaspárok a leggyakoribb látogatói a tanácsadónak. Bár minden eset más és más, hisz nincs két egyforma ember, és nincs két egyforma házasság sem, az alapvető kiindulópont mindig a nem egészen szilárd érzelmi kapcsolat. A fiatalok nagy szerelme a házasságban nem válik a partner iránti őszinte szeretetté és megértéssé, az ideálnak tartott nő ■vagy férfi leleplezi a hétköznapi énjét, azt, hogy a valóságban milyen, s ez elég ahhoz, hogy a romantikusan elképzelt együttélés kibírhatatlanná válik. Sok nem jól sikerült házasság oka, hogy azért kötötték meg, mert a nő terhes volt. Később döbbentek rá, hogy csupán a gyermek nem köti össze életüket, s amikor erre rájönnek, már késő van. Sajnos, hazánkban a házasságok megkötésének 40—50 százaléka a gyermek születésének kényszeréből jön létre. Az Ilyen esetekben a férfi gyakran áldozatnak érzi magát, igyekszik változtatni helyzetén, s ennek legtöbbször válás a vége. OKOK ÉS NEHÉZSÉGEK Gyakori eset, hogy szerelmi csalódás után az egyik vagy a másik partner dacból, csak azért, hogy megmutassa a másiknak, hogy nem marad egyedül, az első kínálkozó alkalmat kihasználva, alapos ismeretség nélkül meggondolatlanul lép a házasságba. Az ilyen kapcsolatnak nincs szilárd alapja, s csupán a véletlenen múlik, hogy mennyire lesz tartós a további együttélés. — Még ma is él a köztudatban az a nézet, hogy a lánynak húszéves korában „illik“ férjhez mennie, mert esetleg később már nem sikerül partnert találnia — folytatta a vezető. — Sok fiatal lány keres kimondottan férjhezmenetel céljából partnert, esetleg a szülők vagy a barátnők ösztönzésére. Nem tartoznak a sikeres házasságok közé azok, amelyek megkötése előtt a fiatalok nem mérlegelték az anyagi feltételeiket. Sokszor a megoldatlan lakás- kérdés okozza a házasság felbomlását. ■Nem a legjobbak a tapasztalatok a diák- házasságokkal sem. A diákotthonokban való különélés, elsősorban az első években, nemigen járul hozzá a házassági kapcsolat megszilárdításához, sőt nem egy esetben az elhidegüléshez vezet. Ugyanez vonatkozik azokra az esetekre is, amikor a férfi a kötelező kétéves katonai szolgálat előtt köt házasságot. Az új környezet, az új kapcsolatok sok esetben negatívan hatnak a még nagyon ingatag, talán csupán a felszínes érzelmeken alapuló házasságra. A hűtlenség, a meg nem értés ilyenkor igen gyakran jelentkezik. Külön fejezetet érdemelnek a szülőkkel való együttélés miatt felmerülő problémák. Sokszor vezet konfliktusokhoz, vagy más súlyosabb következményekhez a generációk kényszerű együttlakása. Gyakoribbak a nehézségek az anyós és a meny rossz viszonya miatt, mint amikor a fiatal férj költözik felesége szüleihez. Éppen ezért nem elhanyagolható az a körülmény sem, hogy a szülők hogyan viszonyulnak gyermekük házasságához. NEMCSAK A FIATALOK TANÁCSTALANOK — De nemcsak a fiatalok látogatják a tanácsadót. Milyen problémákkal fordulnak önökhöz az idősebbek? — kérdeztük Ján Ga'burától. — Több éves együttélés után is felmerülhetnek nehézségek — válaszolt a ■tanácsadó vezetője. — Legtöbbször a sztereotip, egyhangú együttélés okoz gondot. A partnerek a mindennapi életben már nem találnak semmi újat, s ez az elhidegüléshez vezet. Gyakran a házasságon kívül keresnek szórakozást, s ez a hűtlenség oka. Vagy egy klasszikus példa: a férj, azáltal, hogy a feleség magára vállalta a háztartás és a gyermek nevelés minden gondját, karriert csinált, s amikor úgy érzi, elért mindent, amit akart, a szüntelenül otthon sürgölődő feleség már nem megfelelő partner számára. Ilyenkor általában fiatalabb, reprezentatív nőt keres, s a házasság zátonyra fut. — Az elmondottakból kitűnik, hogy igen széles problémakörrel foglalkoznak. S hogyan próbálnak segíteni a bajba jutottakon? — Az alapvető forma a tanácsadás. Állandó dolgozóinkon kívül szakemberek (psziohológus, pszichiáter, szexuológus, urológus, genetikus és jogász) állnak a hozzánk fordulók segítségére. Az eset fontosságától függően rendeljük be a tanácsadóba az érdeklődőket. Más lsetekben, elsősorban a házassági konfliktusoknál, igyekszünk mindkét féllel elbeszélgetni. Ilyen módon