Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-08-19 / 33. szám

k gjUHggg MV V.• w'r-. yaw ft 9 * fl Hft ft 1 Mk :r mammbaá ÉBBi . Sóhajok — aforizmák után Nincs szebb mese annál, amit az élet ír meg ... (An­dersen) és annál, amit az üzemeinkben írnak a terv- teifesítésről. Az élet állandó fejfájás a zajos utcában... (Mase­field) ... mint például Prá­gában. Az Idő megteszi a magáét. És te, ember?... (Lee) mit csinálsz a kocsmákban? A szerelem nem lát hibá­kat ... (Fuller) rendszerint az üzemi mi­nőségellenőr sem. Hol lahet édesebben unat­kozni, mint a cpaládi kör­ben? ... (Wilde) Esetleg még egy unalmas gyűlésen. A zene kulcs a nő szivé­hez... i(Seume) .. • azért néha az autó kulcsa is megteszi a magá­ét. Vajon melyik gyermek nem sírhat azon, hogy mi­lyen szülei vannak? ... (Nietzsche) ... főleg válás után. (A Dikobrazból fordította: y-fl VÁLASZOL Az ismert író egy olyan há­ziasszony penziójában száll meg, alki rendkívül kíváncsi természetű. Az író minden dol­gába 'beleüti az orrát. Egyszer aztán nem bírta tovább idegek­kel az író és kiborult: — Asszonyom, már belenyu­godtam abba, hogy a levelei­met elolvassa, de azt nem tű­röm, hogy válaszoljon is rá­juk! i: i _--rn i ? i ; il u __ Jr \- L H-i . Szöveg nélkül (Pavliha) NŐI DOLGOK — Ne légy féltékeny, Béla! Soha nem csaltalak meg senki­vel, azon 'kívül, akikről te is tudsz! TEJ ' Brahovácz mondja: — Én időnként tejet is iszom, mert az erőt ad, ami na­gyon jól jön a kocsmai vereke­désnél ... UJJLENYOMAT A nyomozók bűnügyi cso­portjának tagjai megérkeztek egy betörés színhelyére és munkához látnak. — Asszonyom, az éjszakai beitörő ujjlenyomatait jöttünk rögzíteni. Az asszony zavartan elpirul: — Mér nincs... — Tudjuk, hogy a betörő már nincs itt... — De ujjlenyomat sincs már. — Hogyhogy? — Időközben már megfüröd- tem . . . Angol zsilettpenge Mondják, az angol zsílettpenge megkíméli a gyenge bőrt, és elegánsan, könnyedén szedi le képünkről a szőrt. Töprengtem éjjel-nappal rajta, a kérdés folyton öldökölt: mi a .titka, hogy a britek zsilettpengéje élre tört? Végül rájöttem a titokra, s a kérdés többé nem gyötör. Azért gyártanak príma pengét, mert Angliában sok a sir*. Dénes György REKLÁM Egy kis osztrák szálloda reklámja: — Nálunk nyugodtan pihenhet. Ha itt valaki megzavarja, az csak a lel­kiismerete lehet... MAI LAKÚTELEP Csőtörés egy új lakótelepen. A la­kók betelefonálnak a karbantartó vállalathoz, tmi tegyen a teendő. Ezt a .választ 'kapják: — Rohanjanak le, mosakodjanak meg, töltsék meg az összes üres edényt, mert 'legalább egy hónapig nem lesz 'Vizük... FELNŐTTOKTATÁS — Hát akkor mégse a gólya hozza?! (lei Paris) TÖPARTON — Maga miért nem megy úszni? — Mert a sört szíveseb­ben iszom .. . BIBI — Kérem, hajlandó va­gyok minden adósságát meg­fizetni. Van még valami akadálya, hogy elvegye a lányomat? — Igen. — Micsoda? — A feleségem nem haj­landó elválni tőlem ... JEGYGYŰRŰ — Kérem, elhagyott a menyasszonyom, állítólag más vőlegényt talált. Szeret­ném megtudni a címét. — Miért, bosszút akar áll­ni? — Nem. Szeretném neki eladni a jegygyűrűmet. nők egymás között — Vera, holnap meghív­lak a presszóba. Most ünne­peltem negyvenedik szüle­tésnapomat. — Már éppen ideje! Választék (Urzicaj A hét vicce- Szabad ez a kocsi? Igen Akkor vigyen at a túloldalra, aztán várjon meg, és egy óra múlva hozzon vissza, mert olyan nagy a forga­lom. hogy gyalog felek átmenni. MAI PÁRBESZÉD / — Szeretlek. — Én is. — Ha megkérlek, hozzám jönnél? — Igen, de figyelmeztetlek, hogy nekem este tízre haza kell érnem, mert jön a fér­jem ... !BjH nfv i rfqÉ M -M n}4( | Myi f m %f.nr ■; IfcUffM ^ U#Llk /.Jij fJA>| NŐI DOLGOK — Mit mondtál annak a ma- tikusna'k, aki megkérte a keze­det? — Azt, hogy rám ne számít­son ... SZÁLLODA Kovács hazaér és megtörli a cipőjét a függönyben. A fele­sége ráripakodik: — Megbolondultál, Jenő? Nem vagyunk a szállodában! TEXAS — Bili, hallotad, hogy ma éj­jel egy meztelen táncosnő fog végiglovagoini az utcán? El­jössz megnézni? — Persze. Már legalább öt éve nem láttam élő lovat... MAI GYEREKEK — A te mamád hányszor vá'lt el idáig? — Szégyellem megmondani. — Ne szégyelld, mondd meg! — Egyszer sem ... NŐI DOLGOK be­Fel a kezekkel! (Punch) Gizi nyári élményeiről szél: — A személyszállító hajó ka­pitánya odajött hozzám, és azt •mondta, ha nem leszek az övé, elsüllyeszti a hajót... — 'Na és? Mi történt? — Megmentettem kétszáz ember életét... RÄTONYI RÓBERT Színészek mesélték A napokban Bessenyei Ferenc a Rádió büféjében magá­hoz intette a pincért: — Az előbb rendeltem egy kávét és vagy maga felejtette el kihozni, vagy kihozta már, és én megittam, és elfelejtet­tem, de az is lehet, hogy egyáltalán meg se rendeltem, de azért maga kihozta. Mindenesetre fizetek! • • • Lőrén Lenke egyik vasárnap délután, a Vidám Színpad két előadása között meghívta Vörösmarty téri lakásába egy kis uzsonnára Csala Zsuzsát. Bár az idő sürgetett, de azért pompás enni- és innivalók jutottak az asztalra. Ami­kor visszaindultak a színházba, Lorán még unszolta Csalát. — Nsm akarsz még egy kis süteményt? Csala szabadkozott. — Köszönöm. Lenkém, tele vagyok! — Akkor tegyél néhány darabot a zsebedbe! — Köszönöm, Lenkice, de már az is tele van... • * • Tordai Teri valamelyik nap a Petőfi Sándor utcában sétált és nézegette a kirakatokat. Az egyik divatüzlet előtt hosszan álldogált, majd bement. Az eladó eléje sietett. — Parancsol, művésznő? — Azt a világoskék kosztümöt a kirakatban, felpróbál­nám ... Az eladó sajnálkozva tárta szét a kezeit. — A kirakatban sajnos nem leheti Be kell fáradnia művésznő a próbafülkébe! * * * Ismeretlen szerzőtől kottacsomag érkezett Korda György címére. Mellékelve az alábbi levél: „Drága művész Űri Itt küldöm első szerzeményemet, várom válaszéti“ Korda nemigen tudta, mit válaszoljon, mert a kotta egyrészt olvashatatlan, másrészt elénekelhetetlen volt. Aztán megakadt a szeme a szerzemény címén: „Miért élek még?“ Korda aláírta a választ: „Azért, mert postán küldte el a számot és nem szemé­lyesen hozta eil“ • • * Haumann Péter barátaival elment egy budai kisvendég­lőbe vacsorázni. Amikor a pincér a számlát hozta, kissé soknak találta az összeget. — Maguk egy pontyért annyit számítanak, mintha az egész halat megrendeltem volna ... A pincér széttárta a kezeit. — Kérem, ez nálunk mindig így van! Haumann összeráncolta a homlokát. — Még szerencse, hogy nem marhahúst rendeltem! 1979. VIII. 19. ÚJ SZÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom