Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-01 / 26. szám
adó középosztály, amely ói miatt is széliem: ja a gyermekeit, lság felsőbb képzésre eginkább Prágába ke- ztán elenyésző víz- í a nyelvek és a faben. Az ember azt ' elveszítik erejüket, ességüket s kitartáy van. Sok fiatalem- m együtt, s eleinte lepve, hogy a sarja- ilkek mint komoly s férfiak tárgyaltak Sn megszoktam, s c ott tartottam, hogy zt kezdtem komolyan t ifjak jelentettek iákat kénytelen volttel kezelni. Ellenieket, a szüleiket, birkózással. gek közt voltam, oly a őket. Kortársaim. Íven beszélnek, amit tam tőlük az egyete- letben, a hivatalok- r és zöldasztalnál. : ábránddal, lendüle- és frázissal. Jőszán- ljesen libegő élet- és . Olyanok, amilye- diákkorukban. Csupa ipa remény, csupa életrevalóság, fszerűek s komolyak. . Nem mennek túl a itárain, de azt ki is nap, mikor találkoz- ít nekem, hogy a lármáznak, nem élnem tüntetnek. So- ilfelejteni a legelső t, amely kocsival ezésnél. Ott állottak il, minket beültettek, tak. Szó nélkül kezet ik, és nyugodt, komoly szemmel néztek rám. Aztán a kocsi elment, s ők ottmaradtak. Vártam egy kis külső lelkesedést. Voltak vagy tizen öten, húszán. Egy sem volt köztük, aki kendőt lobogtatott, vagy kart felemelt, ujjongott vagy a szeme különösen csillogott volna. Kedves, csöndes fiúk. Visszanéztem rájuk, s a szememben maradt a csoport. Nagyon szerényen voltak öltözve, bizony, szabad úgy mondani, hogy szegényül. S ott állottak egy csoportban, s gyalog jöttek be az állomástól a városba. Nem szóltam egy szót sem, tűnődtem, nem értettem. Aztán lassan közelebb jutottam a mentalitásukhoz. A felolvasó körutamat ugyanis a Prágában tanuló diákok menzája javára rendezték. Nem is bíztam benne, hogy sikerülni fog. Anyagilag. Mert én a magunk diákkorának majálisaira gondoltam, ahol a költségek mindig felemésztették a bevételeket, s ha maradt valami, az rendesen egy éjfélutáni hordó sörre alakult át. S aztán egyszer csak látom, a leszámolásnál, hogy ezek a fiúk mint komoly üzletemberek végzik a számadást. Minden városban volt egy háromtagú bizottság, amely a jövedelmet beküldi a központba. Hozzánk be volt osztva egy fiatal diák, aki végig kísért mint a központ kiküldött je, és sokkal pontosabban és megbízhatóbban végezte azt a sok apró intézni valót, ami egy ilyen úttal előfordul, mint egy impresszárió. Soha nem fogadott el tőlem semmit. Volt egy eset, hogy az ő szobaszámláját az enyémhez csatolta a szálloda, s természetesen kifizettem: vissza; térítette. Akkor megkérdeztem tőle, ő hogy számolja el költségeit a körút jövedelmeiből? Kiderüli, hogy ő egy nagyon szerény átalányösszeget kapott az egész útra, a két hétre. Egy olyan ösz- szeget, hogy csak akkor tudott kijönni belőle, ha nem használt ■ r ka-“ suk szerint minden tm „csak menekülés yílt színtvallás elől“, llani azonban csak ha az emberben meg- nak 'a világnézetnek amelyet vall.“ k annak van, ami a íinak tényleges ki- s a velük szemben lásfoglalással szere- em menekül, hanem is tisztán megőrzi az 5 küzdelmében.“ íren minden szimpá- mellett van, „akik i színtvallás kemény , s nem irodaimat, keresnek a köny- im eszközt eszméik a valóság megmuta- ásre.“ Még nincs készen a amja, de készen van és a végzetes el- Dgy ebben az irányinak, s útközben szerezni az ígazsá- ás, verekedés, vita ignézetért küzdenek, halmazállapotát a jújhodás jellemzi s győződve, hogy sor- s csupán engedik ai idők viharától to- Arra törekszenek, zig-vérig kész szélsőkké fejlődjenek, lehetnek a béke jöOj magyar hang, új magyar szellem jelenik meg ezeken á hasábokon. Hasonlít Európa mai fiatalságának szellemi áramlatához, de magyar. Magyar a nyelvük, magyar az álmuk, magyar a vérmérsékletük, magyar a jövőjük. És semmiben sem hasonlítanak a tegnap magyarjához. Hiányzik belőlük az álomkór, a békés emésztés, a keretek őrzése, a tekintélytisztelet, a rangok és méltóságok, a címek és rendjelek után való törekvés; a hivatalok nyájélatében való bizalom; a panamák üdvössége után való szende vágy; a világrend acéltraverzeiben való megnyugo- vás; a szabad szótól való gyáva visszatorpanás; a két vélemény: egyik a magánhasználatra, másik a nyílt szavazás csarnokában való használatra ... Hiányzik be lő’ük minden, mi jó, nyugalmas, boldog hazánkban az ifjúságot jellemzi. Oj Munka! ... Ez az új munka azonban valóban nem irodalmi munka, vagy legalábbis nem elősorban irodalmi munka. Ez a fiatal lelkek forrongó, szinte forradalmi harca az élet megújhodásáért. A költők programverseket írnak, a novellisták objektivált felhördülést. A kritikusok csak az eszmék harca iránt érdeklődnek; idegen írások ismertetői csak a harcos jelenségeket keresik. A lélek csendje, művészi termékei hiányoznak. Életük rettenetesen nincs nyu gaiomban. Harcos fölkészültséggel néznek a csata elé; úgy vélik. most folyik a viadal az ú; életért. Nyugat, 1931. április 16. szállodát, csak végső esetben, lehetőleg egy-egy helybeli barátjánál szállott meg. Semmi pénzkezeléssel nem foglalkozott. Imponált nekem. Eszembe jutott az a vidéki egyetemi küldöttség, amely a fiatal főherceget hívta meg védnöknek, s mikor ezt elintézni deputációba eljöttek a főherceghez, s a főhercegnő az mondta, hogy valami udvariasságot mondjon: „Nehéz volt az út?“ azt felelte: „Dehogy kérem, mi első osztályon utaztunk." Ez volt a régi úri stílus. Ezek a szlovenszkói fiúk azonban nem utaznak első osztályon. Sőt, egész Szlovenszkóban senki sem utazik első osztályon, úgyhogy személyvonaton másodosztályú jeggyel szabad elsőbe ülni, éppúgy, mint másodikba, annyira nem reflektál a közönség az I. osztályra. Bárhol, bármiféle tárgyalásban volt részem a fiúkkal, kivétel nélkül minden városban ugyanazt az egyszerű s komoly társaságot találtam magammal szemben. Egyszer valami nagyon komoly s magasabbfajta tárgyalásról volt szó. Azt mondja egy fiatalember: — Vigyázni kell az öreg urakra, mindenkivel egyformán kell bánni, mert ők folyton megsértődnek S egyszerre Kialakult előttem azoknak a fiúknak az egységes gondolkozásmódja, akik apáinknak a kezelői... Tekintettel voltak az összes pártokra; számukra nincs felekezeti s pártbeli elfogultság: ők az egységes érdeket veszik szemügyre, s nem restellnek egyformán vizitelni az egymással szemben levő pártoknál. Ebben magában valami oly hatalmas fölény nyilvánul meg, ami,; csak az élet termelhetett ki. Ezek a fiatalemberek az élet egyetemleges súlya alatt tűrnek és dolgoznak. Az apák a régi ideológiáknak a raíijai: a fiúk a modern reálpolitikusok. Magyarok s kultúremberek. Dolgoznak, s tanulnak, s alkotnak. A szlovenszkói magyar ifjúság az ottani magyarságnak legmegbízhatóbb rétege. Ha tár gyalásba akar valaki kezdeni egy teljesen komoly és kemény elemmel: a fiatalsággal kell kezdenie. Legnagyobb emlék, s legszebb eredmény számomra, hogy ezzel az ifjúsággal megismerkedhettem. Az apák szinte álomvilágban élnek, a régi emlékek regősei és lovagjai; a fiúk a mai élet egy-_ szerű, komoly munkásai. Pesti Napló, 1927. ápr. 21. Simonyi Máriával, előadókörúton, 1927-ben Dr. ALZBETA GÖLNEROVÄ ÚRNŐNEK BRATISLAVA V Mélyen tisztelt Nagyságos Asszonyáéi, megkaptam a 'kiadó tói a Zatralené zlato példányt. Nagyon örülök neki s nagyon köszönöm Önnek, hogy azt a nagy munkát és fáradságod vette magának, hogy könyvemet szóról szóra s gondolatról gondolatra átvitte az Önök nyelvére. Fájdalom, én nem tudom olvasni, mert sajnos, a magyar nyelven kívül egy nyelvet sem beszélek. Olyan roppant munkában telt el az életem, hogy erre nem volt időm s energiám És alkalmam. Nagy jelentőséget tulajdonítok azonban annak, hogy szlovák testvéreink előtt megszólalhatok. Ök jól ismerik a magyar életet és azt hiszem, ráismernek a gondolatokra, amelyek a szegény ember életét emberi közösségben állítják elő. Sőt szeretném, ha ezen az úton tovább lehetne haladni. Az emberek és a népek közötti barátságnak egyetlen módja a kölcsönös megismerés. Szívesen bocsátók rendelkezésre írásokat; ha Önnek kedve van hozzá, hogy azokat továobra is tolmácsolja. Ide mellékelem két kis elbeszélésemet Népet művelni Rokkant. És jeljogosítom Önt, hogy ezeket lefordítsa és a legjobb napilapban vagy folyóiratban kiadja. Honoráriumot nem kérek értük. Ezzel viszonozni kívánom nagy munkáját és jelezni azt, hogy nagyrabecsülöm azt a szlovák népet, amelyet régebben alkalmam volt családi