Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-01 / 26. szám
TUDOMÁNYI TECHNIKA A marxista-leninista világnézet a tudományos-műszáki alkotás irányítási rendszerében Az irányításelméletben információk alatt az ismeretek olyan komplexumát értjük, amelyre az embernek azért van szüksége, hogy idejében és helyesen ismerje fel és értékelje az adott rendszer helyzetében bekövetkező konkrét változásokat. Az információk az ember számára forrásul szolgálnak az irányított rendszer szerkezeti részei között fennálló viszonyok megismerésére és értékelésére. Felhasználásuk annál hatékonyabb, minél konkrétabban vagy komplexebben tartalmazzák a rendszer keretei között az adott problémakör objektív összefüggéseit. A tudományos-műszaki alkotás rendszerében a változó helyzetek maximális mértékű konkrét megismeréséhez és komplex értékeléséhez a szakmai-elméleti felkészültség önmagában még nem adhat elegendő tapasztalati alapot. A szakmai-elméleti információk csak az adott helyzet viszonyainak nagyon absztrakt látására adnak reális lehetőséget. Gyakran csak az adott helyzet viszonyainak nagyon egyoldalú értékeléséhez vezetnek. Az adott problémahelyzet konkrét megismerését, illetve komplex értékelését az ember csak úgy tudja biztosítani, ha alapvető objektív viszonyainak teljes totalitásában értelmezi és értékeli azt, éspedig az adott területre vonatkozó adekvát elméleti ismeretek szempontjából. A tudományos-műszaki alkotás folyamatának szerkezeti viszonyait a tudományos-műszaki és a szociális-politikai összefüggések maximálisan széles relációs mezőjében valóban konkrét módon csak az adott tudományos-műszaki és szociális-politikai összefüggésekre vonatkozó, megfelelően gazdag elméleti információrendszer mutathatja ki. Annál konkrétabban látjuk itt a helyzetet, minél általánosabb elméleti tapasztalatrendszerrel rendelkezünk az irányítás egyes vetületeiben. Éppen ilyen megbízható általános elméleti információrendszert nyújt számunkra a marxista-leninista világnézet. Az irányításelmélet szempontjából a tudományos-kutatási tevékenységet minden más munka- folyamathoz hasonlóan három alapvető részében vizsgálhatjuk, éspedig az előkészítés, a megvalósítás és az ellenőrzés szakaszában. Az előkészítő szakaszban a kutató tevékenység szubjektuma a konkrét célok szempontjából tudományos-kutatási programot készít. Nálunk a tudományos-technikai forradalom feltételei között az adott kutatási feladat kitűzése a szocialista rendszer haladásának konkrét műszaki-termelési szükségleteitől függ. Ezért elkerülhetetlenül szükséges a programozás ideológiai szabályozása. A tudomány tervezésének szubjektuma ezért a kutatás előkészítési fázisában szem előtt tartja a konkrét, rövid és hosszú itávú, műszaki-termelési és szociális-gazdasági célokat. Ilyen, alapjában véve politikai célok határozzák meg a kutatási feladat előkészítésének valamennyi összetevőjét. A megvalósítás szakaszában a tevékenység szubjektuma a kutatás kidolgozott tervével összhangban, s a szükséges műszaki felszerelés felhasználásával teljesíti a tudományos kutatás egyes részfeladatait, amelyek végső fokon mindig konkrét politikai feladatok. Ezek ugyanis a kommunista társadalom felépítésére irányuló műszaki-termelési haladást szolgálják. Az irányítás gyakorlatában az ideológiai szempontok elhanyagolása kétségessé tenné a tudományoskutatási feladat igényes politikai programjának hatékony megvalósítását. Az értékelő ideológiai szemlélet ezért meghatározó jellegű a tudományos-kutatási tevékenységben. Az ellenőrzés szakaszában úgyszintén szigorú ideológiai szempontok szerint kel! értékelni a kutatásban elért részeredményeket. A feladat megvalósításának folyamatában a kitűzött politikai célok szempontjából a kutatás minden fázisában szükség van az ideológiai szabályozásra. Ez azt jelenti, hogy az irányítás egyes alkotórészeinek együtt kell működniük az ideológiai döntéshozatalokban az adott kutatási feladat teljesítésének egész folyamatában, annak minden szakaszában. Az irányítási rendszert ezért szükségszerűen ideológiai információkkal kell éltetni, hogy biztosítva legyen a tudományoskutatási tevékenység politikai céljainak elérése. Ezzel összefüggésben alá kell húzni, hogy a tudományos világnézet felelős és rendszeres kihasználása az irányítás elméletében és gyakorlatában nemcsak az irányítás központi szerveinek az ügye. Arra van szükség, hogy a tudomány, a műszaki haladás és a termelés fejlesztésének gyakorlati világnézeti irányításában részt vegyen az irányítási rendszer minden alkotóeleme. A marxista-leninista világnézetnek itt úgy kell érvényesülnie, mint a gyakorlat elmaradhatatlan elméleti eszközének. A marxista—leninista elméleti ismeretek nélkül nem lehet megbízhatóan szabályozni az irányítási rendszer végrehajtó szerveinek a működését. A tudomány és a technika a szocialista társadalmi termelés gyakorlatával szoros összefüggésben fejlődik, éspedig annak két jelentős és egyúttal szociális és politikai vonatkozásban bonyolult módon determinált részeként. A tudomány és a technika jelentőségét az adja meg, hogy a kommunizmust építő társadalom növekvő szükségleteinek és forradalmi céljainak van alárendelve. Szociális és politikai determináltságuk főleg abban nyilvánul meg, hogy a 'tudomány és a technika alkotásának és alkalmazásának szubjektuma az ember, aki a szocializmus és az imperializmus osztályalapokon megosztott világának korszakában él. Ahhoz, hogy az ember a fejlett szocializmus építésének feltételei között a tudomány és a technika alkotásának és alkalmazásának aktív résztvevőjévé váljon, egyúttal a politikai harc aktív részesévé is kell válnia a haladás oldalán, a reakcióval szemben. Teljes biztonsággal kell tájékozódnia a kor ideológiai-politikai áramlataiban, amelyek a maguk módján, különböző csatornákon haladva nemcsak a tudományos-műszaki tevékenység egyes területeit érintik, hanem egyúttal az alkotás eredményeinek alkalmazási folyamatait is a társadalmi termelés gyakorlatában. A tudomány, a technika és a szocialista termelés fejlesztésének bonyolult szociális-politikai összefüggéseiben tehát a marxista—leninista elméleti szempontok segítségével megbízható elméleti tájékozódásról kell gondoskodni. A két világrendszer versenye egyre inkább a tudományos-műszaki haladás területére összpontosul, amelyben állandóan megnyilvánul az osztályalapokon megosztott világ ideológiai harca. Ezért a marxizmus—leninizmus szemszögéből öntudatos és rendszeres harcot kell folytatni a burzsoá ideológiával és a revizionista irányzatokkal szemben. Védelmezni kell társadalmi haladásunk szilárd marxista-leninista irányvonalát. A tudományos-műszaki haladást oltalmazni kell a gyakorlatban a burzsoá ideológia hatásaival szemben, amely arra törekszik, hogy tévútra terelje a szocialista népgazdaság gyakorlati fejlesztésének változásait. Az egész folyamatban fejleszteni és szilárdítani kell a párt vezető szerepét, s azt a tudományos-műszaki politika feladatainak teljesítésére kell irányítani. Az irányítási rendszer minden vetületében a szabályozó és a végrehajtó rész szubjektuma az ember, aki a megbízhatóság és a hatékonyság dinamikus mércéjével alkotja és alkalmazza a tudományt és a technikát. A megbízhatóságot és a hatékonyságot itt közvetlenül meghatározza a szakmai és a politikai felkészültség mértéke az adott funkció betöltésére. Az irányítás nem engedheti meg, hogy az ember tudományával és technikájával együtt ösztönösen fejlődjön, ha valóban a szocialista termelés fejlesztését akarja szolgálni. Az embert a tudomány és a technika alkotásában és alkalmazásában állandóan és közvetlenül öntudatos aktivitásra kell vezetni mind az elmélet, mind a gyakorlat területén. Az embernek mindig az irányító központ szilárd elméleti prog-* ramjával összhangban kell cselekednie és gondolkoznia. Az irányítási rendszer valamennyi alkotóelemének funkcióit az irányító központ elméleti programjának kell alárendelni. Ez a szocialista változások programja, ennek kell tehát alárendelni a rendszer minden szerkezeti összetevőjét, a tudományos-műszaki alkotás egész szervezését. A marxista—leninista elméletben általánosított tapasztalat jelentős tartalékot képez az ember öntudatos viselkedésének szabályozási rendszerében, a szocialista termelés fejlesztését szolgáló tudomány és technika alkotásában és alkalmazásában. Ezt az elméleti tartalékot egyre hatékonyabban kell kihasználni, mert a tudományos-műszaki alkotást egyre hatékonyabban a szocialista népgazdaság gyakorlati fejlesztésének szolgálatába kell állítani. A szocialista módon gondolkozó és cselekvő embernek a marxista-leninista elmélet alapelveivel összhangban a tudományos-műszaki alkotás eredményeit hatékonyan kell átvinnie a szocialista termelési gyakorlatba. Doc. PhOr. KAROL HAjEK, CSc. A Csehszlovák Tudományos Akadémia Geológiai Intézete koordinációs központja annak a kutatási feladatnak, amely az Inter- kosmos programja keretében a holdkőzetminták vizsgálására irányul. Az intézet 