Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-05 / 31. szám
HONOR PÁRBESZÉD A LELÁTÓN — Ki leihet ez az utálatos nő ebben a telhetetlen ruhában? — Az anyósom. — Honnan tudod, amikor nem is néztél rá? — Elég volt annyi is, amennyit mondtál. KÉSŐ BÁNAT A feleség így szól a férjéhez: — Te Aladár, nagyon érdekes cikket olvastam ma a férfiakról. A szerző azt állítja, hogy nősülés után a férfiak sokkal okosabbak lesznek. — Igen — feleli Aladár —, de akkor már túl késő ... KRITIKA A híres színésznő így szól a rendezőhöz: — Én ugyan nem fogok a színpadon elhervadni, mint mások. Amikor azt érzem, hogy túlságosan öreg vagyok a színházhoz — azonnal golyót röpítek a fejembe. — Asszonyom — felel a rendező — azonnal adja ide a pisztolyát! Ki hogy nyaral? (Kaján Tibor rajzai) A MATEMATIKATAN AB A hét vicce Trefulkáné mondja a piacon:- Nahát, annak a Kovácsnak igazán nagy mázlija van. Tegnap kötött életbiztosítást, és ma már elgázolta az autó... DRÁMAÍRÓ — Hallottad, •hogy X. új darabjához ötszáz statisztára van szükség? — Ne modd! Hiszen föl sem férnek a színpadra! — Nem is a színpadra kellenek, hanem a nézőtérre. KEVERI... — A feleségem golfozik és autót vezet. — És jól csinálja? — Igen, csak egy kicsit összekeveri a két dolgot: a golfütővel semmit nem talál el, az autóval viszont mindent. NYÁRI CSOCSFORGALOM — Akkor most felolvasom a napiparancsot. Előbb a vágányhoz cipeljük a bőröndöket, és amikor a szerelvény betolat, rohamozunk! (SZTRSEL) MODERN IDŐK Modern szerelmi dialógus: — A szüleim egy új Fiatot adnak nekem nászajándékba! — Nekem viszont megengedik, hogy az udvaron parkoljak! Szilánkok bolgár lapokból Sok ember pénzért bármit megtesz, de legszívesebben semmit sem tesz. # # * Az embernek néha annyi a munkája, hogy nincs is ideje dolgozni. * * * Kéz kezet mos, és mind a két kéz piszkos marad. Egyik csúcs sem olyan magas mint ahogyan az alulról tűnik. Z-nek legerősebb olda la a sok gyengesége. A nőknek az a legszebb, amit elképzelünk vagy kitalálunk róluk. * * * Minden szamárságért fizetni kell. A legjobb esetben pénzzel. * * * Néhány embert nem tudunk megérteni, másokat meg nem merünk. FORDÍTOTTA: —y—f KETTEN BESZÉLGETNEK — Adhatna valami jó tanácsot? Két hete nősültem ... — Adhatnék, adhatnék, fiam, de most már késő. * * * — A jeleségem állandóan csak beszél... — Es miről? — Azt sosem mondja ... * # * — Gyorsan, szerelmem, jön a férjem, ugorj ki az ablakon... —- Megörültél, a tizenharmadik emeletről? — Csak nem vagy babonás ...? — Szörnyű, te mindent fordítva csinálsz. — Igazad van. Előbb feleségül vettelek, s csak aztán kezdtetek megismerni. * # * — A házasság olyan, mint a lutri... — Dehogy olyan. Ott leg alább nyerni lehet. * » # — Ügy gondolod, hogy a hosszan tartó ismeretség rosszul is végződhet? — Igen, házassággal... * * * — Ügy éTiem, már nem szeret a férjem . — Miből gondolod? — Két éve nem volt itthon ... * * * — Nincs jobb a házaséletnél. Rend, tisztaság, főtt étel.. . — A feleséged vagy az anyósod csinálja? — Dehogy. Én! * * * — Nagyon szeretlek, de nem házasodhatunk