Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-07-08 / 27. szám

VASÁRNAP 1979. július 8. A NAP kel — Nyűgül-Szlovákul: 4.57, nyugszik 20.55 Közép Szlovákia: 4.40. nyugszik 20.47 Kölni-Szlovákia: 4.41, nyugszik 20.30 órakor A HOLD kol - 19.11. nyugszik 3.42 órakor Névnapjukon szeretettül köszöntjűk ELLÁK és IVAN nevű kedves olvasóinkat 180S ben született Ljadevit GAJ harvát (rá, irodalom- szervező, politikus és pub­licista, a horvát irodalmi nyelv egyik kialakítója |t 1872) • 1834-ben született Pjotr Leonyídovies KAPICA Nobel-díjas szovjet fizikus • 1924 ben ezen a napon kezdődött Moszkvában a VÖRÖS SZAKSZERVEZETI INTERNACIONALE III. kongresszusa. AZ ÚJ SZŐ JÖVŐ HETI VASÁRNAP! SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL A fejlett szocializmus építésének élén — II. rész Irta: Mikulás Benő, a CSKP KB titkára A párt és a nép szolgálatában Szombat Ambrus cikke Széljegyzetek egy elemző jelentésre Gály Iván írása Erős szálak A Jókai-hagyomány a két világháború közötti poiitikai harcokban — Fehér Péter tanulmánya Herdics Ferenc elbeszélése A Boszporusz partján Ónody György riportjának második része Mi sem természete­sebb, hogy ez idén, a nemzetközi gyermekév­ben, a szokásosnál is több szó hangzik el saj­tónkban, a rádióban, a televízióban, beszédekben és különféle rendezvé­nyeken a jövő nemze­dékéről. Nem propagan­dafogás, hanem a való­ság tükörképe, amikor tényekkel bizonyítjuk —r egyedül a szocialista társadalom szavatolja felhőtlen életét, egészsé­ges testi és szellemi fej­lődését, a világ nem szo­cialista részében élő s hasonló sorsot érdemlő kortársaihoz képest me­rőben más, hasonlíthatat­lanul jobb kilátásait. Mégis, valahogy arány­talanul kevesebb szó esik arról, ami a megha­tározó anyagi és szociá­lis feltételek szüntelen javításán túl, de vele szoros kapcsolatban, nem kevésbé fontos. Arról, hogy milyennek is nevel­jük gyermekeinket, mi­lyen szellemi örökséggel, értelmi és érzelmi gaz­dagsággal látjuk el útjá­ra, készítjük fel az élet­re. Egyetlenegy órácskát Ebben döntő szerepe van az iskolának. Hiszen nincs az a szülő, aki na­ponta elmélyülten, 5—6 órát szentelhetne gyer­meke nevelésének, amint azt az iskola teszi. De vajon mindent ráhagyha­tunk-e az iskolára, vajon' attól mindent elvárha­tunk-e? Semmiképpen sem. Korunk szocialista társadalmában nem csökkent a család szere­pe a gyermeknevelésben. S ez a szerep nem me­rülhet ki azzal, hogy ki­ki lehetőségeihez mérten gyermekét ellátja min­dennel, mi szemnek- szájnak ingere, mond­ván: Hadd legyen szebb a gyermekkora, mint az enyém volt. Ebben a gyermekévben tehát jó lenne a szülők­nek talán csak egyetlen órái szakítani arra, hogy közösen elgondolkozza­nak néhány ezzel kap­csolatban felmerülő kér­dés fölött. Főleg afölött, vajon gyermekeinkhez az anyagiakon túl megad­juk-e mindazt, ami igaz, nemes, becsületes embe­rekké pallérozza őket. Vajon gondolunk-e elég­gé erkölcsi tartásukra, jellemük formálására. A szülő, az embertárs, a közösség, a munka és a társadalom iránti helyes viszonyuk kialakítására, nehogy csak a saját köl­döküket néző, sivár lel­kű, önző, felületes és si­lány emberekké válja­nak. Mert ezerszer hiába hangzik közhelynek — így igaz: amilyen a ma gyermeke, gyermektársa­dalma, a ma fiatalja, olyan lesz ennek a tár­sadalomnak holnapja, jövője. S hogy milyen lesz, ez semmiképp sem lehet kö­zömbös számunkra ^ / A kegyeletkufár A protekciónak és a korrupciónak terjedelmes irodalma van már a glosszákban, én azonban csak bizonyos fenntartá­sokkal hiszek a gunyo- ros vagy epés széljegy­zetek hatásosságában. Ezúttal sem szakmai túlfűtöttség — az írás mindenható erejébe ve­tett hit — adta kezembe a golyóstollat. Sőt, azt is előrebocsátom: senki könny mirigyeire sem akarok hatni egy özvegy amúgy is dúlt érzelmein esett otromba sérelem közreadásával — az ilyesmi a morbid széplé- lek kenyere. Előzményként annyi történi, hogy a tisztelet­reméltó néni a férje ha­lálával két hónapja rá­szakadt kietlen egyedül­létében azért sóvárog: hogyan hozhatná lakóhe­lyéhez közelebb férje hamvait. Mivelhogy a város határán messze túl épült krematórium urna­mezejére kijutni hosszú és fárasztó utazást jelent egy hetvenes és egyre fogyatkozó erejű özvegy nek. A jó tizenöt éve kül­földre férjhez ment lá­nyával — aki a halotti búcsúztatás után is több­ször hazautazott már — nemrég a városperem egyik közeli lakónegyede határába látogattak, hogy az új temetőnek parcellázott üres telken megfelelő helyet keres­senek a rajongva szere­tett férj és apa földi ma­radványainak elhelyezé­sére. Ugyanis a sírkert­ben a hagyományos te metkezés sírhalmai mel­lett urnatemető is lesz. Szemlélődés közben ta­lálkoztak a leendő teme­tő gondnokával, aki be­szélgetés közben odanyi­latkozott: csak az építé- szileg hibásan kivitele­zett halottasház megjaví­tása és kollaudálása után adják át rendelte­tésének a temetőt, s ad­dig kérésükkel hiába fo­lyamodnak bárkihez is. Kisvártatva mégis vissza­suhant külföldi márkájú kocsiján és immár biza­lomgerjesztőén újságol­ta: a kollaudáció után, akár a hivatalos forma­ságok meggyorsításával is, azonnal gondoskodik az öregúr hamvainak el­helyezéséről a kívánt he­lyen — ha a fiatalasz- szony az itthoni szaküz­letekben nem kapható, neki viszont nagyon hiányzó autóalkatrészt számára külföldön be­szerzi. Érthető, nem? Hoci — nesze! Tudom, nem kimondott újságszenzáció. Tenden­ciájában és távlati eshe­tőségeiben viszont annál hátborzongatóbb tünet. Ezek után eltöprenghe­tünk: mikor tűnnek jel az amerikai „esőcsiná­lót“ is megszégyenítő élelmes kis ügyesek, akik megfelelő baksis el­lenében túlvilági üdvös­séget is garantálnak. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok vezető képviselőinek találkozója nem gyakori jelenség. Már maga ez a kö­rülmény különleges jelentőséget ad a ta­lálkozónak. Ennek a találkozónak nagy, rendkívül jelentős politikai tartalma volt, talán nagyobb, mint bármilyen más eddigi hasonló nemzetközi találkozónak. E találkozón természetesen fő kérdés a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti szerződés volt a hadászati támadó fegyve- rendszerek korlátozásáról. Mindnyájan jól tudjuk, hogy e szerződés sokáig, mintegy hét évig készült. Amint látják, ez nem rö­vid időszak. A tárgyalások folyamán nagy nehézségek merültek fel, a tárgyalások nem voltak egyszerűek. Mindenekelőtt azért, mert a tárgyalások tárgya nemcsak fontos, hanem bonyolult is, másodszor pedig azért, mert mindegyik félnek gondosan mérlegelnie kellett a tárgyalások során állásfoglalásait és partnereinek állásfoglalását, hogy meg­állapítsa, mi megfelelő és mi nem, mi el­fogadható vagy elfogadhatatlan. Ezért a tárgyalás igen nehéz volt. De ennek ellenére, mivei a két fél határozot­tan akarta a tárgyalások befejeződését, a tárgyalások befejeződtek, és a szerződést a bécsi találkozó alkalmával aláírásra ké­szen helyezték az asztalra. Ami a szerződés anyagi oldalát illeti, meg kell mondani, hogy sokkal gazdagabb, mint az az ideiglenes megállapodás, ame­lyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok kötött annak idején egymással a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozására irányuló egyes intézkedésekről. Ez a meg­állapodás egyébként mindeddig érvényes. A felek megállapodtak abban, hogy a megál­lapodás továbbra is érvényben marad, míg nem lép hatályba a jelenlegi szerződés. Az ideiglenes megállapodás a következő két részt tartalmazta: az interkontinentális ballisztikus irányítható lövedékeket és a tengeralattjáróról kilőhető stratégiai