összeköttetések alapján közelebbről is megismerni. Első feleségem, szegény gömörmegyei születésű volt, ő szerettette meg velem a szlovákokat abban az időben, mikor még tótoknak hívták őket. Maradok szíves és meleg üdvözlettel készséues híve MÓRICZ ZS. BUDAPEST 1933. MÁJUS 25. TALÁLKOZÁSOM MÓRICZ ZSIGMONDDAL 1930 at írtunk. Bratislavai diák vol- tam, amikor a Toldy-kör meghívására városunkba érkezett Móricz Zsigmond, az akkor már hírneves magyar író. A Prímáspalota tükörtermében gyűlt ösz- sze a város irodalomkedvelő közönsége, ahol korábban, illetve később vendégszerepeit Bartók Béla és Kodály Zoltán is. Móricz érkezését zsúfolt terem várta. Mi, a diákok, hátul, állóhelyen szorongtunk nagy számban. A vendéget a közelmúltban elhunyt Szalatnai Rezső üdvözölte. Emlékszem, beszédét így kezdte: „Bemutatom önöknek Móricz Zsig- mondot, akit nem kell bemutatni.“ Köszöntőjét viharos taps követte, mely után Móricz Zsigmond emelkedett szólásra. Felolvasta a Hét krajcár című elbeszélést. Még akkor nem volt hangszóró, de az asztalnál, tőlünk mintegy húsz méterre levő író hangját jól bal lőttük, előadását élvezhettük. Volt hangjának valami sajátosan egyszerű színezete, érces zengése, az e és é hangok kalletnes, falusias lejtése, az s hang si- mogatóan lágy ölelésében. Olyan beszéd volt ez, mely száz férfi hangja közül is a legbensőségesebbnek tűnt volna. A felolvasást a saját élmény tüze, benső sége tette eredetivé, hatásossá; az előttünk is ismert szöveg a tökéletes újdonság erejével hatott. Az író szinte belefáradt a számára nem közömbös szöveg felolvasásába; a vége felé mintha visszatartott zokogást hárított volna el magától. A közönség megértette, hogy Móricz választása miért éppen a Hét krajcárra esett. A feszült, néma csend, m.ajd az azt követő meleg ünneplés ezt fejezte ki. Mi, a diákok a szünetben is együtt maradtunk, s a Móriczot körülvevő közönség láttán mindinkább szertefoszló reménység maradt számunkra, hogy az írót közelebbről láthassuk. S ekkor, váratlanul megjelent előttünk, a diákok Között Móricz Zsigmond, leányával, Mó ricz Virággal. Szép, húsz év körüli leánya, Virág, szerény, kedves magatartása szinte azt sugallta, hogy a figyelem édesapját, Móricz Zsigmondot illeti. Ek kor vettük közelebbről szemügyre a kö zepes termetű, ötven év körüli, bajúszos, kövéresnek induló írót, hátra fésült, sötét hajával, nyugodt, derűs, enyhe mosolyt rejtegető arcával. Nyugalmában volt valami időfelettiség. Ügy véltük, rövid buzdító beszédet intéz hozzánk, leendő pedagógusokhoz. De nem ezt tette. Elővette kis, kockás táblájú noteszát s talán annál is pará nyibb ceruzáját. S kérdéseket intézett hozzánk. Ezek szociális helyzetünkre, népünk kulturális életére, a pedagógus- jelöltek elképzeléseire, feladatainkra, céljainkra vonatkoztak. S mi szólítat- lan, szinte egymás szájából véve ki a szót, fesztelenül válaszolgattunk. Ekkor érzékelhettük és tudatosíthattuk Móricz publicisztikai érdeklődését, anyaggyűjtő módszerét, haladó világszemléletét. A szünet utáni felszólalások, kérdések és Móricz türelmes válaszai meggyőztek bennünket az író népszerűségéről. Az író ez után Bornemissza Péler Elektra-fordítását (a Magyar Eiektiátj ismertette, annak haladó vonásait taglalta, az igazgyöngy felfedezésének örömével. Kiemeue írójának tájainkhoz kötődését, műve haladó mondanivalóját. Szinte az irodalomoúvár, történelenna- pogató és -vallató tudós alaposságával, .szerénységével keltett a hallgatóság körében mély benyomást. Elóaoasa magan viselte az író sajátos módszerét, stílusának tudományos igényességét, amel lett móriczi vonásait: realizmusának expresszivitását, a figyelem irányításának hatásos eszközeit. Az adatok meggyőző erejére épített. Láttuk ebből, hogy az írói munka milyen alapos felkeszú lést, a témában való alapos elmélyülést igényel. Az elkövetkező napokban, amikoi osztályunk elhatározta, hogy önképzőkört szervez, egyöntetűen, lelkesen neveztük el azt Móricz Zsigmond-körnek. Az íróval felvettük a kapcsolatot; díjtalanul járatta részünkre az általa szer kesztett Nyugatot, és könyveiből is küldött. >tf BÚD1 BERTALAN gimnáziumi tanár, Tornaija (Safárikovoj \ íSSSSgwSíííígS^
