Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-08-05 / 31. szám

\ As igazgató Kiss Gábor Miskolci Tibor Miko Vendelín Bodoki Adrienn* HEMZEOEKVALTAS1 MHnBBimaUBllll Magda Tibor (Gyökeres György felvételei) A mezőgazdaság jelenét, de még in­kább a jövőjét lényegesen meghatá­rozza a 'szakmunkások száma. Az egy­re jobban gépesített mezőgazdaság jól (elkészült, szakmájukat értő és szerető szakmunkásokat igényel. A mezőgaz­dasági szakmunkásképzés ma már fon­tos társadalmi szükséglet. Nem lehet közömbös számunkra, hogy a mai fia­tal hogyan viszonyul a mezőgazdaság­hoz, miként tekint a szülei által ala­pított szövetkezetre. Ezek a szülők a természet rendje szerint lassan .meg­öregszenek, a munkában megfáradt kezük reszketőbbé válik, kiesik kezük­ből a szerszám és — ki veszi át? Ez a gond egyre nagyobb. A megoldás szüksége korparancs. Az ám, csakhogy a mezőgazdasági munka természeténél fogva leginkább a (öldeken zajlik. Esőben, sárban, tűző napon, csikorgó fagyban kell helytállni. S ez a fiata­lokat eddig inkább taszította, s nem pedig vonzotta a mezőgazdaságba. A szaporodó Ipari települések, jobb, ké­nyelmesebb és biztosabb megélhetést, több szabad időt, nagyobb szórakozási lehetőséget nyújtottak a fiatalok szá­mára. Ezért volt korábban nagy az el- áramlás az iparba. Az utóbbi években azonban egyre több fiatal marad a mezőgazdaságban, s ez a gépesítés üteme felgyorsulásának köszönhető. Hiszen a gépek télen is működhetnek. Ha nem a földet művelik, akkor szál­lítanak, vagy az állattenyésztést is se­gítik. Aztán itt van a gépjavítás, sze­relés; tehát a'gépek körül akad mun­ka télen, nyáron egyaránt. Ez az egyik magyarázata annak is, hogy a fiatalok zömét a gépesítésben találjuk. A serdülőkorból kinövő, alapiskolát elvégző munkaképes fiatal, aki nem tanul tovább, sok munkalehetőség kö­zött válogathat. Nagy a lehetősége a szakmaválasztásban is. S ma már ön­maga is eldöntheti, hol lenne jobb szá­mára és hogyan lenne jobb szocialis­ta társadalmunkban elhelyezkedni, be­illeszkedni. S azt a helyet választja, amely számára a legmegfelelőbb, ahol megkapja erkölcsileg és anyagilag is, amit elvár. Nemrégiben olyan fiatalokat keres­tem fel, akik a mezőgazdaságban dol­goznak majd. Színhely az uduardi (Dvory nad 2itavou) mezőgazdasági szakmunkásképző iskola. Benkovics Jó­zsef mérnök, az iskola igazgatója el­mondta, hogy évente 100—120 végzős fiatal hagyja el az iskolát. Az eddigi felmérések alapján kilencven százalé­kuk a mezőgazdaságban marad, ami szintén bizonyítja, hogy a fiatalok vonzódnak a mezőgazdasághoz. — Milyen szakmát tanulhatnak a fiatalok? — Iskolánk gépesített irányzatú. Traktorosok, tehergépkocsi-vezetők, ja­vítók, szerelők kerülnek innét ki. De megtanulják a kombájnvezetést és egyéb mezőgazdasági gépek kezelését is. Sőt. személygépkocsi vezetésére is megszerzik a jogosítványt. Tanulóink eddig kizárólag csak fiúk voltak. Két éve jelentkezett felvételire egy leány is, felvettük. Igaz, ő tavaly szeptem­berben átlépett a Komáromi Mezőgaz­dasági Szakközépiskolába. — Ez az jelenti, hogy itt érettségit még nem szerezhetnek? — 'Eddig így volt, de a jövőben már erre is lehetőség nyílik. Tavaly nyi­tottunk a szlovák tagozaton egy osz­tályt, melyben a tanulók négy év után érettségit is szerezhetnek. Az idén, szeptember elsejétől a magyar tagoza­ton is nyílik hasonló osztály. Itt még van hat üres hely, az érdeklődő fia­talokat szívesen fogadjuk. — Azért látok itt lányokat is? — Igen, mert ebben az osztályban állat- és növényvédelmi szakra is ké­pesítjük a tanulókat, s ez a szakma a lányokhoz is közelebb áll. A mezőgazdasági szakmunkásképző