Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-09-02 / 35. szám

________Gondolatok________ a p árttagsági igazolványok cseréje alkalmából bírálat és önbírAlat A párttagsági igazolványok cseréjé­nek jelen időszakában szükséges ma­gyarázni azokat a kötelességeket és jogokat, melyeik a párt alapszabályza­tából erednek. A párttagokkal való be­szélgetés szükségessé teszi olyan lég­kör megteremtését, melyben megvan­nak a feltételek a bírálatnak és önbí- rálatmak minit a fogyatékosságok és hibák eltávolítása bevált módszerének érvényesítésére. A tudományos megis­merés és a tömegek irányítása csakis a muníka, a Sikerek és kudarcok érté­kelésével és elemzésével képzelhető el. A munkához való kritikus hozzáállás elengedhetetlen eleme a valóság tudo­mányos megközelítésének. A forradalmi gyakorlat Igazolta, hogy a politikai pártot, melynek célja a társadalom átalakítása, munkájában a bíráló módszer és az elemzés kel®, hogy vezesse. Éppen a bírálat és ön- bírálat teszi lehetővé annak megisme­rését, mi az, ami maradi, ami nem fe­lel meg céljainknak és feladatainknak. Éppen ezért — amint azt a XV. párt- kongresszus is kiemelte — szüntelenül tanulni 'kell. Amikor Brezsnyev elvtárs az SZKP XXV. kongresszusán a bírálat és önbírálat módszerének fontosságáról beszélt, rámutatott, hogy annak lénye­ge abban rejlik, ha a tevékenység min­den oldalát értékelik az egyes szerve­zetekben és az egyes személyeknél. Ha a fogyatékosságokat sokoldalúan elem­zik, hogy azután ól távolít Hassák őket. Ha nem tűrik meg a liberális maga­tartást, a fogyatékosságokkal és oko­zóikkal szemben. A HATÁSOS MÓDSZER A bírálat és az önbírálait olyan mód­szer, amellyel a párt megoldja a régi és az új, a konzervatív és a haladó, a születő és az elhaló közti ellentmon­dásokat. A bírálat és az önbírálat idő­szerűsége ma Is adott, egyebek között a szubjektív hibák és tévedések elő­fordulásával, amelyeket a szocializmus építéséiben sohasem lehet teljes mér­tékben elkerülni. Bizonyos fogyatékos­ságokat és hibákat a párt, az állami és a társadalmi szervezetek sem kerül­hetnek el. Arról van azonban sző, hogy ezek a hibák ne legyenek aiapvetőek és rugalmasan ki tudjuk őket küszö­bölni. Ha a párt a mindennapi tevé­kenység során nem orvosolja szünte­lenül a hibákat, akkor előfordulhat az, amit saját tapasztalatunkból is megismerhettünk 1968-ban és 1969-ben, hogy a hibák bizonyos feltételek között komoly politikai válságba torkolltak. Azoknak a sikereknek az alapja, me­lyeket pártunk a XIV. és XV. kongresz- szus után árt el, abban rejlik, hogy a CSKP Központi Bizottsága a helyze­tet alapos marxista—leninista bíráló elemzés alá vette. Boncolta a fogya­tékosságok és hibák okait, és megmu­tatta az előrevezető utat. A marxista— leninista párt ereje egyebek közt ab­ban rejlik, hogy feltárja az igazságot, nem hallgatja el a fogyatékosságokat, nem „szépíti meg“ a valóságot. A kom­munista pártban előtérbe kerül az ön­ellenőrzés feladatának jelentősége. Ez azt jelenti, hogy a pártnak és tagjai­nak a bírálat és az önbírálat segítsé­gével saját maguknak kell hozzájárul­niuk a hiibá'k eltávolításához. Element Gottwald is kiemelte, hogy a hibák legfontosabb korr.