Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-09-16 / 37. szám
1879. IX. IS. A ugusztus 29-én reggel, amikor Viktor Bikov, mint mindig, megérkezik n kijevi Le- nyinszkaja Kuznyica üzembe, ahol már 23 éve dolgozik, barátai melegen köszöntik őt. Itt sokan tudják, hogy ez a nap különösen emlékezetes a Szlovák Nemzeti Felkelés résztvevőjének. Valamennyi harci kitüntetését — s a szovjeteken kívül köztük vian hét csehszlovák érdemrend és érem is — Bikov főhadnagy a háború utolsó nap jaiiban szerezte, amikor a testvérország területén harcolt. ... Gyermekkora óta arról álmodott, hogy repülős lesz. A fellegekbe vezető út >nem volt egyszerű: először nyomdában dolgozott, -majd építkezésen. A harmincas évek végén, a repülő-tervező iskola befejezése után ült a repülőgép kormányrúd jóhoz. A Nagy Honvédő Háború el ső éveiben Viktor Bikov egy re pülőitér parancsnokaként szol - gált, s a repülés mesterségére tanította a fiatal pilótákat, 1942-ben kommunista lett. És állandóan igyekezett bekerülni a hadseregbe. — Számtalan kérelmezésemtak, s aki később partizánparancsnok lett. A háború után Aszmoiov írt egy dokumentum- könyvet, Front a Wehrmacht hátországában címmel, amely ben nemegyszer említi Viktor Bikov nevét. Akkor, 1944 októberében, Aszmoiov az egyik partizán- egység parancsnokának nevezte ki Bikovot. — Az ön egységét Sólyomnak fogjuk elnevezni — mondta az ezredes. — A vezérkar mellett maradnak. „Igazolás, V. Bikovnak arról, hogy 1944. okótber 28-tól 1948. február 26-ig a Sólyom partizánegységben szolgált Cseh Szlovákia partizánmozgalmának vezérkara melleit, az egység parancsnokának tisztségében. Az egységet a Vörös Hadsereg csapataival való egyesüléssel kapcsolatban hagyta el.“ Az egység 200 tagúra nőtt. Szlovákok és oroszok, csehek és ukránok harcoltak benne. A partizánok felderítő utakra jártak, bekerítéseiket hajtottak végre, megtámadták a hitleristák helyőrségeit. Bikov számára különösen emlékezetes maradt a Klafany vezérkara. Bikov főhadnagyot maigához rendeli Aszmoiov ezredes.- A Nagy Föld repülőgépe két küld nekünk. Fogadjuk szállítmányukat. Ön repülős, a repülőtér parancsnoka lesz. Az egyik éjszaka a partizá nők, -mint már annyiszor, -meg- gyújtottáik a jelzőtüzeiket, s türelmetlenül várták a repülőgépeket. Végre a felhők közül zaj hallatszott. De a motorok zúgásában valami figyelmeztette Bikovot. Valamilyen megérzés, vagy inkább a sokéves repülős szolgálat tapasztalata azt súgta: ellenséges bombázók köze lednek. Gondolkodás nélkül kiadta a parancsot:- Eloltani a tüzeket! A repülőgépek elszálltak, s a partizánok nemsokára' távoli robbanások zaját hallották. Később kiderült, hegy a fasisztáknak sikerült kinyomozniuk a partizánokat, de mivel nem ta- lálták a jelzőtüzeket, bombáikat a hogy mögött dobták le. A szovjet repülőgépeik azon a napon a köd miatt nem tudtak kirepülni a Nagy Földről. ... Nemsokára Viktor Biikov újra felelősségteljes feladatot kapott. A Vörös Hadsereg már Csehszlovákiában harcolt. Több partizánegység a frontvonal övezetébe került. A vezérkar is készült a szovjet csapatokkal való egyesülésre. Úgy döntöttek, hogy először felderítő csoportot küldenek ki. „Igazolás. A felmutatója, Bikov főhadnagy a partizánvezérkar felderítő csoportfának parancsnoka és Brezno körzetébe a szlovák hegyekben A. N. Aszmoiov ezredes 1944. november 7-én a NOSZF 27. évfordulója alkalmából beszédet intéz a Lupóianskó dolinában harco ló partizánokhoz és a 2. csehszlovák ejtőernyős brigád katonáihoz (CSTK-felv.) re, hogy osszanak 'be fromtszol- gá latira — magyarázza Bikov —, mindig határozott elutasítás volt a válasz: önre itt van szükség a hátországban. Viktor Bikowal otthonában beszélgettem, Kijev egyik új lakónegyedében — Minszkijben. Közepes termetű, nyúlánk, szikár a házigazda, fiátalabbnak látszik 67 événél. Végignézzük a dokumentumokat és fényképeket, melyeket féltve őriz. „Személyazonossági igazol - vány; kelt 1944. július 26-án. Bikov hadnagy számára arról, hogy tényleges katonai szolgálatot teljesít az első csehszlovák vadászrepülö ezredben a személyzeti osztály főnökének tisztségében." — Ivanodo városba osztottak be szolgálatra, ahol alakulóban volt ez az ezred, amely utólag harci érdemeiért a „Zvoleni“ nevet kapta — meséli beszélge- tőpartnemem. — 1944 szeptember közepén egységünket — 22 repülőgépet — áthelyezték Szlovákiába a felkelő hazafiak megsegítésére. Én egy „Doug- lason“ érkeztem meg a nevezetes Tri duby repülőtérre Bans- ká Bystrica közelébe. A Nagy Földről ide szállítottak a repülőgépek fegyvert, lőszert, élelmiszert. Az ezred már a következő napon harcba indult bázisáról, Zilináról. A csehszlovák repülők vakmerő csapást mértek a fasiszták pieéfanyi repülőterére, megsemmisítettek és megrongáltak a földön vagy két tucat repülőgépet. Ennek és más támadásoknak a következtében jelentősen megritkulták az ellenséges légierő támadásai Banská Bystrica és Szlovákia más felszabadított részei ellen. Október végén, amikor a fasiszták megkezdték a felkelők repülőtereinek bekerítését, a bázison csak a kiszolgáló személyzet maradt — műszakiák. szerelők, rádiósok. Viktor Bikov kénytelen volt parancsot adni két javításban levő repülőgép megsemmisítésére és a hajtóanyag-tartalékok elégetésére. Úgy döntöttek, hogy valameny- nyien a partizánokhoz mennek a hegyekbe. Donovalyban Bikovot bemutatták Alekszej Aszmoiov ezredesnek, akit tanácsadónak a partizánvezérkarhoz irányítotközségban vívott harc. Itt német helyőrség volt, s a partizánok úgy határoztak, hogy megsemmisítik. Négy egység indult a feladat teljesítésére. Az egyiknek Viktor volt a parancsnoka. Éjjel két órára jelölték ki a támadás idejét, de a partizánok egy része ellenségbe ütközött és lemaradt. Már virradt, amikor Bikov és a másik egység parancsnoka úgy döntött, hegy saját erőikkel támadják meg a fasisztákat. Közelharcra került sor. Két hitlerista vetette magát Bikrvra. Barátok segítették őt. Váratlanul az egyik szérűből géppisztolyos németiek csoportja indult támadásba. A harcban elesett Viktor helyettese, Medvegyev alhadnagy. Bikov szem 3 láttára érte golyó és esett el barátja, Vaszilif Nyemes... Végül megérkezett a segítség, a feltartóztatott egységek, és az akció sorsa eldőlt. Előttem fekszik egy időtől megsárgult papír. Vik or Bikov harci jellemzése, melyet Mihail Caregradszkij őrnagy, Aszmoiov helyettese, és Alekszej Jegorov partizánbrigád-parancsnok írt alá: „Bikov elvtárs körülbelül hat órán át állta a harcot. A harcban 27 fasiszta esett el és 13 megsebesült. Hármat közülük Bikov ölt meg. A partizánok repülőterének és a partizánvezérkar védelmének volt a parancsnoka. A német megszállók ellen vívott partizánharcban tanúsított bátorságáért és hősiességéért Bikov elvtársat kormánykitüntetésre tartjuk méltónak." November elején Bikovnak ünnepélyesen átadták a szovjet kormány kitüntetését: a nevével ellátott fegyvert. „A Sólyom parancsnokának. Bikov főhadnagynak — áll Mihail Caregradszkij parancsában — a Nagy Október 27. évfordulója napján ajándékozom az 56054. számú pisztolyt a Klaöanská Dolina-i sikeres operációért. Őrizze meg. Bikov. Ezen a napon drága elvtársaink haltak meg. Ez a fegyver emlékeztetni fogja Önt par tízánharcaink sikerére." ... Lomnici völgy. 