Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-26 / 34. szám
MAI GYEREK •mmb — Papa, ha »agy leszek, nekem is lesz időm játszani? (Balázs — Piri Balázs rajza) VENDÉGLŐBEN — Főúr, már több mint fél órája itt ülök, és senki sem vesz észre. — Legyen boldog, uram. Én öt órája vágyóik Itt, és minden pillanatban üvöltözik rám valaki! kocavadAsz — Ilyen viharban mész vadászni? — Igen. Hát’ha valamelyik villám eltrafál egy nyulat... KÉRDÉS Megkérdik az ismert filmcsillagot, aki már hetedszer válik: — Ha újra kezdhetné, madame, hozzámenne ugyanazokhoz a férfiakhoz? — Igen, de nem ugyanabban a sorrendbén ... ORVOSNÁL — Doktor úr, nem tudok elaludni, írjon elő valami altatót. — Tessék. — És ha ez sem használ? — Akikor kapcsolja be a tévét ... 1st <1 l @ é V Hatalmas lövés (Roháé) _l SIKER Az ifjú zenészek hazatérnek balatoni turnéjukról. Hogy szerepel teteík? — Csodálatosan. A közönség állandóan tapsolt. — Szerencsétek, hogy nem egy héttel később szerepeltetek. — Miért? — Mert megkezdték a szúnyogirtást ... MORZSÁK Z. nemcsak a focipályán, hanem otthon is a seprege- tő szerepét tölti be. X. rossz alvó. Munkahelyén is állandóan altatót használ. * # # V. részegen tért haza, de mielőtt „kivághatta volna“ magát, őt vágta ki a felesége. » # * N. a gyávaság bátor katonája. *. * * . J. hűségesen csalja a feleségét. A bíróság tárgyalótermében a házasfelek kimondták a boldogító Igent. » • * A szolgálati kocsi vezetője az üzemanyag-.megtaikarí- tást (saját kocsija részére) magas fokon gyakorolja. T. munkahelyet, lakást, kocsit, feleséget és véleményt gyakran cserél. Bodzsár Gyula BALESET Kovács újságolja a feleségének: — Képzeld csak, a tetőfedőt, aki a háztetőnkön dolgozott, ma délben elgázolta egy autó. — Rémes — mondja Kovács- né —, ezektől a vacak autóktól már a háztetőn sincs biztonságban az ember élete. A hét vicce- Külföldön voltunk, és láttuk a Hattyúk tavát! Csodálatos veit!- Ugyan, mit hencegsz ezzel. Manapság már az sem nagy dolog, ha valaki tengert lát! HÁZIASSZONY Brabovácz hazaér, és megkérdi a 'feleségétől: — Mit főztél vacsorára, asz- szomykám? — Ha lett volna tojásom, kolbászos rántottát készítettem volna, de sajnos, kolbászom sincs.... BLÖD VICC — Nicsak, Kovács, bogy lefogytál! — Valóban, több mint tíz kilót. Epeköveim voltak, azokat operálták ki. — Nahát, sohasem gondoltam volna, hogy ilyen nehezek azok az epekövek... PAPUCS Cicvarek fél éve nősült. Megkérdi a barátja: — Na, hogy érzed magad? — Nem szabad dohányoznom, innom, haverokhoz sem járhatok. — Hát akkor sajnálod, hogy megnősültél! • — Nem sajnálom, azt sem tehetem... VATTA Kovács meséli ' Szabónaik, hogy a feleségének reumája van, és fájdalmában egész nap kiabál. — Na és te nem teszel ellene semmit? — kérdi Szabó. — Dehogynem. Vattát dugok a fülembe. EGY TALPONÁLLÓBAN — Kérek egy üveg bort! — Milyen márkájút? — Mindegy, verekedéshez kell! ÉTVÁGYGERJESZTŐ Kovács betéved egy kiskocsmába. Egymás után kéri az étlapon levő húsételeket, de a pincér mindegyiknél azt válaszolja, hogy nincs; a végén pedig kijelenti, hogy csak pörkölttel szolgálhat. — De hiszen itt az étlapon tizenöt húsétel szerepei — mondja indignáiődva Kovács. — Kérem, az csak étvágy- gerjesztő. KRITIKA Beszámoló egy szabadtéri színházi előadásról: . — Az első felvonás közben beborult, majd szemerkélni kezdett az eső, azán nagy zápor kerekedett, amit a közönség hosszan tartó tapssal és ovációkkal fogadott. NE HAZA Kovács . összevert arccal megy az utcán. Egy idegen megszólítja: — Önt nyilván valami baleset érte. Ha tetszik, hazakísérhetem. f .— Nem, köszönöm — feleli Kovács —, hiszen épp hazulról jövök. — Imádok dagasztani. Olyan szép tiszta lesz a kezem tőle! (Szpilki) KÓRHÁZBAN Két bekötött fejű férfi fekszik a kórházban. — Mi történt magával? — kérdezi az egyik. — Nem akartam megengedni, hogy a feleségem vezessen. És maga? — Én meg megengedtem ... Szöveg nélkül (Pikker — Tallii Nem is tudom: az a lány követett engem, vagy csak véletlenül ütközött »belém, de amikor az eladótól elvettem a fagylaltot, kinyúlt egy ikéz, és odaadta a pénzt az árusnak. Hevesen tiltakoztam, de a lány, aki á fagylaltot kifizette helyettem, karon ragadott, elcipelt onnan. Szürke szemével gunyorosan pislo-' gott, és azt mondta: — Nem rémlik magának, hogy valahol már találkoztunk? Hallgattam. — Magához beszélek, fiatalember. Nem hívják magát véletlenül Fegyának? — Nem, nem Fegya a nevem ... — válaszoltam; — Ráadásul ez az ismerkedési mód szörnyen elcsépelt. Találjon ki valami újabbat. A lány vidáman kacagva előreszaladt. — Ű, milyen morc ember! Hát szabad Így viselkedni? Minden lányt elüldöz maga mellől. Ekkor megszólalt bennem a távoli ősök hangja. így juttattam kifejezésre: — Ha nem hagy fel ezzel a módszer rel, hogy idegen férfiakat molesztál az utcán, kénytelen leszek rendőrt hívni. — Jól van — felelte —, többé nem teszem. No, de énekelni csak szabad? Háta mögül gitárt húzott elő, és dalra gyújtott. Mögötte baktattam, lopva gyönyörködtem karcsú alakjában. Fehér trikót és kifakult farmert viselt. Mintha a gondolataimban olvasott volna, hirtelen visszafordult, és bizalmasan rám kacsintott. — Maga tetszik nekem — jelentette ki. — Kedvelem a gömbölyded srácokat. Hidegen válaszoltam: — Először is, nem kizárólag magának tetszem: Másodszor, nem szeretem, ha IGOR DANYILOV Emancipáció valaki csak úgy kapásból szórja a bókokat. Másnápra meghívott egy étterembe. Kezdetben szabódtam, az illendőség kedvéért, azután beleegyeztem. Az étteremben a pincér, természetesen, megkérdezte, hogy mit iszunk. A lány rám nézett: — Kérsz valami erőset? — Nem, nem — tiltakoztam —, semmi esetre sem. Pezsgőt innék, ha lehet. Bólintott. — Tehát akkor legyen szíves a fiatalembernek pezsgőt és édességet, fogolysültet tejfölös mártással. És vodkát kérek, heringet és rántott szeletet. Amikor a pincér feltállalt, ittunk egy- egy pohárral, majd egy másodikkal, harmadikkal és negyedikkel is. A lány észrevehetően becsípett, a cigarettája füstjén keresztül tűnődve meredt rám. Végül a székét az enyém .maillé húzta, és forró kezét a térdemre tette. — Ne, no igazán — húzódoztam. Ö azonban a fülembe lihegett: — Családot szeretnék alapítani veled — suttogta. — Elegem van a lézen- gásből. Mit szólsz hozzá? ... Jól keresek, úgyhogy nyugodtan el tudlak tartani. Nem tudtam uralkodni magamon. Kiáltás formájában tört ki belőlem a lelkesedés, s az arcomra gördült könnycseppet a tenyeremmel mázoltam eiL — Ez... micsoda? — hüppögtem. — Megkérte a ... kezemet? ... Felhúzta a vállát, és gyöngéd csókot lehelt a borostás orcámra. Azután állát a válláréhoz dörzsölte, és felhajtott még egy pohárral. — Maga túlságosan sokat iszik — jegyeztem meg. Legyintett. — Ugyan, semmiség, fiacskám! ... Nos? Feleségül veszel? Az illendőség kedvéért egy kevesell haboztam, végül igent mondtam. Két nap múlva összeházasodtunk. Szépen élünk. Ljudka, így hívják a feleségemet, voltaképpen derék asszony, leszámítva azt, hogy a fizetésnapokat rendszeresen megünnepli a barátnőivel, szombatonként pedig elutazik Horgászni jár. SZIRMAI MARIANNE tordítása 1979. VIII. 26. ÚJ SZÓ
