Új Szó - Vasárnap, 1979. július-december (12. évfolyam, 26-52. szám)
1979-07-29 / 30. szám
KETTŐS NYELV - KÉTSZÍNŰ POLITIKA A NATO stratégiája A NATO és az „elrettentés“ stratégiái számára nincs ellenszenvesebb politikai fogalom, mint az enyhülés. Hiszen az enyhülés: a népek közeledése egymáshoz, együttműködése, az Észak-atlanti Szövetség létezésének értelme pedig a konfrontáció, s tevékenységének lényege nem a felek közeledése, hanem érdekeinek szembeállítása. A hetvenes évek ezért nehéz próbává váltak a NATO számára. A feszültség csökkenés© leleplezte a tagjai által a jelenkor fontos problémái iránt tanúsított megközelítésben mutatkozó különbségeket. Az utóbbi 10 évben az Egyesült Államok katonai kiadásai 1,255 milliárd dollárt tettek ki. Ugyanebben az időszakban a NATO katonai célú kiutalásai is óriási összegeket értek el: 1,327 milliárd dollárt. Csupán 1976-tól 1978-ig az Észak-atlanti Szövetség tagországainak katonai kiadásai évi 148,3 milliárd dollárról 188,4 milliárd dollárra növekedtek. És a katonai költségvetések még gyorsabb ütemű növelését tervezik. Éppen ezzel foglalkoznak a NATO atomtervezési csoportjának, az „euroosoportnak“, a hadügyminisztereknek ülései és más atlanti fórumok. Ezeken kidolgozzák a fegyverkezési verseny széles körű programjának részleteit, amelyeket a NATO- tanács ülésszakai elé terjesztenek jóváhagyásra. Mi a tábornokok és a miniszterek, a hadiipar vezetői és lobbystái e túlzott buzgóságának oka? Mivel magyarázható a nagy különbség a nyugati politikusok beismerése — amely szerint Európa biztonság szempontjából más körzetekhez és saját múltjához képest jelenleg a legjobb helyzetben van — és az ebből a beismerésből levont következeteté- sek között? Egyrészről azt mondják, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti, a hadászati támadó fegyverzetek korlátozásáról szóló szerződés megkötése „ösztönzéssel szolgálhat az európai fegyverkezési verseny méreteinek csökkentésére“, másrészről pedig azt állítják, hogy a Nyugat és a Kelet között tovább folytatódhat a verseny a fegyverzetek terén. A NATO vezetői minden olyan döntésüket, amely Nyugat-Eurőpának új és egyre pusztítóbb fegyver- fajtákkal és rendszerekkel való telítéséhez vezet, kényszerűnek tüntetik fel. Szavaik szerint az új fegyver a „szovjet fenyegetés“ megelőzésére szükséges, amely, mint állítják, szüntelenül fokozódik. Vajon a NATO-tagországok vezetői elhiszik© azt, amit a „szovjet fenyegetésről“ hiresztelnek? A jelek szerint nemigen. Még a közvéleménynek szánt megnyilatkozásaikban is megállapítják, hogy a Nyugat nem rendelkezik adatokkal a Szovjetunió agresszív szándékairól. Egyesek pedig kijelentik: nincs ok arra, hogy kétségbe vonják a Szovjetuniónak és barátainak békeszeretetét, a szocialista államoknak a stabil biztonsághoz és a gyümölcsöző nemzetközi együttműködéshez fűződő érdekét. Tehát fenyeget-e vagy nem a Szovjetunió? A NATO-politikusok közül egynéhányan a következő banális formulában látják a kiutat e bonyolult helyzetből: nem fenyeget, de fenyegethet; támadási szándéka nincs, de lehet. A támadás: támadás. De miként lehet meghatározni, hogy van-e fenyegetés? A NATO ideológusai buzgón igyekeznek zavarba ejteni a nyugati közvéN D K leményt. A Nyugat és a Kelet közti erőviszony elemzése terén olyan kifejezéseket iktatnak be a köztudatba, mint „az érdekek fenyegetése“, „elfogadhatatlan kockázat“, „politikai kár“. A nyárspolgár végleges megtévesztésére ehhez még „a szocialista államok védelmi szükségleteit meghaladó erő feszítésekére vonatkozó fejtegetéseket fűznek hozzá. Hogy az Egyesült Államok katonai potenciálja többtízszeresen felülmúlja saját védelmi szükségleteit, azt a NATO köreiben természetesnek találják. Ha sonlóképpen teljesen normálisnak tartják azt, hogy az Egyesült Államok aktívan bővíti katonai jelenlétét Európában vagy az Indiai-óceán övezetében. Nem vonják kétségbe azt, hogy fenn kell tartani az Egyesült Államoknak a Szovjetunió körül és közelében levő támaszpontjait és az előretolt támaszpontokon levő amerikai fegyvereket. Csupán az NSZK területén több mint 7 ezer amerikai atomfegyver-egység van elhelyezve, megfelelő célba juttató eszközökkel együtt. Ez azonban, mint kiderül, kevés. A NATO természete olyan, hogy vezetőinek katonai étvágyát sohasem sikerült kielégíteni: sem a hidegháború időszakában, sem a hábprú szélén való egyensúlyozás“ Dulles-féle elmélete válságának idején, sem az enyhülés éveiben. Nem a konkrét helyzet, nem a világban mutatkozó erőcsoportosulás, hanem a szövetség katonai doktrínái követeltek több eszközt, katonát, fegyverzetet. E tervek céljára Nyu- gat-Európában a hadászati utak, olajvezetékek, raktárak, repülőterek, kikötői berendezések sűrű hálózatát hozták létre. „Ezen infrastruktúra tökéletesítésére“ a NATO katonai tervezési bizottsága további 4,5 milliárd dollárt utalt ki a legközelebbi ötéves időszakra. Egyik-másik körzetben majdnem szüntelenül katonai gyakorlatokat és hadgyakorlatokat tartanak, s ezekben évente több százezer katonát vonnak be. A Szovjetunió és más szocialista államok kénytelenek figyelembe venni, hogy a NATO tagjai szívósan kitérnek az olyan megállapodások elől, amelyek a biztonság kérdéseinek kölcsönösen elfogad ható megoldására vezetnének a katonai szemben állás szintjének csökkentése közepette, az olyan kötelezettségvállalás elől, hogy elsőnek nem alkalmaznak sem atom-, sem más fegyvert. A NATO mesterkélt „aggodalma“ a Szovjetunió középhatótávolságú fegyverei miatt nem változtat a lényegen. Ezek az eszközök elkerülhetetlen válaszként jöttek létre a Nyugat-Európában és a partjait mosó tengereken állomásozhatott atomfegyver- rendszerekre, amelyek a Varsói Szeződés államainak hadászati és harcászati célpontjaira vannak beirá nyozva. A Szovjetunió több ízben javasolta, > hogy ezekről a fegyverekről is kössenek szerződést. E ja vaslatai azonban nem találtak pozitív visszhangra. Az Egyesült Államok a Szovjetunió területének elérésére képes atomfegyvereinek előretolt állomá soztatásában bizonyos előnyöket lát. Nyilván itt akar kipróbálni egyes új fegyverrendszereket. Az óceánon túlról olajat öntenek a tűzre, amikor azt állítják, hogy az európai „regionális egyenlőtlenség“ már nemcsak a „szürke övezet“ terén, hanem harcászati atomszínten is létezik. Ez az egyenlőtlenség, mint az Egyesült Államok szövetségeseit kioktatja, csupán a neutron-szörny felébresztése révén „sem legesíthető“. A nyugati teoretikusok buzgón igyekeznek bébi zonyítani, hogy az európai fegyverkezési verseny fel szítására irányuló célkitűzésük nem áld ellentétben az enyhüléssel. Ha a szocialista államok nem haj landóak egyoldalúan leszerelni, akkor, mint ők bi zonygatják, a „két támaszpillér“ sémája szerint - is élni lehet — vagyis a politikai enyhülés folytatása alapján, a NATO katonai erőfeszítéseinek egyidejű növelése mellett. A „szovjet háborús fenyegetés“ témája körül csapott hűhó olyan módszer, amelyhez különösen rendszeresen folyamodnak. >E célból mindinkább felhasználják a szövetség eu rópal tagjainak atlantizált katonai apparátusait, amelyeken keresztül a NATO törzsei befolyásolják és két értelmű jelleggel ruházzák fel ezen országok politikáját. Ez annak a kettős nyelvnek az oka, amelyen a NATO-országok személyiségei kifejezik magukat. Az ilyesmi azonban veszélyes a politikában, mivel megfosztja az előraláthatóságtól. De még nagyobb veszéllyel jár a kettős nyelv, a kettős mérce a katonai ügyekben. Azért is helytelen, -mert a hazugság elpusztítja a bizalom csíráit, mielőtt azok megerő södhetnének. A politikai enyhülés elszakítása a katonai enyhü léstől, a fegyverzetek regionális összetevőinek elszakítása a globálisaktól: megnegedhetetlen leegyszerűsítés vagy hamisítás. Azok a kísérletek, hogy határ vonalat húzzanak a NATO tevékenységében levő „eurostratégia és egyetemes feladatok“ között — az együgyűeknek valóak. Értelmetlen azt bizonygatni, hogy az Egyesült Államok harcászati, nem pedig hadászati kapcsolatban áll a NATO-val. De ez még nem minden: Európában, mint L. I. Brezsnyev rámu tatott, valójában az erőknek többé-kevésibé egyforma színvonala áld fenn, de profiljuk szerint bizonyos különbség mutatkozik mindegyik félnél. Most, amikor a SALT—II. aláírása révén újabb lépés történt a globális méretű katonai enyhülés útján, még lényegesebbé válik annak szüksége, hogy az atom- és a hagyományos fegyverek szembenállásának színvonala az egyenlőség és az egyforma biz tonság alapján Európában is csökkenjen. Ebben leg inkább maguk a nyugat-európai országok érdekeltek. A Szovjetunió és más szocialista országok világos és egyértelmű nyelven beszélnek, amikor a kialakult egyensúly alapján és felek egyenlő biztonságártak megőrzése mellett síkraszállnak az európai katonai enyhülésért. A Varsói Szerződés külügyminiszteri bizottságának budapesti ülésén kiadott közlemény hangsúlyozza azt a meggyőződést, hogy valamennyi európai állam biztonságának megszilárdítását nem a fegyverkezési verseny további fokozásának útján kell keresni, hanem a rakéta-atomfegyverek és a hagyományos fegyverzetek korlátozásának segítségévei, a teljes kölcsönösség mellett. De valamennyi fél részéről konstruktív megközelítés szükséges ahhoz, hogy ebben az irányban pozitív eredményt lehessen elérni. V. SZVETLOV (Pravda) 1979. VII. 29. 1976-ban ülésezett a Német Szocialista Egységpárt kongresszusa. Most, a IX. és a X. pártkongresszus között eltelt időben már sok minden mondható el e határozatok megvalósításáról. A gazdaságpolitikai célkitűzések realizálása megmutatkozik a nemzetközi jövedelem gyarapodásában: az 1976— 77-ben elért növekedési arány 109 százalék. Amíg Í960-ban 0,72, 1970-ben, 1,09, 1977-ben már 1,55 milliárd márkát jelentett 1 százalékos nemzeti jövedelem-emelkedés. A népgazdaság erősödése a szociálpolitikai intézkedések egész sorában tükröződik. így az említett két évben 313 362 új lakásba költözhettek be a lakók, 1978-ban pedig sor került az egymilliomodik lakás átadására. Az átlagos havi bruttó jövedelem dolgozónként, illetve alkalmazottanként 1975-ben 889 márka volt, 1977-ben pedig 956 márka. Az összlakosság reáljövedelme 1977-ben 143,2 milliárd márkára emelkedett, amiből a pénzjövedelem 110,5 milliárd, a különféle juttatásoké pedig 32,7 milliárd márka. Az életszínvonal növelésére — olcsó lakbérek, oktatás, egészségügy, sport, társadalombiztosítás — 1970-ben 25.6 milliárd, 1977-ben viszont már 44.7 milliárd márkát fordított az állam, A családok jövedelme az elmúlt tíz év alatt majdnem megkétszereződött. Tovább rövidítették a munkaidőt: heti 42 órára. A három műszakban dolgozók, a kétgyermekes munkavállaló anyák munkaideje ma már heti 40 óra. Nőtt a háztartások felszereltsége, a tartós fogyasztási cikkek forgalma. A háztartásokban jelenleg 5 millió mo sógép, 6,1 millió hűtőszekrény köny nyíti a munkát, 5,4 millió a televízió- készülékek, 2 millió a személygépko esik száma. Nőtt az egészségügyi ellátás szín vonala is: 1977-ben az NDK egy-egy orvosára 520 lakos gondozása jutótt. A kulturális élet gazdagodását mutatja, hogy minden NDK állampolgár évente átlagosan nyolc könyvet vásá rol. Az ország múzeumait, emlékhe lyeit 1977-ben 33,4 millió látogató ke reste fel, az ország lakosságának csaknem kétszerese! A tudomány fejlődéséről nem csupán a kutatóintézetek számának növekedése, nemzetközileg is elismert munkája tanúskodik, hanem az a tény is, hogy az INTER KOZMOSZ űrprog ramban részt vevő rakéták fedélzetén NDK-műszerek egész sora szolgálja a kutatást; a SZOJUZ 31 fedélzetén pe dig szolgálatot teljesített az első né met űrhajós, Sigmund jähn. A párthatározatok között szerepelt a testvéri szövetség további erősítése a szocialista országokkal. Az NSZEP csupán az elmúlt esztendőben 12 szociálisul ország pártfunkcionáriusaival folytatott magas szintű megbeszéléseket, fogadta más országok kommunis ta pártjainak delegációit, a fejlődő or szágok párt és állami vezetőit. Az NDK-ból az elmúlt időszak alatt több mint 250 millió márkát bocsátottak a szolidaritási alap rendelkezésére. Nagyszámú külföldi diák és szakmun kás tanul a köztársaságban. Az NDK egyetemein több mint 200 ázsiai és afrikai diák folytatja tanulmányait. Vietnamból ötezren szerzik meg itt szakmunkás képesítésüket. A Német Demokratikus Köztársaság az elmúlt évben 30 millió márka értékű gyógy szert, gyógyászati segédeszközt kül dött afrikai és. ázsiai országokba. (PANORAMA) Az NDK-beli Zell-Mehlisben levő Robotron gyár legfőbb termékei a mechanikus írógépek, amelyeket mindenekelőtt az arab országokba exportálnak (CSTK-felvétel) EREDMÉNYEK - A PÁRTHATÁROZATOK TÜKRÉBEN
