Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-08-05 / 31. szám
\ As igazgató Kiss Gábor Miskolci Tibor Miko Vendelín Bodoki Adrienn* HEMZEOEKVALTAS1 MHnBBimaUBllll Magda Tibor (Gyökeres György felvételei) A mezőgazdaság jelenét, de még inkább a jövőjét lényegesen meghatározza a 'szakmunkások száma. Az egyre jobban gépesített mezőgazdaság jól (elkészült, szakmájukat értő és szerető szakmunkásokat igényel. A mezőgazdasági szakmunkásképzés ma már fontos társadalmi szükséglet. Nem lehet közömbös számunkra, hogy a mai fiatal hogyan viszonyul a mezőgazdasághoz, miként tekint a szülei által alapított szövetkezetre. Ezek a szülők a természet rendje szerint lassan .megöregszenek, a munkában megfáradt kezük reszketőbbé válik, kiesik kezükből a szerszám és — ki veszi át? Ez a gond egyre nagyobb. A megoldás szüksége korparancs. Az ám, csakhogy a mezőgazdasági munka természeténél fogva leginkább a (öldeken zajlik. Esőben, sárban, tűző napon, csikorgó fagyban kell helytállni. S ez a fiatalokat eddig inkább taszította, s nem pedig vonzotta a mezőgazdaságba. A szaporodó Ipari települések, jobb, kényelmesebb és biztosabb megélhetést, több szabad időt, nagyobb szórakozási lehetőséget nyújtottak a fiatalok számára. Ezért volt korábban nagy az el- áramlás az iparba. Az utóbbi években azonban egyre több fiatal marad a mezőgazdaságban, s ez a gépesítés üteme felgyorsulásának köszönhető. Hiszen a gépek télen is működhetnek. Ha nem a földet művelik, akkor szállítanak, vagy az állattenyésztést is segítik. Aztán itt van a gépjavítás, szerelés; tehát a'gépek körül akad munka télen, nyáron egyaránt. Ez az egyik magyarázata annak is, hogy a fiatalok zömét a gépesítésben találjuk. A serdülőkorból kinövő, alapiskolát elvégző munkaképes fiatal, aki nem tanul tovább, sok munkalehetőség között válogathat. Nagy a lehetősége a szakmaválasztásban is. S ma már önmaga is eldöntheti, hol lenne jobb számára és hogyan lenne jobb szocialista társadalmunkban elhelyezkedni, beilleszkedni. S azt a helyet választja, amely számára a legmegfelelőbb, ahol megkapja erkölcsileg és anyagilag is, amit elvár. Nemrégiben olyan fiatalokat kerestem fel, akik a mezőgazdaságban dolgoznak majd. Színhely az uduardi (Dvory nad 2itavou) mezőgazdasági szakmunkásképző iskola. Benkovics József mérnök, az iskola igazgatója elmondta, hogy évente 100—120 végzős fiatal hagyja el az iskolát. Az eddigi felmérések alapján kilencven százalékuk a mezőgazdaságban marad, ami szintén bizonyítja, hogy a fiatalok vonzódnak a mezőgazdasághoz. — Milyen szakmát tanulhatnak a fiatalok? — Iskolánk gépesített irányzatú. Traktorosok, tehergépkocsi-vezetők, javítók, szerelők kerülnek innét ki. De megtanulják a kombájnvezetést és egyéb mezőgazdasági gépek kezelését is. Sőt. személygépkocsi vezetésére is megszerzik a jogosítványt. Tanulóink eddig kizárólag csak fiúk voltak. Két éve jelentkezett felvételire egy leány is, felvettük. Igaz, ő tavaly szeptemberben átlépett a Komáromi Mezőgazdasági Szakközépiskolába. — Ez az jelenti, hogy itt érettségit még nem szerezhetnek? — 'Eddig így volt, de a jövőben már erre is lehetőség nyílik. Tavaly nyitottunk a szlovák tagozaton egy osztályt, melyben a tanulók négy év után érettségit is szerezhetnek. Az idén, szeptember elsejétől a magyar tagozaton is nyílik hasonló osztály. Itt még van hat üres hely, az érdeklődő fiatalokat szívesen fogadjuk. — Azért látok itt lányokat is? — Igen, mert ebben az osztályban állat- és növényvédelmi szakra is képesítjük a tanulókat, s ez a szakma a lányokhoz is közelebb áll. A mezőgazdasági szakmunkásképző iskolában az oktatás júliusban fejeződik be. Az idén 160-an végeztek, ebből 80 a magyar anyanyelven tanulók száma. Néhány végzős fiatallal elbeszélgettem. Hallgassuk meg az ő véleményüket is. Kiss Gábor magas termetű, komoly tekintetű 'fiatalember. A Miklósi Állami Gazdaságban fog dolgozni. • — Milyen munkakört választott? — Traktoros leszek. — Miért pont traktoros? — Nem is tudom. Ez talán köny- nyebb. — Csak ezért lesz traktoros? — így többet kereshetek. — És az minden? Nem felel azonnal. — Nem éppen minden, de lényeges. Persze, az igazsághoz tartozik az is, hogy én nagyon szeretek vezetni. — Mikor ült először traktoron? — Még kisfiú voltam. — A szerelés és javítás? — Ha kell, azt is csinálom majd. Gondolom, hogv télen ránk is szükség lesz a javítóműhelyben. Magda Tibor kissé zárkózott természetű. Csendes, halk szavú fiú. Amit kimond, először alaposan átgondolja. — Milyen tanuló volt? — Jeles. — Mit szeretett jobban, az elméleti vagy a gyakorlati oktatást? Rám néz és hallgat egy sert. — Hát a gyakorlati órákat jobban kedveltem, ott az ember felszabadul- tabb, és gépek között van. A gépeket pedig nagyon szeretem. — Hol fog dolgozni? — A Bracskai (Bradoftov) Efsz-ben, velük kötöttem szerződést. Jelenleg aratunk, segédkombájnos vagyok. — Aztán? — Ha lehet én is a traktort választom. — Miért nem a műhelyt? — Ott kicsi nagyon a fizetés, nem fizetik meg a javítókat. Ez hiba, ezért nem mennek oda szívesen a fiatalok. Miskolci Tibornak is hasonló kérdéseket tettem fel. Válaszai bizonytalanabbak voltak, mint társaié. Ö is végig kitűnő tanuló volt. A szakmunkás- képző bizonyítványa is tiszta jeles. Ű a Besenyői (Besenov) Efsz-ben fog dolgozni. Neki mindegy, milyen munkát kap. De a legszívesebben ő is a traktorra ülne, aztán majd gépkocsivezető szeretne lenni. Két testvére van, az egyik kőműves, a másik traktoros a szövetkezetben. Az apja takar- mányozó. Megkérdeztem, szeretne-e továbbtanulni. Igéiméi válaszolt. Miko Vendelín volt a szaktanintézet legjobb és legpéldásabb tanulója. Az idén tavasszal Szlovákiában 60 szakmunkástanuló kapta meg a Példás Szakmunkástanuló miniszteri kitüntetést, köztük volt ő is. — Hol fog dolgozni? — Egyelőre a szülőfaluban, Jasovon. A javítóműhelyben vállaltam munkát. — Miért? — Szeretem a gépeket, és szeretném továbbfolytatni a tanulást a gépipari iskolában. Sajnos az idén nem sikerült a felvételim. Jövőre újra próbálkozom, addig elméletből is alaposabban felkészülök. Utoljára hagytam Bodoki Adrien- nát, aki két év után átlépett a komáromi mezőgazdasági szakközépiskolába. — Miért hagyta itt ezt az iskolát? — Rájöttem, hogy a gépészet nem nekem való. Közben megbarátkoztam a növénytermesztéssel. Ez nekem való pálya. . — Ezt komolyan is gondolja? Elneveti magát, majd nagyon komolyan és határozottan feleli: — Vannak barátnőim, akik a növénytermesztésben dolgoznak és elégedettek a munkahelyükkel. Gondolom, én sem panaszkodom majd, persze, még az érettségi messze van. — Milyen tanuló? Kissé szégyenlősen. — Az első osztályt, mert oda vettek fel, közepes eredménnyel végeztem el. De remélem, a folytatás jobb lesz. Tehát a mezőgazdaság szakmunkásellátás jövőjére vonatkozóan vannak biztató jelek. A felnövekvő ifjú generáció közül egyre többen választják á mezőgazdasági pályát — és a szülők kezéből kihullott szerszámot lesz, ki átvegye. T. E. A szocialista társadalmi rendszer országainak egyik legfontosabb feladata a tudomány és a technika eredményeire épülő termelés fejlesztése. Figyelembe kell azonban azt venni, hogy a tudományos-műszaki haladás gyors üteme a termelés