Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)

1979-08-05 / 31. szám

betűnik a sok szép könyv. Csak úgy kapásból néhány író neve, akiknek könyve ott sorakozik a könyvszek­rényben: Jókai, Mikszáth, Tersánszky Józsi Jenő, Krúdy, Veres Péter, Tolsz­toj, Solohou, Dumas, Stendhal stb. — Mi olvasó család vagyunk. Volt úgy, hogy bementünk Újvárba ruhát venni, s a könyvesboltban kötöttünk ki. A ruha árát könyvre költöttük. Ezt már a felesége mondotta, aki szakácsnő a szövetkezetben. — Én sok mindent köszönhetek a könyvnek. A könyv éppúgy az életem­hez tartozik, mint a pártmunka. Elmé­leti tudásomat azokból merítem. Ko­rábban évekig voltam a művelődési ház, később a szövetkezeti klub ve­zetője. A mi klubunk ma is a legjobb a járásban. Pártszervezetünk megkü­lönböztetett figyelmet szentel a dol­gozók művelődésére, szórakozására is. Van szép művelődési házunk, melyben fellépett már számos kiváló hazai és magyarországi művész is. Persze a legtöbbet azért a helyi szín­játszó csoport nyújtja. Legszíveseb­ben felsorolnám valamennyi önkéntes színjátszó nevét. Ehelyett inkább egy termelésre vonatkozó számot emlí­tek, ami szintén komoly meghatáro­zója pártmunkánknak. Azt mondta 1974-ben a szövetkezet elnöke: Lász­ló, te tudsz a fiatalok nyelvén a leg­jobban beszélni, szervezd meg a szo­cialista munkabrigádot. — Jó — mondtam —, de ehhez ké­rek néhány hét időt. — És sikerült? — Ez nyár derekán történt. Áz őszi munkálatokat már egy komplex gépesített és még három szocialista munkabrigád végezte. Szövetkeze­tünkben 12 szocialista munkabrigád dolgozik. Kilenc már elnyerte az ezüst, három pedig a bronz fokoza­tot. A brigádoknak összesen 170 tag­ja van. Ezek többsége fiatal kom­munista. A szocialista munkabrigá­dokból jelentkeznek legtöbben a pártba is. S mi ezek közül is a leg­jobbakat vesszük fel. Sok brigádta­gunk jutalomutazás címén már be­utazta fél Európát. Ma már az ő munkájuk nélkülözhetetlen a szövet­kezetben. A pártmunkában is mindig és mindenben számíthatunk rájuk. A részletes tájékoztatás és beszél­getés után szétnéztünk a községben. Néhány óra persze kevés ahhoz, hogy alaposan megismerje a látogató az itteni életet. Megnézni sem tud min­dent. De a kép, ami a beszélgetés és Bevallom, amikor leültünk beszél­getni, az a gondolat bujkált bennem: ez a csendes természetű, halk szavú, szerény fiatalember lenne a járás egyik legjobb pártszervezetének az elnöke? Aztán, ahogy belelendültünk a beszélgetésbe, gondolatban bocsá­natot kértem tőle tamáskodó hajla­momért. A neve: Illés László, 42 éves, húszéves korától párttag, s már 14-ik éve elnöke a Szimői (Zemné) Efsz üzemi pártszervezetének. Mindjárt beszélgetésünk kezdetén így fogal­mazott: — Aki vezető beosztásban van, jog­gal elvárják tőle, hogy tudja ponto­san, mit akar, messzire tekintsen, lássa a célokat is. De legyen tisztá­ban azzal, mit hogyan akar megva­lósítani. Egynek kell lennie nemcsak a párttagsággal, de minden párton kí­vüli dolgozóval is. . Ez a humánus gondolkozás már gyermekkorától meghatározó volt éle­tében. Apja régi párttag, kubikos volt, mint annyi földnélküli szegényem­ber Szimőn, ahol a keresők hatvan százaléka járt el messzi vidékre ku- bikolni. A hét testvér közül, ő a leg­idősebb, 1956-ban érettségizett a Ko­máromi (Komárno) Gépipari Szak- középiskolában. — Én voltam az iskolai ifjúsági szervezet elnöke, ott lettem párttag is. 1956 óta dolgozom a szövetkezet­ben. Voltam én itt minden: szerelő, traktoros, brigádvezető, kultúrmun- kás, sportfelelős. Ami a legszüksége­sebb volt, mindig azt csináltam. Köz­ségünkben nagy hagyománya van a A pártelnök színjátszásnak és a sportéletnek. A burzsoá köztársaságban híre volt a szimői Proletár Sportegyesületnek. 