1944 havas decembere. Az erdész kunyhójában helyezkedett el a csehszlovák partizánmozgalora tart, hogy felvegye a kapcsolatot a Vörös Hadsereg előretolt egységeinek parancsnokságával. Kérjük az alegységek és egységek parancsnokait, hogy mielőbb segítsék Bikov elvtársat és csoportját az előretolt hadosztálytörzshöz fontos adatok közlése céljából.“ Viktor Bikov kívülről tudta a titkos üzenet tartalmát, amelyet veszély ese*én meg kellett semmisítenie. Két napig tartott az út. A német helyőrségeket mrg'keirülve, a nehezen hozzáférhető helyeket választották, a sziklákba kapaszkodtak, késsel vágták a jeget. Végül február 15-én elérték az övéiket. Elcsigázottak, borostásak — a partizánok idős emberekre hasonlítottak. habár a legidősebb közülük, a parancsnok sem volt még 33 éves. A fasiszta megerősített helyek és helyőrségek elhelyezéséről, a partizánokról hozott adataik .nagyon hasznosaknak bizonyultak. Már tavasz volt, amikor Bikov levelet kapott Aszmolovtól: „Köszönöm, Sólyom. Becsülettel elvégezte feladatát. A szolgálat nevében köszönöm .. Azon a győzedelmes tavaszon Bikov 'az egyik prágai kórházba került: jelentkeztek a nehéz hegyi átkelések következményei. A kórházban meglepetés várta. A barátját eljött meglátogatni... Vaszilij Nyemes. Az, akit halottnak véltek. Kiderült, hogy a súlyosan sebesült partizánt egy szlovák parasztasszony vette magához és állította talpra. A háború után Viktor Bikov a kijevi repülőtéren dolgozott, Negyvennégy éves főve! lett villamoshegesztő-tanuló a Lenylnszkaja Kuznyica üzem ben. Ez Kijev egyik legrégibb üzeme, több mint százéve?. Itt tengeri teherszállítókat, földgépeket és más felszerelése két gyártanak, melyeket a Világ mintegy húsz országába exportálnak. Viktor szereti ia gyárat és büszke rá. Gyorsan .megtanulta új szakmáját, a hargi kitüntetések mellé újak kerültek é’miunikájáért. ... Vik'tcr Bikov archívumában van egy fénykép, amelyet különös gonddal őriz. A képen felirat: „Kedves V. N. Bikov elvtársnak, emlékül a cseh szlovák hadtestben a Nagy Honvédő Háború idején a német fasiszta megszállók ellen nemzeteink szabadságáért vívott közös harcokra. L. Strobo- da tábornok. Kijev, 1961. július 15.“ ' — Azon a napon — emlékszik vissza beszélgetőpartnerem — váratlanul magához hívottá gyár igazgatója és közölte, hogy Ludvík Svoboda, találkozni alkar vélem. Sokáig beszélgettünk. Szlovákia hegyeiben a szemem láttára halt. meg fán Sverma, és Svoboda hallani akart élete utolsó óráiról. 1965 ben á gyár szakszervezeti bizottságától turistautat kaptam Csehszlovákiába, beutaztam az országot, amely kedvessé és közelivé vált számomra. Ma, harmincöt évvel később. Viktor Bikov kapcsolatot fart fenn a Szlovák Nemzeti Felkelés több résztvevőjével. Iskolások segítették neki MS hail Ca- regrapszklj címének felkutatásában. Gyakran találkozik Volt partizántársaival. Igor Akalov- szkijjal, fevqenyij Voljanszkii- ial. Borisz Kosztyeckijjel, Vsze colod Klokovval és másokká'.. Vendégségbe hívják magukhoz volt harcostársai — a csehszlovák repülősök. MAKSZIM RILSZKII (APN) ß SOLYIN