irá­nyítható lövedékeket. A Bécsben aláírt szerződésnek három ré­sze van: a kettő, amelyekről már beszéltem és ezenfelül a stratégiai légierő. Ezenkívül tartalmazza a legkülönfélébb paramétere­ket a stratégiai fegyverekre vonatkozóan. Ha mérlegeljük az előzőleg megkötött ideig­lenes szerződést és a mostani szerződést, nem nehéz látnunk, hogy e szerződés tar­talma gazdagabb és jelentősége nagyobb az említett ideiglenes megállapodásnál. (Részlet Andrej Gromiko moszkvai sajtókonferenciáján mondott bevezető beszédéből) Meglepődve hallgattam Artur Mydlót, a ruíombero- ki Lenin Gyapotfeldolgozó Üzem igazgatóját, amikor nem kis büszkeséggel arról beszélt, hogy üzeműikben már nem egy dolgozó tel­jesítette a hatodik ötéves terv gazdasági feladatait. önkéntelenül vetődtek föl bennem a kérdések: hogyan lehet ilyen eredményt elér­ni, kik és milyen emberek azok, akilk erre képesek vol­taik. Az igazgató néhány ne­vet sorolt fel. Elsőként 26- fia Staiíkovát említette. Megtudtam róla, hogy 1959-től dolgozik a fonómű­helyben. Az a tény, hogy húsz éve 'megszakítás nél­kül ugyanazon a munkahe­lyen dolgozik, már önmagá­ban sokat mond. Mindjárt kezdetben bekapcsolódott a hatékonyabb új munkamód­szerek bevezetésébe, elsajá­tította a haladó szovjet ta­pasztalatokat és ezeket al­kalmazta mindennapi mun­kájában. önfeláldozó, tuda­tos hozzáállása, munkasze­retete ügyességgel párosult, s így rövid idő alatt a har­madik fonómühely legjobb dolgozójává vált. Jól bevált Amikor meghirdették a Hatodik ötéves terv úttörői­nek mozgalmát, StaSíková az elsők között jelentkezett. Olyan szocialista felajánlást tett, melynek teljesíthetősé­eredeti kollektívához tért vissza, s az a munkabrigád, melynek jelenleg a tagja, elnyerte a bronz fokozatot. A csoport jó munkaeredmé- nyeinek eléréséhez ő is nagymértékben hozzájárul. A terv teljesítése, az igé­nyes feladatok vállalása azért is dicséretre méltó, mert ebben az üzemegység­ben kevés a szakképzett fonó. MÁR TELJESÍTETTE módszereit és tapasztalatait szívesen adja át fiatalabb munkatársainak és ennek eredményeképp ezen a rész­legen már többen átlagon felüli eredményeket érnek el a munkában. Zofia Staiíková tagja volt az Emília Okuliarová vezet­te szocialista munkabrigád­nak, mely a szlovákiai tex­tilipari vállalatok kollektí­vái közül elsőiként nevezett be a szocialista munkaver­senybe. Tíz év után újra az gét nem egy szakember és idősebb fonó kétségbe von­ta. Párt- és gazdasági veze­tőink felhívásának eleget téve a scsokini módszer ta­pasztalatai és eredményei szerint kezdett dolgozni, fo­kozatosan áttért a normán felüli gépsor kezelésére. Így ért el először 130—140 százalékos tervteljesltést, az elmúlt év elejétől pedig 190 százalékra teljesíti felada­tát, az előirt 797 orsó he­lyett 1830-at kezel. Ez év április 19-e jelen­tős nap volt az üzemben. Reggel hét óraikor, az elő­írtnál 436 munkanappal ko­rábban teljesítette Staáíko- vá a hatodik ötéves terv feladatait. Ez azt jelenti, hogy terven felül még 50 706 kg fonalat fon, mely­nek értéke több mint 1 mil­lió 600 ezer korona. — Már el sem tudom kép­zelni az életemet a gyár nélkül — mondotta —, nem könnyű itt a munka, de már megszoktam. S hogyan ér­tem el az említett ered­ményt? Elsősorban úgy, hogy a munkaidőt a lehető legjobban kihasználtam. Szeretnék a nyugdíjkorha­tárig ezeken a régebbi tí­pusú gépeken dolgozni, ne­héz volna már nekem meg­szokni az új gépsorokat. Szívügyének tekinti a gyárat, melynek vezetői szorgalmas munkájáért, helytállásáért megbecsülik. Ezt bizonyítják A vállalat példás és legjobb dolgozója, A Slovakotex legjobb dolgo­zója és az SZSZK Iparügyi Minisztériumának legjobb dolgozója kitüntetések Is. DEÁK terez jozef Petrái felvétele 1979. VII. 8. ÚJ SZÚ

Next

/
Oldalképek
Tartalom