Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-03-04 / 9. szám
A televízió egyre bővülő mű-' sorideje hozta magával a külföldi filmek mind gyakoribb megjelenését a képernyőn. A kezdeti időszak után, amikor még csak egyszerű filmvásárlás, vagy csere útján ikerült külföldi műsor az adásba, hamarosan megjelent a televíziós társaságok között az együttműködés szorosabb formája, az egyezményen alapuló kapcsolattartás. Ez az együttműködés keretbe foglalja a közösen elhatározott teendőket és az együttműködés különböző formáit. A kapcsolatok tartalmától függően két televízió hosszabb- rövidebb lejáratú, vagy korlátlan időtartamú (visszavonásig érvényes) egyezményt írhat alá. A Csehszlovák Televízió jelenleg huszonegy országgal tart fenn egyezményben rögzített kapcsolatot. Természetesen az egyezmény megkötése egymagában még nem biztosítéka a zavartalan együttműködésnek. Csakis az elvégzett munka mennyisége és minősége döntheti el, hogy milyen mértékben felel meg a két televízió közötti kapcsolat a várakozásnak. A televíziók ezért a hivatalosan megkötött megállapodásokon kívül is tarthatnak fenn egymással kapcsolatot. A Csehszlovák Televízió évente körülbelül hatvan televíziós szervezettel lép kapcsolatba minden előzetes megállapodás nélkül, ha egy-egy műsort érdemesnek tartanaik az átvételre. A kapcsolatok kiépítésének az akadálya általában az előítéletekben keresendő, kisebb, de nem elháríthatatlan akadályt jelenthetnek az ízlésbeli különbségek is. Az előbbire jó példa, hogy az 1975-ös helsinki tanácskozás után jól érzékelhető fordulat állt be a tőkésországok némely televíziójának magatartásában. A korábbi adásokhoz viszonyítva nagy mértékben megnőtt a nálunk forgató csoportok száma. Természetesen az érdeklődés növekedésének árnyoldalai is vannak. Annak ellenére, hogy a hazánk életét bemutató riport- és dokumentumfilmek nagy részének hangvétele tárgyilagosabbá vált, még ma is nem egy olyan forgatócsoport érkezik hozzánk a kapitalista államokból, amely csak életünk árnyoldalait igyekszik bemutatni, vagy egy összefüggéseiből kiragadott részletkérdés alapján torzított képet mutatnak be rólunk. Az azonos világnézet m'g az ízlésbeli különbségek dacára is lehetővé teszi a szocialista televíziók szoros együttműködését. Több nem szocialista állam televíziójával is sikerült gyümölcsöző együttműködést kialakítani, leginkább — tőlünk átvett műsorok mennyisége is ezt jelzi — a dán és a spanyol televízióval. Műsoraink iránt jelenleg az osztrák, a nyugatnémet és az angol televízió részéről nyilvánul meg a legkisebb érdeklődés. A műsorcserében, az időtartam szerint a sport játssza a vezető szerepet. Főként a nálunk rendezett nagy jelentőségű sportesemények (világbajnokság, Európa-bajnokság) közvetítése révén jut televíziónk óriási erkölcsi és nem elhanyagolható anyagi haszonhoz, hiszen nem ritkaság, hogy az európai országokon kívül — műholdak segítségével — egy- egy eseményt a tengerentúli televíziós társaságok is élőben közvetítenek. Nagyon nagy sikernek örvendenek a zenei műsorok, mivel ezek szinkronizálás, sokszor kommentár nélkül is közvetíthetők. A világszerte végzett szociológiai felmérések szerint napjaink legnagyobb érdeklődéssel kísért műsora a tévé-híradó. Nincs még egy olyan műsortípus, amelynek munkájában any- nyira fontos lenne a gyors hírcsere. A tv-híradó naponta megkapja a szocialista és nem szocialista televíziók teljes híranyagát, amelyből a nap szerkesztője választja ki a legérdekesebb híreket, az öt földrész életét felölelő anyagból. A többoldalú (multilaterális) kapcsolatteremtésen kívül egyoldalú (unilaterális) összeköttetés is létesíthető; így kapja meg a tv-híradó például a csehszlovák állami és pártküldöttség külföldi látogatásainak teljes képanyagát. Műholdas összeköttetéssel gyakorlatilag a föld bármely pontjáról képtudósítást kaphatunk, a gyakorlatban azonban a hírtovábbítás — elsősorban anyagi megfontolásból — nagyrészt Európára korlátozódik, a tengerentúlról csak rendkívül fontos híreket továbbítanak. A tv-híradó dolgozóinak gyorsaságára mi sem jellemzőbb, hogy a késő délutáni órák valamelyik fontos híréről — tudósítson bár a világ bármely pontján történt eseményről — az esti adásban képes beszámolót tudnak sugározni. Az együttműködést szolgálják a televíziós társulások. A szocialista országok társulása az Intervízió, az Euróvízió az európai tőkés államok nagy részét tömöríti. Ma már nemcsak a rendszeres műsorcsere, hanem a kapcsolatok állandó javítása is napirenden van közöttük. A két társulás képviselői évente tanácskozáson vitatják meg az előző év eredményeit és megegyeznek az együttműködés további feltételeiben. Bár a tárgyalások szívélyes légkörben folynak, nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy az Intervízió jelenleg körülbelül húszszor több hírt vesz át az Eurovíziós hálózatból, mint fordítva. A tárgyalások egyik fő témája épp ez az aránytalanság, amely remélhetőleg már a közeljövőben számunkra előnyösen módosul. Az együttműködés legszorosabb — legmagasabbrendű — formája a koprodukció. Kopro- duikciós forgatásra nagyreszt akikor kerül sor, ha hazánk területén forgatnak külföldi részvétellel, vagy ha a közös munka elősegíti kulturális értékeink határon túli terjedését. Más földrésznek állat- és növényvilágát bemutató ismeret- terjesztő filmjeink készítése is elképzelhetetlen a helyi partner közreműködése nélkül. A koprodukció nem elhanyagolható szellemi és anyagi hasznot is jelent az országnak. Általában egy-egy ilyen vállalkozásból születő film nemzetközi szereposztásban valósul meg. A forgatásnál felmerülő nyelvi problémákat úgy oldják meg, hogy a felvételkor mindenki a maga anyanyelvén beszél és a részt vevő országok mindegyike az utószinkronnal teszi a filmet egynyelvűvé. Ez a módszer sokkal inkább bevált, mint az, hogy a színészeket idegen nyelv használatára vegyék rá — ezt általában a játék színvonala sínyli meg. A MŰSOROSÉRÉTÖL A KOPRODUKCIÓIG A koprodukciónak három fajtája ismeretes. Pénzügyi koprodukció esetében az egyik fél elkészíti a filmet, a másik fél megtéríti a forgatási költségek ötven százalékát. A filmet aztán megegyezés alapján adják tovább. Műsorkoprodukciónál egy-egy sorozat valamelyik epizódjának elkészítését vállalja a magára mindegyik fél, ezeket a műsorokat aztán kölcsönösen kicserélik. Legutoljára ilyen módon a Világ cirkuszai című sorozat készült. A Csehszlovák Televízió az általa elkészített egy filmért megkapta a sorozat további tizenegy részét. Ezen a •módon készült a Nagy szökések című sorozat is, amelynek egyik epizódját — a Rákóczi Ferencről szólót a Magyar Televízió készítette el, ennek fejében megkapta a sorozat többi részét. Anyagi koprodukcióban készült például a Vivat Be- nyovszkf! című tizenháromrészes történelmi filmsorozat. Ebben az esetben mindegyik televízió a saját országában biztosítja a forgatás anyagi, gyártási és egyéb feltételeit, a filmet aztán szerződéses alapon árusítják. A koprodukciónak megvannak a korlátái is. Például a BBC angol televíziós társaság dolgozóinak szakszervezetei kiharcolták, hogy a képernyőre kerülő műsorok csupán tizenöt százaléka lehet külföldi eredetű. Az ilyen korlátozások nagymértékben megkötik az érintett televíziós társaságok kezét. A koprodukció szoros és ígéretes formáját tervezik megvalósítani a szocialista országok televíziói. Együttes költségvetéssel közös stúdiók felépítését tervezik, amelyekben film- vagy mágnesszalagra rögzítik majd a legjobb klasszikus és kortárs írók alkotásait, amelyeket valamennyi tagország televíziója sugároz majd. A tárgyalások már folynak, a nyolcvanas években pedig megtörténnek az első lépések e közös vállalkozás valóra váltására, ami lehetővé teszi majd, hogy egyre jobban megismerjük egymás kulturális értékeit. OZOGÁNY ERNŐ tesz a színész, ha kézhez kapja a tévéjáték f or gat ókönyv ét? Mihez kezd, ha magát Stuart Máriát kell életre keltenie? Elegendő-e másfél hónap egy ilyen nagy történelmi egyéniség megformálásához? Ha igen, hogyan születik meg a hányatott sorsú skót királynő? Ezekre a kérdésekre kerestem a választ, amikor hétről hétre figyelemmel kísértem Tarján Györgyi színészi munkáját, ahogy lassan átvette Stuart Mária gondolkodását, érzésvilágát és magatartását. DECEMBER 30. Schillernél és Stefan Zweignél kezdtem a tanulást* Érdekelt, milyennek látták Stuart Mária egyéniségét. Később korrajzokat olvasgattam, eredeti skót metszeteket nézegettem, amelyek nagyban hozzásegítettek ahhoz, hogy tisztán lássam az akkori társadalmi viszonyokat, a középkori önkényuralom és az alkotmányos monarchia küzdelmét. fANUÁR 8. Félek. Nagyon félek. Még csak ötven oldalt vettem át a szerepkönyvből. Pedig mással sem foglalkozom, csak a szerepemmel. Miért megy hát olyan nehezen? ... JANUÁR 14. Családi segítséggel átvettem az egész szerepkönyvet. Aki ráért, partnereim szerepét olvasta. Nem szeretem, ha csak végszavaznak. Jobban beleélem magam a cselekménybe, ha a kollégáim szerepét is pontosan tudom. Ma jöttem rá, hogy Stuart Mária menynyire jő szándékú királynő volt. Közismert, hogy a hatalom általában megváltoztatja az emberek magatartását. A skót királynő kivétel volt. Gondolkodásmódja még ma is modernnek minősíthető. A külső szépsége is lelki gazdagsággal párosult. Már tudom, hogy borzasztó nagy terhet vettem a vállamra. Színházban sokkal köny- nyebb dolog lenne. Ott a szöveg mozgáshoz és csapatmunkához kötődik, itthon pedig magamra utalva, egyedül küszködöm a szereppel. És ilyen neves történelmi egyéniséget, mint Stuart Mária volt, még sosem keltettem életre. „A hajam fel lesz majd tűzve ... Két korabeli ruhában játsszom végig a- drámát: az egyik tojáshéjszínű, a másik majdnem fekete. Festékből szinte semmi sem lesz az arcomon. A homlokom sem lesz olyan magas, mint Stuart Máriáé volt. Az már az ő korában sem volt divatos." Domonkos Sándor felvétele JANUÁR 20. Megbeszélésem volt Radó Gyulával, a rendezővel. Kihúztunk néhány jelenetet a darabból, amelyek színpadon ugyan ismétlődhettek volna a fokozás végett, a tévédrámát azonban vontatottá tehették volna. Beszéltem a sminkmesterrel is: a hajam fel lesz tűzve, de a göndörsége megmarad. Pár nap múlva már a tévében próbálunk. Kíváncsian várom, milyen hatással lesz rám a partnereim, Kern András, Márkus László, Koltai Róbert, Tordy Géza és Balázs Péter játéka. JANUÁR 25. Még mindig nem vagyok biztos benne, képes leszek-e úgy megoldani a feladatomat, hogy hiteles alakítást nyújtsak. Reménykedem ... JANUÁR 31. Elkezdtük a próbákat a tévé stúdiójában. Tapasztalataim alapján azt hittem, hogy a rendezői instrukciók megkönnyítik majd a feladatomat. Tévedtem. Napok óta ismét úgy érzem, magamra hagytak a hatalmas monológgal. Éjjel-nappal azon töröm a fejemet, valójában miért is izgulok, hiszen a szöveget már teljesen elsajátítottam. Örülök, hogy képekben dolgozunk. így legalább részleteiben is tisztán látom Kocsis István drámáját. Már világosan látom, hogy Stuart Mária sokkal nagyvonalúbb volt, mint a koronatanács többi tagja. Bár tart a hatalomtól, erősen hisz abban, hogy megváltoztatja a lordokat, s ezzel Skóciát is talpra állítja. Annyira bízik magában, hogy ridegen elutasítja spanyol és osztrák kérőjét, de még a szövetségesekkel való kapcsolatáról is lemond. Talán ez volt az egyetlen hibája... FEBRUÁR 12. Egy-két nap múlva befejezzük A korona aranyból van forgatását. Véleményem szerint elég kevés próbát tartottunk — ritkán találkoztam az összes partneremmel —, de bízom benne, hogy jól végződnek majd a felvételek. Egyben biztos vagyok: ezt a Stuart Máriát sénki sem ismeri... G. SZABÓ LÁSZLÓ A gyenge riporteri kérdés csorba ásó. Csak a felszínt mozgatja meg. A képernyő: az élet szemtükre. Válogatás nélkül mindent megnéz, meghallgat. Közben se nem lát, se nem hall. (Néha jogos) közéleti kritika: „Szemüveget a kamerának!" Felnőtt lett. Andersen után már Vitray legszebb meséit élvezi. Reggel a rádió — gondos anya. Felvilágosítással, tanácsokkal, jó hangulatban indít útnak. Este a tévé — vonzó feleség. Papucsba visz, olykor szeszélyes, s nem mindig azt adja, amit várunk tőle. Lassított visszajátszás a mérkőzésen. Milyen jó lenne az életben is! Láthatnánk, ki és hogyan „tartott be". KÖLTŐI ÁDÁM 1179. III. 4.