ígálója az önbírálat. A KOMMUNISTA NEVELÉS ESZKÖZE A párttagsági igazolványok cseréjére vonatkozó párthatározat hangsúlyozza, a p á rta'la p s zervezeteik vezetőségei a tag­sággal való beszélgetést úgy készítsék elő, hogy azok a nyílt bírálat és önbírá- lat, valamint az elvtársi tapasztalatcsere és a fogyatékosságok eltávolításának őszinte szándéka jegyében menjenek végtie. A bírálat és az önbírálat a kom­munista pártnak olyan állandó fegy­vere, mely nagy szerepet játszik a kommunisták nevelésében, segíti őket a nehézségek és hibák leküzdésében. A pártszerveknek és -szervezeteknek kötelességük azt ellenőrizni, hogy a ve­zető dolgozók, tisztségviselők és a párttagok hogyan viszonyulnak a bírá­lathoz. A pártlalapszabályzBit a tagok számára kötelezővé teszi a kommunista bíráíat és önbírálat érvényesítését és a bírálat elnyomása elleni harcot, azoknak a folyamatoknak, fogyatékos­ságoknak a leleplezését, melyek káro­sítják a pánt és az álliam érdekeit. To­vábbá azt, hogy nie tűrjék meg a kö­zömbösséget, harcoljanak a szerényte­lenség, a helyt és csoportérdekeiknek a társadalmi érdekek fölé helyezése ellen. Ha az önbírálatot helyesen értelme­zik, akkor az védi a párt tagjait, de főleg tisztségviselőit (az irányítás min­den fcikán) az önelégültségtől, a sze­rénytelenség .öl és a meggondolatlan­ságtól. Tudjuk, hogy a bírálatra né­mely funkcionárius, vezető dolgozó és párttag helytelenül reagál. S ezzel gyöngíts azok kezdeményezésiét, akik őszinte szándékkal bírálnak. Akadnak még egyesek, akik a jogos bírálatot tekintélyük aláásásának tekintik, sőt a pártegység bomlasztásának, és bosszút állnak azokon (közvetve vagy közvet­lenül), akűk bírálni merészeltek. Olya­nok is vannak, akik a bírálatra egyál­talán nem reagálnak. A helyes bírálat és önbírálat a leg­fontosabb előfeltétele a párt egysége és akütőképessége szilárdításának. Per­sze a kritika csak akkor érheti el cél­ját, ha igaz, tárgyilagos, konkrét, pár­tos, alapos és elvtársnas. Brezsnyev e’.vtárs az SZKP XXV. kongresszusán arra is rámutatott, hogy a kritika ér­téke annak igazságosságában és tár­sadalmi jelentőségében rejlik. Az önbí­rálat értéke pedig annak őszinteségé­ben és a hibák és fogyatékosságok mi­nél gyorsabb helyrehozásában. A kom­munista bírálat tárgyszerű. Mindig arra törekszik, hogy a nézeteltéréseket nyu­godtan és tárgyszerűen oldják meg, hogy a megoldás ne befolyásolja káro­san az egységes eljárást és tevékeny­séget. KONKRÉTAN, CÍMRE SZÓLÓAN Mindig meg kall különböztetni egy­mástól a konstruktív és a nem építő jellegű kritikát. Az építő kritika ese­tében mind az egyéniek, mind a szer­vezetek tevékenységét politikai szem­pontból kell megközelíteni. Munká­jukat nem fékételezések, hamis tájé­koztatás, hanem konkrét tények alap­ján ítéljük meg. Az ilyen bírálat meg­mutatja a fogyatékosságok okait és legalább jelzi a megoldást. Sajnos, is­merünk egyéneiket, tisztségviselőket is, akik még mindig nem konkrétak a bí­rálatiban. A kritikának mindig konkrétnak és címre szólónak kell lennie. Vagyis ki kell mondani, ki, mikor és hol követte el a hibát. Az igazat az emberek sze­mébe kell mcodami, helytelen tehát, ha az embereket a hátuk mögött, gyű­lés után, esetleg sörözgetés közben bírálják. Az ilyen magatartás nem egyaZ'Jttheitö össze a párttag viselke­désével. Az általános bírálat nem jár semmilyen eredménnyel. A kritika persze nem téveszthető össze egyének, sőt a párt beszennye­zésével. A kritika nem szolgálhat egye­sek számára a párt marxista—leninista egységének bom’aszrtására. Éppen ezért a párt nem fogadhat el bármelyein kri­tikát, hanem csak olyat, amely lehe­tővé teszi a párt munkájának javítá­sát. A kommunista pártban nem létez­nek olyan tagok és funkcionáriusok, akiket nem szabad bírálni, akiknek te­vékenysége nem esik ellenőrzés alá. Ez a pártépítés lenini normáiból és elveiből következik. A párt alapsza­bályzata éppen ezért kimondja, hogy a széles belső pártderaclkrácia megte­remti a felitóterjeiit a bírálat és önbí­rálat fejlesztésiének, a pártfelielősség és a pártfegyelem érvényesítésének. Az alapszabályzat nemcsak azt tartalmaz­za, hogy a bírálat szükséges, hanem azt is, hogy a kritika felelősséggel jár. Kimondja, hogy a párttag a gyűléseken bármelyik tagot — tisztségére való tekintet nélkül — bírálhatja. TÁMOGASSUK A JOGOS BÍRÁLATOT Pártunk XV. kongresszusa ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy a gya­korlatiban előfordulnak esetek a kri­tika helytelen értelmezésére, s akad­nak egyesek, akik igyekeznék elnyom­ni a bírálatot. Ezt élesen el kell ítélni, és arra vezetni a párttagokat, hogy az alapszabályzat értelmében minden kommunista követelje meg: mindazo­kat, akik elnyomják a kritikáit, fele­lősségre vonják, s ha kell, a pártból is kizárják. Minden kommunista, aki pártfóruimon jószándékú és igaz bírá­lattal lép fel bármilyen szervvel, tiszt­ségviselővel vagy taggal szemben, kell. hogy élvezze szervezete és pántszerve támogatását. A XV. kongresszus meg­erősítette, hogy mindenkit, aki a fo­gyatékosságok leleplezésén fáradozik, támogatni kell. Ha a gyakorlatban érvényesíteni fog­ják e®t az elveit, akkor senki slem fogja magát tartani az Olyan mondásokhoz, mint például, akinek nem Inge, ne vegye magára, ne avatkozz bele abba, amihez nines közöd, csak a hozzád hasonló fizetésűiket bíráld stb. A kri­tika közvetett elfojtását eredményezi, hia az észrevételeikre és a jogos bírá­latra nem válaszolnak. Ezt a párt- és állami tisztségviselőknek, valamint a gazdasági tisztségviselőiknek minden szinten tudatosítaniuk kell. A párttagsági igazolványck cseréje kitűnő alkalom arra, hogy a bírálat és öiribírálat elvét a kommunisták még jobban elsajátítsák és mindennapi mun­kájukban következetesen alkalmazzák. Dr. JAN MACHYNIAK Az új elnök PARTFELADATOT TELJESÍT # A SZAKSZERVEZET ÜZEMI BIZOTTSÁGA ÉS A MUNKA JÖ SZERVEZÉSE L osoncon (Luöenec) átépí­tik és bővítik a járási kórházait, hiszen az utóbbi húsz évben az épületek lényeges bő­vítése liléikül megnövekedett az ágyak és a dolgozók száma, esetenként a kétszeresére. A nővérszobák, öltözők, raktárak és irodák is zsúfolttá váltak. Az átépítés és bővítés azonban nemcsak pénz, idő kérdése, mért hiszen közben zavartala­nul üzemlel a kórház, hanem munkaszervezés kérdése is. Az építésben éppúgy, mint a gyó­gyításiban, a dolgozók egész­ségügyi eflláltásábam. S éppen ebben az időszak­ban került új elnök a szakszer­vezeti üzemi bizottság élére. Telek Sándor elvtárs, aki közel negyedszázada dolgozik a kór­házban. A karbantartók cso­portjának vezetője volt, amíg a legutóbbi üzemi konferencián elnöknek választották. — Ezt a tisztséget pártflel- adatkérit is vállaltam — mond­ta. — Itthon érzem magam a kórházban, és számomra egyé­nileg sem mindegy, hogy az átépítés és bővítés után milyen lesz a kórház, az itteni munka. A jelenlegi helyzetről így tá­jékoztat: —■ Az egészségügyi dolgozó­kat nem vigasztalja az a tudat, hogy jó néhány munkahelyen, az Iparban, a kereskedelemben, a közlekedésben, az oktatásban, hasonlóak a körülmények, ha­sonló ideiglenes megoldásokkal kell megküzdeni, ment itt most, azonnal ikaLl gyógyítani. Ügy kell tehát j munkaszervezést irányítana az igazgatósággal együttműködve, hogy az ideig­lenes megoldások ne rontsák a dolgozók munkahelyi közér­zetét, ne okozzanak akadályt a munkában. Elmondta, hogy ebben a szin­te vég nélkttLimek tűnő átszer­vezésben, a jó és célszerű ide­iglenes megoldások kialakítá­séiban sokat segítenek a szak- szervezeti bizalmiak, de főleg az igazgató, meg Barna József elVtárs, az üzemi pártbizottság elnöke. Példáit is említ: — Az igazgató főlég az úgy­nevezett hiányszakmákban dol­gozók, a radiológusok, a kór­boncnokok, a mikrobiológusok munkahelyének, munkarendjé­nek kialakításában segített. Bizonyos fokú centralizálással, a helyettesítés rendjének ki­dolgozásával. A pártelnök meg o szakszervezeti nevelés tanfo­lyamának megszervezésében, a sajtótér jesztéSben segített, az építőkkel tárgyalva pedig meg­oldotta a rendelők elhelyezésé­nek problémáját. Megkérdeztem, hogy vélemé­nye szerint nü a jő üzemi bi­zottsági elnök legfontosabb tu­lajdonsága. — A türelem — válaszolta. — Elmandami ugyanazt min­denkinek kétszer, többször. Ez egyébként is fontos, de főleg a ml jelenlegi helyzetünkben. Figyelem, hogy milyen nagy szüksége Van a türelemre, hi­szen beszélgetés köziben a te­let cncsengetés most ötödször szólítja a készülékhez. Először sürgönyt vett át az alkalmazot­taik gyermekeinek pionírtábor - ből való visszaérkezésének idő­pontjáról. Azután leszóltak az igazgatóságról, hogy holnap reggel nyolc órakor az építők műsziakveze tőivel lesz megbe­szélés. Harmadszor a nővér- szállás vezetője hívta fel, meg­kérdezte, hegy mikorra várha­tók az egészségügyi szakközép­iskolából gyakorlatra érkező diáklányok, hányán lesznek, ki lesz a vezetőjük, szüksé­ges-e számára külön szobát ad­ni, és itteni nővérrel, vagy va­lamelyik diáklánnyal közösen adjon neki szobát. Később az orvosok szabadságának kiadá­sáról kért tájékoztató kimuta­tást a járási szakszervezeti ta­nács. Most pedig telefonon be­jelenti az egyik. hizalimi, hogy ki fogja helyettesíteni a leg­közelebbi értekezleten. Az új elnök függetlenített tisztségviselő, így tehát egy ki­csit „mindenese“ nemcsak a mozgalmi munkának, hanem a munlka sza r vezésnak is. Ha akarja, ha nem, beosztásából adódóan sokat kell foglalkoz­nia adminisztrációs problémák­kal, kimutatások, jelentések, írásbe'i értékelések, meg ha­sonlók elkészítésével. — Szerencsémre — mondta —, az üzemi bizottság titkára nő. és olyan, minit egy igazi titkárnő. Szerényen kitér a dicséret elől K'ovács Erzsébet, aki egyébként az orvosi műszerek raktárában könyvelő, ezzel a megjegyzéssel: — Apróság. Sokkal fonto­sabb az, hogy az elnök meg­látja a problémákat. — Ezt még ifjú koromban tanultam, illetve lestem el az egyik főorvostól — mondta. — Hadd meséljem el. Ügy volt, hogy csendben dolgoztam a vizsgálóteremben, amikor guru­lóágyon betoltak egy beteget. A főorvos az ágy mellé szólí­totta a .nálunk gyakorlatozó or- vosjelőltet, és megkérdezte tőle, hogy mii lát. Az máris Hajolt a beteg fölé, hogy meg­vizsgálja, de a főorvos bizony fflíélta'tla'nkodo'tt: azt kérdeztem, hogy mit lát, nem mondtam, hogy vizsgálja meg. Igaza volt. Ama akarta megtanítani, hogy a szemével ne csak nézzen, lásson is. Meglátni tanított. Akaratlan, véletlen, engem is. — Ha — mondta később a szakszervezet elnöke — az egészségügyi dolgozók, az or­vosok, meg á nővérek figyel­mét, érzelmi energiáját felesle­gesen lekötik a kórház átépí­tésével, bővítésével járó gon­dok, nyugtalanabbak, idegeseb­bek lesznek, annak csak a győgyltómiunlka látja kárát. Ezért fontos a szakszervezeti te­vékenységben a jó munkaszer­vezés. Nem térhetünk ki a sa­játosan egyedi, az egészség­ügyben, és csiak ott mutatkozó erkölcsi problémák, kérdések vizsgálata, megoldása elől. Ezért szorgalmazzuk, a csoport- gyűléseken szocjalis'ia módon tárgyalják meg, ha valami rendkívüli mutatkozik az orvos és beteg, az orvcs és nővérek, a nővé rak és a betegek közötti! kapcsolatban. És persze arról is gondoskodunk, hogy az élen­járó egészségügyi dolgozóik megkapják a nekik járó társa­dalmi elismerést, megbecsülést. Képzőművésszel rajzoltattuk meg arcképüket. Ha kimegy, majd nézze meg az épület előtti aroképcsannokot. E ddigi. néhány hónapcs munkájáról, elnöki tevé­kenységéről ezeket mondta: — A szem nem látja önma­gát. A mát felmérni igazából csak a jövő tudja, bár lehetsé­ges az önértékelés is, de ezt hagyjuk, majd akkor, ha az átépítést, bővítést befejeztük. Minden tőlem telhetőt meglet­tem eddig. Pártifeladatot telje­sítek. és ez mindent megma­gyaráz. Értem, értjük: többet tenni a szokottnál. HAjDO ANDRÁS

Next

/
Oldalképek
Tartalom