Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 4. szám

y i te' i Borzasztó, már ebben a velencei tükörben sem nézek ki jól... (Miroslav Slejska rajza) FELISMERÉS — Rájöttem arra, hogy a fe­leségem nem őszinte hozzám. — Hogy vetted észre? — Egyik éjjel nem jött ha­za... Amikor megkérdeztem tőle, hogy hol volt, azt mondta, az éjszakát a barátnőjénél töl­tötte ... — No és? — Hazudott, mert az éjsza­kát én töltöttem a barátnőjé­nél ... Furfangos feleség (Eubomir Kotrha rajza) A hét vicce Brahovácz nekimegy az autóalkatrészeket gyártó üzlet kirakatának. Nagy csörömpölés, aztán Brahovácz dühösen kiugrik a kocsiból:- Kaptak mór végre fékpofákat? elűadAs indulás SZILÁNKOK A bizalmatlanság oka sokszor a hozzá nem értés. * * * Érdekes, hogy csinos ru­hában sohasem fáznak a nők. * * * Milyen jő lenne, ha felta­lálnák a nagyobb fényű képernyőt. Lehetne olvasni a tévé előtt. * * * Nagy bajod nem lehet, ha észreveszed, hogy tehetség­telen vagy. Sokkal inkább, ha máson veszed észre. Néha érdekes biológiai csoda tanúja az ember: ho­gyan alakul át a kukac vi­perává. » * # Nem fő a hajtás, sokkal inkább a főhajtás. • • * Nem kellemes ami szelle­mes. * * * „Napjai meg vannak számlálva.“ „Ó, egek... ön orvos?“ „Nem. Statisztikus.“ * * # Be kellene vezetni, hogy a képesség határainak túl­lépésénél határőrök legye­nek. * * * Vannak, akik ingadozásu­kat rugalmasságnak hiszik. * * * Érdekes, hogy aki állan­dóan felfelé kapaszkodik sohasem panaszkodik lég­zési nehézségekre. A hosszú előadás után ez igazgató leteszi az utolsó pa­pírlapot is. Szétnéz a terem­ben, majd megkérdezi: — Elvtársak, elég világos, amit mondtam? Egy félénk hang az utolsó sorból: — Nem, de nehogy megismé­telje ... FÉRFIAK A parkolóhelyen levő autóba beül egy nő. Beteszi az egyest, nekimegy az előtte levő kocsi­nak. Ijedten beteszi hátramene­ti sebességet, s aztán nekikoc­can a mögötte levő autónak. Odamegy hozzá a rendőr és megkérdi tőle: — Mondja, asszonyom, maga el akar indulni, vagy biliárdoz- ni tanul? BERGENIANEKDOTTÁK* TALLÓZÁS NORVÉG VICCLAPOKBAN A HARAGOS FÉRJ A férj komor hangulatban tér haza a munkából. Fele­sége már megterítette az asztalt. — Szedd le a kását az asz­talról, anya — így a férj. — Ugyan miért? — Szedd le, ha mondom. Mindjárt nagyot csapok az asztalra — csuda mérges vagyok! ELLENŐRZÉS Egy oslói lakos — rop­pantul előkelő úriember — hírét vette, hogy a bergen i süvölvényeknek jól felvág­ták a nyelvét. így hát, ami­kor először Bergenben járt, elhatározta, hogy ellenőrzi a dolgot. Odalépett a pálya­udvar előtt újságot áruló fiú­hoz és megkérdezte: — Idehallgass, holnapi új­ságod nincs? Az szemrebbenés nélkül így válaszolt: — Persze, hogy nincs. Már tegnap eladtam valamennyit, apuskám' HIDEGVÉR Süllyedni kezd az egyik utas­szállító hajó. Mindenki réinü'- dözi-k, csupán egy angol őrzi meg hidegvérét. Kimért léptek kel odamegy a kapitányhoz és megkérdi tőle: — Mondja, uram, merre van a mentőcsónak a dohányosok részére? A BERGENI ESŐ Az idegen megkérdi a mel­lette elszaladó legénykétől: — Mondd csak. fiacskám, valamikor véget ér nálatok ez az eső? — Nem tudom, kérem — felel ez — én még csak tíz­éves vagyok! A HALPIACON Halász: — Parancsoljon ebből a friss tőkehalból, asz- szonyom! Vevő: — Azt mondja, friss? Hadd beszéljek vele előbb. Az asszony a hal fölé ha­jol és valamit dünnyög ma­gában. Halász: — Ugyan mit dünnyög annak a halnak? Vevő: — Megkérdeztem tőle, mi újság a tengerben. Halász: — Vagy úgy! No és mit mond? Vevő: — Azt mondja, hogy nem tudja, mert már két he­te eljött onnan! * Bergen norvég városka la­kói takarékossági hajlamuk­ról és viccgyártó kedvükről nevezetesek. KÉRDÉS Megkérdik az egyik tenge­részkapitánytól: — Miért van az, hogy a ha­jónak általában női neveket adnak? Mire a kapitány mosolyogva: . — Ha tudná, barátom, milyen nehéz egy hajót kormányozni, nem kérdezne ilyet — Szöveg nélkül MEGOSZTÁS — Miért van az, hogy a fe­lesége olyan elegánsan öltözkö­dik, maga pedig feltűnően sze­rényen? — Ö a legújabb divat sze­rint öltözködik, én pedig a jö vedelem szerint... A vendéglőben voltak. Iddo- gáltak, fizettek. — Te, nehogy elmond a fe­leségemnek, hogy kölcsön kér­tem tőled egy százast. — Rendben, de te se kotyogd ki az én feleségemnek, hogy nekem meg volt egy száza­som ... c TEKCIÖ (Vettér István karikatúrája) L evelet kaptunk egyik leg­fiatalabb olvasónktól. Ezt írja: „Tisztelt szerkesztőség! Az iskolában kiosztották nekünk a negyedik osztályos tankönyveket. A számtan­könyvben található a követ­kező jeladat: Egy asszony tojást árult a piacon. Az első vevő megvá­sárolta a tojások jelét és még egy fél tojást, a máso­dik vevő megvette a mara­dék jelét és még egy fél to­jást, a harmadik pedig a megmaradt tíz tojást. Hány tojást vitt az asszony a piacra? Azt nem értem, hogyan le­het venni fél tojást? Magya­rázzák meg nekem. Tisztelettel NataSa, a 47. sz. iskola tanulója, Moszkva.“ A levél elolvasása után szerkesztőségünk behívta még a szabadságon levő munkatársait is, a legkép­zettebb külső munkatársakat is összehívta és meghívta Jevgenyij Szazcnov regény­írót is. „Én emberekkel fog­lalkozom, nem tojásokkal“ — tiltakozott Szazonov. — „Emberbarát vagyok, nem tojás-szakértő!“ De ez nem hatotta meg szerkesztősé­günket. Tekintettel arra, V. VOLIN: Kemény — vogy lágytojás? hogy a tojások feldarabolá­sának problémája az igen bo­nyolult feladatok kategóriá­jába tartozik, szerkesztősé­günk félretett minden ha­laszthatatlan munkát és szé­leskörű szimpóziumot hívott egybe, amely a hét öt mun­kanapján és egy fél szabad szombaton át tartott. Ebédre minden résztvevő két és fél tojást kapott nyers állapot­ban. Heves viták, forró hangu­latú felszólalások és eredmé nyes összeszólalkozások alapján a következő határo­zatot hoztuk: „1. Abból kell kiindulni, hogy az asszony lágytojást árusított, külön a sárgáját és külön a fehérjét. 2. El kell vetni jevgenyij Szazonov különvéleményét, amely szerint az asszony főtt tojásokat árusított, melyeket horizontálisan kettévágott. 3. Köszönetét kell nyilvá­nítani a tankönyv szerzőinek azért a kezdeményezőkész­ségért, amellyel a mezőgaz­dasági termékekkel való ke­reskedés új formáit propa­gálják. A határozatot egyhangúan, egy tartózkodással jjevge- nyij Szazonovj elfogadták. Fellebbezésnek helye nincs.“ SÁGI Túra TIBOR farai Mása * 1575. I. 28. 2C Hozzá ne oyálj, hiszen az ENSZ védi őt. Az idén van a nemzetközi gyarmekér... (Dikobraz) MEGDÖBBENTŐ FELISMERÉS

Next

/
Oldalképek
Tartalom