Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-29 / 30. szám
A megszokott kép fogad. Az egymásba nyíló folyosókon férfiak, nők, gyermekeiket kísérő szülők várakoznak, a gyerekek vígan hancú- roznak. Az időnként megjelenő nővérek hívó szavára fokozatosan tűnnek el az ajtó mögött. Nem éppen dicséretes újdonság a kíváncsiság, de ki ne figyelne oda a rendelőből kiszűrődő hangfoszlányokra? — Mondd utánam, kisfiam: csizma, csati. Nagyon jó. Most pedig a r be tűt próbáld kiejteni, így ni: ravasz róka. Ismételd meg: rrr, na még egy szerr: rrróka. Csak a szakember tudja, milyen fárasztó és mennyi türelmet igényel a selypítő, vagy dadogó, hebegő páciensek szájára, szegezett tekintettel órá- kon át ellenőrizni a kiejtésüket, meg tanítani őket a helyes beszédre. Igen, eltalálták, a Károly Egyetem prágai Foniátriai Klinikáján vagyunk, ott, ahol az orvosok és a logopédusok a beszédhibák, a hang- és a hallási zavarok megelőzésén és gyógyításán fáradoznak. Karel Sedláőek professzor, az orvostudományok doktora, a Csehszlovák Tudományos Akadémia levelező tagja, az intézet igazgató-főorvosa a foniáterek felelősségteljes munkájáról, a pedagógusokkal, a neurológusokkal, fogászokkal, valamint a fül- és gégegyógyászokkal való szoros együttműködéséről beszél. Selypítés, dadogás — Pácienseinknek több mint a fele gyermek — mondja. — A tapasztalatok szerint minél korábban kezdik meg kezelésüket, annál eredményesebb a szakemberek munkája. A selypítés — nagyobbára a farkastorok- és a nyúlajak-műtétek, esetleg a lassúbb fejlődés, vagy akár a meg nem felelő környezet és a 'helytelen nevelés következménye — egyszerűbben gyógyítható. Ennél bonyolultabb a vele szülej tett, vagy öröklött rendellenességekre, a központi idegrendszer megbetegedésére, vagy a helytelenül levezetett szülés, esetleg valamilyen súlyos betegség kísérőjelenségeként megnyilvánuló agy vagy a hallósz^rv megsérülésére visz- szavezethető dadogás, illetve hebegés orvoslása, amihez a foniáterek több más szakorvos segítségét is igénybe veszik. — A beszédhibákat többnyire hang képző, tagoló-, beszéd- és légzőgyakorlatokkal, főleg pedig e hibák miatt kisebbrendűségi érzésekkel küzdő gyermekek lelkiállapotának helyreállításával, önbizalmuk visszaadásával igyekszünk kiküszöbölni. Fáradozásunkat azonban — különösen a megkésett beavatkozás esetén — nem mindig koronázza siker — utal a professzor a dadogásra hajlamos egyénekre, akiknek az állapota rendszerint javul ugyan, de például stresszhelyzetekben — attól tartva, hogy kinevetik őket — botladozik a nyelvük. Hallási zavarok, süketség Amilyen fontos, hogy gondolatainkat közöljük és megértessük magunkat másokkal, ugyanolyan elengedhetetlen követelmény a megbízható hallóképesség. A professzor szavai szerint a hallási zavarokkal küzdő páciensek gyógykezelése sem problémamentes. Különötételek között élő afrikai törzsek kö rében néhány évvel ezelőtt végzett kutatásai. Bebizonyosodott ugyanis, hogy míg az ottani aggastyánoknak kitűnő a hallásuk, az Európában hasonló elmaradott körülmények közt élő idős emberekről ez nem állítható. Mire következtethetünk ebből a je lenségből? Arra, hogy az afrikaiakat megkímélik az idegrendszert károsan befolyásoló, esetenként süketséget okozó ún. civilizációs ártalmak, pl. az egyre növekvő zaj, csakúgy, mint a levegő szennyeződése. Noha a zaj enyhítésére irányuló törekvések megvalósítása az egészségügyi miniszté A HELYES BESZÉDRE TANÍTANAK sen a belső fülben — a baleset, fertőzés, zaj, gépvibrálás, vagy akár a hallószervre károsan ható gyógyszerek okozta kórok gyógyítása bonyolult. — Egyéb lehetőségek hiányában ebben ma még a legjobb megoldásnak a véredényeket tágító, a vérkeringést szabályozó gyógyszerek, főleg vitaminok alkalmazása látszik. Ám minden igyekezetünk ellenére is gyakran eredménytelen ez a gyógymód — mondja a professzor, majd a jó szolgálatokat tevő, a beszédet és hangokat érthetően közvetítő hangerösítő fülhallgatókról beszél, amelyeknek hazai és külföldi típusai — a hallószerv megbetegedéséhez mérten — megbízhatóan teljesítik rendeltetésüket. A középfül gyógyításában szerzett tapasztalatok lényegesen kedvezőbbek. A hallószerven újabban mikroszkóp segítségével végzett műtétek jóvoltából ugyanis a szabad szemmel nem látható, azelőtt hozzáférhetetlen, rendkívül érzékeny részeknek a megközelítése sem okoz már problémát. A belső fül megbetegedését az ideg- rendszerben bekövetkezett zavarok is okozhatják, amelyek az életkor emelkedésével süketségben nyilvánulnak meg. Az öregség okozta nagyothallás azonban — a szakember véleménye szerint — ma már ritkaságszámba megy. Erről tanúskodnak az Egészség- ügyi Világszervezetnek a primitív íel„Mondd utánam, kisfiam: csizma, csatt..(CSTK felvétele) rium múlt évi rendelete alapján — Sedláőek professzor irányításával — a központi hivatalok és szervek részvételével már az egész országban folyamatban van, az eredmények csak akkor lesznek kielégítők, ha a társadalmi intézményeken kívül valameny nyien tudatosítjuk a veszélyt és tevékenyen részt veszünk az életkörülmények javításával kapcsolatos feladatok teljesítésében. A gége és a hangszálak megbetegedései — Nem beszéltünk még a gégemeg betegedésekröl, amelyek súlyosabb esetekben a gége és a hangszálak eltávolítását teszik szükségessé — fi gyelmeztet vendéglátóm. — A fejlődést bizonyítja azonban, hogy a gége műtétekkel járó kockázat — a fülmű tétekéhez hasonlóan — a mikroszkóp adta lehetőségek jóvoltából — a mi nimumra csökkent. Ehhez járul az a tény, hogy a páciens ma már nincs némaságra ítélve. Bármilyen kellemet len is a helyzete, kétségbeesésre nincs oka. Seemann professzornak, a klinika megalapítójának és egykori igazgató-főorvosának a módszere alapján ugyanis a beteg megtanul a nyelőcső nyílásán keresztül beszélni. Igaz ugyan, hogy az így képzett hang eltér a normálistól, de azért jól érthető. Segítséget jelentenek az erre a célra kifejlesztett, Szovjetunióból behozott készülékek is. Mivel azonban ezt a készüléket a betegnek egyik kézé vei a nyakához kell szorítania, s ez akadályozza a munkában, és az így képzett hang meglehetősen zavaróan hat, a legtöbben Seemann professzor módszerét részesítik előnyben. A kórok megelőzhetők ( A gége, illetve a hangszálak meg betegedése azonban — némi elővigyázatossággal — megelőzhető. Vétkes könnyelműség tehát pl. a hangjukat túlerőltető színészek, énekesek, tani tők stb. részéről, ha pályaválasztás előtt nem fordulnak tanácsért a szakorvoshoz, vagy ha a figyelmeztetését semmibe veszik. Az egészség ügyi minisztérium ezzel kapcsolatban készülő rendelete kétségtelenül sok csalódástól és gondtól kíméli majd peg azokat, akik nehezen határozzák el magukat arra, hogy foglalkozást változtassanak. „ A hazánkban 1921 óta meghonosodott tudományágban — a foniátriábau — elért figyelemre méltó eredményekre tehát indokoltan lehetünk büszkék. A foniátriai osztályok ma már a legtöbb kerületi egészségügyi központban és kórházban nem hiányoznak. A hálóza tűk további bővítése és e fontos tudó mányág továbbfejlesztésén fáradozó egészségügyi dolgozóknak az a céljuk, hogy valamennyi rászoruló beteg meg kapja ezt a szakorvosok szoros együtt működését feltételező, nélkülözhetet len segítséget. KARDOS MARTA 1979. VII. 29. N Ui !-9 o □ AZ ÉLET FORGATAGÁBAN án Paékan nyugalmazott orvostábornok 72 évesen is dolgozik, a tartalékos katonaorvosi tanszék vezetője. Mi minden fér bele ebbe a 72 évbe? Szegény gyermeksors, szorgalmas tanulás, nélkülözés, a Szlovák Nemzeti Felkelésben való részvétel, aktív tevékenység a Csehszlovák Vöröskeresztben és több mint 40 év katonai szolgálat. — Ochtinán születtem, egyéves voltam, amikor apám 24 éves korában bányaszerencsétlenség következtében meghalt. A fiatalon özvegyen maradt anyám éjjel-nappal varrt, hogy meglegyen a betevő falait, hogy elvégezhessem a gimnáziumot — ismerteti életét. — A nagybátyám javaslatára, aki támogatást is ígért, az orvosi pályát választottam. Amikor elvégeztem az egyetemet benyújtotta a számlát, 10 000 koronát kért tőlem. Mi egyebet tehettem, mint hogy katonaorvos lettem. A toborzási illetményből adtam meg az adósságomat. Mire letelt az ötéves katonai szolgálat, háborűs idők szele járta be Európát. Nem engedték leszerelni. Különböző helyőrségekben szolgált, három évet töltött Ipolyságon (Sahy) is, ahol a Vöröskereszttel is együttműködött és a szolgálati kötelességek ellátása után a helyi kórházban a sebészeti osztályon igyekezett szakosítást sze rezni. — Mindig elítéltem az erőszakot s ez vitt az ellenállási mozgalom táborába — folytatta. — Megörültem, amikor az úgynevezett szlovák állam idején elhagyhattam Bratislavát és a ruiom- beroki katonai kórház parancsnokának neveztek ki. Ekkor ugyanis már tudtam a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítéséről, s akik közelebbről ismertek, tudták, hogy rám számíthatnak. A felkelés kitörése után bőven akadt munkám. Augusztus 30-án behívtak Banská Bystricába, és kineveztek a szlovákiai első csehszlovák hadsereg egészség ügyi szolgálata főnökének. A felkelés területén meg kellett szervezni az egészségügyi szolgálatot. A mozgósított katonai egységekben orvosra volt szükség, tábori kórházakat kellett felállítani. Ján Paékan ebben az időszakban is a Vöröskereszt tagjaira támaszkodott, akik önkéntes nővérként teljesítettek szolgálatot, gondoskodtak a sebesültekről. Tisovecen például az említett feladat ellátására mintegy százan je lentkeztek. — Nemcsak az irányítás, a szervezés, hanem a parancsok teljesítésének ellenőrzése is feladatom volt. Gyakran úton voltam, mert hol itt, hol 'ott akadtak problémák. Ahol nem tudtunk tábori kórházat felállítani, ott a lakóházakban, a középületekben helyeztük el a sebesülteket, akiknek száma napról napra nőtt. A mi parancsnokságunk megbízott, hogy a szovjet elvtársakkal beszéljem meg a súlyos sebesültek Szovjetunióba való el szállítását, — emlékszik vissza. — Az első sebesülteket szállító repülőgép október 6 án szállt fel a Tri duby-i repülőtérről. A sliaöi kórházból éjszakánként indultak a sebesültszállító gépkocsik, hogy a felkelőknek fegyvert szállító repülőgépek elvigyék őket a Szov jetunióba. Nagyarányú szervező munkára volt szükség, mivel a gépek a front közelsége miatt csak néhány percet időzhettek a repülőtéren. Ok tóber 23-ig így is több száz súlyos sebesültet he lyeztek biztonságba. — A breznói kórházban, ahol 35—40 ágy volt, 1944 szeptemberétől 1945. január 31-ig 237 sebesültet kezeltek. Köztük két magyar, két cseh és négy szovjet partizánt. Ez is jól jellemzi a Szlovák Nemzeti Felkelés nemzetközi jellegét. A fa sisztákat azzal tartották távol a kórháztól, hogy elhíresztelték: tífuszos betegeik vannak. Egy kis szünetet tart, majd így folytatja. — A katonai kórházak evakuálását és felszá molását október végén kezdtük meg. Az orvosok és az ápolók nagy része a visszavonulókkal együtt a hegyekbe tartott. Csak a legszükségesebbeket tudták magukkal vinni, de így is sikerült több száz ember életét megmentenünk. Olyan feltételek között dolgoztak, operáltak, hogy ma az szinte hihetetlennek tűnik. Tisolcon találkozott a felszabadító csapatokkal. Azon nyomban Koéieére, majd Poprádra ment és csatlakozott a Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai egységhez. A martini harcok ide jén már főorvosként tevékenykedett. Tábori kór házban, amely 500 sebesült ellátására volt bérén dezve, egyszer annyiról kellett gondoskodniuk. A háború után ezredessé, majd egy évvel később iá bornokká léptették elő. — A felszabadulás után egy ideig Prágában szolgáltam, majd később a negyedik katonai kör zel egészségügyi szolgálatának főnökévé neveztek ki. Régi vágyam teljesült, amikor visszakerültem Bratislavába. Tizennégy éven keresztül az itteni katonai kórház parancsnoka voltam, és 11 éve dolgozom jelenlegi munkahelyemen, ebből öt évet mint nyugdíjas — összegezi élete menetét. — Örülök, hogy még mindig megbíznak bennem. A felszabadulás után a Csehszlovák Vöröskeresztnek sem fordítottam hátat. Ez magától ér.etődo dolog. Evekig voltam a központi bizottság tagja. Hetvenkét éve ellenére ma is számos funkciót tölt be. Gyakori vendég az iskolákban, az egykori harcokról beszél a diákoknak. Hogy többet tett és élt át a Szlovák Nemzeti Felkelés ideje alatt, mint amennyit elmondott, azt számos kitüntetés is bizonyítja. Többek között megkapta a Vörös Csillag Érdemrendet, a Csehszlovák Hadikeresz tét, a Munkaérdemrendet, a Szlovák Nemzeti Fei kelés Érdemrend második fokozatát. Megkapta az érdemes orvosi címet is. Mondhatja valaki, hogy mindent elért, ami csak lehetséges, mégsem tud munka nélkül meglenni. — A 180 munkanap ledolgozása után hetente nyolc órát kellene munkahelyemen töltenem, de naponta bejárok. A szabad időm nagy részét a kertemben töltöm el. Ott szoktam a gyerekeimmel is találkozni. NÉMETH JÁNOS