Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-09-09 / 36. szám

Elégedettem emlékszik a közösben átélt évekre, melyek lehetővé tették számára, hogy új házat építsen és nyugodt, békés körülményeik közölt felnevelje bárom lányát. — Úgy dolgoztunk mi kezdettől fogva, mintha _ csak a sajátunk lett volna az új gazdaság. Riczc bizony elővette a teleírt papírt és a másik oldalára is jegyzetelt, számolt. Büszke ama, hogy neve ott szere­pel abban a „nagy, piros könyvben“, amelyet Tőketerebeaen (Trebisov) a járási székhelyem írattak vele alá, amikor kiváló munkájáért oklevéllel tüntették ki. Potocky István 1964-től elnöke a Vörös Zászló nevet viselő etfsz-nek. A kezdetnél nem volt ott — 1960-ban jött agronómusnlalk a Nagykaprot Gép- és Traktorállcmásról —, a kö­zös gazdái'.,kodás történetét és ered­ményeit viszont jól ismeri. — A 2200 hektáros első szövetke­zetnek 324 tagja volt. 1964-ban egye­sültünk a Feketomezői Bfsz-szel 1975- ben pedig a mohcaamogyoróstval, így jelenleg 3740 hektáros gazdaságunk­ban 440 szövetkezeti tag dolgozik. Hogy hogyan, ama az eredményeink adják a választ — mondja és tovább sorolja az összehasonlítható adato­kat. — Az ötvenes években búzából 18—22 mázsa vo'lt, ma elérjük a 48- at, kukoricából az első években 28 mázsát termielltek hektáronként, mos­tanában nem 'lehetetlen a hatvanon felüli terméshozam, cukorrépából az első eflsz 225 mázsát ént el, tavaly egy-egy hektárról 510 mázsát takarí­tottunk be. Az állattenyésztésben el­sősorban a hfzóimarhák 1 kilogram­mos súlygyarapodása és az anyako­cánként! 17,3 darabos mialacelválasz- tás érdemel említést, de ugrásszerű fejlődés volt a szarvasmarha-, semtés- és juhtenyésztés más szakaszain is. A 2811 hektárnyi szánt Öterüf.etbő 1 90 hektáron zöldséget termesztünk, s mi csicserielk az elsők között adjuk a dolgozóik asztalára a korai káposz­tát, uborkáit, karfiolt, paprikát, para­dicsomot és a töbhi vitamindús ter­méket. A közösből a község fejlesztésének támogatására is jut. Igazolja ezt a közelmúltban átadott feketemezői kultúrház, mélynek építéséből az efsz 70 százalékot vállalt, az új 50 férő­helyes estesért óvoda, melynek fel­építéséhez a gépi berendezéseken kí­vül 600 ezer kororrával járult hozzá. A szövetkezet a közeli Nagykapos új lakónegyedben 12 háromszobás la­kást épített dolgozói számára, táma- ga'tja a sportszervezetet és nem utol­sósorban a három község kultúrcso- portjaiit, melyek közül a mohcsamo- gyórósi a legtevékenyebb. Az elnök szavai szerint az örökösök tovább gyarapítják elődeik hagyatékát. Is­mert előttük a szövetkezet múltja és világos a jövője is. Elsősorban a fia­talítás, a mai 46 éves korátlag javí­tása a legfontosabb feladatok egyi­ke, de tervben szerepel az állatte­nyésztés korszerűsítése, új istállók építése, a géppark fejlesztése, a köz­ponti műhely bővítése és nem utolsó­sorban a termelés színvonalának emelése, valamint a dolgozóik igé­nyelnek miinél jobb kielégítése. A SZOCIALISTA MI10GAZDASAG OTIAN 117« IX. 9. A három évtizedes múlt feltárásá­nál írásos emlékekből szerettem voln'a kiindulni, de krónika helyett csupán néhány ,krónikással“ talál­koztam. Az csupán? — kérdezhetné bárki, hiszen az élő szó, a szemtanú vallomása többet ér a leírt történe­lemnél. Igazait adhatnék nekik, de ha