1971-ben kapta az első kőzetmintát, amelyet a 'Luna 16 automatikus űrállomás hozott le a Holdról. A szovjet űrkutatók nagyra értékelték a csehszlovák geológusok munkáját, s később a Luna 20 és a Luna 24 szállítmányaiból további holdkőzetmintákat küldtek. A felvételen doc. ing. Václav Hejl, CSc., a Geológiai Intézet igazgatója (hátul), RNDr. Alena Cimbálni- ková, CSc., valamint Karel }urek, CSc., a szovjet holdkőzetminták felületi morfológiai vizsgálatait végzik (A CSTK falvételej A NAPTEVÉKENYSÉG VIZSGÁLATA Az 1979-es év az aktív naptevékenység éve. Arra számítanak, hogy az úgynevezett Wolf-szám, amely a napfolttevékenységek számát jellemzi, a maximum idején eléri a 150-et, sőt a 170-et is. A maximum ideje alatt megnövekvő napsugárzás és az elektro nők, protonok jelentős áramlatai a földet elérve egy sor érdekes jelenséget váltanak ki az ionoszférában és a magnitoszférá- ban. Ezzel kapcsolatban a bolgár űrfizikusok számos kísérletet terveztek, hogy fényt derítsenek e jelenségek mechanizmusára. Elsősorban egy automatikus űrállomás felbocsátását tervezik, fedélzetén komplex geofizikai berendezéssel az ionoszféra kutatására a megnövekedett naptevékenység idején. Ebből a célbói a bolgár szakemberek újszerű berendezést szerkesztettek — az „EMO—1“ elektromos fénymérőt —, amelynek feladata az alapvető légköri sugárzások megoszlásának kiderítése. Ennek a műszernek az elméleti kidolgozása Mitko Gogosev és Zvetanka Gogoseva űrfizikusok nevéhez fűződik, a gyakorlati munkát pedig Neno Petkov, a műszaki tudományok kandidátusa vezetésével végezte el egy mérnökkollektíva. A mesterséges hold fedélzetén elhelyezett berendezés elsőként fog adatokat közölni az ionoszféra egészének állapotáról. • A másik feladat, amelyet ebben az évben bolgár ürfizikusok maguk elé tűztek, abban áll, hogy megmérjék az ionoszféra plazma legfontosabb lokális paramétereit: az elektron- és ion koncentrációt, valamint a hőmérsékletet. Erre a célra dolgozták ki a P—4 elnevezésű bolgár berendezést, Sztefan Csapkinov és Tana Ivanova vezetésével. A berendezést az Ionozond (ionoszfé- raszondaj típusú, egyesített automatikus űrállomáson helyezik el. A berendezés elektronikus blokkját Bulgáriában készítik. A bolgár tudósok megkülönböztetett figyelmet fordítanak az egyenlítői sugárzásra, a sarki fényre és a vörös görbületekre, amelyek az ionoszférában a közép földrajzi szélességek felett figyelhetők meg. A földi kutatásokat ezen a területen az indiai Kodaikanal-hegységben levő bolgár—indiai állomás segítségével végzik. A kutatások másik körét a naptevékenység földi mérése és az ionoszféra-folyamatokra gyakorolt hatásának meghatározása jelenti. Ezeket a megfigyeléseket a Szovjet Tudományos Akadémia Atmoszféra-Fizikai Intézetével és a grúzlai Abasztumanszki megfigyelő állomásával kidolgozott hosszútávú közös program keretében végzik el. A program megvalósítása még 1971-ben kéz dődött. A program magában foglalja egy sor színkép-sugárzás megfigyelését, a kölcsönös információcserét, az adatok feldolgozását és értelmezését. A végső eredményeket bolgár és szovjet tudósok közös munkáiban hozzák majd nyilvánosságra. Bolgár részről a kutatásokban a Központi Világűrkutatási Laboratórium munkatársai vesznek részt, Kiril Szerafimov professzor vezetésével. Megfigyeléseket végeznek az ibolyántúli és a látható spektrum területeken a Szófiai Központi Világűrkutatási Laboratórium és a Freiburgi Űrfizikai Intézet (NSZK) közös programjának keretében. A naptevékenység közvetlen műszeres vizsgálatát a bolgár Jurij Gagarin Obszervatóriumban végzik. (BUDAPRESS—SOFIAPRESS) A NAP BELSŐ ÓRÁJA A napfoltciklusok hosszúságának észlelt változékonysága feltehetően arra vezethető vissza, hogy a Nap felszíni rétegei hibásan reagálnak-válaszolnak a mélyen a Nap belsejében működő nagyon pontos „órára“. Robert Dicke angol professzor jutott erre a következtetésre, pontosan elemezve a napfoltmaximumok évei közötti intervallumok változásait a XVII. századtól napjainkig. Úgy találta, hogy az egyes ciklusok 7—17 év között változnak, több cikluson át a különbségek mindig kiegyenlítődnek, igy a ciklus visszatér az alapóra fázisába; s ez az óra 22 éves ciklusokban működik. A felületi napfolt-ciklus fázishibája az angol kutató szerint a mágnestér terjedésének késedelmére vezethető vissza valamely állandóan működő központi magból, de meg sem kísérli annak a kérdésnek a megválaszolását, hogy milyen lehet a Nap rendszeres „szívdobogásé nak“ mechanizmusa. (Delta)