1936-ban Szimőn rendezték meg a munkásfiatalok országos sportverse­nyét. Itt erős szervezete volt mindig a kommunista pártnak. Édesapám me­sélte, hogy akkoriban azt a falut, ahol sok volt a kommunista, a hata­lom elkeresztelte „kis Moszkvának“. A szimőiek ma is büszkék erre. El is várják, hogy ilyen szellemben irá­nyítsuk továbbra is ,a • falu életét. Emiatt 1968-ban sok álmatlan éjsza­kám volt. A járásról mindennap itt voltak, hogy „meggyúrjanak“ ben­nünket, de mi hűek maradtunk a „kis Moszkva“ szellemhez. Számomra ezek jóleső érzés tudni, hogy nekem is van némi részem abban, hogy Szimő- ről sikerült véglegesen száműzni a szegénységet, a hajdani igénytelen­séget. Megerősödött az emberekben a vágy, az igyekezet, hogy tartalmá­ban és külsőségeiben is szebb, gaz­dagabb legyen az életük. Ebben nagy része van a jó eredménnyel gazdál­kodó szövetkezetnek is. A 4580 hektárnyi földterületen gaz­az idők a legemlékezetesebbek, de a legtanulságosabbak is. Megismer­tem az embereket, kiben mi lakik, s megtudtam, kikre lehet igazán min­denben támaszkodni. — Hány tagja volt akkor a párt­nak? — Abban az időben 70 tagot szám­lált a pártszervezet. Ma az üzemi pártszervezetnek 196 tagja van. — Ügy tudom, van más közéleti tisztsége is. — 1971-től tagja vagyok a járási pártbizottságnak. Négy évig voltam tagja a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának. Beválasztottak a hnb tanácsába is, szövetkezetünkben pedig én vagyok a személyzeti osztály vezetője. — Hogy győzi Idővel, energiával? — Nagy szerencsém, hogy igen megértő feleségem van. Neki sok min­dent köszönhetek. Sokszor csak este vagy reggel találkozunk. Számítsa ki, havonta legalább 17 ilyen vagy olyan gyűlés. Én közéleti embernek szület­tem. Akkor örülök igazán, ha tehetek valamit a közösségért. Megnyugtat és A szimői kubikosok Kommunisták és az egykor „kis Moszkvádnak nevezett falu A kubikosok unokái ilyen villákban laknak Az egyik szocialista munkattrigád (A szerző és archívum felvételei) dálkodó szövetkezet elnöke a járási székhelyen van gyűlésen. Ö és a párt­elnök is helybeli születésű. Munkájuk nagyon összehangolt. A párt- és a szövetkezet vezetősége minden fontos politikai, társadalmi és gazdasági kér­désben közösen dönt. A község, a földművesszövetkezet jövője egyfor­mán szívügyük. Ebből fakadó többet akarásuk mindenképpen tiszteletet és megbecsülést parancsol. Hírt adni mindenről, ami itt a fel­szabadulás óta megvalósult, arra egy szűkre szabott riport kevés. A dol­gozók szociális biztosításában Szlová­kiában például a szimői szövetkezet a legelső. A szövetkezet 28 összkom­fortos lakásegységet épített fel, me­lyet leginkább az efsz-ben dolgozó fiatal házasok vesznek igénybe. Ilyen lakásban lakik a pártelnök is. A la­kásban, mindjárt a belépéskor, szem­a rövid séta után az emberben ma­rad, mindenképpen megnyugtató. A hajdani kubikosok gyerekei, unokái 4—6 szobás villaszerű épületekben laknak. — Emlékszem, még az én gyerek­koromban is rogyadozó, kis ablakú há­zakban lakott itt az emberek többsé­ge A házak előtt deszka-, de sok he­lyen napraforgószárból készült kerí­tés. Az utcákon por, ősszel bokáig érő sár. És ma? Ha nagyapám feltá­madna, rá se ismerne a falura. A mi népünk nemcsak a munkát, de a szé­pet is szereti. Szívesen tesz is azért, hogy a kertek, utcák, terek szépek, mutatósak legyenek. A falunézés után még a művelődési házba mentünk, ahol a fiatalok már gyülekeztek az esti diszkóra. TŰRÖK ELEMÉR 1171. VIII. 5. illllllllllllllMlllllllllllÉlllllllllllllllllllllIflIlllllllllllllllllllllllllllllllllllljlllll O mai

Next

/
Oldalképek
Tartalom