arra gondolok, hogy a következő ju­bileumkor esetleg mér hiába kutat­nánk a közelmúlt történetét alakítók és jól ismerők után, aikkor csak rész­ben teszem. Bocskay István, Sticza Mihály lés itöbb társuk ugyanis már soha, senkinek sem mondják el azjt, hogyían jutottak el a belépési nyilat­kozat aláírásáig, mit vártak és kap­tak a közöstől. A még emlékező, erősen őszülő, kérges kezű kortanúk vállát ötven, hatvan, sőt hetven év nyomja. Jő fél évszázad. Mii az a történelemiben — mondhatnánk, valóban nem sok. A harminc pedig még annál is keve­sebb, mégis elég volt ahhoz, hogy gyökerestül megváltoztassa — más vidékhez hasonlóan — a csicseri (Ciöarovce) parasztok életét is. A medréből gyakran kilépő Latorca és az északi dombok, hegyek vizétől duzzadó Labore közeledésénél levő, évtizedek óta ezer lakos körüli te­lepülés földművesei 1952-ig a fel­szabdalt lés egymás között a rang, vagyon és hozomány alapján elosz­tott parcel! ácsikákon gazdálkodtak, melyeiknek nagy részét a XIX. száza­dig Osiraeri és Orosz nevezetű föld- birtokosok uralták. A 96—fői 107 méternyi tengierszlnt feletti magasságban fekvő taiajvizes, rétekkel és homoklerakódásos dom­bocskákkal tarkított Ung-vidéki ró- naság művelői a falu szocialista át­építésének kezdetén fél szemüket a környékein elsőnek megátokul t leleszi „közösön“ tartották. Jé példával szolgált számúikra a közeli Nagy- kapós (Veiké Kapusany), valamint Bodrogköz több községe is, igy a párt és állalmi szervek nagykáposi Já­rási bizottságainak agitátorai — alkík közül elsősorban Dancso Gyula, Pető Sándor és Giidics József említhető — az újban jobbat is látó asi cseri zsel­lérek és kisgazdák körében könnyű­szerrel vitték győzelemre a haladás eszméit. Az Udács menti földeik meg­szállottái hittek a kommunisták biz­tató szavóiban, az új rendszer előnyé­ben. Az emlókezők nevekkel halmoztak el. Bodnár Istvánnal, az 1952-ben alakult efsz első elnökével kezdik, majd Szilvást András, Majoros Mihály és Péter, Hornyák András, Krajnyik András és János kerülnek szóba — a belépési nyilatkozat első aláírói. Treszkot Mihályt, e helyi nemzeti bi­zottság akkori elnökét szintén a szervező bizottság egyik motorjaként emlegetik. A Latorca északi partján alakult közös gazdaság nem volt hosszú éle­tű. A sajátot többre becsülő tagok hi­tetlensége, a tapasztalatban, valamint szaktudásban hiányos irányítás és a kezdeti tétovázás nem az egység malmára hajtotta a vizet. Egyévi próbálkozás után az említett okok miatt ismét Miki a miaga földecské- jérr kötött ki. Akadt, aki titkos vágy­álmának beteljesülését látta a siker­telenségben, de voltak olyanok is, akik nem adták fel a reményt, újból próbálkoztak. Az első nekirugaszkodásról a köz­ségi krónikában egyetlen sovány mondat ócska Van, csakúgy, mint a papi birtokon 1955Jban megalakult kisszövetkezetről, melynek szervezője majd elnöke Kázsmér József volt. Az újrakezdés szervezettebben, át­gondoltabban történt. Egy év múlva már ismét a „nagy közösről“ beszélt a falu. A szaraikat tettek követték és rövidesen újiből — de akkor már végleg — eltűntök a határt felszab­daló mezsgyék. Szűcs Gyula, Hor­nyák Gyula, Deák Péter, s 1964-től Potocky István elnökletével a csi- oserí földművesek felküzdötték ma­gukat a járás legjobbjai közé. Hogy milyen volt