akarjuk megakadályozni a válást, de nem minden áron. Azt szeretnénk elérni, hogy a partnerek boldogan éljenek együtt, hogy ne legyenek rossz hatással gyermekeikre. Nein adunk receptet, hogy hogyan oldják meg problémáikat, hisz ez mindenkinek a magánügye. Mi a megoldás lehetőségeivel ismertetjük meg őket és tanácsot adunk a döntéshez, ugyanis van megoldás minden helyzetre, csak keresni kell. — Mondana erre példát is? — Fiatal házasok fordultak hozzánk. A lány főiskolára járt, szülei egy orvost szemeltek ki számára férjül, ő pedig egy villanyszerelőbe szeretett bele. A szülők beleegyezése nélkül és haragja ellenére összeházasodtak, albérletbe mentek lakni, de mikor a gyermekük megszületett, el kellett költözködniük. Nem volt más megoldás, a szülőkhöz költöztek, akik azonban kikötötték, hogy lányuk a férj nélkül, csak a gyermekkel lakhat náluk, sőt még a találkozást is megtiltották a fiataloknak. A férjnek nem sikerült lakást szereznie, s e lehetetlen helyzet már szinte a végleges szakítást vonta maga után, amikor hozzánk jöttek. Közösen mérlegeltünk minden lehetőséget. Megállapítottuk, hogy a fővároshoz nem köti őket semmi, vidékre mentek, ahol lakást kaptak s így mentettük meg a házassá gukat. Tehát egy egyszerű tanácsra volt csupán szükségük, hogy házasságuk ne végződjék válással. SEGÍTENI AZ EMBEREKNEK A tanácsadáson kívül széles körű felvilágosító és nevelőmunkát végeznek elsősorban a fiatalok körében, a középes főiskolai diákotthonokban. Gyakran hívják meg a tanácsadó dolgozóit a tömegszervezetek vezetői előadásokat tartani. — Segíteni az embereknek, ez szép és nehéz munka — mondotta Ján Gabura. — Igaz, nem minden esetben látjuk munkánk eredményét, de akkor nagyon örülünk, ha levelet kapunk, vagy meglátogatnak, akik tanácsot kértek tőlünk, hogy köszönetét mondjanak a segítségért. Jóleső az az érzés, hogy mi megtettük, amit ■lehetett. Tanácsot adnak, segítenek, hogy minél több házasság legyen tartós és boldog, hogy kevesebben váljanak el. S akik bizalommal fordulnak a tanácsadóhoz, nyugodtak lehetnek, hogy bizalmukkal nem ■élnek vissza. Ez a szociális szolgáltatás ingyenes, és a segítségnyújtás a célja. DEÁK TEREZ [Kön ózni (elvétele) Az öregember már túl jár a nyolcvanon. Mély barázdákkal szántott ar cát nyűtt kalap árnyékolja. A ház sarkánál áll, onnan fürkészi az almafát. Majd lassan elindul. Botra támaszkodik, mégis nehezen lép, percekig is eltart, míg megteszi a néhány métert. A fa alatt megáll, szikkadt, erőtlen karja reszkete- gen emelkedik a magasba. — Ott, a fa tetején, még van néhány alma. Többet nem mond. Talán arra gondol, hogy nem jó esztendő volt az idei. Először a hideg, azután az eső, legutóbb meg a vihar ... Sok alma lehullott, sok volt a férges, de a fa tetején rjiaradt néhány. — Hozom a -létrát — szól oda a nem messze guggoló, paradicsomot szedő feleségének, egy feketekendős anyókának. — Hogy hoznád! Hisz nem bírod! — rebben ijedten az öregasszony szeme. — Ugyan már — legyint az apóka. ,, — Majd holnap, addig is érik — mondja az asz- szony. Az öreg végül belenyugszik. Nem is igen tudna már létrát mászni. Csak lenne, aki leszedi! Mert otthagyni kár. A fiuk, az segített volna, mindig is segített. De elvitte a szíve. A menyecske meg... az ugyan nem segít! Pedig ráérne, dolgozni sem jár. Az unokák? Kettő katona, a többi három meg mind más városban lakik. Hétvégeken olykor-olykor hazalátogatnak, hozzák a dédunokát, olyankor le is szedik, el is .‘viszik, ami van. Vigyétek csak, nem kell már nekünk semmi — mondják ilyenkor az öregek. — Az az örömünk, amikor látunk benneteket. És tartják a disznót, thűvelik a kertet, hogy legyen az unokáknak, dédunokáknak. Mert mindig, minden szombaton őket lesik, s ha jönnek, tört fényű szemükbe visszaköltözik az élet. De most nyaralnak, már régen nem jöttek. Pedig az a kicsi, a legkisebb, aki úgy hasonlít a fiukra, nagyon hiányzik már. Az öregember tanácstalanul áll a fa alatt, fáradt keze görcsösen markolja az egyik ágat. Nem szól, a mozdulat beszél helyette. — Nem jönnek, nem, pedig a fa tetején még van néhány alma ... KOSA KAROLA mr íffl