iskolában az oktatás júliusban fejező­dik be. Az idén 160-an végeztek, eb­ből 80 a magyar anyanyelven tanulók száma. Néhány végzős fiatallal elbe­szélgettem. Hallgassuk meg az ő véle­ményüket is. Kiss Gábor magas termetű, komoly tekintetű 'fiatalember. A Miklósi Álla­mi Gazdaságban fog dolgozni. • — Milyen munkakört választott? — Traktoros leszek. — Miért pont traktoros? — Nem is tudom. Ez talán köny- nyebb. — Csak ezért lesz traktoros? — így többet kereshetek. — És az minden? Nem felel azonnal. — Nem éppen minden, de lényeges. Persze, az igazsághoz tartozik az is, hogy én nagyon szeretek vezetni. — Mikor ült először traktoron? — Még kisfiú voltam. — A szerelés és javítás? — Ha kell, azt is csinálom majd. Gondolom, hogv télen ránk is szükség lesz a javítóműhelyben. Magda Tibor kissé zárkózott termé­szetű. Csendes, halk szavú fiú. Amit kimond, először alaposan átgondolja. — Milyen tanuló volt? — Jeles. — Mit szeretett jobban, az elméleti vagy a gyakorlati oktatást? Rám néz és hallgat egy sert. — Hát a gyakorlati órákat jobban kedveltem, ott az ember felszabadul- tabb, és gépek között van. A gépeket pedig nagyon szeretem. — Hol fog dolgozni? — A Bracskai (Bradoftov) Efsz-ben, velük kötöttem szerződést. Jelenleg aratunk, segédkombájnos vagyok. — Aztán? — Ha lehet én is a traktort válasz­tom. — Miért nem a műhelyt? — Ott kicsi nagyon a fizetés, nem fizetik meg a javítókat. Ez hiba, ezért nem mennek oda szívesen a fiatalok. Miskolci Tibornak is hasonló kérdé­seket tettem fel. Válaszai bizonytala­nabbak voltak, mint társaié. Ö is vé­gig kitűnő tanuló volt. A szakmunkás- képző bizonyítványa is tiszta jeles. Ű a Besenyői (Besenov) Efsz-ben fog dolgozni. Neki mindegy, milyen mun­kát kap. De a legszívesebben ő is a traktorra ülne, aztán majd gépkocsi­vezető szeretne lenni. Két testvére van, az egyik kőműves, a másik trak­toros a szövetkezetben. Az apja takar- mányozó. Megkérdeztem, szeretne-e to­vábbtanulni. Igéiméi válaszolt. Miko Vendelín volt a szaktanintézet legjobb és legpéldásabb tanulója. Az idén tavasszal Szlovákiában 60 szak­munkástanuló kapta meg a Példás Szakmunkástanuló miniszteri kitünte­tést, köztük volt ő is. — Hol fog dolgozni? — Egyelőre a szülőfaluban, Jasovon. A javítóműhelyben vállaltam munkát. — Miért? — Szeretem a gépeket, és szeret­ném továbbfolytatni a tanulást a gép­ipari iskolában. Sajnos az idén nem sikerült a felvételim. Jövőre újra pró­bálkozom, addig elméletből is alapo­sabban felkészülök. Utoljára hagytam Bodoki Adrien- nát, aki két év után átlépett a komá­romi mezőgazdasági szakközépiskolá­ba. — Miért hagyta itt ezt az iskolát? — Rájöttem, hogy a gépészet nem nekem való. Közben megbarátkoztam a növénytermesztéssel. Ez nekem való pálya. . — Ezt komolyan is gondolja? Elneveti magát, majd nagyon komo­lyan és határozottan feleli: — Vannak barátnőim, akik a nö­vénytermesztésben dolgoznak és elége­dettek a munkahelyükkel. Gondolom, én sem panaszkodom majd, persze, még az érettségi messze van. — Milyen tanuló? Kissé szégyenlősen. — Az első osztályt, mert oda vettek fel, közepes eredménnyel végeztem el. De remélem, a folytatás jobb lesz. Tehát a mezőgazdaság szakmunkás­ellátás jövőjére vonatkozóan vannak biztató jelek. A felnövekvő ifjú gene­ráció közül egyre többen választják á mezőgazdasági pályát — és a szülők kezéből kihullott szerszámot lesz, ki átvegye. T. E. A szocialista társadalmi rendszer országainak egyik legfontosabb feladata a tudomány és a technika eredményeire épülő termelés fejlesztése. Figyelembe kell azonban azt venni, hogy a tudo­mányos-műszaki haladás gyors üteme a termelés technológiája és a