Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-08-12 / 32. szám

. . 'J:.Ä . A BERMUDA -HÁROMSZÖGBEN? V annak-© kísérleti úton szerzett bizonyítékai an­nak a hipotézisnek, hogy a viharos tenger hullámai által kibocsátott infrahangok pszichi­kai zavart képesek előidézni, sőt, meg is ölhetik az embert? — Helyesebb lenne, ha ezzel a kérdéssel Vaszilij Sulejkin akadémikushoz fordulna, aki felfedezte az Északi-sark viha­ros területein létrejövő infra- hangot, s annak a „tenger hangja“ nevet adta. Sulejkin akadémikus katego­rikus választ adott kérdésemre: — Nincsenek és nem is le­hetnek efféle infrahangok. A szél erősségének és a hullámok amplitúdójának növekedésével párhuzamosan a „tenger hang­jának“ intenzitása is fokozódik. A másodpercenként 330 méte­res sebességgel terjedő infra- hang sebessége jóval nagyobb, mint a hangot előidéző viharé. Ez az infrahang tehát mintegy figyelmezteti az óceánon tar­tózkodókat a közelgő veszély­re. Ám még a legerősebb vihar által előidézett infrahang sem éri el azt az intenzitást, amely veszélyes lehetne az emberre. Amit az expedíció felfedezett A „Polimode“ közös szovjet— amerikai kísérletsorozat pontos elnevezése a következő: Nem­zetközi oceanográfiai dinamikai kísérlet. Stratégiai célja az óceáni áramlások dinamikájá­nak áttanulmányozása, s annak felderítése, hogy milyen ezek­nek az áramlásoknak a szerepe a hatalmas víztömegek cirkulá­ciója létrejöttében. A kutatá­sokra a Sargasso^tenger nyuga­ti részén, egy 306x306 tengeri mérföld nagyságú területen ke­rült sor. A szovjet kutatóhajók­kal együtt amerikai tudomá­nyos kutatóhajók is részt vet­tek a munkában. — A kísérleti program sok új és rendkívül érdekes felfede­zést eredményezett — mondja Borisz Nyelepo akadémikus, az Ukrán Tudományos Akadémia intézetének igazgatója. — A kutatási területen, az óceán mé-. lyén, a légköri ciklonokhoz és anticiklonokhoz hasonló örvé­nyeket fedeztek fel. Ha a kutatási területet úgy képzeljük el, mint egy lépet, akkor annak minden egyes sejt­je egy-egy örvény. Minden ör­vénynek megvannak a saját jel­lemzői. Míg az egyik az óra­mutató járásával megegyező irányba forog, a másik éppen az ellenkező irányba. Az egyik­nek a középpontjában hidegebb a víz, a másik középpontjában melegebb. Nemcsak forgási és haladási sebességük különböző, hanem nagyságuk is. Az örvé­nyek átmérője 120 kilométertől 500 kilométerig terjed. Az amerikaiak, hogy szemlé­letesebbé tegyék az eddig el­mondottakat, úgy tekintették ezeket az örvényeket, mint az állatkertben élő állatokat. Min­den egyes örvénytípusnak kü­lön nevet adtak. A „Big Baby“- nek például nagyobb az ener­giája, mint a világ legnagyobb vízi erőműjének. Honnan származnak ezek az örvények? Néhányukat a meleg Golf-áramlat idéz elő. Koráb­ban azt hitték, hogy az áramlat olyan mint egy folyó az óceán­ban. Ma már tudiák, hogy vol­taképpen bonyolult és rendszer­telen mozgású kisebb vízáram­latok összessége Az áramlatok nem csupán vizet szállítanak, hanem azzal együtt hatalmas mennyiségű energiát is, amely befolyással van az időjárásra, az óceán életére és a tengerha­józásra is. Ha az áramlat olyan volna, mint egy szárazföldi fo­lyó, akkor nagyon könnyű dol­gunk lenne. A folyók paramé­terei ugyanis állandóan változ­nak. A tengeri áramlatot ezzel szemben talán a cigarettából felszálló, rendszertelenül go- molygó, kavargó füsthöz lehet­ne hasonlítani. Ám a füskari- kákkal ellentétben, a tengeri áramlatról leváló gyűrűk a száz tengeri mérföldet is elé­rik, s az áramlattól elszakadva megkezdik önálló útjukat az óceánon. Ezeknek a hatalmas gyűrűknek a peremét, külső ré­szét meleg víz, a belső részét pedig hideg víz alkotja. Olyan hatalmas az energiájuk, hogy több éven keresztül is képesek fennmaradni. Évente mintegy 5 ilyen gyűrflörvény válik le a Golf-áramlatról. A gyűrűkön kí­vül azonban vannak más örvé­nyek is, amelyeknek az átmérő­je az 50Ü kilométert is eléri. Keletkezésük titkára még nem sikerült fényt deríteni. A mé­rések szerint a kúp alakú örvé­nyek belseje az óceán mélyebb rétegeiből származó, hideg vi­zet tartalmaz. Ez a saját törvé­nyei szerint mozgó hatalmas víztömeg átrendezi az óceánban a hőelosztást, keveredést vált ki a légrétegben is, s végső so­ron meghatározó szerepet ját­szik az időjárás alakulásában. Eljutottunk tehát abba a kony­hába, ahol az időjárás készül, csak még azt nem tudjuk, hogy milyen recept szerint... Az örvények, ezek a hatal­mas kúp alakú víztömegek na­ponta rendszerint négy kilomé­tert tesznek meg, de néha elő­fordul, hogy sebességük eléri a napi tíz kilométert is. — Mivel magyarázható ez a sebességnövekedés? — kérdez­tem Georgij Korotajevet, a fizi­kai-matematikai tudományok kandidátusát. — Ez minden bizonnyal an­nak a belső dinamikának tulaj­donítható, amelynek eredmé­nyeként a forgó mozgás az elő­re haladó mozgás energiájává változik. De milyen módon? Ez utóbbi kérdést önmagának teszi fel Korotajev, majd né­hány pillanatra elhallgat. — Van valamiféle elképzelés — folytatja —, de ezt még ma­tematikai modellen ellenőrizni kell. Egy dolog nyilvánvaló: az örvényeket nem szabad egymás­tól elválasztva szemlélni. Egé­szen biztos, hogy kölcsönösen hatnak egymásra. Ennek ered­ményeként egyesek megszűn­nek, szétesnek, mások még erő­sebbekké válnak. Az örvények haladási iránya nem állandó, s feltehetően közvetlenül, vagy közvetve összefügg az óceán fe­nekének domborzati viszonyai­val, valamint a Föld forgásával és gömb alakjával. Mi az energiaforrása a nyílt óceánon születő örvényeknek? Létrejöhetnek-e légköri hatások eredményeként? Kialakulásukat befolyásolják-e az óceán mélyé­nek domborzati viszonyai? Még több a kérdés, mint a válasz. Egyelőre mérési adataink rend­szerezése és feldolgozása van soron. T. Zorina tudományos munka­társ a meteorológusok csoport­jában dolgozott: — A Sargasso-tenger olyan, mint a lottó. Nekem szerencsém volt: három hónap alatt egyet­len hurrikánt sem éltem át. A tenger csodálatosan sima és kék volt. Áttetszősége szem­pontjából nem véletlenül tekin­tik hiteles mértéknek. A Sor- gasso-tengert gyakran tengeri sivatagnak is nevezik — az életnek csaknem nyoma sincs itt. Hajónk mellett csupán a vi­lágoszöld színű, fű alakú tenge­ri moszat, a sargasso úszott el nagy tömegben. Ezeknek a rendkívül egyszerű felépítésű vízinövényeknek nincsen gyö­kerük, a tápanyagokat testük egész felületével szívják maguk­ba. Abban az időben, amikor még vitorlás hajók járták az óceánokat, több legenda is szü­letett arról, hogy a hajók meg­rekedtek a sargasso tömegé­ben, nem tudtak tovább menni, s a legénység szomjan pusz­tult. Nem tudom, hogy volt ez régen, ma azonban még a kisebb vitorlások sem gabalyodnak be­le az úszó sargassóba ... V. Szirszkij és I. Kolezsuk tu­dományos munkatársak a mág­neses teret tanulmányozták a kutatások körzetében: — Ebben a térségben a föld­kéregben egyetlen olyan folya­mat sem megy végbe, amely ha­jók és repülőgépek pusztulását okozhatná. Ma még valószínűt- lenül hangzanak azok a hipotézi­sek, hogy az óceán fenekének váratlan elmozdulásai hatvan- méteres magasságot is elérő hullámokat idézhetnek elő és olyan víztölcséreket, amelyek beszippanthatják, elnyelhetik a hajókat. Az óceánfenék eltolódásait feltétlenül észlelnék az ezen a területen működő földrengésku­tató állomások. A háromszög sarkaiban amerikai hidroakusz- tikai rendszereket helyeznek el. Ezek pontosságáról és megbíz­hatóságáról tanúskodik a követ­kező tény. A „Verna“, a kolum­biai egyetem kutatóhajója Ausztrália partjai mentén a víz alatt felrobbantott egy bombát. A robbanás keltette, két. óce­ánt is átszelő és Afrikát meg­kerülő hanghullámot 144 perc­cel később már regisztrálta a földgolyónak csaknem az ellen­tétes pontján levő bermudai ál­lomás. — Ma már elegendő adattal ren­delkezünk a különböző mélysé­gekben található tengeri áram­latok szerkezetéről ebben a térségben — veszi át a szót N. Bulgakov, az oceanográfiai részleg vezetője. — A kutatá­sokhoz szovjet és amerikai ké­szülékeket használtunk. Több száz bóját bocsátottunk le az óceánba. Ezek a berendezések különböző mélységekbe merül­tek le, és az áramló víztöme­gekkel együtt haladtak tova. Hogy útjukat könnyebben kö­vethessük. az amerikaiak olyan adóberendezésekkel látták el a bójákat, amelyeknek adásait mesterséges holdakkal lehetett venni. A készülékek megbízha­tóan látták el feladatukat. Ojabb adatokat gyűjtött a Golf-áram latról a „Ben Frank­lin“ mélytengeri laboratórium is. Ez a nagy batiszkáf, Jacques Piccard parancsnoksága alatt, Florida partjai mentén merült a víz alá, s a Golf-áramlatot kö­vetve 400—600 méteres mély­ségben átszelte az egész Ber- muda-háromszöget. A tizenkét tagú legénység harminc napon keresztül figyelte a tenger mé­lyének életét, s számtalan fel­vételt készített. Semmiféle ter­mészetfölötti jelenséget nem vettek észre ... — Véleményem szerint a Ber­muda-háromszög „csodáiról“ szóló legendák a reklám egy sajátos fajtáját jelentik, s az a céljuk, hogy a kíváncsi turis­ták nagy tömegeit vonzzák a Bermudákra, ahol a turizmus jelenti az egyik fő jövedelem- szerzési forrást — mondja O. Nyeujmin, a fizikai-matematikai tudományok doktora, a „Mihail Lomonoszov“ kutatóhajón dol­gozó expedíció vezetője. — Azok a nyugati tudósok, akik­kel együtt dolgoztunk, s akik­kel különböző tudományos in­tézetekben találkoztunk, oszt­ják ezt a véleményt — teszi hozzá Bulgakov. — Egyébként — folytatja Nyeujmin —. amikor a Kanári- szigeteken kikötöttünk, alkal­munk volt válaszolni az újság­írók és a kikötő dolgozóinak számos kérdésére. Kiderült, hogy miközben mi dolgoztunk, a külföldi sajtó beszámolt két szovjet kutatóhajó eltűnéséről a Bermuda-háromszögben. A kisérletsorozat során szer­zett előzetes adatokat megvi­tatták Bostonban, a Massachu­setts Egyetemen. Most az elmé­leti szakembereken a sor. Ne­kik kell általánosítaniuk a ku­tatási eredményeket, s kidolgoz­niuk azokat a javaslatokat, ame­lyeket a meteorológusok, a ha­józási és halászati szakemberek várnak. NAGYEZSDA ILJINSZKAJA. a Szocialisztyicseszka ja Indusztrija tudósítója 1S7S. VIII. 12. A déli szovjet köztársaságok közül Tádzsikisztánban van a legtöbb hegység (a 'köztársaság területének csupán tiz százaléka síkság). A hatal­mas hegyvonulatok és a kegyetlen hő­ség vidékéin Olyan körzetek is találha­tók, ahol nehezek a természeti felté­telek. 'Ilyen a köztársaság déli pere­mén található -Beskenti völgy. A 30 ki­lométer hosszú, 5—8 kilométer széles íélsivatagOB vidéken a legutóbbi időikig nem volt víz. Az átlagos júliusi hőmér­séklet 32 ifok. Ilyen melegben beérhet a legvékonyabb szálú, legértékesebb gyapotfajta, csak viz kellene... Az Amu-iD-arjáha torkolló Kafirnigan folyóból sok hegyi akadályon át a szomjazó völgybe vezették a vizet. Az erre a célra épített főcsatorna 44 ki­lométer hosszú, a gazdaságokat 766 kilométernyi öntöző- és alagcsőrend- szer hálózza be. Ahhoz, hogy a he- gyes-völgyes, meg a sivatagi terepen haladni tudjanak az építők, nagy tel­jesítményű, nemegyszer különleges gé­peket kellett használniuk. A Beskenti völgy földjét több ütem­ben teszik termővé. Az első ütem cél­ja: 1981-ig 12 és fél ezer hektárt me­zőgazdaságilag 'hasznosítani. Idén ta­TÁDZSIKISZTÁN EBREDESE Korszerű, nagy teljesítményű gépek a földeken. .. vasszal az építők az első itteni szűz- földi szovhoznak több mint kétezer hektár vetésre előkészített földet ad­tak át. Ősszel már betakaríthatják az első gyapottenmést. Fakapával és taligával ötven eszten­deje láttak hozzá a Beskenti völgy szomszédságában húzódó Vash-völgy- ben a parasztok a szüzföldek feltöré­séhez. Ma ezt a völgyet a köztársaság gyöngyszemének nevezik: itt terem az összes tadzsikisztáni gyapot mintegy negyven százaléka. Tizenkét esztendeje kezdődött a föld meghódítása Garautiban. Természete­sen a műszaki feltételek is javultak. Idén tavasszal, amikor még egyetlen szem gyapotmag se került a főidbe, az első beskenti szovhoz jövendő munká­sai már lakást kaptak egy rendezett településen, ahol van iskola, óvoda, szolgáltató és kulturális létesítmény. Tádzsikisztánban egyre több földei hódítanak meg, azokban a körzetekben is, ahol legmakacsabbul ellenszegül a természet. A távlati tervek szerint a köztársaságban 200 ezer hektár földet tesznek termővé. A. SZTRUJEV

Next

/
Oldalképek
Tartalom