össze. — Ugyan, miért, kedvesem? — Mert ellenezné a feleségem ... TOMI VINCE A TÖRTÉNÉL EMTANABNO TÜLTELJESlTÉS A rádióriporter faggatja a munkást: hogyan fúrják az alagutat? — Hát, két oldalról kezdjük a fúrást, s aztán, ha minden jól megy, akkor néhány centi eltéréssel találkozik a két fúrópajzs. — És ha nem megy jól? — Akkor túlteljesítettük a tervet, mert két alagutat fúrtunk. Fű A BIZONYOSSÁG — Te elhiszed a férjednek, hogy áLlítólag horgászni jár? Hiszen egyetlenegyszer sem hozott egy incifinci halacskát sem ... — Tudod, éppen ezért hiszek neki! RUDOLF CECHURA: T01L i(Z\slA — Hol van már megint az a gyerek! — mondtam türelmetlenül és idege sen az órámra pillantottam. Nyolc órához közel járt az idő. — Nekem mennem kell arra az értekezletre, de nem lesz nyugtom ott sem, ha nem fogom tudni, hazajött-e a kislány minden baj nélkül. Ezek az esti csavargások csak a kárára lehetnek! — Ugyan, Pepo — igyekezett nyugtatni a feleségem, — hiszen már nem gyerek! Tizenhét esztendős és hát el kell... — Semmit sem kell! — szakítottam őt félbe. Biztosan megint azt akarta mondani, hogy el kell ismernem stb. — Tudni akarom, hol csavarog a lányom! Ha nagyon szabadjára engedjük, isten tudja, kivel mindenkivel kerül ösz- sze, aztán egy szép napon majd előáll neked ... — Ugyan, kérlek! — Vagy pedig inni fog valahol a huligánokkal! Megtanul cigarettázni! Pedig itthon a helye, tanulnia kell, hiszen már csak néhány hét van az érettség; vizsgájáig! Még tovább beszéltem volna, de már mennem kellett. Mónikával a lépcsőházban találkoztam össze. — Szia, ősöm! Hová, hová? — Ne légy szemtelen! Inkább mond meg, hol voltál! No várj csak! Holnap majd beszélgetünk! És elszáguldottam. Éppen csak egy kicsit késtem el. — Szia, bogárkám, — mondtam Renátának kissé lihegve. — Elnézést kérek a késés miatt — tudod, megint a családi problémák. — Az öreglánnyal? — kérdezte harag nélkül és cigarettára gyújtott. — Addig is rendeltem egy gint tonikkal, de máskor ne tedd, hogy így megvárakoz- taszt! Kínos dolog, amikor egy hölgy rendeli meg magának az italt. — Bocsáss meg, bogárkám, ez tényleg csak kivételes eset volt... — Az öreglány marhás- kodott? — Dehogy, nem róla van szó — a lányommal vannak problémák, tudod? De hagyjuk ezt, édesem, csak nem rontjuk el ezzel az esténket, nem igaz? — De. — Kéjesen szippantott egyet a cigarettából és sokat ígérőén rám mosolygott. — Igyál valamit, aztán egy félóra múlva mehetünk .. . Ettől a mosolytól olva- dozni kezdtem. A szürke hétköznapok gondjait elintéztem egyetlen legyintéssel: — Nincs semmi baj, csak ezek az érettségi előtti gondi k __ Re náta rögtön rávágta: — Az .sten szerelméért. Pépé, erről egy szót sem. Ha az érettségire gondolok, vége a jókedvemnek! Egyébként — valahogy közbenjárhatnál a vizsgáztató bizottságnál, mert különben elhasalok, az biztos! — Persze hogy közbenjárok, cicuskám! De most már ne beszéljünk erről! Hisz oly kevés időnk van egymás számára ... Bájosan csücsörítette ajkát, koccintottunk és mind ketten vidáman mondtuk: — Csin-csin! SÁGI TÓTH TIBOR fordítása 1171. VIII. 5.- * ÚJ SZÚ