munkaeszközök terén egy év tized leforgása alatt alapvető változásokat ered ményez. Ezért is kell előreláthatóan jelezni a tu iományos-műszaki fejlődés pozitív és negatív ha tásait. A tervezői gyakorlat és a gazdaságpolitika na­ponta ad választ azokra a kérdésekre, amelyek megvalósítása nemegyszer még az ötéves terv­időszak keretét is szétfeszíti. Ezeket ^ gondokat nem lehet anélkül kiküszöbölni, hogy ne ismer |ük a népgazdaság fejlődésének hosszú lejáratú tervezetét, hiszen az előrejelzések, a tervezési folyamat javítása a modern módszerek felhasz­nálása nagy mértékben elősegíti az irányítás tu dományos jellegét. A szocializmus távprognózisának legjelentősebb feladata a tervszerű irányítás tudományos isme reteinek előrejelzése, hiszen a prognózis nem más, mint tudományos ismereteken alapuló „jós­lat'“ a jövőről (eseményekről, folyamatokról, ál lapotokról, mennyiségekről és összefüggésekről). Helytelen lenne azonban azonosítani a prognó zist a tervvel, amely a kitűzött feladatok, a ha­táridő és a feltételek összessége. A prognózisnak elsősorban arra kell választ adnia, hogy minek kell bekövetkeznie és milyen feltételek között, vagyis mi, hogyan, hol, mikor és milyen mód szerekkel történik. Ezzel szemben a népgazda sági terv, mint az irányítás alapvető és döntő eszköze közvetlenül rámutat, kinek hogyan,, mit kell tennie a kitűzött cél eléréséért. Érdekes megállapítás, hogy a prognózis tájékoztatja a vi­lágot, míg a tervezés változtat rajta, Notkin, az ismert szovjet tudós tömören ,,a jövő hírszerző jé“ nek tartja a prognózist. [DOHÉBAN A PROGNOSZIMAROL Hogy mi a prognózis legfontosabb célja? Első­sorban a szocialista társadalom tendenciáinak vizsgálata; a szocialista, gazdasági és tudomá nyos-műszaki folyamatok tudományos felvilágosí­tása; a jövőt formáló tényezők megismerése és az e tényezőket befolyásoló döntések kidolgo zása. A prognosztika jelentőségére a CSKP KB 1974 májusi ülése is rámutatott. Josej Kempny, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára nyomatéko san hangsúlyozta beszámolójában: „A hatodik öt­éves terv időszakában az irányítás területén ab ból kell kiindulni, hogy a műszaki haladás és az integráció távlati folyamat. Ez megköveteli a hosszú lejáratú és a középidőtartamú tervek ki­dolgozását, a népgazdasáqi fejlődés távlatainak prognosztikai elemzését. Ojra kell értékelni a tu­dományos-műszaki, a gazdasági és a szociális előrejelzéseket, törekedni kell a prognózisok egyeztetésére, meg kell vizsgálni a fejlődés le­hetőségeit és a prognózisok megvalósításának módjait. Ki kell dolgozni az ágazatok, a munka- területek és a vállalatok fejlődésének prognózi­sait, mégpedig oly módon, hogy ezekben az elő­rejelzésekben kifejezést nyerjen a tudomány, a technika és a gazdálkodás egysége. A tudomá nyos-műszaki fejlődés szempontjainak érvényesül­niük kell minden alapvető és távlati népgazda­ságfejlesztési célkitűzésben. Ez teszi lehetővé a tervezés tudományosabbá tételét.“ A prognesz tikai kérdések ennek ellenére még mindig nin­csenek kellőképpen kidolgozva. Ez a tudományág ugyanis még csak a fejlődés kezdeti szakaszában van. A társadalmi, gazdasági és tudcmánycs-műszaki prognózisok iránti fokozott érdeklődés nem di- vatje'enség, hanem tekintetbe veszi a társadalom létszükségleteit. V. I. Lenin is kiemelte írásaiban, logy a kommunista embernek kellő figyelem­mel kell kísérnie a holnapi feladatokat. Ma is aktuálisak azok a szavak, amelyeket már a szov- jethntalom létének első napjaiban hangsúlyozott, hogy tervek nélkül sosem lehet dolgozni. IVAN GAJDOSIK 1>7>. VIII. 5. 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom