Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-07-01 / 26. szám

G2S Itt a kempingizezon (Elek Tibor rajza) tHEL Férjuram későn jön haza. Már az előszobában leveti a cipőjét. Kezébe fogva settenke­dik befelé. Az asszony felébred és meg­kérdi: — Hány óra van? — Tíz — feleli a férj. Kendben is lenne minden, ha ebben a pillanatban nem kez­dene ütni az ingaóra. Néma csendben hallgatják, és az óra egyet üt. — De hiszen az óra egyet ütött, nem tízet — mondja har­ciasán a menyecske. — Hát mit akarsz? A nullát is üsse? MOZEUMBAN Két turista egy múzeumban sokáig álldogál egy középkori páncél előtt. Végre az egyik megszólal: — Tartós viselet lehetett ez, csak azt nem értem, hogy a lo­vag hogyan vakaródzott, ami­kor a bolha csípte! SZILÁNKOK Bátorságát illetőleg szé­pen fejlődik. Már észreveszi vállalatánál a bajokat, de még nem teszi szóvá. • • • Hogy valakit tökéletesnek tartsunk, egyet s mást el kell felejteni róla. Optimista az, aki kikap­csolja a rádiót, mert unat­kozik, s utána bekapcsolja a televíziót. Semmi sem bosszant úgy sok mai fiatalt, mint az, hogy megértik. Ha valaki dicsekszik, hogy ő bizony már vitte valami­re, akkor már abbahagyta, hogy vigye valamire. Némely feladat elvégzésé­nek előnye, hogy addig le­het halogatni, amíg már semmi értelme sincs. Korszerűsített próféták idejét éljük. Meg tudják jó­solni a műitat. A „főnök“ gyakran nem az, aki valamit csinál, ha­nem az, aki állandóan éb­ren tartja benned, hogy va­lamit csinálj. KISKOCSI Hatalmas, modern személy­autó, valóságos csatahajó áll az országúton, és vezetője a nyitott motorház fölé hajol. Egy kisautó áll meg mellet­te. Vezetője kihajol az ablakon, és résztvevőén kérdi: — Segíthetek valamit? A nagykocsi tulajdonosa mérhetetlen gőggel néz a kér­dezőre, majd megszólal: — Ö hogyne! Legyen szíves hajtson a kocsim másik végé­re, és nézze meg, nem enge­dett-e le a hátsó gumi. MAI GYEREK — Lennék csak három napig a mamád, majd megnevelnélek — mondja a csinos tanító néni rendetlenkedő tanítványának. — Jó, majd szólók a papámnak. A mamám úgyis elutazott egy hétre. BOSSZÚ — Hiába buktattatok meg, mégis ne­kem «an igazan? (Dikobraz) KIRÁNDULÁS Egy házas­pár kirándul a hegyek közé. A hegy tövében így szól az asz- szonyka a fér­jéhez: — Emlékszel, ma tíz éve, hogy fenn jártunk a hegytetőn! — Ügy em­lékszem, mint­ha ma történt volna — feleli a férj. — Apukám, én is veletek voltam akkor? — kérdi kilenc­éves kisfiúk. — Igen, fiam. Én vittelek fel, anyukád hozott le. A HÉT VICCE Kovács egy elsőosztályú étteremben vacsorá­zik. Fizetéskor a főpincér megkérdi, hogy volt me­gelégedve.