Új Szó - Vasárnap, 1979. január-június (12. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 4. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1979. január 28. VASÁRNAP BRATISLAVA XII. ÉVFOLYAM 4. SZÁM Ara 1 KORONA A bratislavai 1-es számú hőfejlesztő vezérlő termében Viktor Stica leolvassa a műszerfal adatait (Gyökeres György felvételei) M ég jószerével el sem ültek az óévbúcsúztatás vidámságainak hullámai, amikor — szinte egy időben azzal, hogy elővettük a szekrényekből a melegebb holmikat — hirtelen a bányászok, a vasutasok, az energetikusok kerültek valamennyiünk érdeklődésének homlokterébe. Munkájuk, eredményeik, de elsősorban azok az akadályok, amelyek váratlanul feladataik teljesítésének útjába álltak. Beköszöntött a tél, mégpedig olyan mértékben, ahogy azt sokan közülünk csak apáink, nagyapáink elbeszéléseiből ismertük — sokak nem kis örömére. Vele párhuzamosan pedig az a jelenség is fokozottabb mértékben nyilvánult meg, amelyet divatos szóval úgy hívunk, hogy: energiaéhség. Csillapításának útjába egyszerre számos akadály gördült. Megnehezült a külszíni bányák szénkitermelése, a vasúti kocsikba befagyott szén kirakása, és így csökkenteni kényszerültünk az energiatermelő bázis teljesítményét. Vagyis az energiafogyasztás csökkentését szabályozó rendeleteket a tüzelőanyag-készletek hiánya váltotta ki. Az a meny- nyiség, amely éveken keresztül elegendőnek bizonyult hirtelen kevés lett. Nem ok nélkül. Statisztikai kimutatások, diagramok sokasa ga jelzi, hogy az energiafogyasztás rohamosan növekszik. Ha viszont továbblapozunk a statisztikában, megállapíthatjuk azt is, hogy ez a növekedés a legtöbbször nincs arányban a termelékenység növekedésével, tehát fölösleges időtöltés lenne másban keresni a hibát. Nézzünk önmagunkba. A gépek üresjáratai, a fölösleges világítás, az utcák „fűtése“ végső fokon mind-mind az energia rovására történik. A gazdaságos termelés igénye nem véletlenül szerepel annyiszor a párt- és gazdasági vezetés dokumentumaiban. Csakhogy a gazdaságosság fogalmát ritkán vonatkoztatjuk az ésszerű energiagazdálkodás szükségességére. Megszoktuk, hogy az egyén ezrekben, a társadalom meg milliókban, milliárdokban „gondolkodik“, és elfeledjük, hogy ezek az összegek is fillérekből, koronákból gyűlnek össze. Azt a tényt sem vettük túlzottan a szívünkre, hogy figyelmeztettek a szakemberek: fokozatosan csökken a szén fűtőértéke. Az elmúlt IS év alatt kilogrammonként ez a csökkenés 362 kilokalóriát tett ki, ez pedig tonnákban 11 milliós különbség évente. Egy 88 megawattos villanyerőmű napi „étvágyáénak csillapítására nem kevesebb, mint 18 ezer tonna szükséges. Két út van tehát: vagy több szenet égetünk el, vagy kevesebb elektromos energiát fogyasztunk. Az elmúlt napok elég meggyőző tanulságot szolgáltathattak arra- vonatkozóan, hogy az ésszerű fűtőanyag-gazdálkodást követelő hangok nem csak fölösleges, szócséplés. A gazdaságosság hangsúlyozása igény, hogy mindany- nyiunk mindennapi életének velejárójává váljék. Persze, a gazdaságosság fogalmát súlyos tévedés lenne összetéveszteni azokkal az intézkedésekkel, amelyek életbelépését a fentebb ecsetelt helyzet kiváltotta. Nem lett volna szükség ilyen szigorú lépésre, ha a komplex szocialista racionalizáció követelményeinek sokkal hatékonyabban és következetesen eleget teszünk az energia- és fűtőanyag-gazdálkodás terén. Mindez már-már frázisként hat — mondhatnák az akadékoskodók. Az üzemekben, az egyes munkahelyeken a termelésben rejlő ilyen tartalékok feltárása a közvetlen gazdasági vezetés feladata. Otthonainkban, de a munkahelyünkön is mindenki hozzájárulhat lehetőségeihez mérten az energiamérleg javításához. Azzal például, hogy nem világítunk fölöslegesen; ha meleg van a helyiségben, nem dolgozunk nyitott ablaknál, hanem elzárjuk a fűtőtest csapját, csak annyi melegvizet fogyasztunk, amennyi szükséges, nem pedig annak négyszeresét is gyakran — ahogy az állandó melegvízzel ellátott lakásokban itt-ott előfordul stb. stb. A hónap elején elrendelt korlátozó rendelkezések, no meg a nyomán kialakult nekibuzdulás megtették hatásukat.. Az energiamérleg egyensúlya helyreáll. Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a kritikus energiahelyzet pozitív tapasztalatokat is hozott. Ritkán látott méretű társadalmi összefogásnak lehettünk tanúi, amelyre a jövőben építeni lehet. De ne az utolsó pillanatban fogjunk hozzá! MÉSZÁROS JANOS J ^ LJ L_