technológiája és a munkaeszközök terén egy év tized leforgása alatt alapvető változásokat ered ményez. Ezért is kell előreláthatóan jelezni a tu iományos-műszaki fejlődés pozitív és negatív ha tásait. A tervezői gyakorlat és a gazdaságpolitika naponta ad választ azokra a kérdésekre, amelyek megvalósítása nemegyszer még az ötéves tervidőszak keretét is szétfeszíti. Ezeket ^ gondokat nem lehet anélkül kiküszöbölni, hogy ne ismer |ük a népgazdaság fejlődésének hosszú lejáratú tervezetét, hiszen az előrejelzések, a tervezési folyamat javítása a modern módszerek felhasználása nagy mértékben elősegíti az irányítás tu dományos jellegét. A szocializmus távprognózisának legjelentősebb feladata a tervszerű irányítás tudományos isme reteinek előrejelzése, hiszen a prognózis nem más, mint tudományos ismereteken alapuló „jóslat'“ a jövőről (eseményekről, folyamatokról, ál lapotokról, mennyiségekről és összefüggésekről). Helytelen lenne azonban azonosítani a prognó zist a tervvel, amely a kitűzött feladatok, a határidő és a feltételek összessége. A prognózisnak elsősorban arra kell választ adnia, hogy minek kell bekövetkeznie és milyen feltételek között, vagyis mi, hogyan, hol, mikor és milyen mód szerekkel történik. Ezzel szemben a népgazda sági terv, mint az irányítás alapvető és döntő eszköze közvetlenül rámutat, kinek hogyan,, mit kell tennie a kitűzött cél eléréséért. Érdekes megállapítás, hogy a prognózis tájékoztatja a világot, míg a tervezés változtat rajta, Notkin, az ismert szovjet tudós tömören ,,a jövő hírszerző jé“ nek tartja a prognózist. [DOHÉBAN A PROGNOSZIMAROL Hogy mi a prognózis legfontosabb célja? Elsősorban a szocialista társadalom tendenciáinak vizsgálata; a szocialista, gazdasági és tudomá nyos-műszaki folyamatok tudományos felvilágosítása; a jövőt formáló tényezők megismerése és az e tényezőket befolyásoló döntések kidolgo zása. A prognosztika jelentőségére a CSKP KB 1974 májusi ülése is rámutatott. Josej Kempny, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára nyomatéko san hangsúlyozta beszámolójában: „A hatodik ötéves terv időszakában az irányítás területén ab ból kell kiindulni, hogy a műszaki haladás és az integráció távlati folyamat. Ez megköveteli a hosszú lejáratú és a középidőtartamú tervek kidolgozását, a népgazdasáqi fejlődés távlatainak prognosztikai elemzését. Ojra kell értékelni a tudományos-műszaki, a gazdasági és a szociális előrejelzéseket, törekedni kell a prognózisok egyeztetésére, meg kell vizsgálni a fejlődés lehetőségeit és a prognózisok megvalósításának módjait. Ki kell dolgozni az ágazatok, a munka- területek és a vállalatok fejlődésének prognózisait, mégpedig oly módon, hogy ezekben az előrejelzésekben kifejezést nyerjen a tudomány, a technika és a gazdálkodás egysége. A tudomá nyos-műszaki fejlődés szempontjainak érvényesülniük kell minden alapvető és távlati népgazdaságfejlesztési célkitűzésben. Ez teszi lehetővé a tervezés tudományosabbá tételét.“ A prognesz tikai kérdések ennek ellenére még mindig nincsenek kellőképpen kidolgozva. Ez a tudományág ugyanis még csak a fejlődés kezdeti szakaszában van. A társadalmi, gazdasági és tudcmánycs-műszaki prognózisok iránti fokozott érdeklődés nem di- vatje'enség, hanem tekintetbe veszi a társadalom létszükségleteit. V. I. Lenin is kiemelte írásaiban, logy a kommunista embernek kellő figyelemmel kell kísérnie a holnapi feladatokat. Ma is aktuálisak azok a szavak, amelyeket már a szov- jethntalom létének első napjaiban hangsúlyozott, hogy tervek nélkül sosem lehet dolgozni. IVAN GAJDOSIK 1>7>. VIII. 5. 6