- Ha a leves olyan meleg lett volna, mint a bor, ha a bor olyan öreg lett volna, mint a hús, ha a húshoz annyi zsírt használtak volna fel, mint amennyi az abroszon volt, nagyon jó lett volna a vacsora. — Nahát! Ennyire rossz a bizonyítványod?! (Rohác Magazin) PISTI Pistikét atlétikai versenyre viszi el a papája. Izgalmas futószámot néznek. Közben Pistike kérdez: — Papa, azok a bácsik miért futnak? — Azért, mert aki első lesz a célban az díjat kap. — Azt értem, hogy az első miért fut — mondja tűnődve Pistike —, de miért fut a töb­bi? LO Egy férj, aki a lóver­senyeket gyakran látd- gatja, álmában felkiált: — Lujza! Lujza! Felesége reggel meg­kérdi tőle: — Ki az a Lujza, aki­nek a nevét álmodbah emlegetted? — A kedvenc lqvaid, amelyik első lett leg­utóbb. Néhány nap múlva a feleség feltűnően hide­gen fogadja a férjét. A férj csodálkozva kérdezi, hogy mi történ. — Semmi különös, csak levelet írt a ked­venc lovad. ÁNYOS A fiatal férj megdöbbenés­sel tapasztalja, hogy a felesége 5 hónapra gyereket szült. Fel­háborodva faggatja anyósát. Anyósa vállat von: — Egyáltalán nem rendkívü­li dolog, hogy egy gyerek 7 hónapra születik. — De ez a gyerek 5 hónapra született — mondja kétségbe­esetten a férj. — Na és — mondja- da anyós. — A 7 hónapos gyérék 2 hónapjai előbb születik. — Itt a bizonyítványom. De hidd el, papa, a televízió egyébként sem okoz már nekem semmi örömet! (Sztrsel) NYUGTALAN — Alig várom már azt, hogy a postás hozza a nyugdíjat! — Mennyit kell még várnod? — Harmincöt évet... Ez ■zt a mondatot akkor ejtettem ki, amikor az utcán egy szőke lány mellé értem, aki keresztül- kasul érthetetlen idegen nyelvű szövegekkel telepin­gáit importblúzt viselt. — Micsoda? — értetlen­kedett a lány. — I kiss you — ismétel­tem. — Angolul azt jelenti, „csókolom magát“ ... — Szemtelen fráter! — ál­lapította meg a lány. — De hogy gondolhat ilyesmit... és csupán elol­vastam azt, ami magán áll. Itt van ni... Ez pedig: „Tetszik a szeme és az ar­cocskája ... maga a világon a legelbűvölőbb terem­tés ...“ — Komolyan? — csodál­kozott a blúz tulajdonosnő­je. — Hát én nem is tud­tam! összeismerkedtünk. Az importblúz alapján keletke­zett szerelmi regény viha­ros gyorsasággal bontako­zott ki — de rövid ideig tartott. Kapcsolatunk soron következő tisztázása után Anna Martyiroszova: Müveit lány kénytelen voltam kijelente­ni: — Meggyőződtem róla, hogy a blúzodon olvasható szöveg nem felel meg a va­lóságnak. Egyáltalán nem vagy olyan szép, mint ez rajta áll. Ami pedig az esze­det illeti... — Te vagy bolond! — mondta a lány és örökre fa­képnél hagyott. Tehát, ki-ki megmaradt a maga álláspontja mellett. De megtörtént az, ami a leg­fontosabb: tapasztalatra tet­tem szert. Ezt meg kellett "szilárdítani. S egyszer oda­ültem egy lány mellé, aki szintén ilyesféle „újságba“ volt csomagolva. — A maga bájos szájacs- kája érett meggyre emlé­keztet — fuvol áztam. — A szeme pedig olyan világos­kék, akár a júliusi ég . . . A lány figyelmesen vé­gighallgatta a műfordításo­mat, azután pedig megkér­dezte: — De hol áll ez, amit a meggyről mondott? — Hát itt... — mutattam rá kissé bizonytalanul. És akkor ez a nőszemély egy igen hosszú angol mon­datot kanyarított. — Mi-mi? — hüledeztem. A lány pedig kijelentette: — Tanulj meg angolul, tudatlan fráter! — és fakép­nél hagyott. Ki nem állhatom a mű­velt lányokat! Gellert György fordítása — Ha gólyát látsz, jó lenne, ha lelőnéd! (Punc

Next

/
Oldalképek
Tartalom