a kezdet, arról a mia már nyugdíjas Riczo János fgy vall: — Elkezdtük, mert úgy láttuk és értelmeztük, hogy a közös gazdálko­dás számunkra előnyösebb, könnyebb és jobb lesz. Csupán hét gazda ra­gaszkodott a régi, elavult termelé<y hez, ők az első induláskor nem álltak közénk. Nem tagadom, az ismeretlen közös út nehéznek bizonyult. A mun­kával persze nem vo'lt baj, mert az embereknek a földhöz való viszonya maradt a régi, csak az irányítás dö­cögött, nehéz volt megteremteni az akadt bőven tennivalója. Nappal én sem sokat üthettem a papírok felett, olyankor a mezőt jártam, figyeltem és ellenőriztem a munkáik menetét. Persze, a földet művelő társaimnak is volt elég teendőjük, mart a nehéz munkában a tehén-, ökrös és lovas- fogatokon meg az akkori szerszámo­kon kívül az emberek csak saját fizi­kai erejükre támaszkodhattak. Igen örültünk, amikor megjelentek az első traktorok és más gépek. Véleménye szerint a közelmúltban rengeteget fejlődött a mezőgazdaság, csak... ...eredményeink adják a választ összhangot. Ezt nem Is annyira a vezetők gyakorlatlansága okozta, mint az, hogy egyeseik nem nagyon adtaik az Irányító testület szavára, mentek a saját eszülk és elhatározá­suk szerint, de a köz kárára. — Kezdettől fogva tizenhét évig én voltam az eflsz könyvelője mond­ja, s nem szégyenkezik bevallani, hogy a felelős munkát mindössze hét elemijével végezte. — Szerettem ol­vasni, számolni is, így 1952-ben en­gem küldtek Ko'lozisn'émára a köny­velők háromihónapos tanfolyamára. Első csoport voltunk. A három hőnap úgy élröpült, hogy néhány nyomtat­vány klitöltéaére és egyikét irodai művelet gyakorlására idő sem ma­radt. Természetesen, aimi aikkor ki­maradt, elsajátítására itthon 17 év alatt akadt alkalmam. Sokszor a ma­gam kárán tanultam meg az újat, de csináltam, miivel kötelezett rá a köz iránti feleli ősség. Kevés szabad es­tém és vasárnapom volt, mert a könyvelést nem lehetett elnapolni, s ami azt illeti, kezdetben csak egye­dül birkóztam a sok papírmunkával. A háromtagú vezetőségből, Illetve irodai beosztottból mindenkinek — Csak az bosszantja az embert — szólal meg belőle a szakember és gondos mezőgazdász —, hogy a ke­let-szlovákiai síkság talajjavítását végző üzemeik dolgozói a tervezéskor mlárt nem tanulmányozzák alaposab­ban a táj természeti törvényeit. Elő­fordul ugyanis, hogy a rossz helyen és irányban kiásott csatornák több kárt okoztak, mint hasznot. Kajatin Miklós: — Gyermekkoromban a szomorú valóság kényszerítefit a bemekdaróci papi birtclkra szolgálni. Amikor a pap Csiceerbe jött, én is vele jöttem, s azóta Itt vagyok. Az efsz megalakí­tásától kezdve az állattanyésziésften dolgoztam, először az anyakocáknál, később Kertész Sándorral és Lengyel Sándorral a fejősteheneiknél. Eleinte nem volt siló, abrak sem, szénát etettünk a jószággal és ha azt akar­tuk, hogy jó legyen a tejhozam, s a vele járó kereset, aikkor bejártuk le­geltetve az egész határt. Sajnos ti­zenkét év után a kezem a fejest nem bírta tovább, s feleségemmel együtt a növeindékmarhákhoz men.türk és ott voltunk a nyugdíjkorhatár eléré­séig. Az első közös aratás (Felvétel: Gazdag József + archívum) GAZDAG I0ZSEF Ricxo János Kajatin Miklós Potocky István, a csicseri efsz elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom