Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-12 / 32. szám
é harcos öntudatos hazafi. Mindegyiküket lehetetlen volt elszállásolni a parányi faházikókban. A falu lakossága nagy segítséget nyújtott a bűnkerok építésében, ahol később a partizánok meghúzódtak. Életük kockáztatásával segítettek a felkelőknek. Szerény hajlékaikban helyet szorítottak a menekülőknek, élelemről gondoskodtak, ápolták a sebesülteket. A lakosok közül sokan vállalták a hírvivők szerepét. A partizánokkal való együttműködést a forradalmi nemzeti bizottság irányította, melynek elnöke Teodor Palúch volt. A harcok nemcsak hősiességet jelentenek. Áldozatot, óért és halált is. KaliStének is vannak halottai, hősei. A falu lakosai közül elsőként július Mistrík áldozta fel életét. Akkor lőtték le a fasiszták, amikor partizánokat ve zetett 'Kaüstéből Kyslá felé. 1944. decemberétől tífusz terjedt el a faluiban. A háború borzalmai mellett ez a szörnyű betegség még fokozta a nyomort. A tífusz 1945. március 18ig huszonhét emberéletet követelt. 1945. március 18. A legsötétebb nap KaliSte életében. A községet elfoglalták, kirabolták és felgyújtották a megszállók. A fasiszták kegyetlenségének nem volt határa. Néhány hete get agyonlőttek, kilencet pedig egy házba bezárva elégettek. A fasiszták brutalitásának áldozata Kaliste lakói nagy árat fizettek a szabadságért 1*7*. VIII. 12. Donovaly felől keskeny, kitaposott út vezet az erdőn keresztül Priechod irányába. Jő órányi járás után az egyik útkereszteződésben emléktábla jelzi, hogy néhány száz méterrel tovább egy falu van, illetve volt. Harmincnégy évvel ezelőtt... Fákkal szegélyezett ösvényen mentem tovább. Az egyik kanyar után megdöbbentő látvány fogadott: a hegyekkel körülölelt völgyben két ház húzódik meg, s azoktól mindkét irányban kőalapok. Azoknak a volt házaknak az alapjai, amelyeket a német fasiszták 1945. március 18-án felégettek. Csupán a kövek maradtak meg, hogy emlékeztessenek. Némán tanúskodnak az itt történtekről. Kik és hogyan éltek itt, mit tehettek és mit vétettek, hogy ilyen sorsra jutottak? I A tizenhatodik századi feljegyzésekben találkozunk először a falu nevével. Ebben az időben megnövekedett a faszén iránti kereslet. A szénégetők kénytelenek voltak egyre messzebb, az erdő mélyére menni fáért. Itt leltek új anyagot a munkához, s az erdő sűrűjében új településeket is létesítettek. Az Alacsony-Tátra déli lankáin Do- novalytől nem messzire szegény szénégetők telepedtek le 1525-ben. Az emberek élete nehéz volt, keményen kellett dolgozniuk a megélhetésért. A tizenkilencedik század első feléig Kaliste lakói a környező erdőkben szénégetőként dolgoztak, de néhányan eljártak a közeli bányákba és kohókba is, Spania Dolináiba, Mostenicára. A bányászat hanyatlásával kevesebb lett a munkalehetőség, a kalisteiek is kénytelenek voltak más kenyérkereset után nézni. Egy részük az épp akkor meginduló Podbrezovái Vasműben talált munkát, többen pedig mint -favágók dolgoztak az erdőiben. A szén égető mesterség lassan kiveszett. Rosszul ment a sorsuk a valamikori szénégetőknek. Tarthatatlan, szinte elviselhetetlen körülmények közt éltek. Körös-körül hegyek, csupa kő, terméketlen talaj. Mostoha és könyörtelen volt a környék. A családok a keskeny földeken csupán krumplit termeszthettek. Egyre kevesebb volt a munkaalkalom. A munkanélküliség fokozta a nyomort. A München előtti köztársaság idejében szinte minden családban járt végrehajtó. A faluban a legalapvetőbb feltételek is hiányoztak. Nem volt üzlet. Az élelmet az asszonyok kosarakban és lepedőbe kötve hátukon cipelték a távoli falvakból. A község Marta Vajdová ben csak egyetlen kút volt. Ha orvos kellett, tíz kilométert is gyalogoltak a segítségért. 182iben a faluban 128-an éltek, és 1945-ig csupán 207-re emelkedett ez a szám. Sokáig iskola sem működött a faluban, az elsőt 1928-ban létesítették. Fokozatosan a felnőttek is elsajátították az írás-olvasás tudományát. Egyre többen ismerték fel a nyomor és az elnyomás okait. A kis füzekből fellángolt a harc fáklyája. Ez világított a jobb, az igazságosabb, a szebb világ felé. A kommunista párt alapszervezetét 1923-ban alakították meg Kalistén. 1928-ban már harminckét tagja volt, ebből nyolc nő. A kis csoport tevékenysége ígéretes kezdetet jelentett a politikai harchoz. A* párt tagjai mindjárt a szervezet megalakítása után megteremtették munkájukhoz az alapvető feltételt: kis faházat vettek, megjavították, és büszkén Munkásháznak nevezték el. Napközben ez volt az iskola, este összejöveteleket, gyűléseket tartottak itt. A pártszervezet alapító tagjai többségben a Podbrezován dolgozók voltak. Haladó szellemű munkatársaik körében formálódtak öntudatos kommunistákká. A líő szervezők közé tartozott Vincent Tis liar. 1922-től volt tagja a pártnak. Hősi halált halt, 1944. szeptember 9-én esett el Duklánál, a haza felszabadításáért folytatott harcban. A munkások helyzetének javítását tűzte ki célul a pártszervezet, irányításával vettek részt a sztrájkmozga- 1 ómban a dolgozók. 1931. február 25én a falu szinte valamennyi férfilakosa részt vett a munkanélküliek nemzetközi napján szervezett tüntetésen, nem törődve az állam és a -politikai hatalom fenyegetésével. A kommunisták aktivitása nem csökkent az illegalitás éveiben sem. Munkahelyeiken terjesztették az illegális sajtót, a röplapokat. Az egyre növekvő elnyomás fokozta a gyűlöletet, a merészséget, az elszántságot a lakosság körében. Oj fejezet a falu történetében. Becsületességgel, harccal és vérrel irt fejezet. A szlovák nép fegyveres felkelésében csúcsosodott ki a kaliéteiek harca. A falu a hegyoldalak közt, keskeny völgyben feküdt, ez a kedvező stratégiai fekvés, a rejtekhelynek alkalmas erdők és sziklák és nem utolsósorban az Itt élők elszántsága a szabadságért, a munkások jobb jövőjéért folytatott harcban — ezeknek a tényezőknek az alapján lett a partizánok egyik fő központja. A szénégetők jelentéktelen, sokak által nem is ismert települése partizánbástyává vált. Nevét egyre többször emlegették a partizánok, és az ellenség körében is gyakran elhangzott. Amikor Banská Bystricát elfoglalták a német fasiszták, nagyon sok partizán, felkelő katona és civil érkezett Kaiistére. Itt keresett menedéket sok lett Alexander és Júlia BuCková, ján Kaüsky és Tonka Komorová, aki mindössze 21 éves volt. Rajtuk kívül még kilenc foglyot lőttek agyon. Többségük magyar partizán volt, akik szintén megbetegedtek tífuszban, és ezért nem tudtak elmenekülni. Két lakóház. Üzenet és figyelmeztetés a mának. Csodával határos módon maradt meg két ház a felégetett faluból. Mindkettőben emlékszobákat rendeztek be, melyek őrzik a tragikus múlt fájó emlékeit. Marta Vajdová priechodi tanítónő fogadja az idelátogatókat, elmondja a falu szomorú történetét. — Nagyon sokan járnak ide a környékről és távolabbi vidékekről is — mondotta. — De vissza-visszatérnek az életben maradt volt lakosok is, akiknek Banská Bystricán, Slovenská Lup- cán, Mostenicán és Podbrezován építettek új házakat. Idős nénik, bácsik jönnek fiaikkal, lányaikkal, akik itt születtek ugyan, de nem emlékeznek a szörnyű időszakra. Elhozzák az unokákat is, akik számára otthon talán mesének tűnnek a harcokról szóló történetek, de a színhelyen a valóságról győződhetnek meg. Soha nem felejtik el ezt a falut. A volt falut. DEÁK TEREZ A kanyar után felbukkan a két megmaradt lakéhé* (Nagy László felvételei) Emlékűt a tála romjai kört
